Visszavittem a ruhát... és a délutánt végigbőgtem.

Lacinak mondtam, most ebédidőben, hogy néha csak azért mosolygok, hogy más jól érezze magát. Így egyszerűbb is, nincs kérdés, hogy mi a baj? A választ úgy sem akarja hallani senki, vagy csak kevesen. Néha már azt érzem, hogy szétfeszül az arcom.... A legnehezebb úgy mosolyogni, hogy közben érzed a sírás feszíti a mellkasod, és félsz nehogy elkezdj sírni, mert nem biztos, hogy abba tudod hagyni.

Nagyon-nagyon hosszú lesz ez a hét.......

Van amikor Lacival vagyok, és csak sóhajtok egy nagyot, ő megkérdezi,:-mi a baj? Én csak annyit mondok:- Világválság.. Persze tudja ő, hogy ilyenkor minden baj, minden bánt és a gondolatok csak úgy száguldanak a fejemben. Sok a hogyan, mikor , miként, miért???

Többször volt úgy, hogy csak ültünk, és én megszólaltam, hogy :-Ha. Mire ő:-Ezt mire mondtad? -Nem tudom, csak magamnak beszélek. Annyi minden van a fejemben, hogy mire megkérdezi, én már teljesen máshol járok. De azért ő olvas a gondolataimban néha.

Tavaj a házassági évfordulónkra írtam neki:

" Szeretlek, mert vagy, és mert olyan vagy, amilyen.

Szeretlek, mert melletted olyan lehetek amilyen vagyok.

Szeretlek, mert senki sem ismer úgy, mint te,

Szeretlek, mert senki másnak nem vagyok olyan fontos, mint neked.

Szeretlek,  mert senki sem lát engem olyannak, mint te.

Te szeretsz reggel ébredés után kócos hajjal, gyűrött arccal, karikás szemmel,

Te szeretsz smink nélkül is, de sminkben is látsz Engem.

Te akkor is látod, ha fáj valami, ha mosolygok,

Te akkor értesz, ha semmit sem mondok.

Jó veled a nevetés, veled könnyebb a bánat,

Nem is kívánhatnék jobb férjet, szeretőt, barátot Te nálad."


2011.05.30

Ha már a veszteségeknél tartunk, most raktam össze a néptáncos ruhámat. Vissza kell adjam. Talán a férjemen kívűl nem tudja senki, hogy mennyit jelentett nekem a tánc. Amikor még tanultam, akkor már azt mondtam, ha befejezem a sulit, akkor jelentkezek a csoportba. Én kérdeztem meg annak idején a Józsit, hogy indulhat-e felnőtt csoport, és amikor igent mondott, akkor toboroztuk a tagokat. Aztán elkészültek a ruháink, mindenkinek a méretére lett varratva. S az első tánc a ruhánkba....... Szerettem volna még magamnál tartani a ruhát, ezt az ajtót még nyitva szerettem volna hagyni...............................................................................................................................

Új forrás :Szerelmes dal

http://www.youtube.com/watch?v=yT-o7aZWrxA

Jajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj

2011.05.30

A hétvégém elég szomorúra sikeredett... a tegnapi nap a sírdogálásé volt. Írtam, hogy lett egy kutyánk Foltos, akit a nagyobbik lányom kapott ajándékba. nem akarta a férjem megengedni, hogy maradjon, mert kutya nem való lakásba, a másik pedig az, hogy miattam nem lehet majd kutya a házban. De annyira szerette volna a kutyát a stefi, hogy megengedtük, maradjon. Napközben velem volt, mert a lányok suliban, és tényleg én voltam az anyukája... Annyira aranyos kutya, amikor hátul napoztam, akkor felmászott mögém a napozóágyra, és ott aludt, rágta a hajam, amikor gépeztem akkor az ölemben aludt, reggel a köntösöm alá bujkált amikor készítettem a tejeskávét a csajoknak... Tehát, a lényeg.... nekiálltunk csinálni a lakást, és azt is tudtuk, hogy később nehezebb lesz, ezért a Stefi keresett neki egy új otthont, egy osztálytársához került. Szombat este amikor hazajöttem a névnapi buliról, még úgy örült nekem, azt sem tudta, hogy hogyan szeretgessen, meccsnézés közben odabújt hozzám és ott aludt . A lányok szombaton este a szőnyegre ágyaztak maguknak, hogy utoljára a kutya mellett alhassanak. Reggel gyorsan képeket, és videót készítettünk a kutyáról. 9 kor vitte el a Réka, tudjuk, hogy jó helye lesz, de nehéz. Stefi jött be szólni , hogy -Anya viszi el a Réka köszönj el tőle. Mondtam neki, hogy én már elköszöntem...  Délután láttuk, ahogy sétáltatta, mi autóval mentünk, én megmondom őszintén, hogy akkor is sírtam. És este is amikor a Stefi ült a kádban és síratta a kutyát, én vele együtt sírtam, nagyon rossz látni, hogy egy 15 éves lány így szomorkodik. Persze magamat hibáztatom, mert nem lett volna szabad megengednem, hogy hazahozza, de olyan boldog volt..., és azért is, mert miattam nem maradhat a kutya. Megbeszéltük, hogy jobb az ha nem kaphatunk meg valamit, és kicsit búsulunk miatta, mint megkapni, és utána elveszíteni, lemondani valamiről, mert az fáj.

" amikor végre túl vagy egy hosszú napon, akkor ne feledd értékelni az apró dolgokat. Nézd ahogy gyermekeid békésen alszanak, és légy hálás azért, amivel megajándékozzák az életedet."

2011.05.28

Találtam ezt az idézetet, szerintem nagyon illik hozzám.

"Ha hülyeség van, akkor benne vagyok... Ha csavarogni kell, én ott vagyok... Ha buli van, akkor nagykorú vagyok... Ha a szívem kéne, az már másé... Ha valami kell, megszerzem... Ha valakit szeretek, azért bármit megteszek... Ha a barátom vagy, mindig számíthatsz rám... Ha beszólok, szólj vissza... Ha szeretlek, az nem hiába van... Ha azt hiszed ismersz, tévedsz... Ha azt hiszed boldog vagyok, tévedsz... Ha azt hiszed vége, még korán sincs... Ha egoistának tartasz, tudd én tisztában vagyok a hibáimmal... Ha választani kell, tedd azt... Ha szólni akarsz, mond ki... Ha kicseszel velem, visszakapod... Ha azt hiszed haragszok, az a baj h nem tudok... Ha azt hiszed ráérek, nincs időm még annyi se... Ha lehet veled hülyülni, bírlak... Ha nem megy, kár erölködni... Ha azt hiszed, hogy érdekel a pénzed, jó nagy hülye vagy!"

2011.05.28

Tegnap aztán kisétáltam magam.... Délután Ildivel tettünk egy kört, aztán a játszótéren megpihentünk és ott beszélgettünk. Annyit röhögtem azon, hogy én saját magamhoz képest most barna vagyok, erre az Ildi mellett olyan voltam , mint Hófehérke. Elmeséltem neki, hogy reggel msn-en a Timivel ugrattuk emiatt egymást. Tudni kell, hogy a Timi nagyon barna, én csak úgy szoktam hívni, hogy Tücsök. Most már 2 hete ígéri, hogy jön hozzám, de persze neki is rengeteg a dolga, de majd a jövő héten...

szívattam hogy már barnább vagyok, mint ő (mondhattam, mert nem lát engem)

-tegnap voltam a faluba és úgy hívtak, hogy nigger.

- ezt nem hiszem el.

-azt hiszed hazudok?? HP.

-Azt! te is az vagy!

- kikérem, magamnak!!!

-én is kikérem magamnak!

-tudod te mit kérjél ki?? Az üdítőmet!

Nem tudom ez másnak mennyire vicces, de mi nagyon jól szórakozunk ilyenkor. :D

Aztán estefelé Angélát kísértük fel anyuékhoz, mert kitalálta, hogy ott szeretne aludni. Mondhatom kellemesen elfáradtam, de nagyon élveztem a Lacival való sétát hazafelé , jót beszélgettünk, és nevetgéltünk.

Kicsit szomorkodom amiatt, hogy Balázsék mennek ki Hollandiába dolgozni junius végén, vagy július elején. Rossz lesz majd...

Nem maradhat el egy jó kis zene, szerintem vidám: P Mobil: Dől a lé

http://www.youtube.com/watch?v=r_RMS2YYFrQ

2011.05.27

Tegnap elég rossz volt a hangulatom, most az egyszer fent- egyszer lentből pont a lent érvényesült.  Egy barát próbált belém lelket önteni, hogy rendben lesz minden majd akkor is a családdal, ha nem leszek itthon, mert bizony vannak ilyen félelmeim. Délután a tesóm volt nálam, együtt napoztunk.

Aztán mára minden rendbe jött, sőt..... Az msn-en csak úgy jött belőlem a hülyeség, kicsit szívattam is a csajokat, vagy legalábbis próbáltam... Timit kiakasztottam, azt mondta, hogy nagyon humoros kedvemben vagyok.... Szerintem ha valaki hallaná, hogy mi hogyan beszélünk egymással, elcsodálkozna. Nagyon vevők vagyunk egymás poénjaira, és rendesen tudjuk húzni egymást. és ez a neten keresztül is működik, van hogy hangosan felröhögök azon amit ír. Bár ma Eszter is megnevettetett, és ez nagyon jó volt, hogy mindkettőjüknél sikerült. Bearanyozták a délelőttöm. Szandival is beszélgettem, nagyon segítőkész, ő sokat tud azokról a dolgokról ami előtt állok. Örülök, hogy nem maradok egyedül Pesten, ő ott lesz nekem...  Hihetetlen ahogy a dolgait csinálja, nagyon- nagy az akaratereje, a kitartása.

jaj tegnap az Angi akkorát esett biciklivel... a könyökéről rendesen lejött a bőr, több helyen megütötte magát, szegénykém.. de nagyon stram csaj, ma már bicajjal ment suliba. :D

Most délután sétálni megyek, közben majd jót beszélgetünk.

Holnap névnapi bulizunk, már nagyon várom... .D haverok, buli, fanta...

2011.05.26

A tegnapi fürdőzés nagyon -nagyon jó volt!!!! 10.30-kor mentünk és 18.30-kor értem haza. Úgy néztem ki a végén mint a 10 napos vizihulla...:D 3x voltunk a szaunába, aztán az úszóknak való vízbe, majd a melegvízbe. Sokat úszkáltunk, beszélgettünk. Sajnos csak az egyik "háremhölgyem" tudott eljönni.... Azt nem írtam, hogy ezt születésnapi ajándékként kaptam tőlük. Egyszer már voltam , akkor is jól éreztem magam, de tudják, hogy én ezt nem engedhetem meg magamnak, és így ezzel kedveskedtek nekem. Persze az lenne az igazi, ha egyszer a csajos bandából mindenki ott lenne, de van aki nem is szereti ezt a fajta pihenést, meg a munkahelyek miatt is nehéz ezt összehozni. Én csak hálás lehetek nekik ezért a lehetőségért, hogy pénzt és időt áldoznak rám.

Persze nem volt felhőtlen azért az örömöm, az túl szép lett volna.... valaki mindig tesz arról, hogy nehogy jólérezzem magam. Mert ugye röpködnek itt a felajánlások, hogy ki mikor szeretne velem lenni, hogy ki mikor tart igényt a társaságomra....és így megbántok másokat, hogy nem velük vagyok..... És ugye végtelen az én időm..... A tegnapi napra az tette fel a koronát, hogy azt is megkaptam, hogy TUDOK ÉLNI! Na ez fájt!!!!!!

Tegnap  eszembe jutott a barátságról, hogy én soha az életben nem kötöttem érdek barátságot senkivel. Nincs is sok barátom, sőt kevés van, de aki a barátom azt önmagáért  szeretem, azért mert emberileg fontos nekem. Nem azért mert aki, vagy ami. A barátaim életmódja sem érdekelt soha, hogy ki kivel él, vagy kivel van. Az ő életük, nekik kell benne élni. Én is élem a magamét. Olyannak szeretem a barátaimat amilyenek, nem kívánom hogy miattam megváltozzon bárki is. Én sem változom meg senki kedvéért , ilyen vagyok, ez van ezt lehet szeretni.... De egyébként nagyon buta felfogásom volt, mert mindig, mindenért magamat tettem felelőssé, ha a barátaim közül valaki nem keresett , akkor azt gondoltam, hogy ez miattam van, én tehetek róla, mert biztosan nem vagyok elég kedves hozzá, vagy jobban kellene figyelnem rá. Most már azt gondolom, hogy nem én tehetek róla, csak egyszerűen nem vagyok fontos számára... változnak az emberek,a körülmények... persze először próbálom megbeszélni, de most már van, hogy nem érdekel...... nem azt mondom, hogy nem esik rosszul, vagy nem fáj, de az élet megy tovább, és minden ami negatív, lehúz azt leteszem. Hosszú lesz az utam, nehéz a keresztem, csak azt viszem magammal, aki  fogja a kezem.

Szerintem most ez a szám, és a mondanivalója illik a hangulatomhoz. Ismerős arcok: Mennyit ér?

http://www.youtube.com/watch?v=EZXtWJT8zGs


"Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen

Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem

Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?

Mikor győztesként veszítesz
S a "miért" könnyeit látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben

Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót."

2011.05.25

Tegnap volt a legrégebbi barátnőm névnapja, már reggel felköszöntöttem, a többi barátnővel együtt majd szombaton ünneplünk. Úgy jött ki, hogy még én kaptam ajándékot tőle, mert este vigyázhattam egy kicsit a kisfiára. :D Amikor jöttem haza tőlük az jutott az eszembe, hogy ha meglesz a transzplantáció, mire találkozhatom vele újra már nem is fog megismerni.... :(

Napközben nem történt semmi különös, msn-en beszélgettem pár emberrel,  délután napoztam, főzőcskéztem, este pedig mint írtam babáztam.

Tegnap megkeresett Boda Vera telefonon, ő a Blikknél újságíró, neki köszönhetem az első cikket ami megjelent rólam. Nagyon aranyos, segítőkész. Szeretne újra írni rólam, hogy jelenleg hol tart a dolog.

A mai napom biztosan jó lesz, mert megyek a két " háremhölgyemmel" fürdeni a Hotel Orchideába, Tengelicre. Ez még a születésnapi ajándékom tőlük. Ott biztosan kipihenem magam, és egy jót beszélgetünk. Hurrá!!!!

Republik: Jó reggelt Kívánok

http://www.youtube.com/watch?v=CtTERLBNkiE&feature=related

"Nem várok holnapig, nem várok 1/2 6-ig.... Ne vacakolj annyit, elmúlik az életem... Olyan rövid az élet, és olyan hosszú a folytatás..."

2011.05.24

Tegnap talán az idő miatt, nem voltam túl jó hangulatban. Szeretem amikor süt a nap. Délelőtt Borjádon voltam meglátogattam egy volt gondozottam, akit csak úgy emlegetek, hogy a fogadott nagymamám. Nagyon jókat tudunk beszélni bármilyen témáról, pedig ő 82 éves. Délután itthon rendezkedtem, próbáltam aludni 3x csörgött a telefonom, nem halkítottam le, így semmi sem lett belőle, csak egy jó kis fejfájás. Este a csajokkal voltam, Laci sokáig dolgozott. Ja, voltam fogadóórán is, az Anginál, jó lesz a bizonyítványa, nagyon elégedett vele a tanárnénije. :D Stefivel sokat nevetgéltünk, azt mondta, hogy szeretne olyan feleség lenni majd , mint én. Akkor csak jó lehet amit lát , nem?  Sokat beszélgetünk mostanában komoly dolgokról, félek, hogyan fogja majd átvészelni ezt az időszakot. De ez majd kiderül....

Mint az a tegnapi bejegyzésemből is látszott azért én is vagyok rossz paszban néha. Ezért jó olyanokkal is beszélni akik benne vannak ebben, betegek, vagy voltak, mert ők teljesen másként látják a dolgokat, mint az aki egészséges, és azt gondolja, hogy végtelen idő áll a rendelkezésére. Én már másként tudok örülni dolgoknak, értékelem az apró örömöket, nem bosszankodom apróságok miatt. Megtanultam elengedni azokat az embereket akik negatív érzéseket keltenek bennem, vagy fáraszt a nekik való megfelelés, vagy csak energiát vesznek el tőlem. Elfogadtam azt is , hogy vannak akik nem alkalmasak arra , hogy ilyen helyzetben mellettem álljanak, és ezért nem haragszom rájuk. Rádöbbentem arra, hogy mekkora áldás a család támogatása, és mennyire megnyugtató a tudat, hogy bármiben számíthatok rájuk. Viccesen mondva, ezek a nagy dolgok, nem a lottó ötös...

Az a jó, hogy még tudok nevetni, és az apróságoknak is örülni, ez átsegít mindenen.


Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>