Tegnap este tartottam a névnapomat az erobikon. Már régóta tag vagyok, és bár igaz, hogy tornázni már nem szoktam, de azért szívesen elmegyek csütörtökönként beszélgetni velük. Tegnap vittem sütiket, üdítőt, pezsgőt. Jót beszélgettünk, nevetgéltünk, jól éreztem magam. Kaptam sok csokit, egy üveg házi erőspaprikát, mert tudják, hogy szeretem az erőset, egy hajtogatott szép hattyút, egy díszt az ágyam fölé, ami állítólag távoltartja a rossz álmokat. Később az egyik társunknak aki a munkája miatt nem lehetett ott, vittem sütit. Örült nekem, beszélgettünk egy kicsit. Szóba kerültek valahogy a borok, és mondta, hogy ő nagyon szereti a Tokaji aszut, és eddig csak 3 puttonyost ivott, és az mennyire finom. Mondtam neki, hogy én tavaly kaptam a névnapomra egy 2000-s évjáratu 5 puttonyost. Elájult tőle, hogy az milyen finom lehet, én meg mondtam neki, hogy mindig valamilyen alkalomra tartogattam, és most alkalom is adódik rá, majd karácsonykor megisszuk együtt.  :))))

 

“Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a renkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.”
(Márai Sándor: Füves könyv)