Amikor "kiborul a bili"

Elég zűrösre sikerült a múlt hetem. Lányok betegsége, biopsia, kórház. Szobák festése, pakolás, felfordulás. Érzelmi zűrök. Torokfájás, rekedtség. Na ennek szombatra meg is lett az eredménye. A faluban hagyományörző disznóvágás volt, már reggel kezdődött a program, én csak olyan 1/2 11 körül értem oda. segíteni nem tudtam, mert sokan voltak, nem volt rám szükség, így csak ittam a finom forralt bort, és beszélgettem. Nagyon zavart, hogy nem volt hangom, erölködnöm kellett, hogy megértsenek, ez annyira kifárasztott, hogy amikor hazamentem 1/2 1-kor, mindjárt le is feküdtem. Mint egyszer írtam is nagyon nyügös vagyok ha délután lefekszek aludni, és felébredek. De ebben az esetben nem ez volt az ok, hanem úgy minden akkor jött ki rajtam. Férjem feltett egy kérdést nekem,- hogy mit mondtak a spanjaim, hány órára kell menni vacsorázni? Tudom hogy ültem az asztalnál, előttem a pohár tele tejeskávával, a következő pillanatban, a pohár már darabokban a földön volt, minden beborítva tejeskávéval, én pedig rekedt hangon rikácsoltam neki, hogy tele van a tököm az egésszel, egész héten nem pihentem egy percet sem, mindenki engem cseszeget, rohadt szar embernek érzem magam ez miatt, és elegem van mindenből. Ő feltakarított mindent, nem szólt egy szót sem. Nem ehhez van szokva tőlem..... Én takarítani kezdtem, pörögtem ezerrel, evett a méreg. Később megkérdezte, hogy akkor hánykor kezdődik a vacsora, hányra készüljünk? Mondtam neki, hogy nem kell készülni, mert én nem megyek sehova!!!! Később meggyőzött, hogy mégis menjünk el, anyuék is ott lesznek. Akkora lelkesedéssel mentem.... Persze a vacsora nagyon jó volt, minden jól sikerült, gratuláltam is a rendezvény kitalálójának a sikerhez. Apukámmal táncoltam egy kicsit, vagyis inkább csak lépkedtünk, és hamar meg is kértem, hogy ülljünk le mert fájt a combomban az izom. " idő állj meg egy pillanatra, s ti suhanó percek várjatok!" Már ezért megérte elmennem.  A bálban is beszélgettem emberekkel, kaptam két ölelést, ami igazán jólesett.

Névnapom

Vasárnap volt a névnapom. Már hetek óta szét van bombázva a lakásunk, betonozás, burkolás miatt. Szombaton délután szekszárdon jártunk festéket venni a szobához, utána a tescóba mentünk vásárolni a vendégváráshoz, este pedig nekiálltam süteményt sütni a vendégeknek. Vasárnap reggel, egy másik fajta süteményt sütöttem. Kapucínert, és tejszínhabos gesztenyés süteményt csináltam. Tudni kell, hogy azon a héten kedden volt Angi születésnapja, neki tortát sütöttem, csütörtökön erobikon tartottam a névnapom, oda kétféle sütit csináltam, és akkor szombat-vasárnap megint két félét. Egész héten mindenféle bajom volt nyűgös voltam, fájt mindenem, de készültem a vendégek fogadására. rengeteg köszöntést kaptam emailben, a különböző közösségi portálokon, és mindnek nagyon örültem. Délután egymás után két barátnőm látogatott meg. Nagyon jót beszélgettünk, sütiztünk, iszogattunk.

Azoknak akik eljöttek nagyon örültem. Másnap várt a biopszia,  segítettek elterelni a gondolataimat is, mert sokat nevettünk. Köszönet nekik érte! <3

Egy játék, magamról, és a boldogságról

Tehát, milyen vagyok én? Szerintem inkább hogyan látom magam, vagy mit gondolok magamról. Ha az lenne a kérdés, hogy melyik tulajdonságom az, amelyiket legjobban lehet tisztelni, akkor azt mondanám, hogy a segítőkészségemet. Ezért is hív a férjem néha Teréz anyának. Szinte soha sem mondok nemet, ha valamit kérnek tőlem. Ha valakinek azt mondom, hogy számíthat rám, akkor azt nagyon komolyan veszem. Nagyon tudok szeretni, ragaszkodni emberekhez, talán volt olyan időszaka az életemnek amikor túlzásba is estem. Nagyon tudok nevetni, örülni dolgoknak. A bántást nehezen viselem, hosszú ideig tudok rágódni dolgokon, persze magamat hibáztatva, hogy vajon mit rontottam el. Türelmes vagyok, de ha valakinek sikerül kivernie a biztosítékot, akkor megmondom a magamét. Nem hiába van a mondás, hogy óvakodj a türelmes ember haragjától. Akiket szeretek azoknak sok mindent elnézek, még akkor is, ha olyan dolgokat tesznek amivel bántanak. Jó az empátiás készségem, és ennek nagy hasznát vettem a munkám során, és a mindennapi életben is. Átérzem mások érzéseit , és ezáltal segítőkészebb vagyok. Imádok beszélgetni. Szeretek meghallgatni. Szeretek viccelődni.

Eddig ez túl szép, melyek a rossz tulajdonságaim??? Na az is van. Igaz, hogy most egy se jut eszembe, és Laci sincs itthon hogy tőle megkérdezzem, pedig neki van egy két oldalas listája. :D Dehogy!!! Vicceltem!!! Persze hogy vannak rossz tulajdonságaim, például, ha délután lefekszem aludni, amikor felkelek, nagyon kiálhatatlan vagyok, néha magammal is össze tudnék veszni, vagy, ha valakit nem kedvelek, akkor nem bántom, de nem állok vele szóba, irígy vagyok a rágómra, nem szívesen adok másnak, néha túlságosan ragaszkodok emberekhez, és emiatt sok vagyok nekik, ( de már ebben sokat javultam). Most hirtelen ennyi jutott az eszembe. Angélától kértem segítséget, hogy mondjon valamilyen rossz tulajdonságot ami eszébe jut rólam, de nem volt valami nagy segítség, mert azt mondta, hogy nekem olyan nincs! :D :)

Tehát: Ki vagyok én????

Én egy 38 éves, boldog, vidám nő vagyok, aki beteg. Egy olyan nő, aki erről a zavaró körülményről igyekszik nem tudomást venni. Egy nő akinek még sok álma és vágya van. Olyan, aki igyekszik a zűrzavarban összetartani a családját. Harmóniát vinni, mind az ők, mind a saját mindennapjaiba. Aki igyekszik szokásokat kialakítani velük, hogy ha őt valami éri, akkor ezekre emlékezzenek. Egy nő, akinek minden bizonytalan, és ezért mindent 100 %-al akar megélni. Olyan aki reménykedik, bízik, és van hite. Értékeli az életet, rácsodálkozik mindenre. Egy nő aki élni akar.

 

Boldogság???? Szerintem a boldogság egyenlő az elégedettséggel. Amikor nem boncolgatjuk szét a dolgokat, hanem mindent egybe veszünk. Élek, van családom, van férjem aki szeret, és akit én is szeretek, vannak gyerekeim, akik egészségesek, vannak barátaim, akiket szeretek, vannak szép pillanatok az életemben, tudok úgy nevetni, hogy a könnyem folyik, van kinek sírjak, van étel az asztalon.  Elégedett vagyok az életemmel, tehát boldog vagyok.

 

Amióta blogot írok, ez volt a legnehezebb , leírni azt, hogy milyen is vagyok. Nem az érzéseimről kellett írnom, hanem a tulajdonságaimról. Bocsánat, ha kissé elfogult vagyok magammal szemben... :))))))

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>