Többen szóvá tették, hogy amikor nem jelentkezek itt a blogon, akkor ez nagyon rossz érzés nekik, mert aggódnak értem. EGYÉBKÉNT EZ ISMERŐS ÉRZÉS, MERT AMIKOR A HONTI KATI VOLT BENT A KÓRHÁZBA, ÉS NAPOKIG NEM ÍRT SEMMIT, ÉN IS EZT ÉREZTEM.

Egyébként jó magyarázatom van arra, hogy miért nem írtam most tényleg betegnek éreztem magam. Kedd este már 39 fokos lázam volt, egész éjjel lázas voltam, nem akart a lázcsillapíró hatására se lemenni 38 alá. Tele voltam pakolva jégzsákokkal is, és nem igazán volt annak sem hatása. Ráadásul annyira fájtak a lábaim, hogy szinte elég volt lábraálnom, bicegve tudtam csak menni.

Tegnap reggel 6 órakor már lázas voltam. Több gyógyszerem kicserélték, kaptam újakat is. Az egész napom lázban telt, és arról szólt, hogy legalább annyira levinni, hogy a vérkészítményeket megkaphassam. Reggel mondta a doktornő, hogy szinte az összes bőrtünetet produkálom. Ilyen- olyan pöttyök vannak rajtam. Mondtam neki, hogy én vagyok a "Pöttyös Panni". :D Nagyviziten meg kellet mutogatnom újra, a foltjaimat, pöttyeimet. Utána döntöttek a gyógyszer változtatásokról. Szájon át nem sok mindent kell bevennem, mindent kivűlről a spirálon keresztül kapok a kanülbe.

Este nagyon felment a lázam 39.8 volt. Rázott a hideg, vacogtam, a fogaim kocogtak, nagyon rossz volt. Igazán betegnek éreztem magam. Este 7 körül Laci hívott, mondtam neki, hogy hívjon később , mert nagyon rosszul érzem magam, most nem tudok beszélni. Szegény agyon izgulta magát egész nap miattam. Éjjel 2x izzadtam meg ahogy ment lefele a láz. Hajnali 2.20-kor arra ébredtem, hogy szó szerint vize az ágyam. Akkor felkeltem, és a takaróm megfordítottam, a haréntlepedőt leszedtem, de még azon keresztül is vize lett az alsólepedőm. Amivel délután takaróztam paplanhuzat azt terítettem rá harántlepedónek, a párnákat megfordítottam. A hálóingem, és a bugyim egy merő víz volt, volt a szobáman jó kis kórházi pizsama azt vettem fel. És képzeljétek amit mindjárt nem vettem észre, eltünt a bicegésem, a lábamból a fájdalom. Tehát ilyen jó hatása volt azért a láznak. 3 órakor nekiálltam olvasni. Jött 5 órakor a nővér, amikor meglátott megjegyezte, hogy korán reggel ilyen mosolygósan? Mondtam neki, h nem fogja elhinni, de 36.3 a hőm, és nem fáj semmim. :)))))

Most reggel a nappalos névér kérdezte, h mit kérek reggelire. Mondtam neki egy csokis tápszert. Vagy tudod mit? Mégsem azt: kérek kenyeret, lekvárt és kakaót. Mindent megettem, megittam 7 dl kakaót. Azt mondta, hogy öröm velem foglalkozni.

Utána jött egy másik nővér, csak benézett, és ahogy meséltem a külső közös előtérben vannak az infúziók, onnan folynak be, és éppen 2 átlátszó, és egy nagy sárga infúzió, meg kitudja milyen színű gyógyszereket adagolnak a gépek. Azt mondja:- látom színes egyéniség vagy, nem csak bent, hanem kint is. Mesélem neki, hogy milyen jól vagyok, és milyen jót reggeliztem, erre azt mondta :- Téged fogunk mutogatni itt a többieknek példaképnek. :))))

Könnyű őket kedvelni,az biztos. :D

Tehát mostmár csak a sejteknek kell megjelenni és minden rendben lesz.

 

" Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2 tim 1.7)"