Versmondás, az idősek napján, és az érzéseim a nap folyamán

Tegnap reggel hívtam a doktornőt az eredményeim miatt, szerencsére nem romlottak, így 2 hét múlva november 10.-n kell mennem kontrollra.

Tegnap volt az idősek napi rendezvény a falunkban. Már délelőtt 9.30 -kor ott voltam segíteni a termet berendezni, teríteni, süteményt kitenni tálcára stb. 13 órakor értem haza. Gyors kazáncső szétszedés, kormolás után, tetőtől talpig kormosan kezdtem meg a készülődést az ünnepségre. Hajmosás, zuhany, lányok ruháit összerakni, hogy minden ott legyen, csajok noszogatása,hogy mindjárt mennünk kell. Anginak már 15.30-ra ott kellett lenni, mert még tartottak egy főpróbát. Stefi eljött velem a Marika néniért (fogadott nagymamám), és így együtt érkeztünk meg a tornaterembe ahol volt az ünnepség. Segítettem a két lánynak felöltözni, közben magamban mondtam a versemet. Csicsinek letettem a Szipokrateszi esküt, egy csomag 100-as papírzsebkendő fölött: "én Simon Szilvia fogadom, hogy bármilyen megpróbáltatások is várjanak rám, fogamat összeszorítva, bátran küzdök az érzelmeimre ható benyomások ellen,  és ellenálok a szipogás, és könycsorgatás, rám ható kényszerének . "

Mikor kezdődött a műsor, megálltam a fal mellett a színpad szélénél. Az ovisok kezdtek, majd jöttek az iskolások. Angéla lányom is szerepelt a színdarabban, nagyon aranyosak voltak. Ekkorra már éreztem, hogy nem lesz ez így jó, nem tudom végigállni az egészet, de nem volt a közelben szék. Amikor a nagyobb iskolások átrendezték a színpadot az egyik zenészt kértem meg, hogy legyen olyan kedves, és hozzon nekem oda a fal mellől egy zsámolyt. Leültem ,fájt cudarul a gyomrom, a hátam. Következett egy vers, nagyon szépen mondta a Nórika, de igyekeztem nem beleélni magam, mert akkor tudtam, hogy sírni fogok. Ezután egy éneket hallottunk, annyira szépen énekelt a srác, komolyan mondom, hogy az x faktorban lett volna a helye. Amikor engem konferált fel a bemondó, és jött le a színpadról könnyes volt a szeme. Mondtam is magamban, a fenébe, most így menjek fel verset mondani, kicsit megnehezítette a dolgomat, mert ez persze hatott rám. Amikor mentem fel a színpadra, azt mondtam magamnak:-Szilvi, ezt nem szabad elrontani, nem szabad sírni, értük kell csinálni, mutasd meg nekik!!! Kezembe vettem a mappát, és belefogtam..... Az elején a szomorú résznél, többször ránéztem a szövegre, hogy erőt gyűjtsek, de onnan ahonnét fordul a vers: "Oh felebarátom, megértem keserved, méltánylom ha sokszor panaszra áll nyelved. Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni, próbálj meg a sorssal bátran szembenézni." Akkor emlékszem rá, hogy ellazultam, még a testtartásom is megváltoztattam, és onnantól fejből mondtam, néztem a terembe lévő embereket, belenéztem az arcokba, láttam hátul a barátnőimet, és a szívemből mondtam, mindenkinek. Amikor lementem a színpadról a bemondó, Anita jött velem szembe folytak a könnyei, és azt mondta nekem: -Szilvi, mit tettél velem....... Utánam a néptáncosok következtek. nagyon jó volt őket látni.... és bevallom, hogy az első táncuk után félre fordultam, és bizony sírva fakadtam. Beláttam, hogy nem megy már nekem, de őket jó volt látni. Néztem a páromat Zsuzsit....... na, most sírok, de fogunk mi még együtt táncolni!!!!! A műsor után vacsora majd tánc kezdődött. Sokan gratuláltak a versemhez, volt aki sírva, volt aki férfi létére azt mondta, hogy amikor mondtam, folytak a könnyei, és úgy érezte, hogy ebben a versben én is benne vagyok. Összeségében mindenki dícsérte az egész műsort, tényleg nagyon jól sikerült rendezvény volt. A bálban apukám felkért táncolni. Istenem........Ha azt el tudnám mondani, hogy mit éreztem közben....... nagyon sok évvel ezelőtt táncoltunk utoljára együtt, talán valamelyik unokatestvérem lakodalmában, és azóta annyi minden történt, csoda hogy egyáltalán itt van még köztünk, egy agyvérzés, és egy agyhártyagyulladás után. És arra gondoltam, hogy vajon lesz-e még az életben módunk arra, hogy táncoljunk, apa, és lánya. Szerettem volna megállítan az időt. Ez olyan fájdalmasan szép pillanat volt.  Nagyon fájt a combomban az izmom a csontjaim, de ha leszakadtak volna a lábaim akkor is csak táncoltam volna vele.... Utána a kislányom hívott el táncolni, csak lépegettünk, forgattam, és milyen hihetetlen, a zenekar azt játszotta: - Bárhogy lesz úgy lesz....a jövőt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem, ahogy lesz úgy lesz.....

Ezen az estén rengeteg szeretetet kaptam, és remélem adtam is.

Amikor hazaértem egyedül voltam a lakásban, Laci még nem ért haza, készülődtem az alváshoz. A fürdőben töröltem le a sminket az arcomról, és közben az jutott az eszembe, hogy olyan vagyok, mint a bohóc a cirkuszi előadás után, amikor letörli a felfestett vigyort az arcáról, eltűnik a festék, és ott marad az ember. Lecsupaszítva. Én itthon vagyok az, aki vagyok, itthon olyannak látszom, ahogy érzem magam. Mert nekem mindig itt van a betegségem, itt van a félelmem a nővérem miatt. És érzem egyre jobban magamon, hogy bizony romlik az állapotom. De még "játszom", és küzdök.

Sors

“Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.”
(Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája – Példabeszédek könyve 12:25)

 

Olyan szép napom volt tegnap... annyit nevettem....aztán minden elromlott. Beteg lett a testvérem, aki annyi mindent tett értem. És most állok tehetetlenül. Vigasztalom, amikor magam is sírnék. Azt mondom neki, hogy bizzon, amikor én is félek, hogy mindennek oka van, hogy ne hagyja el magát, mert ha semmi mást nem, de ezt megtanulhatta tőlem, hogy nem szabad aggodalmaskodni, hinni kell. Istenem!!!!! Ha nem hinnék......... Éjszaka nem aludtam, imádkoztam Érte, és mindenkiért aki eszembe jutott. Tudom, hogy  Isten csak annyi terhet rak ránk, amennyit elbírunk, de most már kiáltanék: -ELÉG MÁR!!!!! NEM BÍROM!!!!

Most úgy érzem magam, mint a tegnap beírt versemben van:" Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad, hátad is meggörbült az élet súlya alatt. " Fáj mindenem...., úgy fáj a hátam, alig bírok kiegyenesedni....  sok már nekem.........

Holnap megyek vérvételre, és látogatni a testvéremhez. "Gyógyitó" húslevest főzök neki. Nagyjából ez amit tehetek érte, és annyi, hogy ott leszek, ha szüksége lesz rám.

 

“A hit az emberek legerősebb fegyvere, és ha mélyen gyökeredző hitünk van, semmi sem tud legyőzni bennünket. Semmi.” (Norman Vincent Peale: Hit)

Vers

Versem az idősek napján:

Magyari Ottó: Az élet alkonyán

Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egyszál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre hát bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!
Te békédet is őrzik katona a vártán.
Teérted is felkél Isten áldott napja,
Érted is mond imát kis templomod papja.

tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,
Nyújts segítő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretet, amit majd viszonoznak,
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!

Sütkérezz még kissé  őszi napsütésbe,
Lapozgass csendesen emlékek könyvében!
S ha majd a Sorssal meg tudtál békélni,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.

Idézet

Ezt az idézetet most találtam, lehet gondolkodni rajta!

 

 

“Mindenki képes a terhét cipelni, akármilyen nehéz is, estig. Mindenki el tudja végezni a munkáját, akármilyen nehéz is, egy nap. Mindenki képes kedvesen, türelmesen, szeretően, tisztán élni, míg a nap le nem megy. És az élet csak ennyiből áll.” (Robert Louis Stevenson)

Látogatóban

Tegnap meglátogattam a fogadott nagymamámat. Sokat beszélgettünk. Vele mindenről lehet. 82 éves. Már írtam róla máskor is, hogy hihetetlenül bölcs. Nagyon szeretnivaló ember. Azt mondta, hogy hiányzom neki. Nekem is hiányzik, és szívesen mennék gyakrabban is, de sokat kell mászkálnom vizsgálatokra is, és néha jó, ha magamban lehetek itthon. Néha nehezen mozdulok ki a lakásból, nyűg nekem. Reggel Angit kísérem el a suliba, délben az ebédért megyek, délután megint a sulihoz. Tehát azért a napi mozgásom is megvan. Visszatérve Marika nénihez. Ajándékot is vittem neki, ki lett nyomtatva a korintusi levélből a Szeretetről szóló rész, a papír szélét megégettem, feltekertem, és átkötöttem egy szalaggal. Nagyon örült neki. Persze ez semmiség, de tudtam, hogy ő értékeli az ilyesmit. Nekem meg jó volt, hogy valamit adhatok neki. Amikor jöttem el tőle, akkor megöleltük egymást, és abban benne volt minden ki nem mondott szó, minden érzés. Pénteken megint találkozom vele, mert én fogom elhozni az idősek napjára, és hazavinni. Azt mondta szeretne ott lenni, mert ritkán mozdul ki, és mert szeretne engem látni, ahogy mondom a versem. Amikor annak idején megkaptam ezt a verset egy továbbképzésen Édes Tünde lelkésznőtől, én a következő alkalommal, amikor találkoztunk, elolvastam Marika néninek. Akkor ő sírt rajta, mert nagyon szépnek és igaznak tartotta. Kis félelem van bennem, a szereplés miatt, nem azért, hogy ki kell állnom, hanem, hogy számomra fontos emberek előtt kell sírás nélkül elszavalnom ezt az igen szép, da nagyon szívbe markoló verset. Ott lesznek a szüleim, a barátnőim, Marika néni, volt gondozottaim, a falu idősei, munkatársak, főnökeim. Bízom benne, hogy erős tudok lenni addig, amíg el nem mondom, aztán utána már lehet sírni.

Tegnap egy másik kedves személynél is jártam. Teáztunk, beszélgettünk. Mindenféle szóba került, hit, szeretet, betegség, otthon, család, anyaság,boldogság, meghallgatás, könyvek, háziasszonykodás: befőtt elrakás, lekvárfőzés, keltetés, baromfik, kert, hospice, stb........ csak ültünk és beszélgettünk. Olyan jó volt....!!!! beszéltünk az apró örömökröl, hogy én pld saját magamnak jó körülményeket teremtek azzal, hogy gyertyát gyújtok, illóolajat használok, és  belengi a lakást a csokoládés narancs illata, hogy leülök egy csésze forró teával- közben gondolkodok kicsit, elmélkedem. Olyan nyugodt légkör vesz olyankor körül, mondhatni harmónia. És harmónia árad belőle is, a környezetéből. Én sosem nézek körül másoknál, de náluk hosszú ideig el tudnék időzni azzal, hogy a régi bútorokat nézegetném, a tárgyakat, olyan otthonos náluk minden. Én is szeretem a szépet . Szeretem a régiségeket, van köcsöggyüjteményem, szinte a lakás minden helyiségében van belőle nálunk.  A simon mama hagyatékából származó dolgokat is igyekeztünk felújítani, megőrizni, és nagy becsben tartjuk.  Neki is vittem olyan papíruszt, a szeretetről, ezáltal szóba került a hit, a vallás. Megkérdeztem tőle, hogy ő is mondja a templomba a szöveget a tisztelendő után? Mert én azt teszem, és nem csak az imát, hanem mindent... Azt mondta, hogy ő ezt nem szokta. Ez úgy látszik csak az én heppem. :) Nehéz tőle elindulni, olyan jó érzés vele lenni! Annyi mindenről szeretnék még vele beszélgetni............ Kaptam tőle ajándékot, teafiltert, és gyümölcsteát. Az előbb ittam egy csészével, nyugodtan, elmélkedve, és rá is gondoltam közben, megvolt a harmónia.

“Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét, akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton. Siessünk hát szeretni! Siessünk kedvesek lenni.” (Henri-Frédéric Amiel)

“A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.” (Teréz anya)

“A kedvesség az a nyelv, amelyet a süket hallani tud, a vak pedig látni.”
(Mark Twain)

“Ahogy a hideg szavak fagyossá teszik az embereket, a forró szavak megperzselik, a keserű szavak elkeserítik, a dühödt szavak feldühítik õket. A kedves szavaknak is megvan a maguk lelki hatása. S milyen nagyszerű hatás ez! Megnyugtatják, lecsillapítják és megvigasztalják a hallgató felet.”
(Blaise Pascal)

Hit, Remény, Szeretet

Tegnap templomban voltam Isten tiszteleten. Én katolikus vallású vagyok, de tegnap református temlomban voltam, mert a barátnőm konfirmált. Tudni kell rólam, hogy vallásos vagyok, de nem járok templomba, esténként szoktam imádkozni, akkor hálát mondok mindenért, és kérem az istent , h vigyázzon a szeretteimre. Mindig úgy fejezem be az imám, hogy: - Kérlek Istenem , add, hogy legyünk mindnyájan egészségesek, boldogok, és nagyon szeressük egymást. Tegnap a templomban olyan jó érzés töltött el...... azért igy együtt lenni a barátokkal, és hallgatni ahogy a tiszteletes a szeretetről beszél . Közben magamban, imádkoztam egy barát édesanyjáért, és egy ismerősért, hogy kegyes véget adjon nekik, két fiatalért akik kórházban vannak,  egy ismerős, kedves néniért, a mielőbbi felgyógyulásukért, és meglepő, de egy olyan férfiért is imádkoztam, akit nem kedvelek különösebben, agyvérzésen esett át, de ott akkor eszembe jutott, és az ő felgyógyulásáért is imádkoztam. Utána úgy éreztem, hogy feltöltődtem..... Nem tudom megmagyarázni, de olyan jó érzés fogott el, ami azóta is tart.

Tegnap amikor a tisztelendő arról beszélt, hogy a fontosak, a HIT, a REMÉNY, és a SZERETET, és ezek közül a legfontosabb a szeretet, ez nagyon megérintett engem. Igyekszem jó emberként élni. Ezt a hármat én is fontosnak tartom. Vallom, hogy HIT nélkül, nincs REMÉNY. Ha nem hinnék abban, hogy mindennek oka van, és a JÓISTEN  okkal adta nekem ezt a betegséget, akkor reményem sem lenne. Nem azért adta okkal, mert olyat tettem, hanem mert valami még vár rám a jövőben... Hogy jobb ember legyek, vagy hogy segítsek másokon? Nem tudom......... Olyan sokan halnak meg fiatalon. Én ma azt mondtam valakinek, hogy ha itt lesz a történet vége, én akkor is elmondhatom, hogy teljes életet éltem. És legjobban talán most élek, amikor drága az idő, amikor mindennek tudok örülni, és mindenért hálásnak lenni.

Fogok templomba járni, mert akarom ezt a jó érzést, ami tegnap töltött el. És szükségem van Istenre. Kell az erő az útra.......... HIT, REMÉNY, SZERETET.

 

"13 A legértékesebb adomány a szeretet. Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem az összes titkokat és minden  tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt, s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Tudásunk  csak töredékes, töredékes a prófétálásunk is, 10de mikor eljön a beteljesedés, ami töredékes, véget ér. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek, de amikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait. Most még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy én magam is ismert vagyok. Most megmarad a hit, a remény, a szeretet - ez a három, de köztük legnagyobb a szeretet. Törekedjetek a szeretetre!"

Gondolatok

Csütörtökön este Angi odafeküdt mellém az ágyba, és mesét olvasott nekem. Én közben nézegettem, olyan fényképezős szemmel, amit a szívembe "mentettem" el. Emléknek majd rossz napokra. A kezén van a csuklóján egy májfolt, magamtól azt nem tudtam volna megmondani, hogy melyik kezén van. Arra gondoltam egyből, hogy miféle anya vagyok én, hogy egy ilyen dolgot kapásból nem tudok megmondani, más anyukák, pld a barátnőim biztosan egyből mondanák az ilyen kérdésre a választ. Tehát  sikerült magamat elkeseríteni úgy rendesen.  /barátnőm szokta mondani, ha nincs elég problémám, akkor csinálok magamnak/ De ez tényleg bántott engem. Tegnap ültem a gépnél valakivel msn-n beszéltem és kérdeztem tőle van-e a gyerekeinek májfoltja, mondta, h nincs. Kérdeztem, hogy anyajegye? -Az van pár. -Hol? -Azt nem tudja mindegyiket megmondani. Elmeséltem neki, mert rákérdezett, hogy miért érdeklődöm ennyire, azt mondta, kiváncsi, h mit hozok ki ezekből a kérdésekből. Utána csak annyit írt,hogy:- jó anya vagy. Én meg ültem a gépnél és bőgtem. Aztán délután  úszni mentünk Angival, és közben a barátnőmmel beszélgettem. Őt is nagyon jó anyának tartom, mindene a fia, tőle is megkérdeztem a májfoltot, mondta, hogy az ő fiának is van, de hogy hol, talán a combján... És akkor neki is mondtam, hogy most megnyugodtam, mert ha ő nem tudja, akkor az sem baj, ha én nem tudom. De azért most megjegyeztem :a lányom bal csuklóján van. Kicsi korában mindig azt mondta, hogy az májtafolt. Egyszer barátok voltak nálunk, nekik is mutatta, és persze mivel érdekesen mondta, kérdezve is lett tőle, hogy mi az a kezén, ő mondta, hogy: - Májtafolt, anyának is van a fenekén.... :))))

 

“Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár veletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása: Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.” (Kahlil Gibran)

2011.10.21

Annyi mindenről tudnék írni..., de majd holnap. Semmi szenzáció, csak bennem kavarog sok minden. De most nincs időm írni.

Csak, hogy én ne felejtsem el:

-takarítási mánia- egy blognak köszönhetően

-Beszélgetések

-érzések, félelmek, anyaság

-gondolatok

Álom

Az éjjel azt álmodtam, hogy csörgött a telefonom, ránéztem a kijelzőjére, és azt írta ki hívónak, hogy Barta Drnő. Én már mondtam neki is, hogy szeretném, ha egyszer ő hívna engem azzal a hírrel, hogy: -Szilvi, megvan a donor, kezdjük tervezni a transzplantációt. Remélem egyszer majd tényleg hívni fog....

Laci

Ebben a szövegben, és a zenében minden benne van...

 

Bármilyen nap sodor,
bármilyen csönd felé,
csak Neked mondhatom el,
ha rámfigyelsz.
És éjjel nincs velem,
a megszokott félelem,
ha úgy alszom el,
hogy átölelsz.

Reggel itt marad
az illatod a párnán,
amikor nincs
már a kocsi sem a hát elött.
Szürke szalagok,
kis patakok a járdán,
és a felhőkbe bújva
úsznak a háztetők.

Rossz idő,
csak szerelemre volna jó!
Ma éjszaka mondd,
milyen évszak várható!

Ez a nap többször úgyse jön,
elveszik végleg, ha elköszön,
ha vársz, nem lesz a Tiéd!
Ez a nap kétszer úgyse lesz,
csak ma ölel vissza, akit átölelsz,
ha vársz, nem lesz a Tiéd!

Reggel itt marad,
az illatod a párnán,
estefelé már hiányzol,
és így a jó.

http://www.youtube.com/watch?v=KK0Qelo5B5w&feature=related

Charlie: Ha vársz nem lesz a tiéd.


Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>