“Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.”
(Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája – Példabeszédek könyve 12:25)

 

Olyan szép napom volt tegnap... annyit nevettem....aztán minden elromlott. Beteg lett a testvérem, aki annyi mindent tett értem. És most állok tehetetlenül. Vigasztalom, amikor magam is sírnék. Azt mondom neki, hogy bizzon, amikor én is félek, hogy mindennek oka van, hogy ne hagyja el magát, mert ha semmi mást nem, de ezt megtanulhatta tőlem, hogy nem szabad aggodalmaskodni, hinni kell. Istenem!!!!! Ha nem hinnék......... Éjszaka nem aludtam, imádkoztam Érte, és mindenkiért aki eszembe jutott. Tudom, hogy  Isten csak annyi terhet rak ránk, amennyit elbírunk, de most már kiáltanék: -ELÉG MÁR!!!!! NEM BÍROM!!!!

Most úgy érzem magam, mint a tegnap beírt versemben van:" Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad, hátad is meggörbült az élet súlya alatt. " Fáj mindenem...., úgy fáj a hátam, alig bírok kiegyenesedni....  sok már nekem.........

Holnap megyek vérvételre, és látogatni a testvéremhez. "Gyógyitó" húslevest főzök neki. Nagyjából ez amit tehetek érte, és annyi, hogy ott leszek, ha szüksége lesz rám.

 

“A hit az emberek legerősebb fegyvere, és ha mélyen gyökeredző hitünk van, semmi sem tud legyőzni bennünket. Semmi.” (Norman Vincent Peale: Hit)