Gondolatok az álmomról

Tegnap este sokáig fent kellett maradnom a gyógyszer miatt, és ezért volt időm gondolkodni. Azért, h ez a vágyódás a vidéki lét után kialakuljon bennem azért voltak formáló erők a környezetemben. Ilyen például Lizi. Ismerem is, a blogját olvasom rendszeresen, amelyben olyan hihetetlen lelkesedéssel mesél pld a baromfitartásról, hogy teljesen felbuzdul az ember olvasás közben, és azt érzi, hogy. -Ezt én is szeretném, akarom.

Mielőtt megtudtam a hírt, hogy van donor, és belekezdünk a dolgokba, én egy könyvet olvastam, és abból tanulva tervezgettem, sőt Lacit bevonva tervezgettük, hogy a fal elé az első udvarra csinálunk egy fűszerspirált. Arra gondoltunk, milyen jó lenne, ha saját termesztésü fűszerekben gyönyörködhetnénk, és ízesíthetnénk velük az ételeinket.

A könyvben szó volt a spirál jelentéséről, s hogy a szimbólumot már az ősi kultúrákban is használták. Én a spirál jelentését társítottam a transzplantációnál a steril szobai "köldökzsinórt" ami szintén spirálisan fut. Figyeljétek csak, hogy mit írtak róla:

"A spirálban egyszerre jelen van a körforgás, és a fejlődés, és bár egyrészt utal a ciklikusságra, másrészt azt is jelzi, hogy a fejlődéssel minden megváltozik, semmi sem marad ugyanolyan, mint előtte"

Jó lenne ha Lizi megcsinálná a fűszerspirált, szívesen olvasnám róla a beszámolóit, sőt szívesen meg is nézném. A másik, hogy utána okíthatna, hogy miként kell csinálni, majd ha egyszer én is belevágok.

Egyébként a blogomat olvasva biztosított róla, hogy az álmom valóraváltásakor biztosít nekem hozzá baromfit az induláshoz. :D Köszönöm szépen Neki! :D

A másik volnal ami inspirált az álmom felé: River Cottage. Néztem a róla szóló műsort és nagyon tetszett az az életforma. Megdolgozni mindenért, és élvezni a munka gyümölcsét. Nyugalomba élni, a magunknak megfelelő módon.

Ma néztem egy blogot, ahol egy szép füves udvaru ház volt látható a képen, nagy istállóval, veteményes, és virágoskerttel, és komolyan azt éreztem, hogy igen, én is ilyet szeretnék.

Gyerekkoromban voltak tyúkjaink, kacsáink, disznóink, tehát nem idegen nekem ez a dolog. Amikor külön költöztünk anyukáméktól szoktam rántani való csírkét venni, amit én szoktam levágni. Mert annak idjén lánykoromban megtanultam anyukámtól, hogyan kell csirkét vágni, pucolni, szétszedni. És milyen jó, hogy megtanultam... :D

Ja, el ne felejtsem! Ha majd egyszer lesz egy kis álomházam, annak a konyhájában sparhelt lesz. Azon fogok ősztől főzőcskézni, benne kenyeret sütni, s küzben jó meleg árad majd belőle, mi meg ücsörgünk a konyhaasztal mellett, és beszélgetünk.

 

Az álmom

Az én álmom, és vágyam nem olyan régen talán egy éve fogalmazódott meg bennem. Nem olyan nagy dolog, csak annyi hogy nagyon szeretnék egy kertet, ahol megteremne a családunknak szükséges zöldség, és állatokat szeretnék tartani.

Bár ez már egy "lefinomított" álom.

Ugye mindenki elképzelte már, hogy mit tenne, és venne, ha nyerne a lottón? Én is elképzeltem......

Én Kölesd után a Sárvizen túl jobbra, vagy balra vennék egy földet. Arra a földre építenék egy házat. Egyszinteset, körbe terasszal, kilógó tetővel. Lenne kukoricaföldem, konyhakertem, gyümölcsösöm, állataim. Minden olyan állatom lenne, amit be tudnék szerezni. Baromfi, disznó, bírka, kecske. Arra törekednék, hogy harmóniában éljek a természettel.

Eddig ezt úgy írtam, hogy én. Mert ez az én álmom, de ezt persze úgy értem, hogy MI. Én és a családom.

Együtt a gyerekekkel, Lacival.

Olyan érdekes, mert eddig erre nem éreztem késztetést ilyen dolgokra. Igen, az is igaz, hogy a betegség megváltoztatott, más lett az értékrendem. Többre becsülöm a nyugalmat már, mint régen. Amikor még dolgoztam ha otthon voltam egyedül, mindig szólt valami, rádió, vagy a számítógépen zene. Most már jobban szeretem a csendet.

A csendben jobban tudok figyelni, gondolkodni.

Ha lenne egy házunk ott kint a Sárvíz után akkor csak az járna arra, aki hozzánk jön. És aki hozzánk jönne az csak családtag, vagy barát lenne. Leültetném az asztalunkhoz, főznék egy jót, beszélgetnénk, elücsörögnénk a teraszon, nyáron hallgatnánk este a tücsökciripelést, békabrekegést, a gyerekek elszaladgálnának a ház körül....

S ha valaki most azt mondja, hogy biztos ez a lüke nem gondolt bele, hogy ez mennyi munka lenne, akkor elmondom, hogy végiggondoltam. Nem hiszem, hogy a munka gondot okozna nekem, vagy akár Lacinak is. Ha az ember olyan dolgot csinál, amit szeret és élvezettel végez, akkor az már majdhogynem szórakozás. Régen is kapáltam kukoricát, most se esne nehezemre.

Persze ez egy álom.........

Maradjunk a valóságnál, nehéz idők várnak rám, ránk, földhöz jó ideig nem is nyúlhatok, sőt az állatokat is el kell kerülnöm, de azért valamikor, valahol el fogom kezdeni kicsiben megvalósítani az álmomat, sőt, mondhatom az álmunkat, mert Laci is azt mondta, hogy őt is boldoggá tenné ez az élet amit elképzeltem. Sőt tett nekem egy ígéretet a jövőről, ami már erről szól, és én a szaván akarom fogni.


Álom

Most délután lefeküdtem aludni, és azt álmodtam, hogy valaki akkora fülest adott, hogy még a fülem is belecsendült. Rögtön felébredtem, és kérdeztem a kislányomtól, hogy hát ez mi volt? Ő persze nem értett semmit... :)))

Mivel nem tudott válaszolni, ezért fogtam magam, és aludtam tovább. :)))

Ha ezt most elmesélném MSN-en a barátnőmnek, biztosan azt mondaná, hogy:

- Hát Szilvi, szerintem megérdemelted! :))))))))))))))

Álom

Az éjjel azt álmodtam, hogy csörgött a telefonom, ránéztem a kijelzőjére, és azt írta ki hívónak, hogy Barta Drnő. Én már mondtam neki is, hogy szeretném, ha egyszer ő hívna engem azzal a hírrel, hogy: -Szilvi, megvan a donor, kezdjük tervezni a transzplantációt. Remélem egyszer majd tényleg hívni fog....

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>