És megérkeztek a sejtek!

Hajnali 01.22- kor ébresztett a nővér, hozta az őssejteket olyan transzfúziós zsákfélébe. Nem olyan kinézete volt, mint a vérnek, olyan rózsaszínes árnyalatú folyadék volt.

Bekötötte a kanülbe, majd rámtette a vérnyomásmérőt ami az egész folyamat során bizonyos időközönként mérte a vérnyomásom. Mondta, ha bármi furcsát éreznék nyomjam a csengőt és hívjam.

Szerencsére semmi probléma nem történt . Közben szépekre gondoltam, hogy ezek a sejtek fogják segíteni a szervezetem , folyamatosan imádkoztam, a családomra gondoltam, és természetesen hálával és szeretettel gondoltam a donor srácra.

02.44-kor folyott be az utolsó csepp is. Hogy őszinte legyek én közben belebóbikáltam a dologba. Nagyon fáradtnak, kimerültnek éreztem magam, azért a kemó hatását már lehet kissé érezni.

Az éjszaka probláma nélkül zajlott, mivel kaptam egy kis lázcsillapítót megint széttizzadtam magam.

Reggel 05-kor jött a nővér vértvenni, de utána szinte rögtön visszaaludtam.

7.30-kor keltem fel, alig vártam, hogy mosakodhassak.


Jött meglátogatni a Barta Főorvosnő, kérdezte hogy érzem magam, garatulált, azt mondta, hogy a német fiú megtette a dolgát, most már minden rajtam múlik. :D

Kezelőorvosom is boldog újászületésnapot kívánt! :D

Mire reggel áthúztam az ágyat, és megmosakodtam, elég kellemesen elfáradtam. A fél délutánt végigszunyokáltam. Most ennek van itt az ideje.

Tehát ma volt a x. kórházi napom és az 1 transzplantációs napom.

Hajjrá, hajjrá!!!!

Transzplantáció

Szeretném megosztani az örömhírt: Több mint 1 év várakozás után megtörténik az őssejt beültetése.

Már úton vannak az ősejttel, valamikor éjfél után fog megérkezni.

Végtelen hálát érzek a 24 éves fiatal fiú iránt, aki önzetlen segítségével esélyt ad arra, hogy meggyógyulhassak. Innentől kezdve amikor esténként imádkozom majd a szeretteimért, akkor majd mindig érte is fogok mondani egy imát. Kérem majd az Istent, hogy hordozza a tenyerén. Nagyon bízom benne, Hiszem, hogy az ő sejtjei elfogadják az enyéimet, és az én sejtjeim is elfogadják az övéit.

Tehát 2012 március 30.-a 00.20 körül TRANSZPLANTÁCIÓ!!!!

Kérek mindenkit, hogy szorítson nagyon, és imádkozzatok értem, mert nagyon nehéz időszak jön.

Köszönöm az eddigi bíztatásokat is, nagyon sokat jelent nekem!

 

http://www.youtube.com/watch?v=ptr7-Juqckk&feature=related

Mobilmánia: Honfoglalás Újhaza.


Jó hír

Tegnapi nappal befejeződött a kondicionáló kezelés, magyarul a kemoterápia. Innentől csak infúziót kapok, hogy átmossanak kicsit. És ha meghozzák az őssejteket nekem, akkor azon keresztül kapok lázcsillapítót, antibiotikumot, gomba ellenes szert stb-t. És a kanülön keresztül tudnak táplálni is ha nehezített lesz a nyelés. Azt mondják az egyénenként eltérő lehet.

A tegnap említett viszontagságaim nem szüntek meg sajnos.....:(

Délután próbálok majd aludni, mert legalább addig sem érzem, hogy fáj.

A nővér szerint mára vagyok kiírva a transzplantációra, ha megérkezik a sejt.:) Majd kiderűl....

"de mit tehet a sejt, aki mit se sejt...???" :D

Egy kis nehézség, de semmi komoly

Este 11.30 -kor arra ébredtem, hogy komoly találkám lenne a wc-vel. Rajtam nem múlott volna a dolog, de az egy heti várakozásnak meg is lett az eredménye. Mondhatom se éjjelem-se nappalom nem volt, ehhez még jött az, hogy a szervezetemből a vizet nem tudtam kipisilnim bár kaptam vízhajtót de azzal is csak csurran-csppen. Se űlni-se feküdni nem tudok rendesen.... De ezt leszámítva jól vagyok. Igaz a mai szunyokálásom ezen okok miadt elmaradt.

Ma reggel 14 db gyógyszert kellett bevennem, és ezek közül 6db már a kilöködésgátló, a transzplantációhoz. Holnap este, és holnap után este veszik le a sráctól nekem az őssejteket. Remélem minden rendben lesz. A beültetés pontos időpontjáról még mindíg nincs szó, de akárhogy is , már csak pár nap van vissza, utána meg lehet gyógyulgatni. Rajtam nem fog múlni, én mindent megteszek majd a gyógyulásárt, hogy mihamarabb mehessek a családomhoz. Nagyon hiányoznak nekem...

Meséltem már hogy hogyan tartom fejben a nővérek neveit?? Sokak szerint biztosan nincs benne sok logika de nekem bejön,

Amikor először hallom valakinek a nevét akkor összekapcsolom egy általam ismert személlyel. Tehát jött előszőr egy Mónika, na ő lett a Csicsi.  Beatrix a Trixi a fodrászom, Annamária a Kovács Annamária, a Rocker huga, Tímea, na Ő a Matus Timi barátnőm lett,

Nekem van benne logika, szerintetek?

A kajára ma nem lehetett szavam, ragulevest, és citromos sertés szeletet ettem rizzsel. Azért ez kicsit más ám, mint ami beugrott nektek a háti készítésű....:D

Remélem holnapra kigyógyulok a nyavajámből és jobb napom lesz.

Ma MSN-ztem barátnőkkel, videóval, jókat röhögtem. :D

Egy kis láz, de semmi komoly

Tegnap újabb fajta cytosztatikumot kaptam, szóltak előre , h lehet rá bőrreakció, láz. Hát nekem a láz jutott. Délután szundítottam agy nagyot, és mire felébredtem 17.15-kor már rázott a hideg. 38.5 volt a lázam, kaptam lázcsillapítót ami levitte. Egész éjjel, szerintem ahogy hatott a gyógyszer úgy izzadtam, mint a ló

Reggel kimondottan jól eset a pancsikolás a lavórban. Azt hiszem erről még nem meséltem.

Reggelente beadnak egy fém lavort, hozzá üvegben forró, és hidegvizet. A lavorba beleteszek 8 db szegett gézt, vastagot. A lényeg, hogy minden gézt csak egyszer lehet használni, azzal áttörölni magad, mert még egyszer nem szabad belemártani a vízbe. Tehát 1 géz, arc, nyak, fül, haj mosás, majd megy a kukás nylonba. És így tovább. Sok piszkot nem kell lemosni magamról, mert nem jellemző, h összekoszolom magam. Minden reggel tiszta ágynemű, pizsama.

Ma délután kaptam 2 egység vért, közben a cytót felfügesztették addig. Beszélgettem a nővérkével: Beatrixnek hívják, nagyon rendes, bátran lehet tőle kérdezni.

A vér után visszakötötték a kemót, ez megy egész éjjel majd.

Tegnap a láz után nem nagyon voltam éhes, de valamit azért ennem kellett, igy bekértem a Hippes Tejbepapit gyümölccsel. Finom volt, de közben az járt az eszembe, h a rohadt életbe 600 Ft !!!!! Megkérik az árát, de a bevizsgálás szerint ez a legbiztonságosabb.

Naponta 4x öblögeni kell, hogy kivédjük a nyálkahártyafekéjt a számban. Csinálom is mint a kisangyal. Mindent amit mondanak, olyan vagyok, mint a bírka, teszem amit mondanak.

Ma volt főorvosi vizit, vicces volt, h emlékeztek a nagy hajamra. :D De megnyugtattak hogy ki fog nőni.

Az első időkbe majd lefagyott a fejem, ha nem szégyeltem volna valami ruszki prémes sapkát tettem volna fel, amit az állam alá lehetett volna kötni.

Egyébként abszolut nem zavar a rövid hajam, azt nem mondhatom, hogy kopasz, mert még van. :D

És igen mondtam, h elmesélem, milyen érzés amikor az ember fejbőrére folyik rá a zuhanyból a víz, nagyon jó!!! Igaz hogy még csak egyszer érezhettem a steril fürdönél, de nagyon klafa volt.

A barátaim keresnek telefonon, neten, nevetek rajtuk nagyokat, a család is hív, ők jól vannak szerencsére, ismerősők, ismeretlenek megkeresnek a jókívánságaikkal, köszönöm szépen mindenkinek. :D

“Az egyik legnagyobb kihívás bárkinek az életében, hogy megtanulja, hogyan értelmezze a ‘kudarcot’. Hogyan foglalkozzunk az élet ‘vereségeivel’, és mit tartsunk olyan oknak, amely a sorsunkat alakítja. Emlékeznünk kell arra, hogy csaknem bármi másnál jobban alakítja az életünket az, hogy hogyan kezeljük a csapásokat és a kihívásokat.” (Anthony Robbins)



Telnek a napok

Telnek a napok a mai volt az ötödik, már 4 napja kapom a kemót. Szerencsére eddig még nincs mellékhatása. Holnap megint kapok vért is, valamikor napközben.

A bezártsággal egyenlőre nincs bajom, jól elvagyok. A tavaszt azért hiányolom, bár a kinti jóidőből nem sokat látok, mert a szoba mindig viszonylag borus hangulatu, és folyamatosan fütyül a szellőző, mintha egy hegy tetején lennék egy bádogviskóban. :)

Délutánonként szoktam szunyókálni egy kicsit.

A család látszólag nélkülem is boldogul, mindenki teszi a dolgát. Angi ma a barátnőjénél töltötte a napot, Laci délután focimeccsen volt, ahol még családi kapcsolatot is tudott ápolni egy közeli hozzátartozójával..... Stefivel közösen csinálták az ebédet, bár igazából csak előkészültek, mert anyuéknál ebédeltek, így vacsora lesz az ebédből.

Tehát elmondhatom, hogy jól mennek a dolgok itt a kórházban, és otthon is.

A család minden nap hív, érdeklődnek, a barátok is rendszeresen keresnek, sosem vagyok egyedül... szerencsére!

A donorom

Nem is meséltem még róla, mármint a donoromról.

Képzeljétek: Pasi, 24 éves, 75 kg, a vércsoportja A pozitiv.

Nagyon nagy szeretettel várom a sejtjeivel való találkozást.

Bízom, hogy jó lesz közöttünk a kapcsolat, és az én szervezetem szeretni fogja az Ő sejtjeit.

Ein Geschenk des Lebens.

Vielen dank! <3

Első kórházi élményeim

21.-én szerdán kellett befeküdnöm újra ide a budapesti Szent lászló kórházba. Nagyon szép új épület, szép szobám lett. A szobámba se TV, se net. Kissé meglepődtem ., mert erről nem volt szó.  Még jó, hogy volt nálam olvasnivaló, rejtvény. A Drnő mondta, h még nincs meg a csontvelőkenet eredménye, csak másnapra, ezért ez az első, ilyen pihengetős nap lesz. Azért, hogy ne unatkozzak vettek vért, átmosták a kanült stb.

Csütörtökön reggel mondta a Drnő, h sajnos rosszabodott az eredményem a novemberihez képest, mert akkor csak 8-10 % volt, most meg 30-40%, ami már acut myeloid leukémia. Ezek szerint fog módosulni a kezelésem is. Tehát csütörtöktől megkezdték a kemoterápiát, kapok jó sok gyógyszert, napi 3x.

Tegnap, azaz pénteken felköltöztettek a steril boxba, így már a végleges helyemen vagyok. A beköltözés úgy történik, hogy le kell zuhanyozni fertőtlenítővel, fejtől-lábig. (ez nagyon jól esett a cicamosdás után, mert eddig hol az egyik, hol a másik kötésre kellett vigyázni, h ne érje víz.) Utána törölközni úgy kellett, h külön törlővel kellett megtörölni minden testrészt. Aztán segítettek felöltözni, steril szájkendő, sapka, lábvédő, köpeny. Elkísértek a boxhoz, és ott meztelenre kellett vetkőzni, és ott bent vehettem csak fel az előre lesterilizált ruháimat.

Mindent elmagyaráztak, mit hogyan kell, mit-hova kell tenni stb.

Ez egy más világ.... Egy légtér. Kancsóba pisilés, mobil wc-be kakilás, amit utána ki kell adni zsilipajtón keresztül.

A kaja rémes... brrrr, ha nem mondanák, h mit kapok nem jönnék rá...:D De én eszek mindent hősiesen, mert nem akarok legyengülni.

A mai nap egyik fénypontja az ágyazás volt, utána pedig a lavórba mosdás. Ennek is meg van a technikája. :D

Megint írhatnám, hogy itt mindenki kedves, és rendes, mert tényleg így van. :)

Egyik este nevettem, mert egy baráttól jött egy sms, hogy 2 nap már elment...

Ma már a 4.-nél tartok. 3.napja kapom a kemót. Állítólag hétfőtől egy kicsit durvábbat kapok aminél szokott jelentkezni kis allergia, láz. Remélem megúszom... Egyébként naponta 3x kapok gyenge nyugtatót, ami görcsoldó is, így napközben szoktam szundikálni.

Szép hétvégét nektek!

Mint a bokszoló, aki felkészült a harcra a ringben

Kicsit mesélnék az otthon töltött utolsó pár napomról. Találkoztam emberekkel, búcsúzkodtam is. Igyekeztem pozitív dolgokkal feltöltődni. Persze otthon vasalhattam volna, meg ilyenek, de én ehelyett inkább a játszótérre vittem a lányom. Mert számomra ez volt a fontos.

Utolsó napra hagytam két találkozót, egyiket a fogadott nagymamámmal, a másikat egy nagyon kedves ismerősömmel. Mindkét helyről feltöltődve jöttem el.

Maradt a búcsúzás a testvéremmel, majd a szüleimmel. Anyu úgy megszorongatott, hogy csak na...


Utána fodrászhoz mentünk, Laci is jött velem. Ahogy mentünk fel a lépcsőn elsírtuk magunkat. Marika néni jól kezelte a helyzetet, és utána már nem volt gond. Bár amennyire láttam Laci törölgette a szemeit. Amikor elkészültem azt mondtam, hogy úgy nézek ki, mint apu. Kendőt kötöttem, úgy mentem haza. Angi azt mondta, hogy anya nem számít, hogy van-e hajad, te mindenképpen szép vagy. :D

Később a barátnőim jöttek kollektíven, kendőben, egy üveg pezsgővel. A pezsgő finom volt, amikor mentek mindegyikük megölelt, álltak sorban, mindegyiknek csupa könny volt a szeme, én nem sírtam... Amikor mentek el, akkor szívem szerint utánuk kiabáltam volna, hogy- SZÉP VOLT CSAJOK, SZÉP VOLT CSAJOK!!!!

Angikám addig húzta az alvást, amig lehetet, nem akart elvállni tőlünk.

Reggel Laci még visszabújt mellém, a könnyei folytak végig a kopasz fejemen... Mondtam neki, hogy ne csinálja, hazajövök, nem lesz semmi baj.

Ami érdekes, hogy néha azt éreztem, hogy én vigasztalok másokat....

Nem tudom, hogy honnan jön belölem az erő, az utolsó napra teljesen lenyugodtam. Csak azt éreztem, hogy mennem kell és csinálni, és haza fogok menni.

Tik-tak, jár az óra megy az idő

Ma van az utolsó napom itthon..... Gyorsan eltelt ez a pár nap. Próbáltam rendezkedni  a lakásban, a családdal lenni sokat. Voltak látogatóim, voltunk mi is vendégségben. Néha kicsit fárasztott a jövés-menés. Pihenni nem sokat pihentem, azt gondolom arra majd ott lesz a kórház.

Ebben a pár napban sokat nevettem, volt jópár szívszorító pillanatom. Sokat volt görcsben a gyomrom a feszültségtől.

Kaptam sok bíztatást, többen biztosítottak arról, hogy támogatják a családom, és nekem jelen pillanatban ez okozza a megnyugvást. Sokkal "könnyebben" csinálom majd a dolgokat a kórházban, ha tudom, hogy a családdal minden rendben van.

Többször volt olyan gondolatom, hogy pld:- hosszú időre ez az utolsó közös vacsorám mondjuk a barátokkal, - vagy ez az utolsó ilyen tevékenységem, stb.

A 21.-e utáni dolgokon igyekszem nem töprengeni, nem akarom elrontani az itthonlétet félelmekkel, szorongással, mert nincs értelme. Bármi is vár rám, az végig kell csinálnom.

Ez a mai napom nagyon nehéz lesz.....

Intézem még a hivatalos dolkokat, hogy mindent rendbe hagyjak itt, és Lacinak bizonyos dolgokra ne legyen gondja. Meglátogatok még egy fontos személyt. Bemondom a nekem  hosszú időre utolsó Heti Helyi Híreinket. Délután elköszönök a szüleimtől, testvéreimtől. Este levágatom kopaszra a hajam. Utána leülünk a családdal és megbeszélünk mindent, nehogy valakiben maradjon olyan valami amit nem kérdezett eddig meg, de szeretné tudni, vagy szeretne valamit elmondani. Bepakolok a kórházi tartozkodáshoz.

Aztán már csak szorítani fogom Laci kezét.......

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>