Pocsolya part

A ma délutánt a pocsolya parton töltöttem jó társaságban. Bár itt van a falu szélén, még sosem voltam ott. Ez egy magánterület, amelyen van egy kis halastó , körülötte egy tűzrakóhely, asztal- farönk székekkel, sok fa amely szinte körbezárja, és nagy-nagy békesség van ott. Charlie énekli a Ne légy kemény című számában: "nincs időm, fekszem a fűben, nézem ott azt a felhőt az égen, nem mozdul el, egy fél napja már..." Ami igazából ellentmondás, mert nincs ideje, de fél napja van arra hogy egy felhőt nézzen... DE!!!! Ez annyira  igaz: Nincs időm (mondjuk valakinek meg vannak számlálva a napjai, beteg stb) , akkor szán időt arra, hogy másoknak jelentéktelen dolgokkal foglalkozzon, hogy elgyönyörködjön a felhők formáján, a napsütésen, az égbolt nagyságán, és hagy időt magának arra, hogy rendbe tegye a gondolatait. Mert ezt épésszel csak úgy lehet végigcsinálni, ha az ember magában elrendezi a dolgokat. Megtanulunk türelmesnek lenni, és maximálisan beosztani az időt. Van amikor délután lefekszek aludni, mert a szervezetem jelzi, h fáradt, elmegy a hangom, és úgy érzem, hogy nem bírom nyitvatartani a szemeim. Ez általában akkor van, ha lelkileg kissé megzuhanok. Van amikor egész nap pörgök. De ma csak elfeküdtünk a fűben , néztük a felhőket, beszélgettünk, és élveztük a csendet, és a nyugalmat. Nagyon jó volt !!!! :)

2011.09.27

Pénteken jártam az ideggyógyászaton, Kiss főorvos megerősítette kollegája diagnózisát. Most október 5.-ig B-vitamin komplexet kell szedjek, akkor lesz majd a kontroll vizsgálat. Mondtam neki, h most elkezdtem járni néptánc próbákra, és hogy szabad-e ? Azt mondta, hogy , csináljam. :) A vitamin 15 napra 3400 forint. :( Legközelebb majd október 20.-án megyek vérvételre.

Tegnap egy baráttal beszélgettem, minden alkalommal hozzuk azt, hogy olyan témákról beszélgetünk, hogy mindketten libabőrösek leszünk. Elmondtam neki, hogy egyik legnagyobb félelmem, hogy mi lesz Angival, majd ha kórházba leszek. Ki fog vele törődni akkor, amikor esetleg Laci dolgozik majd. Persze ott vannak anyuék, tesóm. Rajtuk kívül nem számíthatok senkire. Félek, hogy csak ketten maradnak a Stefivel, hogy nem lesz olyan aki majd egy kis színt visz a napjaikba. Iyeneken aggódok. :(  Olyan érdekes, hogy szinte ahányszor vele találkozok, utána összefutok azzal a beteg nővel, aki terminális állapotú beteg. Tegnap is beszélgettem vele. Egyszerűen nem tudok csak úgy elmenni mellette....  megígértem neki, h meglátogatom. Nagyon rosszul néz ki. Nem tud enni, csont, és bőr, fájdalmai vannak. A mult évben voltam egy tanfolyamon, aminek az volt a címe, hogy: A haldokló körüli teendők. Lényegében a hospice-ról szólt. A teendőkről . A beteg támogatásáról, a meghallgatásról, a segítésről. Tegnap este elővettem az ott készült jegyzeteimet, átolvastam az egészet. Szegény szinte teljesen egyedül van, egy fiatal nő gondozza,  elmondták, hogy nem látogatja senki. Én sokkal, de sokkal jobb helyzetben vagyok mint ő. Arra gondoltam, hogy nekem van miből adni, nem leszek kevesebb, ha eltöltök nála valamennyi időt, ha segítek gondozni egy kicsit . Megpróbálom....

A hétvégén a barátnőm azt mondta, hogy mivel érdemelte ki egy fiatal nő, hogy elvesztette a párját? Mondtam neki, hogy nem érdemelte ki semmivel, így volt megírva. Én sem érdemeltem meg a betegséget, nem tettem semmi olyat, de engem az visz tovább, hogy azt mondom, hogy HISZEM, hogy oka van annak, hogy beteg lettem, a jó Istennek célja van ezzel. Lehet hogy pont az, hogy segítsek másokon, hogy ne menjek el olyan emberek mellett, akik mellett mások elmennének. Próbálom tenni a jót.

Milyen nagy szavak, és mi minden van mögöttük: HIT, REMÉNY, SZERETET.

“Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek…. Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos.

Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy…” (Böjte Csaba)

Tanulságos történet


Az öregember és a pokróc

Egyszer volt egy fösvény fiatalember, s annak a fösvény embernek volt egy fösvény felesége, s volt nekik egy öreg-öreg apjuk. Ez az öreg apjuk olyan öreg volt, hogy úgy reszketett a keze, hogy amikor a levest ette, amíg a kanállal a tányértól a szájához vitte, mind kireszketett a kezéből, s az abroszt is mind teleöntözte...

Mikor a tányérból ki akarta tölteni a kanálba a levest, a tányért is elejtette, s eltörött. Ezért úgy megharagudott a fiatalasszony az apósára, hogy nagyon. Rábírta a férjét, hogy az öreget csapják el a háztól, eresszék világgá, hogy ne csináljon annyi szemetet náluk. A fiatalember rá kellett szánja magát, mert az asszony annyit duruzsolt, hogy végül is meghajolt az akarata előtt.
Elmentek a vásárba, és vettek két új pokrócot. Elhatározták, hogy a két pokrócot az öregnek a hátára teszik, s úgy indítják világgá. Akárhol elesteledik, az egyik pokrócot leteríti, és a másikkal takarózik, s úgy aludjon.
Mikor hazaérkeztek, hát sem a férfi, sem a fiatalasszony nem tudta rávenni magát, hogy az öreget útnak eressze. Volt nekik egy olyan hatesztendősforma fiuk. Azt mondja neki az apja:
- Fiam, itt van ez a két pokróc, ügyesen össze vannak fogva. Mi elmegyünk a mezőre dolgozni, s mikor te gondolod, hogy már kinn vagyunk a mezőn, akkor a pokrócot tedd a nagyapádnak a hátára, s fogd meg a kezét, s vezesd ki az utcára. Mondd meg neki, hogy le is út, fel is út, menjen világgá, többet hozzánk ne jöjjön vissza.
Úgy is tett a gyerek. Mikor az apjáék elmentek hazulról, akkor gondolt egyet, és csak az egyik pokrócot vette elő. Azt rátette a nagyapjának a vállára, s kivezette az utcára, s azt mondta neki:
- Nagyapám, maga menjen akár le s akár fel, de többet ide nálunk haza ne jöjjön, mert magának itt helye nincs.
Az öreg sírt egy kicsit, s a pokróccal a hátán megindult egyfelé.
Este hazajött az ember és az asszony a mezőről, s látják, hogy a pokróc ott van, néznek szerte, az öreg meg nincs ott. Elészólítják a fiút:
- Mi van nagyapáddal?
- Hát úgy tettem, ahogy maguk mondták.
- Hogy?
- Rátettem a pokrócot a hátára, s megmutattam az utat neki, hogy menjen világul, s többet ne jöjjön haza, mert nincs reá szükségünk.
- Hát akkor ez a pokróc, ami itt van, miért nem tetted ezt is reá?
Akkor egy kicsit állott a fiú, s azt mondja:
- Tudja, miért nem tettem, édesapám? Eszembe jutott, hogy mikor maguk is úgy megöregszenek, mint ahogy ő van, s utat kell adjak maguknak, akkor én ne kelljen, hogy vegyek pokrócot, evvel a pokróccal maga is menjen el.
S akkor összenézett az ember az asszonnyal, elszégyellték magukat, és sírni kezdtek. Hamar kihozta az ember a lovat az istállóból, s ráült, s a kilencedik falu végén utolérte az öreget. Bocsánatot kért tőle, felültette a lóra, s úgy vezette a kötőféknél fogva, amíg hazaértek. Hogy hazaértek, mindig az asztalhoz ültették, s a gyereket is úgy tanították, s úgy nevelték, hogy tisztelje az öregeket. Többet nem bánták, ha eltörött a tányér, vagy kiömlött a leves, vagy mi lesz, mi nem lesz, jó szemmel nézték az öreget. Tisztességesen éltek, s máig is élnek, ha meg nem haltak.

Vizsgálatok

Tegnap  bejártam a kórházat vizsgálatokra. Ultrahangra december 13.-ra kaptam időpontot, a nővérem segítségével kaptam korábbi időpontot. Nagyon rendes volt velem a doktornő, hogy előrevett. Szerencsére nem találtak semmi problémát, minden a helyén van, és működik. :D Az ideggyógyászaton már nem volt ilyen jó a helyzet, ENG vizsgálatot csináltak, ami kimutatta, hogy gond van a lábaimban, az idegrostok károsodását mutatták ki. Polyneuropátia, súlyos foku, kevert típusu. Az orvos "megnyugtatott" hogy valószínüleg máshol is van a szervezetemben, nem csak a lábamban. Utána a haematológiára mentem. A Gáti drnő megvizsgált, beszélt az Ideggyógyászat főorvosával, pénteken kell hozzá mennem, ő majd kimondja az ítéletet, és hogy milyen kezelést javasol. Vettek vért, és csináltak vérkenetet is. Legközelebb a Sziládi főorvosnőhöz kell mennem, ő lett a kezelőorvosom. Ő is nagyon kedves, 3x ő szúrt meg a biopsziánál, tehát valamennyire ismerem. A Gáti drnőtől azért nehéz volt elbúcsúznom, megölelgettük egymást. :(

Ma elvittem az eredményeim a háziorvosnak, megnézte az ultrahangos papírt, mondta, hogy ez rendben. Aztán megnézte az ideggyógyászati vizsgálat eredményét, és csak ennyit mondott, hogy: - Szilvi, még ez is?

Na igen, mi jön még....???? Bár most már legalább tudom, hogy mitől fáj a lábam...

 

“Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus döccenő nélküli.
Anyám azt mondta egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd.
Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd azt ne kezdd el siratni
félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn.
Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan.
Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz.
Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van.
Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul
és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”
(Szabó Magda)

 

“Légy hasonló az égen szálló madárhoz…, aki a törékeny
gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel, mert bízik szárnyi erejében.”
(Victor Hugo)

 

“Úgy álljunk meg az életben, akár a sziklaszírt a tengerben; ne engedjük, hogy a szüntelen hullámverés megingasson bennünket.” (Hazrat Inajat Khan)

Pörgés

A mult hetem nagyon pörgősre sikeredett, nem mintha ez a hetem lazábnak ígérkezne. Kedden táncon voltam, végigcsináltam a próbát, a végén már éreztem, hogy túlhajtottam magam, alig tudtam hazavánszorogni. Tánc közben kalapált a szívem, a fenekemben az izom fájt, a lábamban is görcsölt az izom. Szerdán aztán rosszul ébredtem: ami csont és izom van a hátamban, az mind fájt nekem. A közérzetem is rossz volt, mintha valaki húzott volna lefele. Szerdán, és csütörtökön is le kellett feküdnöm napközben.

Pénteken Pestre mentünk Rock Band koncertre, és hogy találkozzak egy baráttal, hogy megünnepeljük a leukémiából való kilábalását, tünetmentességét. Laci amikor délben hazaért mondta, h Ő úgy gondolta, hogy indulhatnánk is, és akkor Pesten sétálhatnánk, fagyizhatnánk, nézelődhetnénk a találkozó és a koncert előtt. Mondtam neki, hogy ne vicceljen velem, alig élek, örülök ha azt az időt átvészelem amit ott leszünk, nemhogy még előbb menjek. Erre amikor odaértünk a városligetbe, és találkoztunk a Szandival, és tettünk ott egy sétát, akkor már nagyon bántam, az elszalasztott lehetőséget. annyi sok szép látnivaló van ott!!! Majd letört a nyakam annyira nétem fel a szép épületekre. Ami szomorú, hogy mostanában nem is hiszem, hogy lesz lehetőségünk felmenni. A koncert fergeteges volt!!!!!!!!!! :)))))))))))))))))))) Az első sorban áltunk. A Szandi is mondta, hogy a Zefi egyből kiszúrt engem a nézők között. A Nem adom el a lelkem senkinek című számból egy részt a szemembe nézve énekelt el. Hűűűű de jó volt!!!! Annyira látszott rajtuk, hogy szívből játszanak. nagyon jó hangulatot csináltak. Kb háromszor kellett visszafolytanom a sírást. Az Amikor mélyen vagy című számot másképpen hallgatja az ember, ha ilyen problémája van, nem is beszélve a Szeretném, ha szeretnél ma még-et : "NEM TUDOM, LESZ-E HOLNAP? NEM TUDOM LÁTSZ-E HOLNAP? DE SZERETNÉM, HA SZERETNÉL MA MÉG!" ... "MINTHA MÁR A SEMMIBE REPÜLNÉK..."  Nem fényképeztem, csak a szememmel, a szívembe. Nehezebb időkben majd előveszem.... Utána beszéltünk a Zefivel. ( A Szandi intézte el ) Mondtam neki, hogy most itt voltam a záróbulin, a májusi nyitóbulin is szeretnék itt lenni. Azt mondta, hogy ott leszek.... Majd rá hivatkozok... Lacinak mondtam, hogy amikor a Zefi szemébe nézek, én mindig azt látom benne, hogy "kislány"  mi minden vár még rád... Ő már látta a "démont" . Neki sikerült, remélem, h nekem is fog. A koncert végére olyan fájdalmat éreztem minden porcikámban, a talpam ,a lábam, a derekam, hátam, az izmaim, mindenem fájt. Az autóba úgy emeltem be a jobb lábam, annyira fájt. de megérte!!!!

Szombaton szüreti mulatság volt, mindkét lányom táncolt. Nagyon szép volt a műsor. Öröm volt nézni a többieket, ahogy táncoltak. Egész nap ott voltunk, ebédet is kaptunk, a barátnőm, és a komám hívott meg minket. Este bálban is voltunk, táncoltam is,  de csak finoman ,nem ugrabugráltam. A vasárnap a főzésé és a pihenésé volt. :)))

Holnap vizsgálatokra megyek: ultrahang, ideggyógyászat, vérvétel. Jó kis napom lesz.... De találkozom a Gáti drnővel! :))))) ( minden rosszban van valami jó! )

Ma egész nap ezt a zenét hallgatom: Mobilmánia, Regina sír.

http://www.youtube.com/watch?v=wtojMYpujzs&feature=related

"Eget, földet is szétszaggatnék,
Csak valahogy múljon el
Amitől most ilyen.
Legyen újból szép."

 

Timi

Mondhatom, hogy nagyon jó napom volt ma. Szétröhögtem magam. Még arról is sikerült elfeledkeznem, hogy fáj minden izmom, csontom. Zsák + a Foltja. Még mondja, valaki, hogy nem gyógyít a jókedv, a nevetés....

 

“A legpihentetőbb megújító erők az egészséges vallás, az alvás, a zene és a nevetés. Legyen hited Istenben, sajátítsd el a nyugtató pihenést, szeresd a jó zenét, nézd az élet derűs oldalát – így az egészség és boldogság a tiéd lesz.”

“Ne várjunk a nevetéssel, amíg boldogok leszünk, mert különben félő, hogy meghalunk, anélkül, hogy nevettünk volna.” (La Bruyére)

“Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?” (Seneca)

Köszi Timi!

Barátság

Olyan érdekes, hogy az utóbbi időben több emberrel való beszélgetésben is felmerült a téma, hogy mi is a barátság? A költők olyan szépen megfogalmazzák. Pedig egyszerűen is elmondható: Barát az, aki fondos személy az életünkben. Aki bármikor, bármiben számíthat ránk. A baj néha az, hogy azt gondoljuk, hogy ez az érzés viszonzásra talál. Nem. És nem is kell. Barát az aki számít nekem, aki NEKEM fontos, valahol része az életemnek. Akinek elmondhatok dolgokat. Van olyan akivel beszélgetek, olyan dolgokról amikről mással nem tudok, és nem is akarok, de nem része az életemnek. Semmi közünk egymás életéhez, csak néha terápiás céllal összejövünk. Van aki azért a barátom, mert nekem fontos, szeretek vele lenni, szeretem az egyéniségét, azt, amilyen ember, és számít nekem a családja is. Van aki azért a barátom, mert nagyon jókat beszélgetünk, érdekel minket hogy mi van a másikkal, figyelünk egymásra, de nem mászunk bele egymás életébe. Nekem ott van ő, neki ott vagyok én,  a család nem tartozik a dologhoz. Van olyan barátom, aki előtt az lehetek aki tényleg vagyok, nincsenek titkok, olyan, mintha magammal beszélgetnék.

Összefoglalva: Barát az, akivel jó együttlenni, akivel úgy érzi az ember, hogy több lesz, aki erősít minket, aki előtt nem kell -és nem is lehet "játszani". Barát az akit szerethetünk. És ha nagyon- nagyon szerencsések vagyunk akkor számára is fontosak vagyunk. Barát az aki azt mondja, hogy hiányzol, szeretlek, és nem csak mindig azt, hogy nekem is,  én is!

 

“A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.” (Len Wei)

“A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.” (Milan Kundera)

“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.” (Müller Péter)

“A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az ember, aztán rájön, hogy a “semmi különös” nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz – ő a “most és mindörökké jó barát.” (ismeretlen)

“A barátok közötti legrövidebb távolság az ölelés.”

Tegnap beszélgettem a barátnőmmel, és neki mondtam, hogy ha majd eljön az én időm, és kórházba kell mennem, amikor tényleg kétséges lesz minden, akkor nem akarok úgy elindulni majd, hogy nekem olyan érzésem legyen a barátaim iránt, hogy bárcsak megtettem volna ezt, vagy azt, bárcsak kimondtam volna dolgokat. Akit én szeretek, annak kimutatom azt amit érzek, és szeretem úgy ahogy azt ő engedi, vagy hagyja. Utoljára múlt héten mondtam a barátnőmnek, hogy szeretem. Persze nem is kell folyton mondani, meg érzi is a másik, csak van amikor az emberből úgy kikivánkozik. Mert a másik éppen  nagyon olyan amilyennek szeretjük. - szeretlek te Dinnye!


“Tanuljuk meg, hogy a barátságunkat más iránt addig mutassuk ki, amíg él, és nem halála után.” (Scott Fitzgerald)


 


Képek


Évforduló

Ma egy éve, hogy kiderült, baj van. Ez nem az az évforduló amire pezsgőt bontanék...

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>