itt tartok most

Írtam, hogy pár napig lázas voltam.Hát ez sajnos fokozódott, mivel megkezdődőtt a sejtnélküli időszak, amikor nincs immunrendszer. És bizony a gombák, baktériumok próbálkoznak, hol tudnának támadni. 21.30 fele arra ébredtam, h olyan szinten ráz a hideg, hogy szó szerint a fogaimat alig bírtam összeszorítani, nem reszkettem, remegtem, beszélni alig tudtam. A nővér simogatta a homlokom, h tartsak ki. 39 volt a lázam.

Ma reggel 5 órakor már 37.9 volt. Szinte az egész délelőttöt végigbóbiskolom. Elnyom az álom, lehet, h csak 10 percet alszok, aztán felnézek és alszok tovább. Nagyon furcsa, azt mondják, h ez a kemó, a gyógyszerek, a láz, és a sejtnélküliség miatt lehet. Bízom benne, h semmiféle fertőzés nem jön, vigyáznak rám. A sejtek megjelenéséig 3-4 hetet kell várni, utána lesz javulás. Híztam, igyekszem mindenből enni. Életembe nem ettem spenótot itt igen, vadast is, különleges főzelékeket adnak..., de ha csak nem túl fűszeres, akkor tudom megenni. A fűszeres ételt nem bírom.

Ha nem alszom, akkor olvasok, rádiót hallgatok.

Persze a nap fénypontja amikor a családdal beszélgetek. Szerencsére nagyon jól boldogulnak hármasban. Külön-külön és együtt is nagyon büszke vagyok rájuk. Hihetetlenek....<3

A fenmaradó időben sokat imádkozok, nem csak magamért, másokért is.

A nővérek, ápolók, nagyon nagy segítségek. Ha van egy kis idejük beszélgetnek, segítőkészek.Nem győzik mondani, h bármit szeretnék csak csengessek.  Tegnap éjjel is a nővér vagy 3 órán keresztül kinlódott velem, szaladgált: jeget hozott, mert láznál azzal teszem körbe magam. Combom között, kívül, a vádlimnál, fenekemnél oldalt.

Azért szeretném, ha mostmár elkerülne a láz, mert sok erőt  kivesz belőlem.

Mindegyőtök vigyázzon magára! Köszi a bíztatásokat, jókívánságokat.

Valami most kezdődik el

Tegnap végetért a kemoterápiás kezelésem. 3 napig naponta többször volt 38 fok fölötti lázam, hidegrázással. Akkor nagyon nyomott voltam, volt, h aludtam is. Azt mondták, hogy ezt a citosztatikum okozza, benne van a pakliban. Ma csak egyszer voltam lázas, , hidegrázás nélkül. A nővér szerint haladunk. Ma is kaptam trombocitát, 2 vért, és még fogok is kapni. A kemó, hatása majd csak késübb fog jelentkezni, eltűnik az immmunrendszerem, és az nagyon veszélyes 3-4 hét lesz, amig az új sejtjeim megjelennek. Közben majd kapok minden féle gyógyszereket, vigyáznak rám, de nagyon nehéz időszak következik. Nálam már az idő nem játszik szerepet, hozzászoktam, h itt minden, hosszú ideig tart. A cél érdekében, hogy újra otthon lehessek a családommal bármit megteszek. Most bízni kell, hogy minden rendben lesz. A hitem megvan hozzá, azt mondják az orvosok, h sok múlik a beteg hozzáálásán, azt mondták, h én jól gondolkodom, és ez fontos. Az orvosok gyógyítani akarnak, azt akarják, h meggyógyuljak, a jó Isten meg velem van.

Kérek mindenkit, hogy bosszankodás helyett, örüljön. Nevessen magán egy nagyot. Lásson, ne csak nézzen. Segítsen másokon ha teheti. Ne bántson másokat. Sokkal jobb kedvesnek lenni valakihez. Bocsásson meg másoknak akik megbántották. A múlt az múlt. Feleleges olyanokra haragudni akik már nem is részei az életünknek. Legyünk hálásak, mert minden nap ajándék.

Én itt a kórházba szinte 24 órában egyedül vagyok. A nővér jön-megy persze kedvesen beszélget velem amig felköti az infúziót. A takarítónő jön 1x egy nap, velük is beszélgetek.  Más nővérek is beugranak megkérdezni hogy vagyok, pár szót beszélünk, de ennyi. Magamnak kell gondoskodni arról, h a fenmaradó idő az tartalmas legyen. És én igyekszem is megtölteni tartalommal. Olvasok, szinte bármit, ha hoznak nekem Metró újságot az elejétől a végéig elolvasom. Naplót írok, bocs , de az nem publikus, abban túl sokat írok a családról. Van nálam Dvd lejátszó, bár eddig túl sokat nem néztem, csak a River Cottaget. Rádiót hallgatok. Gondolkodok. Ha látogatom jön akkor beszélgetek. Kicsit gépezek, levelekre válaszolok a facebookon. És ez minden nap így megy....... De a gyógyulásért mindent. Ünnep számomra amikor a családdal beszélek telefonon, vagy meglátogatnak.

Mese a csodáról

Elmesélek nektek valamit amit csak nagyon kevesen tudnak:

Kedden reggel elindultunk otthonról, már reggel 5. 45-kor , h biztosan felérjünk a kórházba 8.30 -ra. Útközben elkezdett rendetlenkedni az autó, menet közben leállt, majd újra indult, megint megált, majd ercsi előtt végleg megállt és el sem indult. Féltem , h mi lesz, mert oda kellett érnem a kórházba, ültem a meleg autóba és az zakatolt a fejembe, h mi lesz. Nem ismerünk senkit, hogyan oldjuk meg. A férjem telefonált egyt, egyetlen ismerőse volt a környéken. Az illető pont ráért, eljött értünk, behozott a kórházba, Lacit visszavitte az autóhoz, ennyit tudott segíteni. halálra aggódtam magam, h Ő hogy fog hazajutni. Felhívott, elkérte egy ismerősünk számát, azok pont Pesten voltak, költöztették a fiukat, már kifelé tartottak Pestről. Mondták, h hazahúzzák. Nem volt vontatókötél, de ott autókereskedéek voltak, a másodikban megkapta az egyetlen darabot, mondták neki, ha legközelebb arra jár, majd beadja. Így a férjem szerencsésen hazaért, innét a Fővárosből ahol nem ismer senkit. Hány ember önzetlenségén múlott ez.

Én erre csak azt mondtam, h nem hiszem el, hogy ez nem Isteni gondviselés volt. Ilyen véletlenek nincsenek. Ha valaki nem hisz a gondviselésben, szerintem ez akkor is elgondolkodtató. A jó Isten vigyáz ránk.

 

Itt vagyok, ez történik velem.

Nagyon nehezen éreztem indítatást arra, h bármit is írjak ide a blogba, egyrészt, nagyon beteg voltam, magamnál sem voltam, másrészt nem is emlékszek dolgokra. Volt, h halucináltam, volt tüdőgyulladásom, volt bélgyulladásom, ennél volt kritikus az állapotom. Most kb 2-3 hete feleszméltem, azóta gyógyulok. Szonda volt az orromba ami kivezette a váladékot, emiatt nem tudtam enni. újra kellett kezdeni az evést. nem volt erőm felkelni, újra kellett tanulnom a menést. Pár napot otthon töltöttem akkor erősödtem meg annyira, h rendesen tudok enni, tudok menni. Egyedül fürdök, eszek, mozgok stb. Ha minden így maradna, akkor tényleg csak erősődnék. Kívánom is az ételeket, tudok is enni.

A mai napon újabb kemoterápiát kezdenek, sőt, már el is kezdték. 5 napig kapom, kombinált naponta 3 féle folyik le egymás után. Tehát nem kis dolog ez.

Amit mindenkinek mondok, h nem fogok rettegni ez miatt, h mi lesz majd utána, rosszul leszek -e lesz-e mellékhatása, mi fog történni. Nem hagyom elrontani a napomat, és aggódni a holnap miatt. Én úgy gondolom nincs értelme. Senki sem tudja megmondani, h mit hoz az eljövendő idő. de ez nem csak nálam van így, hanem mindenkinél. Senkinek sem biztos a holnapja. Nincs garancia, h holnap még lesz ébredés, h este még hazatérünk a családunkhoz, vagy hogy mindenki otthon lesz. Tragédiák történnek nap, mint nap. A rossz dolgok csak űgy bárkivel megörténnek. Pld a motoros aki nekiment az autónak, majd az utána jövő teherautó végigment rajta. Reggel biztos nem tudta még, h soha többet nem megy haza, nem búcsúzkodott senkitőt, csak útnak indult és soha nem ért haza. Számára az élet ott helyben végetért. Ezért mondom azt, h én nem akarok, és nem is aggódok a holnap miatt. Teszem a dolgom itt a kórházban, csinálom, és elfogadom amit mondanak. Nem gondolok a holnapra , nem aggódok a továbbiak miatt, hogy mi lesz majd , mit vált ki a kezelés, lez-e újabb válságos állapotom. Mindenkinek a családomnak, barátaimnk is megmondtam, h nem teszem, nem vagyok hajlandó. az aggódás elrontaná a mai napomat. Pedig én igyekszem minden napból kihozni a legjobbat, rádiózok, sokat olvasok, írogatok, elfoglalom magam. Beszélek a családdal, kicsit gépezek. Beszélgetek a Nővérekkel, takarítókkal igyekszem széppé, és hasznosá tenni a napjaimat. Sokat imádkozok, megkaptam anyukámtól a 2 hete elhunyt mamám imakönyvét azt olvasom. Erősítem a lelkem. A hozáálásomért dícsérnek, azt mondják, h küzdő típus vagyok.

Tanácsolnám, mert én már másképpen látom a dolgokat, és máshogy élem meg, h ne a problémákon rágódjunk, az élet , Isten majd elrendezi a dolgokat, tanuljunk meg LÁTNI, a kincset: a gyerekünk mosolyát, tartsuk csodának, h vele lehetünk, ne elégedetlenkedjünk, legyen étel az asztalunkon ( Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.) Semmit se vegyünk természetesnek, akivel ma még beszélgetni tudunk, fogni tudjuk a kezét holnap már lehet, h nem lesz mellettünk.  A másik fontos, h ne legyen olyan nap, h ne tegyünk valami jót. Nem tart semeddig rémosolyogni valakire, néha valakinek csak egy pár jó szó hiányzik, ha adunk attól mi csak többek leszünk.

Rájövünk, h a kincsünk nem a házunk, v bármink amink van, a gyerekünk mosoly, a férjünk kedveskedése, szeretete, a körülöttőnk levő világ maga a csoda, és ebben élünk, használjuk ki.

tegnap volt egy látogatóm, látogatóim. Az egyikük velem egyidős. Olyan harsány életöröm sugárzik belóle, h csuda, folyamtosan nevet, árad belőle az életöröm, PEDIG, nagy beteg volt, h már a családját hívták a kórházba elbucsúzni, és mégis optimista. Sok energiát kaptam tőle...

A sok támogatásért mindenkinek hálás köszönetem, a továbbiakban is szükégem lesz rá, remélem, most hamarabb tudok írni, és a jó isten megsegít.

"ne agódjatok tehát a holnap miatt,

a holnap majd gondoskodik magáról.

A mának elég a maga baja."

 


megvagyok, nem vesztem el...

A betegségemről nem szívesen beszélnék most, mert magam sem tudom, h jelenleg éppen hol is tartok.....

Lekerültem a félsterilbe ahol sokkal jobb, egyedül vagyok, tudok zuhanyozni, jó a kaja. Unatkozni azt lehet, Tv, net nincs. A barátnőimtől kaptam a születésnapomra ajándékba a mobil netet, ezért is tudok most gépezni.

57 napja vagyok bent, már nagyon mennék haza.....

Sok változatosság nincs a napjaimban, csak a szobámban töltöm az időt, ki nem mehetek, be nem jöhet senki.

Mindig azt várom, hogy az orvos végre mond valamit, h mire számíthatok, mik a kilátásaim, mikor mehetek haza stb, eddig hiába vártam.....

Költözés, emelkedő sejtszámok

Gyorsan megírom, h a FVS számom már elérte a 10000.

Nem fáj semmim, néha a hőm megemelkedik 38.1-ig, aminek itt nem nagyon örülnek. kapom a trombocitát, h annak is emelkedjen a száma, mert az még igen alacsony.

Finom ételeket eszek, szerintem direkt hízlalni akarnak. :D

Holnap 1 emelettel lejjebb költözök, ahol már nagyobb lesz a lazaság, angol wc, zuhany, már várom nagyon. Reggel már pakolok, utána Ct-re kell mennem a láz miatt hátha találnak valamit ami miatt lázasodom, de én a kórteremben lévő 32!!!! fokra gondolok. Ha visszaértem onnan akkora már lent lesznek a dolgaim. Sajnos ott nincs se Tv, se net, tehát csak az olvasás marad időtöltésnek.


Azért is gondoltam, h gyorsan megírom ezt a hírt, nehogy bárki azt gondolja, h valami baj van velem, csak azért mert nem jelentkezem.

Ma nagyon édes volt velem mindenki, amikor megtudták, h holnap leköltözök, minden jót kívántak, ígérték, h lent is meglátogatnak. Ezek szerint csak nem lehettem rosz beteg.....

A jövő héten még vár egy biopszia, aztán ha minden jól alakul, akkor mehetek a családomhoz.

Köszönöm a bíztatásokat! :D Ha szerencsém lesz, akkor legközelebb otthonról jelentkezem majd.

Történések

Tegnap reggel Bátai Dr volt az ügyeletes orvos, akit nagyon kedvelek. Kicsit beszélgettek a nővérrel az üvegfal előtt, majd kérdezte a nővér, h - Hallotad zilvi, mit mondott a Drúr? Válaszoltam, h bizony egy szót se értettem. Erre mondták, h mostantól félsterilbe vagyok.

Bejött a Dr megvizsgálni, kérdezte, h milyen a bőrőm, mondom neki, h - Gyönyörű. Erre Ő: - Még nem hallott a kötelező szerénységről? -Dr Úr, ahhoz képest amilyen volt...........

Délután jött a nővér, az ablakra ragasztotta a leletemet, szövegkiemelővel áthúzta, h FVS: 4320. Rajzolt rá egy napocskát nevetős arccal, és velem együtt örült.

A légkondi megkergült, 29.5 fok van a boxban. Szédület. Éjszaka bezeg 22 amit én kevésnek érzek, fázik a fejem, nyakig takarózok. Ma reggel is ilyen időben mosakodtam, gyorsan be is fejeztem, minden nap megszoktam mosni a fejem, most azt mondtam magamban, h ,- Nincs az a pénz!!!!

Most is fekszek az ágyban betakarózva, pizsamában, és kincstári pizsifelsőben.

Tegnap este teljesült a vágyam, a vacsorám piritott kenyér volt sonkás felvágottal, és nagy bögre hideg tejjel. :D Engem könnyű boldoggá tenni. :D

Egyébként a gyomornak nem megy olyan könnyen az átállás...... Az biztos, h még jó ideig nem fogok enni nehéz, fűszeres ételeket. Brrrrr. :(

Már nagyon mennék haza!!!!!!!


Várakozás

Ma már 2690 volt a FVS számom, és a többi érték is rendeződik úgy néz ki. Enni csak tápszert eszek, várom a félsterilt, ami a z eredményeim láttán talán valósággá válik kedden amikor jön a Drnőm dolgozni. A többi meg majd alakul utána. Valamikor utána egy biopszia, és aztán hazaküldenek.

 

Egyébként elég érzékeny hangulatban vagyok, vmelyik nap a nővérem hívott, ott voltak a munkatársai is, akik kiabáltak, h jobbulást, imádkoznak értem stb, én meg sírdogáltam.  A barátnőm is küldött nekem képet, h nagyon várnak haza, én meg ültem, és sírtam , mint a záporeső. Pomt jött a Drnő, nézett nagy szemekkel, mert még nem látott sírni, kérdezte, h -baj van? Mondtam, h semmi csak meghatódtam. Msn-en a lányom úgy fejezte be a beszélgetést, h akkor is te vagy a legszebb anyuka! Akkor is gyorsan elköszöntem tőle.... A pici lányom, meg minden alkalommal azt kérdezi először, h - Na anya, történt valami érdekes?

Sok volt ez a 40 nap már nélkülük, főleg mivel nem szoktunk nélkülük, lenni sosem.

Már nagyon mennék hozzájuk haza.........!


Szaporodnak a sejtek

Tehát, mint írtam szaporodnak a sejtek. Tegnap már 1200 volt a számuk, ma már 1600. Írhatom hogy jól vagyok. A csomtjaim még fájnak, de nem vészes. Éjjel aludni tudok. Enni csak tápszert eszek, mert valamelyik napi próbálkozásom a főtt étellel csúfos kudarcba fulladt. Nagyon beteg voltam tőle. Jött be a nővér kérdezte, h -Te mit csinálsz? Mondtam neki, h - hányok. Aztán este még egyszer. Életembe nem hánytam még epét, komolyan mondom ti se próbáljátok ki, mert nagyon rossz!!!!! Oda voltam teljesen.

Most várjuk, h szaporodjanak a sejtek, és kikerülhesek félsterilbe. Ami már egy nagyon nagy lépés lesz számomra, egy a kaja miatt, kettő, h ott már nem sokáig tartogatják az embert hanem egy búcsú biopszia után hazaengedik. Már nagyon mennék haza. De majd annak is eljön az ideje.

Aluszékonyság

A tegnapi nap nem volt valami fényes. Folyton aludtam volna, sőt délelőtt azt is tettem. A kedvem sem volt valami jó, minden különösebb ok nélkül. A lábaimban, és a karjaimban fájtak a csontok és az izmok.

Délután jött a Drnő, mondta, h a sejtszámom 540. :D Ami jó hír!!!!

Stefikém 2. napja beteg 3 napos hányós virusa van, még a teát is kihányta. Otthon Laci "őrültködik", h minden rendben legyen. Nagyon fáradt. Este amikor beszéltünk mondta, h ő inkább reggel előbb kell, de már este nem mosogat el, és nem mos fel... Most tovább is dolgozik, és otthon is hogy vezetik a szenyvizet van munka bőven.

Este 11 ig néztem a meccset, de szinte egész éjel nem aludtam.

Reggel mégis tele energiával kezdtem a napot. Meg is jegyezte a nővér és a Drnő is. Mondtam nekik, h ez azért van, mert gyógyulok. :D

Ma már 770 volt a fehérvérsejtszámom. A Drnő mondta, h lassan, de biztosan emelkedik. Én már azt várom, h félsterilbe legyek, mert akkor már olyan finomségokat kapok, mint piritottkenyér, sajt, margarin, felvágott.

Most nagyon nehezemre esik az evés. Brrrr.

Gyógyulgatok, ez a lényeg!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>