Idézet

"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel,mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz,holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred."

2011.08.29

Csütörtökön a lányaimmal elmentünk strandra Paksra. Azt gondoltuk, így könnybben bírjuk majd a kánikulát, és az idén még csak egyszer voltunk strandolni, akkor Domboriba. Nagyon jól éreztük magunkat, szinte végig a vízben voltunk. Angi hol úszógumival úszkált, hol anélkül ugrabugrált a vízben. Sokat nevettünk. Nagyon jó volt. Még a suli előtt tervezzük, hogy Juditékkal közösen elmegyünk. :)))

Szandival is beszélgettem szeptember 16.-ra van egy meghívásom Pestre. Ez miatta nagyon fontos esemény, remélem minden úgy lesz, ahogy elképzelte. És persze Rock Band koncert. :))) Másnap itt nálunk Diána nap lesz, így húzós hétvégénk lesz, de ki nem hagynám semmiért.

A hétvége teljes nyugalomban telt el , szerencsére. Együtt volt a család, vasárnap közösen főzőcskéztünk. Délután meccsen voltunk. a második félidőt már ülve néztem végig megint, mert fáj az izom a lábamban.

A héten már kezdődik a suli, hihetetlen, hogy milyen gyorsan vége lett a nyárnak. Furcsa lesz majd, hogy egyedül leszek itthon napközben.

Laci fogyókúrázni kezdett...:) Ez azt jelenti, hogy nem eszik kenyeret, tésztát, és nem iszik szénsavas-cukros üdítőket. Én is csatlakoztam hozzá, a mult héten nem ettem egy falat kenyeret sem, helyette viszont nagyon sok salátát, zöldséget, gyümölcsöt. Na nem mintha én fogyni szeretnék, szó sincs róla, csak igyekszem helyesen táplálkozni. Az édeset már így sem igazán kívánom közel egy éve, tehát arról nem nehéz lemondanom. Valamit kellene mozognom is, mert tényleg eltüntek az izmaim, de elég korlázozottak a lehetőségeim, mert már a gyaloglástól is kifulladok, ha közben beszélek, vagy már attól kalapál a szívem, ha végig söpröm-felmosom a fürdőt, konyhát.

Azt nem ítram, mert elfelejtettem, h a Doktornő kérdezte, h mik a terveim a jövőre a munkával kapcsolatban, mert össze tudnák állítani a papírjaimat a leszázalékoláshoz. Mondtam, hogy táppénzen vagyok, és azt hiszem 1 évig lehetek folyamatosan, az majd májusban jár le, addig van munkaviszonyom, tehát addig szeretném, ha így maradna, utána meg ki tudja mi lesz??? Ezen még ráérünk gondolkodni.

2011.08.25

Kedden voltam a Gáti drnőnél. Vettek tőlem vért, csináltak kenetet is. Mivel ez lett volna az utolsó találkozásunk ajándékkal készültem neki. Semmi nagy dolog, mert tudtam, hogy nem fogadná el. Vettem neki valami személyeset, amiről majd eszébe jutok, és készítettem neki ajándékot, aminek a hátuljára latinul azt írtam: Aki időt nyer, életet nyer. Nagyon örült neki. Megpuszilgatott. Nem volt könnyű pillanat.  Azt mondta, hogy várjam meg , amíg visszajön. :) Mondtam neki, hogy beszéltem a Barta Drnővel, és ő azt mondta, ha kemót kell kapjak akkor azt a területileg illetékes kórházba kapom. Én azt gondoltam, h náluk, de sajnos nem. Pécsen kapnám, mert szekszárdon megszünt a vérellátó, és nekem biztosan kellene vért kapnom, és ott 1/2 óra alatt megszerzik a szükséges vért. Ő is azt mondta, hogy nagyon különleges HLA-m lehet, hogy még nincs donor. Szerencsére még "jól" vagyok. Azt mondta, hogy mivel nincs donorom, ezért sajnos többször fognak csontvelőt venni, hogy figyeljék mi van odabent. Ezt a leukémia részt szívesen kihagynám. :( Most szeptemberben el kell kezdenem inni egy szirupot , ami immunerősítő, hogy mire jön a megfázásos, influenzás időszak,  addigra kicsit védve legyek. A kettes Belen szerezhetem be. Ahogy néztem egy doboz 3000 forint, bár ott álítólag kicsit olcsóbban vehetem meg. Egy üveg 10 napra elég. :( A Doktornő most elmegy szabadságra, de szeptember végén helyettesít egy hetet majd, így akkor megyek vérvételre. :) Remélhetőleg addig nem történik semmi.

Tegnap elbúcsúztattuk a lányom osztályfőnökét. Egy kis ünnepséget rendeztünk neki, ahol  pár gyerek verset mondott, én mondtam a köszöntőt, amit magam írtam. Ma reggel a Judit barátnőm azt mondta, h ez tette fel a koronát az egészre. Az ünnepség előtt amikor elmondtam neki a szöveget ő már akkor sírt. A tanárnéni is nagyon meghatódott, a tablónak amit készítettünk neki Zsuzsi művésznővel, nagyon örült, megkönnyezte. Előtte már azt mondta, hogy soha sem fogja ezt az osztályt elfelejteni, amikor átadtuk az ajándékot, akkor mondtam neki, hogy mi szülők gondoskodtunk róla, hogy ne is tudja elfelejteni. Nem jutott szóhoz... Judit rámbízta a beszédet, mert nem az ő stílusa kiállni emberek elé, nekem meg nem jelent gondot. Megkérdezte, hogy nem izgulok? Mondtam neki, hogy azért mert el kell mondanom egy szöveget azért nem, amiatt viszont egy kicsit mégis, hogy milyen lesz a fogadtatása, megfelel-e majd mindenkinek. A lényeg, hogy a tanárnőnek tetszett, sőt elkérte a szöveget, hogy eltehesse emlékbe. :) Szerintem mindenki jól érezte magát, és méltóképpen mondtunk köszönetet, és fejeztük ki tiszteletünket a tanárnőnek. Nemsokára már indul a következő tanév...

Most jól érzem magam. Nem foglalkozom olyan dolgokkal amik bántanak, LAPOZOK egyet. Ami ma rossz, az már holnap kevésbé lesz az. Tényleg mindig új nap indul. Sokan segítenek, támogatnak. Rengeteget számít egy jó szó, a bíztatás.

Charlie: Ne légy kemény

http://www.youtube.com/watch?v=mBEw7i-F2bw

2011,08,22

A hétvégénk egy őrület volt. Pénteken este rock koncertre mentünk itt Kölesden a Művelődési ház udvarán tartották. Onnan kb 3/4 óra zenehallgatás múlva Dunaföldvárra a Bazsiékért. Onnan vissza a koncertre, ahol utána nagyon jól éreztem magam, sokat hülyéskedtünk, beszélgettünk, az este nagy részét a Judittal töltöttem. Hajnali 2-kor jöttünk haza. Reggel 6-kor keltem. A csajok nem voltak itthon, mert a Stefi Faddon töltötte a hétvégét, az Angi pedig anyuéknál aludt. Laci elment a tüzépre a dolgát intézni, majd Bazsiékat vitte Paksra. Én mentem az ünnepségre, résztvettem a kiállításmegnyitón, nagyon tetszettek a képek. Sajnos a könyvből most nem tudtam venni, de ezt pótolni fogom. Később a Laci, és az Angi is csatlakozott hozzám. Az egész délutánt ott töltöttük, közben sokat beszélgettünk . 5- kor mentünk haza, pihentünk egy kicsit, majd este vissza mentünk , mert Angi is szerepelt a néptáncosokkal. Szép volt a tánc, egyre ügyesebben adják elő. Régi barátokkal találkoztunk, borozgattunk, beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Vasárnap reggel tortát csináltam a Balázsnak, főztem, mert mentek visza. Kicsit sok volt nekem a pörgés, de nem baj, majd hétközben kipihenem magam.

A hétvégén a Magdi tesóm feltett  a facebookra egy jegyzetet rólam, a betegségemről, amire sokan reagáltak, megkerestek levélben, hogy hogyan lehet valaki donor. Telefonon is kerestek. Sokan megosztottál a hivatkozást, ami nagyon jólesett, mert ez a donorkérdés, nem csak rólam szól, rengetegen vannak a listán, és sok a gyerek is, hátha valakinek pont ezáltal találnak megfelelő személyt. Van aki már évek óta vár. Dr Rajczy Katalin is azt írta , hogy van olyan, hogy egy ilyen megmozdulás után találnak donort egy olyan ember számára aki már évek óta van fent a listán. Jézus!!!! Évekig várni!!! Nekem már ez a 8 hónap is egy örökkévalóság. És igen szomorú, hogy erről a listáról le is lehet kerülni. Például ha olyan stádiumba kerül a betegség, mert ezt sem lehet akármikor elvégezni, mármint a beültetést.

Tehát aki aggódott értem, mert pár napra eltüntem, az megnyugodhat, jól vagyok.

Judittal szervezzük a tanárnő búcsúztatását, ma megyünk ajándékot venni neki. Hétvégén osztottuk ki a verseket, amit a netről szedtem le. Nekem kell mondani a búcsúztató szöveget.

Holnap megyek vérvételre, és utoljára a Gáti Doktornőhöz.....  Megjelentek a bőrömön a foltok amit a doktornő minden alkalommal keresett, a vérlemezkehiány miatt. Kiváncsi leszek az eredményre.

Beszéltem reggel a Barta doktornővel. Nincs donor. Megint úgy érzem, mintha kirántották volna alólam a talajt és én csak zuhanok. Holnap már jobb lesz....

Vörös István és a Prognózis: Ne zavarjon senki.

http://www.youtube.com/watch?v=03rVj2vzNvI

"Elegem van az egészből,
Úgy szeretnék elrejtőzni a világ elől.
Ne zavarjon senki!

Egyre nőnek a problémák,
Zúg a fejem, kiborít ez a kapkodás.
Ne zavarjon senki!

Feszül az ember, pörög a gép,
Örökös hajtás ez az egész.
Őrület, hogy fogod megérteni;
Csak egy órára akarok egyedül lenni!

Ne zavarjon senki!
Csak egy órára akarok egyedül lenni!
Ne zavarjon senki!
Úgy szeretnék ma egyedül lenni!

Magamra zárom az ajtót,
Fújom a füstöt, őrült zenéket hallgatok.
Ne zavarjon senki!

Nem akarok én, semmi rosszat.
Csak egyszerűen átgondolni a dolgaimat.
Ne zavarjon senki!

Mások döntenek a fejünk fölött.
Ki tudja mi folyik a színfalak mögött?!
Kapukat döngetünk, de nem fogadnak,
És a kiskapuk is zárva maradnak."

Milyen ez?????

Most ki kell írnom magamból azt amit érzek.... Írtam, hogy egész nap olyan vagyok , mint a kifeszített íj. Pörgök ezerrel, takarítottam fürdőszobát, porszívóztam, pakoltam, rendezkedtem. 100 fölött van folyamatosan a pulzusom, fáj a mellkasom. Beszélgettem is a  "B" oldallal. De most ez sem segített igazából. Jár az agyam, csütörtökön kell ugye hívnom a Pesti doktornőt, jövő héten kell utoljára mennem a Gáti doktornőhöz Szekszárdra. Valahogy a két orvos nem találja meg egymást. Arra gondoltam, hogy megkérdezem, csütörtökön a Barta doktornőt, hogyha kemoterápiát kell kapjak akkor azt hol fogják adni, Pesten náluk, vagy Szekszárdon? Ha Pesten akkor szerintem én innentől eljárok inkább Pestre vizsgálatokra. Ott szem előtt leszek, és akkor nem kell itt másik orvoshoz kerülnöm. Annak idején engedték, hogy választhassak, a kényelem szempontjából, bár azt akkor is mondták, hogy a beültetés után csak Pestre mehetek, mert ott értenek ahhoz hogy észrevegyék a szövődményeket. Szóval ilyenek is járnak a fejemben a folyammatos MI LESZ??? MI LESZ??? MI LESZ???? mellett. Azon is gondolkodtam, hogy mennyivel nyugodtabban mennék kórházba, ha nem lenne hitel az autón... Persze ez csak átsuhant az agyamon, mert ilyenen kár törni a fejem. De mindent számbavesz, és elemez ilyenkor az ember.

Ki akartam írni magamból, hogy mit érzek, de ezt nem lehet elmesélni.

Ez szétfeszít.... sírni volna jó....

Zene

http://www.youtube.com/watch?v=KgdNIwEZP-M&feature=related

Oláh Ibolya: Ki nem volt még...

Barta doktornő

Tegnap megkívántam a napozást, már legalább egy hónapja nem feküdtem ki. Azt szoktam mondani, hogy engem feltölt a nap, és most akartam a napsütést érezni a bőrömön. napozás közben jött a gondolat, hogy felhívom a doktornőt. Ez nem megszokott dolog nálam, mert január óta kb 3x hívtam fel csak telefonon, tehát rám lehet mondani, hogy türelmes beteg vagyok. Talán a második csengetésre felvette, mondta , hogy Németorszégban van, ezért nem akar sokat beszélni, hogy ne legyen sok a számlám. Elmondta, hogy most két donort, vagy vért vizsgálnak, (ezt nem értettem pontosan). Azt kérte, hogy csütörtökön hívjam, mert akkor lesz Magyarországon, és előtte lesznek az adatok, akkor konkrétumokat tud mondani. A beszélgetés végén azt mondta, hogy még azt szeretné megkérdezni, hogy-hogy vagyok? Mondtam neki, hogy jól, még nem kellett vért kapjak. Ennek örült. (valamiért ez a lényeg , ezt mindig megkérdezi, h kellett-e vért kapnom? ) Tehát: Csütörtökön már kicsit többet fogok tudni, talán.

Megmondom őszintén, hogy utána feküdtem hátul a napon, és a fülembe folyott bele a könnyem.

Amikor a férjemet felhívtam akkor ő mindjárt azt mondta, hogy:-Akkor megint 2 hosszú nap vár rád Szundi.

Ilyenkor a legjobb lenne átaludni ezt a két napot. Ez szörnyű! Zakatol az ember agyában ez az egész, hogy akkor vajon most mit fog mondani. Lesz donor , vagy nem? Ha igen akkor mi vár rám, ha nem, akkor mi lesz?

Sok embert már ez padlóra küldene. Hihetetlen, de szeptember 10-én lesz egy éve, hogy ez az egész elkezdődött. A barátoknak üzenem, hogy ennek az évfordulónak az "örömére" nem kérek tortát. :)))) Majd ha lesz második születésnapom, a beültetés napja, akkor azt lehet ünnepelni.

Ilyenkor úgy érzem magam, mint a kifeszített íj, az hiszem ezt nem kell magyaráznom.

http://www.youtube.com/watch?v=jB1OCQX7HZ8&feature=related

2011.08.15

Az utóbbi pár nap elég mozgalmasra sikeredett. A péntek délutánt a barátnőmmel töltöttem, ami nagyon jó volt, jókat nevettem. Este Laci későn ért haza, mi Angival kártyáztunk. Este negyed 10 kor a babgulyás nem egy könnyű étel, én azért megvártam a vacsorával. Szombaton Szedresbe ment  a néptánccsoport. Angi is táncolt, így mi is mentünk, megnéztük a fellépésüket. Sok ismerőssel találkoztunk, szinte felvonult az egész szedresi focicsapat . Támogatóm Fodor Pisti is ott volt, vele, és a feleségével is beszélgettünk amikor odaértünk. Ügyesek voltak a táncosaink. Karomon a kisgyerekkel, én is lépegettem a zenére. Az első pár másodperc ahogy elkezdtek táncolni nehéz volt, telefutott a szemem könnyel.

Szombaton hajnalban olyan lábizomgörcsre ébredtem, hogy azt hittem kiugrok az ágyból. Érdekes, h mindig a jobb lábam rendetlenkedik. Vettem be Magne B 6-ot, de folyamatosan fáj az izmom.

A vasárnap a sütés főzésről szólt. Úgy kellett főznöm, hogy a Balázsnak is tudjak küldeni, mert most Kalocsa mellett fognak dolgozni. Péter vitte neki a cuccot, mert ő szombaton hazajött Kölesdre, Bazsi pedig Pestre ment fel a ruháikért, meg a barátnőjéhez. Délután vendégeim voltak, a nagybáttyám felesége, és az unokatestverem, aki nekem csak Tesvér ( nem elírás, Tesvér, így hívjuk egymást gyerekkorunk óta). Jöttek engem meglátogatni. Jót beszélgettünk.

A hétvégén egyébként többször mondtam Lacinak, hogy hogyan várom el idegenektől, hogy megértsék a dolgokat, amikor ő aki ebben él velem együtt, néha értetlenkedik. De különben nem is várok már megértést senkitől, mert ezt a helyzetet csak az érzi át igazán aki már átélt ilyesmit. Isten óvjon mindenkit ettől! Én aki a munkám miatt emberekkel foglalkoztam, és azt mondom, hogy nem vagyok híján az empátiának, most jövök rá, hogy mennyire nem tudtam dolgokról semmit. Ez olyan, hogy addig az ember nem tud semmit a gyászról amig maga is el nem vesztett egy számára fontos személyt.  Egyébként ha ezen az egészen túl leszek, akkor szeretnék daganatos betegek segítésével foglalkozni. Mentális gondozásra gondoltam. Tudom, hogy pesten vannak ingyenes tanfolyok, ahol ezt tanítják. Volt betegek közül csak azok mehetnek akik már 5 éves túlélők. Érdekes volt az, amikor a munkám során már a betegségem tudatában ültem egy tanfolyamon ami a Hospice-ről szólt. Akkor kicsit másként hallgat erről a témáról előadást az ember.

Most egyébként elég jó időszakot élek át így lelkileg, talán az is benne van, hogy erősödöm, mert tényleg csak a jó dolgokkal foglalkozom, a rossz dolgokat nem rágom túl, hanem elteszem. Azt gondolom, hogy szerencsés vagyok azért, mert van időm megérni lelkileg arra, amikor majd jönnek a tünetek, kezelések, beavatkozások. Mert akkor tényleg keménynek kell majd lenni. És én az leszek!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>