A tegnapi nap történései:

Kapom az antibiotikumot vénásan, s mivel enyhe allergiás  reakcióm volt rá, ezért felhigították, és egy gép adagolja be, kb 50 perc alatt, és így nincs semmi bajom tőle.

Az első alkalommal, amikor pénteken délután kaptam olyan trüsszögés jött rám, h vagy nyolcat hápciztam egymás után. Aztán meg a tenyerem kezdett viszketni, és a hasam görcsölt tőle egy kicsit.

Kapok influenza elleni kapszulát is naponta 5 db.ot.

Tegnap már nem volt lázam.

Ma reggelre pedig csoda történt, mert kapok az orromon levegőt. :D

Lacival naponta többször beszélünk, és tegnap este mondta, hogy Angi eddig jól elvolt, de most már elkezdett "nyüszögni", h anya mikor jön már haza?

Ma reggel beszéltem Angival telefonon, mondta, h Apa az ágyba hozza neki a tejeskávét, és képzeljem el (Angi most az én helyemen alszik), hogy odatettek egy párnát ( az én kispárnámat), mintha anya lenne, és Ő meg is puszilta a párnát alvás előtt.

Mondtam Lacinak, hogy és ez még csak 6 nap amit nélkülem töltöttek, és még mennyi lesz, amikor nem leszek ott. Az a szerencse, hogy jól megvannak hármasban. Most éppen Laci főzi a vasárnapi ebédet. Szerencsés vagyok, hogy ilyen férjem van, aki így rendezi a gyerekeket, és a háztartást is. Persze Stefi is sokat segít, bepakol a mosógépbe, tereget, pakol, takarít. Engem megnyugtat, hogy otthon rendben van minden, és nem kell miattuk is izgulnom.

Stefi lába még mindig nem gyógyult meg, váladékozik a seb, nem akar öszehúzódni,  hétfőn újra mehet kötözésre. Jó lenne már,ha rendbe jönne.