Tegnap voltam vérvételen.

Az eredményt éreztem előre.

Fvs: 1800

Hgb:80

Htc:0,24

Plt:68

Most egy hét mulva kell mennem újabb vérvételre, mivel 2 hét alatt jelentősen romlott. Azt mondták, ha tovább romlik akkor a jövő héten kapok vért. Én a telefonba mondogattam a Doktornőnek, ha nem muszáj, akkor húzzuk még, azt mondta, hogy olyan készítményt kapnék, ami nem befolyásolná a transzplantáció eredményét, de inkább próbálom kibírni nélküle. Néha olyan gyengének érzem magam...., a kezeim mintha kőből lennének. Tegnap gondoltam rá, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy találtak donort, mert most értettem meg, miről beszélt a Masszi professzor, amikor azt mondta, hogy onnantól, mikortól vért kellene rendszeresen kapnom romlana az életminőségem. Gyerekek!!! Már romlik az életminőségem... Hogy mit szeretnék csinálni, az egy dolog, hogy mit tudok, az egy másik dolog. Folyton éhes vagyok, mellette hányingerem is van, néha szédibaba vagyok.

Nem  egyszerű igy lenni,.Kevés az erőm, nagyon fáradékony vagyok, ha tehetem akkor fekszek, sőt, alszok is.

Félek közösségbe menni, mert nagyon nem szeretnék semilyen fertőzést összeszedni. Éppen influnza járvány van, a faluban van kalici vírus, és 1 napos hányós vírus is.

Ha március végére összejön a transzplantáció, akkor kb 4 hetem van addig. Mondogatom a szervezetemnek, hogy még egy kis kitartás, aztán jön a német segítség, és utána jobb lesz. Addig kellene még bírni, aztán majd az orvosok és Isten segítségével jöhet a gyógyulás!

Tegnap eszembe jutott, hogy vajon milyen vércsoportu lesz a donor? Lehet, hogy ő is 0-ás? Vagy más vércsoporttal élek majd tovább? Majd kiderül....

 

“Gyógyszerekre nincs mindig szükség, de a gyógyulásba vetett hitre igen.” (Norman Cousins)