Mindennapok

Valahogy csak úgy mennek a napok........ néha az is jó, ha nem történik semmi. Reggelente teszem a dolgom, elvagyok a csajokkal, délután pihenek, mert akkorra kifáradok. Mire hazajön Laci kicsit összeszedem magam, esténként sétálunk, ami nagyon klassz, mert közben beszélgetünk, én rácsodálkozok mindenre, mintha még sosem láttam volna ezt a falut, de valahogy mindig más arcát mutatja, és olyan szép....

Valószínüleg arcüreggyulladásom van már 4 napja, fáj az arccsontom, és a halántékom, főleg amikor lehajolok. Most nem lehet túl jó a vérképem, mert vérzik a fogínyem fogmosáskor, a lábam tele van foltokkal, fájnak az izmaim, és a csontjaim. Erre az egyetlen gyógyszer a pihenés, amit teszek is.

Közben jókat beszélgetek barátokkal, találkoztam karácsony előtt egy ismerőssel, ami felért egy karácsonyi ajándékkal számomra, tehát azért pozitív dolgokat kapok, és igyekszem kihozni a legjobbakat a mindennapokból.  A negatív dolgokkal csak annyit foglalkozom amennyit muszály, mert sok energiát elvesznek tőlem, és fölösleges is rágódnom rajtuk.

Holnap szilveszter!!! :D Nem várok tőle semmi nagy durranást, itt leszünk a faluban. Szerencsére az asztaltársasághoz csatlakozik az egyik barátnőm,   vele majd tudok beszélgetni, éjfélkor pedig megyünk újévet köszönteni a másik barátnőmhöz, tehát ennyi lesz a program. Táncikálni nem nagyon fogok, mert a mozgástól fáj mindenem, ezért nem erőltetem. A lényeg, hogy Lacival együtt leszünk, ez már maga a boldogság! :D

Azért a 2012 hozhatna valami jót is az életünkbe, bár ha minden így maradna ahogy most van, én akkor is elégedett lennék.

Hooligans : Tartson örökké.

http://www.youtube.com/watch?v=COPnrU25p3I

" Ragaszkodom nagyon, nekem mindent megér, de semmi sem örök, s egyszer minden véget ér. Harcolnék a változással, nem akarom hinni, hogy boldogságom dolgai meg fognak szünni. Sajnos rövid az élet egy röpke gondolat, ne sírasd mi elmúlt, hát add meg önmagad! De jó volna, de jó volna, de jó volna, ha minden így maradna! Az összes dolog az életemben minden jó és szép, az összes dolog az életemben tartson örökké!!!!!!..... TARTSON ÖRÖKKÉ!!!!!!!!!!"

Karácsony

Elég régen írtam már a blogba, valahogy nem volt kedvem hozzá, és nagy dolgok nem történtek velem. December 20.-n voltam vérvételen, a helyzet ugyan az, rossz, de még várnak a vérrel. 22.-én jött haza megint a fiam, így a karácsonyt együtt töltötte a család. A lányokkal sütöttünk együtt, készítettük közösen a karányonyi mézes sütit, Stefi szerint igazi családi program volt. Szenteste anyukámék jöttek le hozzánk vacsorázni, később a nővéremék is csatlakoztak. Apunak könnyeket csaltunk a szemébe az ajándékunkkal, egy róla, és anyuról készült közös képpel. Nagyon vidám este volt, sokat beszélgettünk, nevetgéltünk. A vacsora Laci jóvoltából (mivel Ő főzött) nagyon finomra sikerüt. Nagyon sok képet készítettem, mert az én ajándékom a családomtól egy digitális fényképezőgép volt, amire már nagyon régóta vágytam. A gyerekek örültek az ajándékoknak, bár szerintük sem az ajándékról szól a karácsony, hanem arról, hogy együtt legyünk, és örüljünk egymásnak.

Vasárnap anyósom várt minket ebédre, nagyon finomakat főzött, rengeteget sütött. Utólag megállapítottam, hogy többet nem teszem ki magam olyan helyzetnek, ami kellemetlen, és negatív számomra. Olyan érzésem volt hazafele, mintha elszívták volna az összes energiámat, iszonyatos fáradtságot éreztem. Persze ez nem anyósomék hibája volt, belekerültünk egy eröltetett családi helyzetbe, ahonnan mihelyt tehettük elhúztuk a csíkot. A gyerekek mondták Lacinak, hogy menjünk már haza, mert ez nekik sok. A délután és az este további részét végigszenvedtem gyomorfájással, valószínűleg így jött ki rajtam a stressz. Este sétáltunk egyet a faluban, (mostanában minden este ezt tesszük) és a nővéremékhez is elmentünk.

Hétfőn anyuéknál ebédeltünk, Balázst onnan vittük el Szekszárdra, mert ment vissza Németországba. A délután további része a pihenésről szólt.

Én karácsonykor nem írogattam senkinek hogy boldog karácsonyt, pld facebookon, de magamban mindenkire gondoltam az ünnepek alatt aki fontos nekem . Majd inkább újévi jókívánságokat fogok küldeni.

Pénteken voltam Borjádon a fogadott nagymamámnál, ez nagyon jó lelki ráhangolódás volt az ünnepre. Utána anyukámmal voltunk az igazi nagymamámnál is. Fényképet is készítettem róla, beszélgettünk, vittünk neki kekszet, vagy 3 kilót, (mert szinte csak azt eszik) halat. Karácsony napján mentő vitte el a kórházba, hasnyálmirigy gyulladása van, nem bíztatnak minket semmivel. Én imádkozom érte....

Véradók

Tegnap este vacsorára voltam hivatalos, ahol a véradókat köszöntötték. Amikor múlt héten megkaptam a  meghívót ellentétes érzések kavarogtak bennem, arra is gondoltam, hogy egyáltalán van nekem ott keresnivalóm? Másnap is sokat töprengtem ezen, 17 évig voltam véradó, apukámmmal, és a testvéremmel mentem először véradásra. Ez tényleg rutinná vált nálunk, hogy amikor jöttek Kölesdre a véradótól évente kétszer, akkor mi mentünk, vagy ha közben a szekszárdi véradóállomásról jelezték, hogy szükség van vérre akkor oda mentünk. Nem gondolkodtam soha ezen, csak tettem a dolgom, mert megtehettem. Egyszer olvastam a Nők lapjában egy cikket, hogy valaki azért halt meg a műtőasztalon, mert nem volt vér. Akkor ez engem nagyon motivált. Tehát adtam a vért, de e mögött soha nem voltak arcok, csak tudtam, hogy valakinek segítek ezzel, és ez jó érzés volt. Tavaly szeptemberben adtam utoljára vért. Rá 2 hétre derült ki, hogy gond van nálam. Tehát amikor azon gondolkodtam, hogy van-e nekem ott a véradós vacsorán keresnivalóm, akkor az jutott az eszembe, hogy igen van, méghozzá azért, hogy egyszer lássanak egy arcot, és egy sorsot, lássák, hogy miért jó hogy ők ilyen önzetlenek. Minden véradó egy életmentő!!! Most már nálam egy ideje arról szól a dolog, hogy minden vérvizsgálatkor úgymond rezeg a léc, hogy meddig húzom vér nélkül. Azt mondták, hogy amig bírom, addig halasztják a dolgot. Sajnos a csontvelőm nem termel már rendesen vérsejteket, ami azt jelenti, hogy éhezik a szervezetem, a szövetek, szervek nem jutnak megfelelően oxigénhez, és tápanyaghoz. Ha egyszer kapok majd vért, akkor utána már mindig kell adjanak, mert nem fog termelni a szervezetem. Tehát, én vagyok az az arc akit láthatnak, hogy tényleg a véradók önzetlenségén fog múlni az életem. Köszönet minden véradónak!!!! Tegnap a vöröskereszttöl volt ott egy hölgy a vacsorán , aki a véradókat csendes hősnek nevezte. Érdekes, hogy amikor itthon átgondoltam ezt a dolgot, én magamban hétköznapi hősöknek neveztem el őket.

Soha senkit nem fogok aggitálni, hogy márpedig menjen el vértadni, ha nem szeretne, ha azt mondja, hogy fél a szúrástól, vagy rosszul lesz tőle. Ehhez indíttatás kell, lehet hogy valakiben a segíteni akarás , az önzetlenség a motiváció , lehet, hogy valakinél olyan érintettség áll fen, hogy valamelyik családtagja kapott vért, és rájött mekkora szükség van erre. Bármi lehet az ok.

Vérünket adni valakinek....... segíteni valakin..... megmenteni valakit

" TEGYÉL VALAMI CSODÁLATOSAT MA, ADJ VÉRT, ÉS MENTS MEG 3 ÉLETET! "

Együtt a család

Tegnap reggel 8.30 körül hazaérkezett a kisfiam. Laci a munkahelyéről ugrott haza gyorsan, hogy üdvözölje őt. Stefivel mi is megszorongattuk egy kicsit. A kipakolás után be kellett mennünk Szekszárdra pénzt váltani, vásárolni, intézni a dolgainkat, Stefi is jött velünk.  Délután 2-kor értünk haza, addig folyamatosan mentünk, vezettem stb. Angikámnak megvettük karácsonyra a nagy álmát, szerintem hihetetlen lesz majd az öröme szenteste, ha meglátja majd a fa alatt. Bazsi sokat mesélt út közben. Amikor hazaértünk nekiálltam főzni, sütni. Elmentünk Angi elé a suliba , nagy volt a boldogság, amikor meglátta a tesóját. Én estére körülbelül annyira fáradtam el, hogy a szemeimet alig bírtam nyitvatartani. A lényeg, hogy együtt van a család!

A legszebb mondat, amit tegnap hallottam, az az volt, hogy: -Hiányoztál Anyukám!

Balázs

Két napja lázban van nálunk a család, hogy mikor jön haza a Bazsi. Arról is szó volt, hogy tegnap este indulnak, de ez sajnos nem jött össze. Szegény már 3 napja hány, szerintem ráhuzódott az ideg a gyomrára. A kollégái is mondták neki, hogy nagyon látszik rajta, hogy már jönni akar haza. Arról volt szó, hogy hajnali 4 fele ér haza, ha tegnap jött volna. Én hajnali 4 órakor arra ébredtem, mintha valaki kopogott volna........., nagyon várom haza! Ma beszéltem vele facebookon, és az is szóba került, hogy nálunk soha nem volt divat ide-oda adni a gyerekeket, a Balázs is kb 18 éves koráig nem töltött el egy hetet nélkülünk, most meg 9 hét nélküle úgy, hogy egy másik országban van. Megviselt ez mindnyájunkat. Azt mondta nekem, hogy egyébként nagyon jó dolga van, mert jól keres, szereti is csinálni a munkáját, meg is becsülik, csak az a rossz, hogy mi nem vagyunk vele. Erre csak annyit mondtam neki, hogy van egy mondás: - mindennek ára van! Tehát lázban ég a családunk, mindenki őt várja. Laci azt mondta, hogy fenékbe billent ha sírni merek... Most persze azon izgulok, hogy ne legyen semmi baj út közben, és szerencsésen hazaérjenek.

 

“A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.”

 

“Szeretném a magyarság figyelmét az élet felé fordítani. A gyermeki élet pedig maga a csoda. Minden gyermek üzenet az emberiség számára: Isten szeret bennünket. Gyermeket nevelni – Istennel való találkozás. Jézus azt mondta: aki egyetlent is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be.” (Böjte Csaba)

 

“A kötelék, mely igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.” (Richard Bach)

Ajándék

Ezt a sapit ajándékba kaptam, kézzel hímezték bele a becenevem. Mint látható nagyon örültem neki! :)

Telefonbeszélgetés Barta főorvosnővel

Tegnap délelőtt felhívtam A pesti doktornőmet, hogy elmondjam neki milyen lett a biopszia eredményem. Rosszul értett, mert egy lépcsőházban volt, és megismételtetett velem egy mondatot, mert a 8% blast helyett, 80%-t értett, és mondta utána, hogy az nagy baj lett volna. de így a 8% az még rendben van. Elmondta, hogy 25.-én volt a transzplantációs ülés, és hogy ott mondták, Németországban behívtak egy embert további vérvizsgálatra, mert 3-ig egyezik a vérünk. És azt mondta, hogy ebben lehet egy kicsit bízni, majd hívni fog, ha tud eredményt. Mondtam, hogy de jó lenne karácsony előtt. Erre azt felelte, hogy ez nem rajta múlik. Nagyon kedves volt velem, mint mindig. A beszélgetés után sírtam egy jót. Igen, ez jó hír, és reményt ad, de olyan is volt már, hogy 12 embert hívtak be, velük is volt 3-ig egyezés, de további sajnos nem, és ezért egy sem lett jó donornak. Tegnap óta megint olyan vagyok, mint a kifeszített íj. Nagyon nehéz dolog ám ez! Egyfelöl örülni annak, hogy végre van valaki, aki talán alkalmas donornak, bízni, remélni, másfelöl a már átéltek után ott a félelem, hogy mi lesz, ha mégsem válik be az illető, mert az padlóra küldi egy időre az embert lelkileg. Ismerve magamat, most lesz egy pár napom, amikor nagyon érzékeny leszek, fáradékony, úgy érzem majd, hogy aludnom kellene, mellette pörgök is, csinálom a  dolgom, hogy minél kevesebbet gondolkozzak, majd pár nap után "jobban" leszek, lerendezem magamban a dolgot, és várom majd a hírt. Lehet, hogy jobb lenne, ha nem tudnék ezekről a lehetséges donorjelöltekről, mert ez a lelki libikóka felörli az embert. De azért bízok, és remélek, hiszen. " a remény hal meg utoljára".

 

“Az a támasz, amelyet az ember az életben a leggyakrabban használ, a remény.” (Veltman)

 

"Igyekeztem figyelmeztetni magamat, hogy a remény a legkegyetlenebb az elme összes játéka közül, és bármikor tojáshéjként roppanthatja össze a lelket."

Harlan Coben

 

"A legsötétebb időkben a reményt saját magadban kell keresned. Ehhez kell az igazi lelkierő."

Avatar - Aang legendája c. film

 

 

"A legrosszabbra számítunk, de a legjobbakban reménykedünk."

Testvérek c. film

 

"Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindentől megfosztanak;
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem."

Paulo Coelho

 

"Sokak szerint a remény erőt ad, mások viszont, akik már reméltek, nemcsak úgy ímmel-ámmal, hanem igazán, azok tudják, hogy ez pont fordítva van: a reményhez kell az erő. Sokkal több erő kell hozzá, mint a reménytelenséghez."

Bartis Attila

Balázs

A legnagyobb dolog ami a hétvégén történt velünk az az volt, hogy a Bazsi bejelentette, hogy jön haza 4 napra. Pénteken fog hazaérni, valamikor hajnalban. Már ki is találtuk a menüt aznapra: babgulyás, aranygaluska. Már csak négyet kell aludni! :) Az egész család lázban ég, nagyon várjuk, már 2 hónapja nem láttuk egymást, és ez a heti egyszeri beszélgetés facebookon sem az igazi. Nagyon nehezen fog elmenni ez a pár nap, mire hazaér, és persze majd a csütörtök éjszakát végigidegeskedem, hogy szerencsésen érjen haza. De jó lesz!!!!!!!!!

Írtam, hogy már kb 2 hete elkezdtem kidíszíteni a lakást, ebben az a vicces, hogy ezt már jó előre megtettem, bezzeg arról elfeledkeztem, hogy holnap télapó, és a csajoknak még egy darab csokit sem vettem. Ezt a mulasztásom ma délután fogom pótolni Pakson, mert Judit megy oda, én meg elkísérem. Pedig pénteken voltam a Tescóban, és láttam is kirakva csokimikulást, csak valahogy elmentem mellette, (azt gondoltam az idén nem lesz megtartva) :))) Egyébként mostanában mindent írok, mert ami nincs lepapírozva, azt simán elfelejtem. Öregszem.... :)))

 

Piramis: Ajándék

http://www.youtube.com/watch?v=9CtMTBnXrgI

Meglepetés, egy jó tündértől, és a barátoktól.

Tegnap délelőtt meglepetés ért, ültem a gépnél, barátnőkkel beszélgettem msnen, közben többször telefonon is kerestek, majd egyszer csak amikor letettem a telefont úgy tűnt, mintha kopognának, de utána már hangokat hallottam a lakásból.  Gondoltam is magamban, hogy ez biza, ki a fene lehet? Hát a komám volt egy másik férfiemberrel. Kérdezte a komám, hogy tudok-e nekik adni egy kapukulcsot? Mivel ez egy társasház, ezért azt gondoltam, hogy valamelyik szomszédnak hoztak valamit, de tőlem kér kulcsot. Mentem velük kifelé, és kérdeztem, hogy kihez jöttetek? Mondták, hogy neked hoztunk mosógépet, meg még pár dolgot. Nekem??????? Igen, nekem hozták tényleg! Dr Varga Klára felajánlását hozták el Pécsről. Mosógépet, és még mellé sok minden mást: mosóport, öblítőt, törölközőt, kávét, teát, sok gyümölcsöt, többféle kekszet, nápolyit. Komolyan mondom nekem tegnap karácsony volt! ÁÁÁÁ ezt nem lehet elmesélni, hogy ez milyen érzés volt........ nagyon hálás vagyok a Doktornőnek ezért! Ami még különlegessé tette ezt a dolgot, az az volt, hogy a barátnőim szervezték meg nekem ezt, hogy hozzám kerüljön a mosógép, ők állták a szállítás költségeit, komám meg a sofőr volt. És ezt az egészet titokban tartották, komolyan fogalmam sem volt róla. Én csak kóvályogtam össze-vissza, arra sem emlékeztem, hogy a Sanyi mondta, hogy délután visszajön bekötni a gépet. Felhívtam a Doktornőt telefonon, megköszöntem neki, ő azt mondta, hogy nagyon szívesen, és vigyázzak magamra. És este az újabb meglepetés: Jött Sanyi bekötni a gépet, rá 10 percre pedig jöttek a barátnőim köszönteni engem. Nagyon- nagyon jó volt!!! Ezt az érzést nem lehet leírni.................... Köszönöm szépen mindenkinek!!!!! Szeretlek titeket.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>