Éppen tegnap írtam, hogy már 4 napja nincs lázam. Estére lett. Tegnap is kaptam 2 egység vért, trombocitát, délután pedig fehérvérsejtet. Az utolsó adag után megvacsoráztam (húslevest ettem),  majd bebújtam az ágyba, és telefonon beszélgettünk Lacival. Mondom neki, h nyakig betakaróztam, én mégis fázok, ráz a hideg. Megmértem a hőm: 38.2 volt.

Csengettem a nővérnek, jött is mindjárt a kis csomagjával,mert láz esetén vért vesznek, hemakultúrát csinálnak. Addigra szép pöttyeim is lettek a karomon, hasamon, ami ráadásul viszket is. Kaptam vénásan lázcsillapítót, a kiütések elleni gyógyszert.

Időben aludtam is. A lázcsillapítótól, ahogy mondani szoktam: ( Kórusban) : izzadtam, mint a ló! :)))

Reggel megint úgy ébredtem, hogy rekedt voltam, és a saját nyálamat nehezemre esett lenyelni. A torok, és szájfájás az egész napra megmaradt, a rekedtség is. Az evést eröltettem, reggelire tejeskávéba áztattam be háztartási kekszet, azt ettem. Hú de fájdalmas volt.....

Délután pedig tojásoslevest ettem, ami megint azért volt jó, mert nem darabos.

4 óra körül hoztak egy adag trombocitát, pedig azt gondoltam, h ez ma egy nyugis nap lesz.

Délelőtt jót beszélgettem a takarítónővel. A nővérkével is elnevetgéltünk.

Ezt el kell meséljem: a nővérrrel beszélgetve egyszer csak a fejemhez nyúltam, és a régi jól megszokott módon egy tincs hajat a fülem mögé akartam tűrni. Ez annyira poénos volt, mert neki is feltünt, én meg mondtam neki, h a 25 nap alatt amióta nincs hajam én még ilyet nem csináltam. Ezen még később is elvihorásztunk... :D

A lényeg, hogy nincs rossz kedvem!!!!! Itt nem is hagynák, hogy legyen, mert mindenkinek van az emberhez egy jó szava, kedvesek, segítőkészek.

A nap fénypontjai egyébként, amikor a családdal msnezünk. Mindenki beszél, nevetünk, látják, hogy jó kedvem van, azt is látják ha változás van rajtam. Minden nap ellenőrizzük a hajam fogyásának a mértékét. :D Közlik egyébként mindig velem: Anya, te így is szép vagy! Ennyi.... :D