2011.06.30

Tegnap Szandival beszélgettünk, elmondta, hogy milyen nehéz napja lesz ma, én figyelmeztettem rá, hogy ne eröltesse meg magát. Mondtam neki, hogy azt sem értem, hogyan bírja egyáltalán. Én már biztosan nem tudnám a munkámat elvégezni, már nem tudnék a gondozottaim problémájával foglalkozni, legalábbis nem úgy, mint eddig. Na miután tegnap őt kiokosítottam, hogy vigyázzon magára, ma olyan munkát végeztem itthon, hogy utána le kellett feküdnöm. Lehet, hogy holnap a karjaimat nem tudom felemelni. A létrán állva azon gondolkodtam, hogy most miért is csinálom ezt??? Kinek akarok bizonyítani, hogy meg tudom csinálni? Lacinak nem kell, magamnak meg hülyeség, mert csak az erőm lesz kevesebb. Én amilyen nagy zenehallgató vagyok, eszembe sem jutott, hogy a telefonomon zenét hallgassak, abban a másfél órában amíg dolgoztam jártak a gondolataim. Talán most pont erre van szükségem, hogy kicsit magamba forduljak. Tegnap azt éreztem, hogy tudnék sírni, amikor egy barátnak beszéltem az új fejleményekről, de nem tettem, mert szerintem nem tudott volna mit kezdeni a helyzettel, és így elmaradt.

A fürdő ma is tovább szépül, holnap már használhatjuk. Hurrá!!!! :)))))) Annyira várom már. :)) és persze mindenki a családban.

Tegnap beszéltem a Ramival, az utóbbi időben többször beszélünk telefonon. Nagyon rendes,  mindig keresi a módot a segítésre, és mindig biztosít arról, hogy sokat gondol rám. Ez persze kölcsönös.

Tegnap volt nálunk utoljára a kömüves, és a Fodor Pista  is. Köszönetként megölelgettem őket. Nagyon sokat tud adni egy ölelés!!!!!!

Emlékszem amikor megtudtam, hogy a barátnőmnek babája lesz, akkor este találkoztam a másik barátnőmmel, elsírtam magam az örömtől, ő pedig megölelgetett, mi így örültünk. Azért érdekes volt, hogy a falu központjában két nő ölelgeti egymást... :)))) de nem számított...

Az ölelés tud szerintem legjobban összehozni két embert, eddig akkor tudtam leginkább kisírni magam, ha valaki átölelt. Amikor megtudtam, hogy a családból nem alkalmas senki donornak, akkor is a barátnőm vállán zokogtam. Talán akkor sírtam utoljára egy igazit... ez decemberben volt.... Szombaton feljött hozzám a Zsuzsi, beszélgettünk mindenről. Amikor elment küldött egy sms-t, hogy azért jött fel, hogy megöleljen, de félt, hogy elsírja magát. Írtam neki, hogy így is jó volt. Pedig talán tényleg az kellett volna, nem "baj" ha látom, hogy másnak is fáj az ami velem történik, talán úgy könnyebben elengedem magam.

http://www.youtube.com/watch?v=_9UsrOz9R5A

Érzés

Talán a dolgokhoz való hozzáállásomat is mutatja az, hogy nem vittem túlzásba a blogírást. Tegnap reggel elmentem bevásárolni, és komolyan mondom, ha lett volna olyan pólóm amin az a felírat, hogy NE ZAVARJ, akkor azt vettem volna fel. Pedig ha valaki, hát én tényleg szeretek beszélgetni. Mintha kívülről néztem volna magam, ahogy mentem az utcán. Láttam borjádi gondozottam a buszmegállóban, odaköszöntem, és már vissza is fordultam, hogy nehogy megállítsanak. Ilyen könnyen azért nem úsztam meg, kb 10 ember állított meg, hogy mi van velem, jobban vagyok-e /???????/ Máskor szívesen válaszolok, de most nagyon nehezen ment a dolog. Valaki megkérdezte, hogy áll a donor ügy? Mondtam neki, hogy nincs donor, nem találtak. És majd lesz? Na erre mit mondjak???? Hogy fogalmam sincs, hogy lesz-e , és első körben 15 millióból nem lett egy sem, akkor majd most hirtelen találnak egyet??? Nehéz úgy felelni, hogy én sem tudom a választ. Tegnap délben Lacival vittük haza a mestert, hazafele beszélgettünk, és mondtam neki, hogy olyan hihetetlen szám ez a 15 millió, mintha Magyarországon mindenki donor lenne (sőt többen) és nincs egyetlen hasonló sem aki jó volna nekem. Annyira nehéz ezt felfogni...... Tegnap valaki azt kérdezte, hogy nem félek a holnaptól? Mondtam neki, hogy nem gondolok rá. Ez persze hazugság. Pénteken eszembe jutott, hogy mi lesz majd a továbbiakban, és talán előszőr tudatosult bennem , hogy ebbe talán bele is halhatok. Tegnap este alvás helyett is ez járt az eszembe, mert persze nem magam miatt aggódok, és ezt őszintén mondom. Én már 38 évesen sok mindent megéltem, a szerelmet, a szülés csodáját, tényleg mindenért hálás lehetek a sorsnak. Arra gondoltam, talán az sem véletlen, hogy már 14 évesen megismertem a Lacit, és első látásra egymásba szerettünk, és hogy 17 évesen gyerekünk született. Talán nem akarta az élet, hogy ezek kimaradjanak az életemből, talán pont azért, mert véges az időm. De mi lesz a családommal??? Tudom, azt mondják senki sem pótolhatatlan, de minden nagyképüség nélkül mondhatom, hogy én hiszem, és tudom a férjemnek pótolhatatlan vagyok. Azt a kapcsolatot ami közöttünk van azt kevesen értenék meg. Szerelem , barátság, olyan szinten ismerjük egymást, hogy tényleg szavak nélkül tudjuk, hogy mit érez, és mit akar a másik. Szokta is mondani, hogy fejezzem be, hogy olvasok a gondolataiban. És a gyerekek....  Persze anya nélkül is fel lehet nőni, de milyen nehéz lehet. Nekem mindig ott volt az anyukám, örömben, bánatban mindig számíthattam rá. Egy anyának annyi dolga van... az hogy milyen egy család az nagyrészt rajtuk múlik. Mostanában másképen nézek a gyerekeimre is. Néha úgy elmerülök a nézésükben. Ma olyan büszkének éreztem magam, mert itt volt a köműves , és a Pisti is, és a nagylányom odaült hozzánk, és okosan elbeszélgetett, viccelődött, sőt értette a felnőttek poénjait is. Gondolatban, mintha azt mondtam volna magamnak: -meglátod Szilvi, nem lesz vele semmi baj.  Elfáradtam..... Sok volt nekem ez, pénteken a szomorú tények, tényleg egy nap alatt tudtam meg minden rosszat, közben meg a házban a felfordulás a fürdő miatt, olyan érzés, mintha egy káosz lenne minden.

Persze közben jó dolgok is történnek velem, ma elkészült a fürdő burkolása. Még nem írtam, hogy ezt kinek köszönhetem, Fodor Istvánnak hívják, övé Szekszárdon a Fodor csempebolt. A Népújságban megjelent cikk után keresett meg, hogy felajánlaná a fürdő berendezését, és a burkolást. Tehát hozott múlt szerdán egy mestert: Bálint Istvánt aki felfalazta , lebetonozta, burkolta a fürdőt. Arról már írtam, hogy hihetetlen ahogy dolgozik. Tehát Pisti állta a csempét, padlólapot, ajtót, ablakot, mosdót, wc-t, bojlert és mindent ami ehhez kellett. Nekünk a villanyszerelést, a vízvezetékszerelést kellett csak megoldanunk. Mi csináltuk a mennyezet lejjebb hozását is gipszkartonnal, álmennyezettel. A vizet a kománk Baksai Sanyi csinálta. Ma vesszük meg a lámpát, tükröt, festéket. A hétvégén már teljesen kész lesz. :)))))

A jó dolgok közé tartoznak a jó szándékú, segítőkész emberek is, és bizony vannak ilyenek. Az is segít aki megoszt egy rólam szoló hivatkozást a neten, vagy ír egy levelet amiben kitartást, vagy jobbulást kíván. Ez sokat jelent nekem. Sajnos ki kell mondanom, hogy az emberek segítsége nélkül még a fürdő sem valósulhatott volna meg, hiába a felajánlás, mert nekünk nem lett volna pénzünk az alapanyagokra , a vizvezetékhez való dolgokra sem, ezt az adományokból fedeztük, és bizony legalább 150 ezer forint volt. Amikor megkapom a folyószámla egyenlegem akkor mindig egy kicsit ráhangolódok a felbontására, megadom a módját, és mindig amikor olvasom, a felajánlásokat, és az emberek neveit, közben szeretettel gondolok rájuk, és köszönetet mondok nekik magamban. Nem az összeg számít, talán az ütött legjobban szíven amikor valaki 300 forintot küldött... mert vajon mennyiből küldte azt a pénzt. Itt nem milliókról van szó... ugyan ... soha nem is gondoltam erre, de tényleg sok kicsi sokra megy. És nekünk minden forint nagyon sokat jelent, és sokat számít. Amikor a rossz hangulat eltölt, akkor nem csak a családomért és magamért rázom le magamról, hanem azok miatt az emberek miatt is akik bíznak bennem, és támogatnak. Egyet megigérhetek, ÉN NEM ADOM FEL!!!!!!!

2011.06.?

A hétvégén az a pár ember akinek beszéltem az új, és szomorú hírekről, nagyon rendes volt velem. Most hülyén hangzik, de talán ez kellett ahhoz, hogy pár ember rájöjjön, hogy tényleg nagy a baj. Bár én sem tudom még felfogni azt, hogy most hogyan tovább??? ma reggel hívtam a Gáti doktornőt, hogy ne hívja a Barta drnőt, mert ő fogja ma hívni, és elmondtam neki, hogy nem találtak nekem donort. A hangja alapján egy kicsit ő is elkeseredett. Azt mondta ha beszéltek egymással akkor utána keresni fog. Egész nap vártam a hívást, de nem jelentkezett. Biztosan történt valami, de nekem ennél szörnyűbb nincs, mint várakozni.

Rossz hír

Csütörtökön hiába vártam nem telefonált a doktornő. valahogy már sejtettem, hogy valami nem stimmel, mert nem az az ember aki elfelejtkezik ilyesmiről. Tegnap délelőtt aztán elértem telefonon, mondta, hogy azért nem hívott, mert először a pesti orvosommal szeretett volna konzultálni. Na ekkor tudtam, hogy gond van... A csonthenger vizsgálata azt mutatta, hogy a blastok ( rossz sejtek) aránya 5%-ról 8-10%-ra emelkedett az elsődleges eredmény alapján. Ami nem jó, 20%-tól acut myeloid leukémia. megbeszéltük, hogy közösen hívjuk a Barta Drnőt, és amelyikönk elöbb eléri az beszél vele. 14.15-kor hívott, hogy nem érte el, de már nem is tudja hívni, mert megy haza, majd hétfőn próbálkozik újra. A lényeg, nekem sikerült elérnem 15 órakor, elmondtam neki az eredményt, ő pedig elmondta nekem, hogy ma ült össze a transzplantációs bizottság, és sajnos nem találtak nekem donort......................................................................... most megpróbálnak a köldökvérbankból donort keresni, ami egy kicsit mássabb dolog, talán mondhatni kockázatosabb. Hétfőn hívja a Gáti Drnőt és megbeszélik a továbbiakat. Többször fognak ellenőrizni, és ha romlik az eredményem, akkor kemoterápiát fogok kapni. Komolyan mondom, hogy ezt az egészet telefonon keresztül is nagyon emberségesen, kedvesen közölte. Azt mondta, hogy sajnálja, hogy péntek délután ezt az egészet így rámzúdította, és megkérdezte, hogy értettem-e mindent amit elmondott? Értettem!!!!!!!!!!!!!!! A betegségem elején kiokosítottam magam a netről, tényleg aminek csak tudtam utánanéztem, így képben vagyok, és a Gáti drnő is mindig mindent elmondott, hogy mire számíthatok. Amikor beszéltem a drnővel nálunk volt a nővérem, akkor nagyon tudtam volna sírni, de előtte nem akartam. Aztán hazavittem a köművest Szekszárdra, mintha mi sem történt volna. Hívtam a barátnőm utána nagyon jó lett volna akkor sírni neki egyet, de nem vette fel a telefont. Elmentem a Judithoz, elmondtam neki mindent, de nem sírtam valahogy elmúlott az a pillanat. Utána itthon mondtam el a Lacinak, mert dolgozott, és nem akartam ezt neki telefonba elmondani. Nem sírta el magát, de közel állt hozzá, szerintem ő is miattam akar erősnek látszani. Szandi is érdeklődött, vele más beszélni, mert ő tényleg tisztában van a dolgokkal, és tudja, hogy mi mivel jár. Később felmentünk anyuékhoz fürdeni, és sajnos nekik is elkellett mondanom, megrázta őket a hír, annyira bíztak benne, hogy lesz donor. A barátnőmnek is elmondtam msn-en ........... Annyira nem szeretném ezt az egészet mások vállára rátenni, nem akarom, hogy aggódjanak értem. Később telefonon is beszéltem vele, majd újra msn-en.  Sikerült megnevettetnie, így jól zárult a napom. Köszönet neki érte! :)))

Éjszaka nagyon rosszul aludtam az altató ellenére, és reggel 4 órakor fejfájással ébredtem, és azzal az érzéssel, hogy valami rossz történt. És igen ez az egész elég rossz. Majd valami lesz, én biztosan nem adom fel!!!!! Valamikor sírnom is kell majd, mert szétfeszít ez az egész, majd valaki, vagy egy helyzet kihozza belőlem. Jólesne egy ölelés.................   Továbbra is azt mondom, hogy AZ ÉLET SZÉP!!!

 

2011.06.23

Tegnap jött hozzánk először a kömüves csinálni a fűrdőszobát. Hihetetlen egy ember, még egy szakembert sem láttam aki ilyen lendülettel dolgozott volna. Két segédmunkást pörgetett reggel 6.30-tól 17-ig. Egy nap alatt többet csinált, mint más 3 nap alatt. Most már látom a fényt az alagút végén... A jövő hét elején készen is lesz. :))) Délre ebédet kellett főznöm, gulyáslevest csináltam, meg almás sütit. Egész nap talpon voltam, talán 16 órakor tudtam elfeküdni pár percre. Jaj, de jól esett... Amikor végzett a kőmüves elmentem barátnőzni, meg babázni, nagyon jól éreztem magam. Laci jött értem, utána még Sanyival szereltek egy kicsit a fürdőben. Kb 2 hete komolyan mondom, hogy este 11 előtt nem tudunk lefeküdni, reggel meg 5-kor kelünk. Balázs a héten anyuéknál alszik, ott nagyobb a nyugalom, mint itthon, bár azért viszünk egy kis pezsgést, amikor esténként 9-kor felmegy a család fürdeni. Mostanában a legnagyobb vágyam, hogy a saját lakásomban zuhanyozhassak. Már csak párat kell aludni..... :))))

Igazából most azért ültem a géphez, hogy elfoglaljam magam, amíg a Doktornő hív..... A délelőtt elment, mert reggel 6.15-kor jött a köműves, elmentem boltba, beszélgettem a Judittal, aztán hazajöttem főzni: bablevest, meg kakaóskalácsot sütöttem, ebédeltünk, hazavittem a mestert Szekszárdra, hazajöttem "rendetraktam", Angival tejeskávéztunk, és most pedig várom , hogy hívjon a Doktornő........

http://www.youtube.com/watch?v=_jFu0EAyrFs

2011.06.22

Tegnap aztán végem volt úgy rendesen. A Komám szerelte a vizet a fürdőben, a Doktornő azt mondta, hogy hívni fog az eredmény miatt, délután 2-ig bírtam várni , akkor felhívtam az osztályt, mondták, hogy táppénzen van, majd holnap hívjam. A csajok haza akartak jönni el kellet mennem értük. Közben a Laci, és a Sanyi csinálták a dolgukat a fürdőben. Utána betonkeverőért szaladgálni. Én csak leültem a konyhában és bizony elsírtam magam. Rohadt szar dolog a várakozás, a bizonytalanság. Tényleg úgy van, hogy hiába mondom ezt más nem tudja megérteni, min megyek keresztül. Ahogy a főnővér mondta ezt csak az tudja átérezni aki maga is aggódott eredményre várva. Úgymond az életem forog kockán. Iszonyatos fáradékony vagyok, Sanyi azon nevetett, hogy egész nap folyamatosan ásítoztam. Mondta is este a Lacinak egy ásításom után, hogy -egész nap ezt csinálta. Sőt fel is szólitott, hogy menjek és dőljek le. :) Az után, hogy a gyerekek nem maradtak meg a mamánál, komolyan aggódok azon, hogy mi lesz velük nélkülem. Bár itthon jól megvannak, de mostantól a nyáriszünetben folyamatosan formálni fogom őket az egyedüllétre, az önnálóságra. Elmondhatatlan hogy mit érzek, rettenetesen aggódom értük, félek, hogy mi lesz a családommal. Annyira szeretem őket..................

Ma délelőtt hívott a doktornő, hogy a pécsiek sem tudtak még eredményt mondani, mert ott is felhígult vérrel a minta, ezért majd csak holnap délután hív, és akkor már biztosat tud mondani. Megint egy nap, egy éjszaka, egy délelőtt...

2011.06.20

Tegnap a lányok elmentek a mamához nyaralni egy hétre,  bepakoltak maguknak mindent, belepusztultak volna, ha nem visszük el őket. Este telefonáltunk nekik, már mondták, hogy haza szeretnének jönni. Este 6 kor volt fürdés , 7 kor fekvés, Angi utána már nem rajzolhatott. Angi azt mondta, hogy nagyon szigorú a mama, mikor visztek minket haza? Mondtuk, hogy csak pár napot bírjanak ki... de ha nem érzik majd jól magukat, akkor úgy is elmegyünk értük. Este feküdtünk az ágyban Lacival, kérdeztem tőle, hogy mire gondol, mondta, hogy semmire, én: na mond meg! Erre ő, hogy: a lányokra. Hát én is. Furcsa, hogy nincsenek itthon, persze tudjuk, hogy jó helyen vannak, de nem szeretnénk, azt hogy rosszul érezzék magukat. Laci az előbb hívott,  érdeklődött, h a csajok még nem kerestek-e telefonon? :)))))

Úgy érzem sose lesz vége ennek a felfordulásnak ami nálunk van. Kb 2 hét mire kész lesz a fürdőszoba.

Ballagás

Szombat reggel 4 órakor ébresztett minket a férjem telefonja, időben kellett kelni, hogy mindennel elkészüljünk a ballagás kezdetéig. Terítés, főzés. És sikerült!!! Szép volt a ballagás, a nagylányom nagyon csinos volt, és természetes, nem volt kimaszkírozva, a haja nem volt beállítva, úgy nézett ki ahogy  szokott. A buli jól sikerült. Este 10-kor mentünk haza.

A bizonyítványosztás szomorúra sikerült, mert Angi tanárnénijének lejárt a szerződése, és nem hoszabították meg. Annyira szomorú volt látni, hogy miután megkapták a bizonyítványt kaptak két puszít, és egy ölelést, és ott sírdogáltak a tanárnő karjában. A szívünk fájt értük, és bizony mi felnőttek is sírtunk. Szép eredményt ért el a diákokkal, és bizony nagyon szerette őket. Hiányozni fog nekünk.

Ma reggel szokás szerint már 6 kor keltem... A lányok elmentek nyaralni a mamához. Arról volt szó, hogy 1 hétig maradnak, kiváncsi leszek, hogy meddig bírják majd. Még soha sem voltak ennyi ideig nélkülünk, nálunk nem volt szokás, hogy ide-oda adjuk a gyerekeinket, mert mi szórakozni akartunk. Ha esetleg nem jól neveljük a gyerekeket, csak magunknak tehetünk szemrehányást, nem másnak. Este  hívom őket, hogy hogyan érzik magukat. Már hiányoznak.....

Az egész heti fáradtság ma jön ki rajtam, sok volt a pörgés az utóbbi napokban. Érzékeny a szúrás helye, fáj a csontom, mintha most nehezebben gyógyulna, mint máskor. Ráadásul szerintem reggelre úgy jött ki a stressz rajtam, hogy beállt a nyakam. de az már elmúlott szerencsére. :) ma egész nap csak pihenek.

2011.06.17

Tegnap a fejfájásom alig akart elmúlni 3 fájdalomcsillapító után. Igyekeztem sokat pihenni. Este folytatták a fiúk a fürdő lerombolását, és a hozzávaló anyag is megérkezett. :) Zsuzsi jött el kicsit hozzám beszélgetni, ment erobikra, elkísértem egy darabon, de az nekem bőven elég is volt. Azt mondta, hogy szarul nézek ki, mondtam neki, hogy ritkán szoktam ilyet mondani, de úgy is érzem magam. Nagyon szeretek olvasni, de volt most egy olyan időszak, hogy valahogy az sem érdekelt, helyette zenét hallgattam. Most újra az olvasással kötöm le a gondolataim, mert azért örökké jár az agyam, ezt nem lehet kikapcsolni. Zsuzsi tegnap mesélte hogy egy kolleganője 36 évesen hirtelen meghalt, mondtam neki hogy senkinek sincs biztosíték arra, hogy vele ez nem történhet meg, de sajnos bárkivel megtörténhet, mégha az ember nem szívesen gondol is erre. Születünk-meghalunk. A facebookon kis hülye picsák, már elnézést, azon nyekeregnek, hogy mennyire szar az életük, és inkább miért nem halnak meg. Álltalában nem azok teszik ezt akiknél családi válság van, hanem annyira szemetek a hülye szülők, hogy nem veszik meg a 70000 Ft-os mobilt, meg a márkás cuccot amit a szemük fénye kinézett. Hihetetlen!!!!! Néha elgondolkodom merre tart ez a világ... Tőlünk gyerekkorunkban nem kérdezték meg, hogy mit szeretnénk kapni karácsonyra, hanem csak kaptunk valamit és annak örültünk, még ha csekélység is volt. de kaptunk a szülőktől figyelmet, és sok szeretetet. Mi a gyerekeinknek azt tanítottuk, hogy nem az ajándék a lényeg, hanem , hogy együtt legyen a család. A Stefi holnapi  ballagására is mondtam a meghívottaknak, hogy ne hozzanak semmit, mert nem az a lényeg, nem erről szól a dolog. Szeretnénk, ha a számunkra fontos emberek velünk örülnének, együtt lennénk, beszélgetnénk, ha áldoznának ránk az idejükből. Szinte csak a család lesz ott velünk, akik tényleg fontosak. Sajnos mondhatni az én családom, de ez egy hosszú történet. Bár Laci nem győzi hangsúlyozni, hogy az én apám az övé is, és apu akkor sem szeretné jobban, ha a saját fia volna. És ez így is van. Első a család.....!!!

Elég érzékeny vagyok most lelkileg, jó lesz, hogy holnap azokkal lehetek akiket szeretek.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>