Várakozás

Ma már 2690 volt a FVS számom, és a többi érték is rendeződik úgy néz ki. Enni csak tápszert eszek, várom a félsterilt, ami a z eredményeim láttán talán valósággá válik kedden amikor jön a Drnőm dolgozni. A többi meg majd alakul utána. Valamikor utána egy biopszia, és aztán hazaküldenek.

 

Egyébként elég érzékeny hangulatban vagyok, vmelyik nap a nővérem hívott, ott voltak a munkatársai is, akik kiabáltak, h jobbulást, imádkoznak értem stb, én meg sírdogáltam.  A barátnőm is küldött nekem képet, h nagyon várnak haza, én meg ültem, és sírtam , mint a záporeső. Pomt jött a Drnő, nézett nagy szemekkel, mert még nem látott sírni, kérdezte, h -baj van? Mondtam, h semmi csak meghatódtam. Msn-en a lányom úgy fejezte be a beszélgetést, h akkor is te vagy a legszebb anyuka! Akkor is gyorsan elköszöntem tőle.... A pici lányom, meg minden alkalommal azt kérdezi először, h - Na anya, történt valami érdekes?

Sok volt ez a 40 nap már nélkülük, főleg mivel nem szoktunk nélkülük, lenni sosem.

Már nagyon mennék hozzájuk haza.........!


Szaporodnak a sejtek

Tehát, mint írtam szaporodnak a sejtek. Tegnap már 1200 volt a számuk, ma már 1600. Írhatom hogy jól vagyok. A csomtjaim még fájnak, de nem vészes. Éjjel aludni tudok. Enni csak tápszert eszek, mert valamelyik napi próbálkozásom a főtt étellel csúfos kudarcba fulladt. Nagyon beteg voltam tőle. Jött be a nővér kérdezte, h -Te mit csinálsz? Mondtam neki, h - hányok. Aztán este még egyszer. Életembe nem hánytam még epét, komolyan mondom ti se próbáljátok ki, mert nagyon rossz!!!!! Oda voltam teljesen.

Most várjuk, h szaporodjanak a sejtek, és kikerülhesek félsterilbe. Ami már egy nagyon nagy lépés lesz számomra, egy a kaja miatt, kettő, h ott már nem sokáig tartogatják az embert hanem egy búcsú biopszia után hazaengedik. Már nagyon mennék haza. De majd annak is eljön az ideje.

Aluszékonyság

A tegnapi nap nem volt valami fényes. Folyton aludtam volna, sőt délelőtt azt is tettem. A kedvem sem volt valami jó, minden különösebb ok nélkül. A lábaimban, és a karjaimban fájtak a csontok és az izmok.

Délután jött a Drnő, mondta, h a sejtszámom 540. :D Ami jó hír!!!!

Stefikém 2. napja beteg 3 napos hányós virusa van, még a teát is kihányta. Otthon Laci "őrültködik", h minden rendben legyen. Nagyon fáradt. Este amikor beszéltünk mondta, h ő inkább reggel előbb kell, de már este nem mosogat el, és nem mos fel... Most tovább is dolgozik, és otthon is hogy vezetik a szenyvizet van munka bőven.

Este 11 ig néztem a meccset, de szinte egész éjel nem aludtam.

Reggel mégis tele energiával kezdtem a napot. Meg is jegyezte a nővér és a Drnő is. Mondtam nekik, h ez azért van, mert gyógyulok. :D

Ma már 770 volt a fehérvérsejtszámom. A Drnő mondta, h lassan, de biztosan emelkedik. Én már azt várom, h félsterilbe legyek, mert akkor már olyan finomségokat kapok, mint piritottkenyér, sajt, margarin, felvágott.

Most nagyon nehezemre esik az evés. Brrrr.

Gyógyulgatok, ez a lényeg!

A német fiú sejtjei munkához látnak

Kb 3 napig olyan voltam, mint egy alvóbaba. Olvastam 5 oldalt, utána fálretettem a könyvet, még azzal sem fárasztottam magam, hogy a szemüveget levegyem magamról, hanem szépen hanyatt fekve már aludtam is. És egész nap ez ment. Mondtam is a nővéreknek, hogy én most gyógyulok. Hihetetlen hogy 2 nap alatt a bőrömön lévő elváltozások milyen gyönyörűen rendbejöttek.

Ma reggel jött a Drnő és mondta, hogy végre jó hírt hozott, ugyanis 400 db fehérvérsejtem van. :)) Napokig stagnált 150-en, tegnap lett 210, és mára 400, tehát egy nap alatt megduplázta magát. A Drnő megnézte a bőröm is, azt mondta, hogy én nemhogy egyik napról a másikra gyógyulok, hanem óráról- órára. :D

A mai nap egy nagyon fontos nap a gyógyulásom szempontjából. Valami elkezdődött, a német srác nem hiába volt önzetlen. Én mindenképpen nagyon fogok vigyázni az új sejtjeimre, megbecsólöm őket, már csak azért is, mert sok mindenen kellett átmennem a gyógyulásért (olyan dolgokon, melyek elmondhatatlanok), én tvábbra is azt csinálom, amit az orvosok mondanak. Tudom, hogy itt nagyvizitkor mindenki velem fog örömködni, mert ez egy csapat ami itt van. Orvosok, nővérek mindnyájan a betegekért.

A drukkolást még mindig ne hagyátok abba, kérlek titeket !


Gondolatok

Ma reggel is nagyon jól ébredtem, nem fájt semmim, jól éreztem magam. Ma kicsit olyan voltam, mint egy alvókóros. Olvastam kb 5 oldalt a könyvemből (ugyanis nagyon jó könyveket kaptam), majd letettem magam mellé a könyvet és a szemüvegem, és úgy ahogy voltam hanyat fekve, annyi hogy a fejem oldalra fordítottam, és már aludtam is. Vártam nagyon a Drnőt délután, h hátha mond valami jót a sejtjeimről, mert tegnap előtt már volt 150 de arra azt mondta, h annyira kicsi szám, h nem mer mondani semmit, tegnap is ugyan ezt mondta, ma meg már azt, h nem emelkedett a tegnapihoz képest. Tehát várakozás van még mindig.

Tegnap este maradt rajtam kb 2, 5 kg ami ugye víz, kaptam vízhajtót, de nem igazán használt, mert éjjal kb 4 dl-t pisiltem csak. Tehát a plusz maradt. Ma megint kaptam vízhajtót de még most sem az igazi. A Drnő szerint amiket kapok infúzióba gyógyszereket abból 2 a vesére is hatással van, az egyiket elvették, de a másikat hagyták, mert állítólag az nagyon jó hatással van rám. Már 3. napja kapom, attól voltam első nap annyira lázas, de lehet, sőt valószínű, h az szüntette meg a láb, és szájfájdalmamat. Azért vicces amikor fogom a kancsót, és nem tudok pisilni...

ma azon gondolkodtam,(amikor éppen nem aludtam) hogy ahogy a Hooligans énekli A vér nem válik vizzé. Ezt arra értem ahogy a rokonság egy emberként segíteni akar, és segítenek is,és ahogy mellettem állnak. Kezdve az unokatesóktól, a nagynéniktől, nagybácsiktól, keresztszülőktől,  egyébb rokonokig. Hihetetlen.... A nagynénéim Gyáliak,( apai részről). Az egyikük hetente 2-3x jön, viszi a szennyesem, hozza a tiszta ruhát. Hoz nekem újságokat, meglátogat. A szintén gyáli unokatesóim is meglátogattak. Volt amelyik unokatesóm a családomat látogatta meg, vitt nekik sütiket, húst, és egy jó hangulatú dálutánt töltöttek el együtt. Volt olyan nagynéném aki pizsamákkal látott el mielőtt bejöttem volna, és ez nagyon-nagy segítség volt. A keresztanyám időről-időre felhív, biztosít róla, h imádkoznak értem, és mindig van hozzám jó szava. Apai részről ángyom mindíg biztat , ír nekem, ígérkeztek látogatni is, ha jól leszek, bátyám mindig érdeklődik utánam, felhív, anyuéktól érdeklődik.  Rokonok támogatnak, van aki anyagilag is,( utalt a számlámra), van aki lelkileg támogat. Megdöbbentő, hogy mennyi ember áll a családom, és mögöttem. Ez nagyon különleges, és jó érzés.

Otthon gőzerővel halad a munka,ma villanyszerelő, holnap köműves jön beteszi az ablakot, aztán festő érkezik majd. laci rengeteget dolgozik, idegekedik, hogy minden rendben legyen mire hazamehetek. Mindenre van gondja, rendezi a háztartást a gyerekeket, közben dolgozik, és halálra aggódja magát értem.

Sok mindent nem hozhattam magammal  kórházba, mert így is mindent lefóliáztak, nehogy éppen egy otthonról hozott dologtól legyen bajom. Tehát: egy hegyikristájt hoztam kabalaként, amit a család, és a barátok a kezükben tartottak, hogy feltöltődjön energiával, ezt még az első bentfekvésemkor kaptam a Szanditól, és Zeffer Andrástól. A másik kabalám a karikagyűrüm ami számomra a családot a szeretetet és a szerelmet jelképezi. Hogy őszinte legyek nehéz napokon és éjszakákon ezt szorongatom a kezembe és úgy is alszok, h egész éjjel markolászom.

Hiszek benne....

Most már csak a sejteknek kellene jelentkezni, és akkor hamarosan otthon lennék.

 

"Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram támogatott engem" ( Zsolt 94.18 )

Láz

Többen szóvá tették, hogy amikor nem jelentkezek itt a blogon, akkor ez nagyon rossz érzés nekik, mert aggódnak értem. EGYÉBKÉNT EZ ISMERŐS ÉRZÉS, MERT AMIKOR A HONTI KATI VOLT BENT A KÓRHÁZBA, ÉS NAPOKIG NEM ÍRT SEMMIT, ÉN IS EZT ÉREZTEM.

Egyébként jó magyarázatom van arra, hogy miért nem írtam most tényleg betegnek éreztem magam. Kedd este már 39 fokos lázam volt, egész éjjel lázas voltam, nem akart a lázcsillapíró hatására se lemenni 38 alá. Tele voltam pakolva jégzsákokkal is, és nem igazán volt annak sem hatása. Ráadásul annyira fájtak a lábaim, hogy szinte elég volt lábraálnom, bicegve tudtam csak menni.

Tegnap reggel 6 órakor már lázas voltam. Több gyógyszerem kicserélték, kaptam újakat is. Az egész napom lázban telt, és arról szólt, hogy legalább annyira levinni, hogy a vérkészítményeket megkaphassam. Reggel mondta a doktornő, hogy szinte az összes bőrtünetet produkálom. Ilyen- olyan pöttyök vannak rajtam. Mondtam neki, hogy én vagyok a "Pöttyös Panni". :D Nagyviziten meg kellet mutogatnom újra, a foltjaimat, pöttyeimet. Utána döntöttek a gyógyszer változtatásokról. Szájon át nem sok mindent kell bevennem, mindent kivűlről a spirálon keresztül kapok a kanülbe.

Este nagyon felment a lázam 39.8 volt. Rázott a hideg, vacogtam, a fogaim kocogtak, nagyon rossz volt. Igazán betegnek éreztem magam. Este 7 körül Laci hívott, mondtam neki, hogy hívjon később , mert nagyon rosszul érzem magam, most nem tudok beszélni. Szegény agyon izgulta magát egész nap miattam. Éjjel 2x izzadtam meg ahogy ment lefele a láz. Hajnali 2.20-kor arra ébredtem, hogy szó szerint vize az ágyam. Akkor felkeltem, és a takaróm megfordítottam, a haréntlepedőt leszedtem, de még azon keresztül is vize lett az alsólepedőm. Amivel délután takaróztam paplanhuzat azt terítettem rá harántlepedónek, a párnákat megfordítottam. A hálóingem, és a bugyim egy merő víz volt, volt a szobáman jó kis kórházi pizsama azt vettem fel. És képzeljétek amit mindjárt nem vettem észre, eltünt a bicegésem, a lábamból a fájdalom. Tehát ilyen jó hatása volt azért a láznak. 3 órakor nekiálltam olvasni. Jött 5 órakor a nővér, amikor meglátott megjegyezte, hogy korán reggel ilyen mosolygósan? Mondtam neki, h nem fogja elhinni, de 36.3 a hőm, és nem fáj semmim. :)))))

Most reggel a nappalos névér kérdezte, h mit kérek reggelire. Mondtam neki egy csokis tápszert. Vagy tudod mit? Mégsem azt: kérek kenyeret, lekvárt és kakaót. Mindent megettem, megittam 7 dl kakaót. Azt mondta, hogy öröm velem foglalkozni.

Utána jött egy másik nővér, csak benézett, és ahogy meséltem a külső közös előtérben vannak az infúziók, onnan folynak be, és éppen 2 átlátszó, és egy nagy sárga infúzió, meg kitudja milyen színű gyógyszereket adagolnak a gépek. Azt mondja:- látom színes egyéniség vagy, nem csak bent, hanem kint is. Mesélem neki, hogy milyen jól vagyok, és milyen jót reggeliztem, erre azt mondta :- Téged fogunk mutogatni itt a többieknek példaképnek. :))))

Könnyű őket kedvelni,az biztos. :D

Tehát mostmár csak a sejteknek kell megjelenni és minden rendben lesz.

 

" Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2 tim 1.7)"

Egy kis sírás

Tegnap reggel egész éjszakai nemalvást követően, nem voltam éppen túl rózsás hangulatban. Stefinek megigértem, hogy én keltem reggel születésnapja alkalmából. Nálunk az a szokás, hogy az ünnepeltnek elénekelük Halász Judittól a Boldog születésnapot című dalt. Fel is hívtam nagylányomat, elkezdtem neki énekelni, azán meg úgy sírtam a telefonba, mint a záporeső. Szegény meg sírt velem. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem lehetek ott vele, nem csinálhatok neki tortát stb. Megbeszéltük, hogy amikor hazamegyek majd pótolni fogjuk.

Reggelre lettek a testemen duzzadt csomók, karomon, lábamon. Ha hozzáér valami akkor ezek fádalmasak. Nézte a kezelőorvosom, nézte a többi orvos a nagyviziten, de nem nagyon mondták, hogy mik azok, és mitől lehetnek.

Délután megint kaptam trombocitát.

Később újabb csomók jelentek meg rajtam, és nagyon fájtak a térdeim, és a vádlim.

Estére belázasodtam, 38.2 volt a hőm. Kaptam lázcsillapítót, fájdalomcsillapítót.

Az éjszakás nővérnek elsírtam magam, hogy mi jön még? A csomók, a fájdalom, egyik sem kellemes.

Ma reggel úgy ébredtem, hogy lázas voltam, szinte alig tudtam megállni a lábamon annyira fájt combig az egész lábam. Szerencsére a lázcsillapítóban fájdalomcsillapító is volt, mert annyira fájt fekve is a lábam, hogy szinte hullámokba jött bele a fájdalom.

Ma megröntgeneznek itt a szobámban, a láz miatt. Valamelyik csomót megnyitják hogy van-e benne váladék, és azt le oltják. Meg kell várni vele a véreredményt. Arra is kíváncsiak, hogy nem-e már a donorsejtek dolgoznak. Majd kiderül....

Egy kis sírás

Tegnap reggel egész éjszakai nemalvást követően, nem voltam éppen túl rózsás hangulatban. Stefinek megigértem, hogy én keltem reggel születésnapja alkalmából. Nálunk az a szokás, hogy az ünnepeltnek elénekelük Halász Judittól a Boldog születésnapot című dalt. Fel is hívtam nagylányomat, elkezdtem neki énekelni, azán meg úgy sírtam a telefonba, mint a záporeső. Szegény meg sírt velem. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem lehetek ott vele, nem csinálhatok neki tortát stb. Megbeszéltük, hogy amikor hazamegyek majd pótolni fogjuk.

Reggelre lettek a testemen duzzadt csomók, karomon, lábamon. Ha hozzáér valami akkor ezek fádalmasak. Nézte a kezelőorvosom, nézte a többi orvos a nagyviziten, de nem nagyon mondták, hogy mik azok, és mitől lehetnek.

Délután megint kaptam trombocitát.

Később újabb csomók jelentek meg rajtam, és nagyon fájtak a térdeim, és a vádlim.

Estére belázasodtam, 38.2 volt a hőm. Kaptam lázcsillapítót, fájdalomcsillapítót.

Az éjszakás nővérnek elsírtam magam, hogy mi jön még? A csomók, a fájdalom, egyik sem kellemes.

Ma reggel úgy ébredtem, hogy lázas voltam, szinte alig tudtam megállni a lábamon annyira fájt combig az egész lábam. Szerencsére a lázcsillapítóban fájdalomcsillapító is volt, mert annyira fájt fekve is a lábam, hogy szinte hullámokba jött bele a fájdalom.

Ma megröntgeneznek itt a szobámban, a láz miatt. Valamelyik csomót megnyitják hogy van-e benne váladék, és azt le oltják. Meg kell várni vele a véreredményt. Arra is kíváncsiak, hogy nem-e már a donorsejtek dolgoznak. Majd kiderül....

Egy jó nap

Reggel torokfájással, és szájfájással ébredtem, ami ugye nem szokatlan mostanság. A vérvétel után még visszaaludtam, telefonra ébredtem, Laci hívott, majd ezután is visszaaludtam, arra ébredtem hogy a nővér tette be a mosakodáshoz a dolgokat a zsilipbe.

Reggelire egy tápszert ittam.

Később ött a nővér kicserélni a spirálokat (köldölzsinor), átkötözött, és hozta a fájdalomcsillapító tapaszokat. Megemelték az adagot, eddig kaptam 50mg-t, most adtak hozzá még egy 25mg-t.

Valamiért ódzkodtam ettől, nem is tudom miért... nem azért mert hogy ennyire kemény vagyok, és mutassam, h bírom a fájdalmat, de nem vagyok nagyon gyógyszerpárti.

A Barta Főorvosnő volt az ügyeletes, Ő vizsgált meg, elégedett volt velem, a kezem is gyógyul szépen. Megkérdeztem tőle, hogy nem probléma ez, h 17 napja transzplantáltak, és h még nem kezdtek el működni a donorsejtek? Megnyugtatott, hogy abszolut nem, mert nagyon időben vagyunk még, a másik, hogy a szervezetemnek igen komolyan kellett kűzdenie a gyulladás ellen, és arra fordította az energiát. Nagyon megnyugtatott, megkönnyebbültem, h ezt mondta.

Délben tojásoslevest ettem.

Egész nap annyira jó volt a közérzetem. Aludtam délelőtt-délután. Olvastam, TV-t néztem. A kezem szemmel láthatólag javult reggel óta, pedig nem is borogattam. Tudtam írni!!!!

Ma nagyon jó napom volt!!!

Egy kis láz

Éppen tegnap írtam, hogy már 4 napja nincs lázam. Estére lett. Tegnap is kaptam 2 egység vért, trombocitát, délután pedig fehérvérsejtet. Az utolsó adag után megvacsoráztam (húslevest ettem),  majd bebújtam az ágyba, és telefonon beszélgettünk Lacival. Mondom neki, h nyakig betakaróztam, én mégis fázok, ráz a hideg. Megmértem a hőm: 38.2 volt.

Csengettem a nővérnek, jött is mindjárt a kis csomagjával,mert láz esetén vért vesznek, hemakultúrát csinálnak. Addigra szép pöttyeim is lettek a karomon, hasamon, ami ráadásul viszket is. Kaptam vénásan lázcsillapítót, a kiütések elleni gyógyszert.

Időben aludtam is. A lázcsillapítótól, ahogy mondani szoktam: ( Kórusban) : izzadtam, mint a ló! :)))

Reggel megint úgy ébredtem, hogy rekedt voltam, és a saját nyálamat nehezemre esett lenyelni. A torok, és szájfájás az egész napra megmaradt, a rekedtség is. Az evést eröltettem, reggelire tejeskávéba áztattam be háztartási kekszet, azt ettem. Hú de fájdalmas volt.....

Délután pedig tojásoslevest ettem, ami megint azért volt jó, mert nem darabos.

4 óra körül hoztak egy adag trombocitát, pedig azt gondoltam, h ez ma egy nyugis nap lesz.

Délelőtt jót beszélgettem a takarítónővel. A nővérkével is elnevetgéltünk.

Ezt el kell meséljem: a nővérrrel beszélgetve egyszer csak a fejemhez nyúltam, és a régi jól megszokott módon egy tincs hajat a fülem mögé akartam tűrni. Ez annyira poénos volt, mert neki is feltünt, én meg mondtam neki, h a 25 nap alatt amióta nincs hajam én még ilyet nem csináltam. Ezen még később is elvihorásztunk... :D

A lényeg, hogy nincs rossz kedvem!!!!! Itt nem is hagynák, hogy legyen, mert mindenkinek van az emberhez egy jó szava, kedvesek, segítőkészek.

A nap fénypontjai egyébként, amikor a családdal msnezünk. Mindenki beszél, nevetünk, látják, hogy jó kedvem van, azt is látják ha változás van rajtam. Minden nap ellenőrizzük a hajam fogyásának a mértékét. :D Közlik egyébként mindig velem: Anya, te így is szép vagy! Ennyi.... :D

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>