Írtam, hogy pár napig lázas voltam.Hát ez sajnos fokozódott, mivel megkezdődőtt a sejtnélküli időszak, amikor nincs immunrendszer. És bizony a gombák, baktériumok próbálkoznak, hol tudnának támadni. 21.30 fele arra ébredtam, h olyan szinten ráz a hideg, hogy szó szerint a fogaimat alig bírtam összeszorítani, nem reszkettem, remegtem, beszélni alig tudtam. A nővér simogatta a homlokom, h tartsak ki. 39 volt a lázam.

Ma reggel 5 órakor már 37.9 volt. Szinte az egész délelőttöt végigbóbiskolom. Elnyom az álom, lehet, h csak 10 percet alszok, aztán felnézek és alszok tovább. Nagyon furcsa, azt mondják, h ez a kemó, a gyógyszerek, a láz, és a sejtnélküliség miatt lehet. Bízom benne, h semmiféle fertőzés nem jön, vigyáznak rám. A sejtek megjelenéséig 3-4 hetet kell várni, utána lesz javulás. Híztam, igyekszem mindenből enni. Életembe nem ettem spenótot itt igen, vadast is, különleges főzelékeket adnak..., de ha csak nem túl fűszeres, akkor tudom megenni. A fűszeres ételt nem bírom.

Ha nem alszom, akkor olvasok, rádiót hallgatok.

Persze a nap fénypontja amikor a családdal beszélgetek. Szerencsére nagyon jól boldogulnak hármasban. Külön-külön és együtt is nagyon büszke vagyok rájuk. Hihetetlenek....<3

A fenmaradó időben sokat imádkozok, nem csak magamért, másokért is.

A nővérek, ápolók, nagyon nagy segítségek. Ha van egy kis idejük beszélgetnek, segítőkészek.Nem győzik mondani, h bármit szeretnék csak csengessek.  Tegnap éjjel is a nővér vagy 3 órán keresztül kinlódott velem, szaladgált: jeget hozott, mert láznál azzal teszem körbe magam. Combom között, kívül, a vádlimnál, fenekemnél oldalt.

Azért szeretném, ha mostmár elkerülne a láz, mert sok erőt  kivesz belőlem.

Mindegyőtök vigyázzon magára! Köszi a bíztatásokat, jókívánságokat.