2011.04.02.

Amikor kiolvastam Zeffer András könyvét, akkor nagyon a hatása alá kerültem. Tudni kell rólam, h imádok olvasni. Ez olyan könyv volt számomra amit egyszerűen nem tudtam letenni, megsíratott, és megnevettetet. Olyan stílusban írt a nehézségekről, küzdésről a kórházi tartozkodásról, hogy hol sírtam, hol nevettem. Írtam neki a facebookra egy levelet:


"Most olvastam ki a könyvét.Tegnap a haematológián kaptam kölcsön a főnővértöl. Tehát: azért kerestem meg levélben, hogy köszönetet mondjak önnek a könyvért, és hogy olvashattam. Ön követendő példa nekem, hogy végig lehet csinálni, túl lehet élni. A nehezebb megoldás vár rám, idegen donoros beültetésem lesz. És sajnos Budapesttől 130 kilométerre lakunk, tehát én tényleg egyedül maradok a steril boxban.
Nagyon optimista vagyok, sokat mosolygok, nekem élnem kell, van 3 gyerekem, csodálatos férjem, végigcsinálom!!!!
Köszönöm, hogy olvashattam a könyvét.
A zenéhez sok sikert, és hozzá jó egészséget kívánok."


Persze ez nem a teljes levél, magamról is írtam benne , és más dolgokról is.

http://www.youtube.com/watch?v=PyXaZBdaeFM

Ő az az ember a videóban aki vezeti a kamiont. Csodás zene, csodás szöveggel.