Történések

Tegnap reggel Bátai Dr volt az ügyeletes orvos, akit nagyon kedvelek. Kicsit beszélgettek a nővérrel az üvegfal előtt, majd kérdezte a nővér, h - Hallotad zilvi, mit mondott a Drúr? Válaszoltam, h bizony egy szót se értettem. Erre mondták, h mostantól félsterilbe vagyok.

Bejött a Dr megvizsgálni, kérdezte, h milyen a bőrőm, mondom neki, h - Gyönyörű. Erre Ő: - Még nem hallott a kötelező szerénységről? -Dr Úr, ahhoz képest amilyen volt...........

Délután jött a nővér, az ablakra ragasztotta a leletemet, szövegkiemelővel áthúzta, h FVS: 4320. Rajzolt rá egy napocskát nevetős arccal, és velem együtt örült.

A légkondi megkergült, 29.5 fok van a boxban. Szédület. Éjszaka bezeg 22 amit én kevésnek érzek, fázik a fejem, nyakig takarózok. Ma reggel is ilyen időben mosakodtam, gyorsan be is fejeztem, minden nap megszoktam mosni a fejem, most azt mondtam magamban, h ,- Nincs az a pénz!!!!

Most is fekszek az ágyban betakarózva, pizsamában, és kincstári pizsifelsőben.

Tegnap este teljesült a vágyam, a vacsorám piritott kenyér volt sonkás felvágottal, és nagy bögre hideg tejjel. :D Engem könnyű boldoggá tenni. :D

Egyébként a gyomornak nem megy olyan könnyen az átállás...... Az biztos, h még jó ideig nem fogok enni nehéz, fűszeres ételeket. Brrrrr. :(

Már nagyon mennék haza!!!!!!!


Megtörtént a saját csontvelőm levétele, ahogy itt hívják: BEKAP

Tegnap reggel 5.30-kor vettek tőlem vért, szokásos RR, hő, szaturáció, súly mérés. Majd bekötöttek egy infúziót, és kaptam tablettába egy 7.5 mg-os Dormikumot. A gyógyszer arra szolgált, hogy kellően ellazuljak a műtétre, ne idegeskedjek, gondolkodjak. Vissza is aludtam tőle.

7.30 körül már jött is értem a betegszállító, és vittek a műtőbe. Ott le kellett vetkőznöm, és ráfeküdnöm a kocsira. Mindjárt rám is kötöttek egy újabb adag infúziót.

Kérdezte a műtősnő, hogy hány kiló vagyok 40? Mondom: 60. Jön az altatós Drnő kérdezi hány kiló vagyok 40? Mondom:60! Kérdeztem tőlük, h tényleg ennyire soványnak látszom? A Drnő szerint a kezem és az arcom alapján igen. Bekukucsgált a lepedő alá, és mondta, hogy látja, h van rajtam izom, sportoltam? Válaszoltam neki, h néptáncra jártam.

Ez még mind az előkészítőben volt. Megjelent Bátai Dr, beszélgettünk kicsit, aztán mondta a stábnak, hogy: -Ezt a nőt többet ide ne engedjék, mert minden hova 2x megy! :))) A műtőből a két Zsuzsi kiabált ki, hogy szegény Szilvi...! :)))

El kell meséljem, hogy tényleg olyan végtelenül odafigyelnek mindenre. Amikor betoltak a műtőbe nem tettek át a műtőasztalra, hanem a kocsin altattak el. A Drnő megsimogatta a kezem, a kesztyün keresztül áradt a melegség a kezéből. A műtősnő mondta, hogy gondoljak valami szépre. Mondom a családomra. Azt mondja már megint (az előtérbe is ezt mondtam amikor bíztatott, hogy relaxáljak,  gondoljak valami kellemes dologra) , kérdezi, hogy miért nem homokos tengerparta? Én: akkor egy homokos tengerpart a családdal...

Érdekes, hogy amikor beadják a vénás injekciót a vénámba, akkor érzem az ízét a számba. Kanül behelyezésénél is mondtam, hogy na kaptam egy kis Heparint...

Most altatásnál is mondtam a tengerpartos rész után, hogy: -Na, érzem az altató ízét..... aztán se, kép, se hang. :D

A műtőasztalon ébredtem, kissé kellemetlen nyomással a csípőmön.

10.20-kor kerültem az ágyamba.

Nem kértem fájdalomcsillapítót, pedig a nővér felajánlotta, azt mondta, hogy éjszakára is kérhetek. Ez azért nem az a fájdalom nekem, amire gyógyszert kapdosnék be.

Túl vagyok rajta, most ez a lényeg!

Írtam tegnap előtt, hogy van kedvenc nővérem: Erika. Van még egy :Judit. Vele is már többször beszélgettem, tegnap éppen a transzplant utáni létről kérdezgettem, hogy mire számíthatok, mennyire segítenek a fájdalom elviselésében? Azt mondta, h teljesen nem fogják megszüntetni a fájdalmat, de elviselhetőbbé fogják tenni. Biztosítani fogják, hogy tudjak pihenni, mert az nagyon fontos. Elmondta, hogy a fehérvérsejt szám lenullázásával a szervezet takarékra fogja állítani magát, ezért már egy mosdás, wczés is ki fogja meríteni az embert. Adott jótanácsokat, h mit hozzak be magammal, miből mennyit stb. Elmondta, hogy jövő hónapban már ő is megy vissza abba az épületbe, ahol én leszek, így találkozni fogunk.:D

És van még egy kedvencem: Enikő nővér. Barátságos, kedves, nagyon profi. :D

Tegnap vizit után beköszönt a Barta Főorvosnő. Nagyon örültem neki. Reggel a csontvelővételnél nem láttam, már aludtam amikor odaért. :D

Egy új kanül

Ma délelőtt szóltak, hogy mivel már jól vagyok, ezért holnap leveszik a csontvelőm. Mondta a nővér, hogy ugyan van bent branül a kezemben de az nem biztos, hogy jó lesz az altatáshoz, és akkor vagy szúrnak egy másikat, vagy kapok egy másik kanült. De mint mondta nem biztos, hogy az orvos ráér. Én már 3 óra körül felélegeztem, hogy ebből már nem lesz semmi, de 4 óra előtt meghallottam a folyósóról Bátai Dr hangját. És igen! Jött egy második kanült betenni. Most a változatosság kedvéért a bal oldalamra. Igyekeztem ellazulni, de azért a majré kicsit bennem volt. ahogy alá volt támasztva a gerincem, a jobb vállam remegett.

Szinte végig beszélgettünk, viccelődtünk. Mondtam neki, hogy nem mondhatja, hogy nem becsülöm meg a munkáját, mert pénteken amikor ki kellett venni még meg is sírattam.

Viccelődtem vele, hogy már úgy meg vagyok foltozva, hogy már nem mehetek playmate fotózásra.:)  Erre ő azt válaszolta, hogy úgy nézek már ki így a "sérüléseimmel" mint Rambó. :D He he he.

Végül úgy búcsúzott, hogy -találkozunk holnap reggel a műtőben! Ő lesz az egyik orvos a csontvelővételnél a másik pedig a Barta Főorvosnő. Már várom a találkozást vele. :D

Ez egy sikeres nap volt. Kaptam egy új kanült, nagyon bátran viselkedtem, és ezért büszke vagyok magamra. :D

Gondolkodtam, hogy leírjam-e, de választottam magamnak kedvenc nővért. Erikának hívják. 50 év körüli, határozott, egyenes, nagyhangú, végtelenül kedves. Eddig talán hozzá intéztem a legtöbb kérdésem, mert felé volt a legnagyobb bizalmam, Megfogott a stílusával,  közvetlenségével.  Többször is megnevettetet, ami itt gyógyszernek számít. Csak úgy hív, hogy: Szilvikém. :D

Ma délután rám kapcsolta a szekezetet ami a gyógyszert adagolja lassan. Jóformán ki se tette a lábát amikor sípolni kezdett a gép, hogy nem megy a folyadék. Jeleztem a nővérhívón neki. Amikor ő bejött akkor ment ki az előtérből Judit, a takarítónő. Mondta neki, hogy most már tudja, hogy biztosan ő nyúlt a géphez azért nem működik. Judit nevetve tiltakozott, hogy Ő bizony nem volt. Ekkor bejött Erika a szobába megnézte a szerkezetet, majd mondta nekem, hogy akkor biztosan én vagyok a hibás. Én tiltakoztam, hogy meg se mozdultam! Ő erre: -Na nehogy már az jöjjön ki, hogy én hibáztam... Nevetve mondtam neki, hogy akkor magamra vállalom, én voltam! Erre a válasz: - Na azért! :D

Szóval viccelődünk, nevetgélünk. Kihozzuk a helyzetből a maximumot. :D

 

 

 

 

 

 

 

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>