Ma reggel is nagyon jól ébredtem, nem fájt semmim, jól éreztem magam. Ma kicsit olyan voltam, mint egy alvókóros. Olvastam kb 5 oldalt a könyvemből (ugyanis nagyon jó könyveket kaptam), majd letettem magam mellé a könyvet és a szemüvegem, és úgy ahogy voltam hanyat fekve, annyi hogy a fejem oldalra fordítottam, és már aludtam is. Vártam nagyon a Drnőt délután, h hátha mond valami jót a sejtjeimről, mert tegnap előtt már volt 150 de arra azt mondta, h annyira kicsi szám, h nem mer mondani semmit, tegnap is ugyan ezt mondta, ma meg már azt, h nem emelkedett a tegnapihoz képest. Tehát várakozás van még mindig.

Tegnap este maradt rajtam kb 2, 5 kg ami ugye víz, kaptam vízhajtót, de nem igazán használt, mert éjjal kb 4 dl-t pisiltem csak. Tehát a plusz maradt. Ma megint kaptam vízhajtót de még most sem az igazi. A Drnő szerint amiket kapok infúzióba gyógyszereket abból 2 a vesére is hatással van, az egyiket elvették, de a másikat hagyták, mert állítólag az nagyon jó hatással van rám. Már 3. napja kapom, attól voltam első nap annyira lázas, de lehet, sőt valószínű, h az szüntette meg a láb, és szájfájdalmamat. Azért vicces amikor fogom a kancsót, és nem tudok pisilni...

ma azon gondolkodtam,(amikor éppen nem aludtam) hogy ahogy a Hooligans énekli A vér nem válik vizzé. Ezt arra értem ahogy a rokonság egy emberként segíteni akar, és segítenek is,és ahogy mellettem állnak. Kezdve az unokatesóktól, a nagynéniktől, nagybácsiktól, keresztszülőktől,  egyébb rokonokig. Hihetetlen.... A nagynénéim Gyáliak,( apai részről). Az egyikük hetente 2-3x jön, viszi a szennyesem, hozza a tiszta ruhát. Hoz nekem újságokat, meglátogat. A szintén gyáli unokatesóim is meglátogattak. Volt amelyik unokatesóm a családomat látogatta meg, vitt nekik sütiket, húst, és egy jó hangulatú dálutánt töltöttek el együtt. Volt olyan nagynéném aki pizsamákkal látott el mielőtt bejöttem volna, és ez nagyon-nagy segítség volt. A keresztanyám időről-időre felhív, biztosít róla, h imádkoznak értem, és mindig van hozzám jó szava. Apai részről ángyom mindíg biztat , ír nekem, ígérkeztek látogatni is, ha jól leszek, bátyám mindig érdeklődik utánam, felhív, anyuéktól érdeklődik.  Rokonok támogatnak, van aki anyagilag is,( utalt a számlámra), van aki lelkileg támogat. Megdöbbentő, hogy mennyi ember áll a családom, és mögöttem. Ez nagyon különleges, és jó érzés.

Otthon gőzerővel halad a munka,ma villanyszerelő, holnap köműves jön beteszi az ablakot, aztán festő érkezik majd. laci rengeteget dolgozik, idegekedik, hogy minden rendben legyen mire hazamehetek. Mindenre van gondja, rendezi a háztartást a gyerekeket, közben dolgozik, és halálra aggódja magát értem.

Sok mindent nem hozhattam magammal  kórházba, mert így is mindent lefóliáztak, nehogy éppen egy otthonról hozott dologtól legyen bajom. Tehát: egy hegyikristájt hoztam kabalaként, amit a család, és a barátok a kezükben tartottak, hogy feltöltődjön energiával, ezt még az első bentfekvésemkor kaptam a Szanditól, és Zeffer Andrástól. A másik kabalám a karikagyűrüm ami számomra a családot a szeretetet és a szerelmet jelképezi. Hogy őszinte legyek nehéz napokon és éjszakákon ezt szorongatom a kezembe és úgy is alszok, h egész éjjel markolászom.

Hiszek benne....

Most már csak a sejteknek kellene jelentkezni, és akkor hamarosan otthon lennék.

 

"Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram támogatott engem" ( Zsolt 94.18 )