Együtt a család

Tegnap reggel 8.30 körül hazaérkezett a kisfiam. Laci a munkahelyéről ugrott haza gyorsan, hogy üdvözölje őt. Stefivel mi is megszorongattuk egy kicsit. A kipakolás után be kellett mennünk Szekszárdra pénzt váltani, vásárolni, intézni a dolgainkat, Stefi is jött velünk.  Délután 2-kor értünk haza, addig folyamatosan mentünk, vezettem stb. Angikámnak megvettük karácsonyra a nagy álmát, szerintem hihetetlen lesz majd az öröme szenteste, ha meglátja majd a fa alatt. Bazsi sokat mesélt út közben. Amikor hazaértünk nekiálltam főzni, sütni. Elmentünk Angi elé a suliba , nagy volt a boldogság, amikor meglátta a tesóját. Én estére körülbelül annyira fáradtam el, hogy a szemeimet alig bírtam nyitvatartani. A lényeg, hogy együtt van a család!

A legszebb mondat, amit tegnap hallottam, az az volt, hogy: -Hiányoztál Anyukám!

Balázs

Két napja lázban van nálunk a család, hogy mikor jön haza a Bazsi. Arról is szó volt, hogy tegnap este indulnak, de ez sajnos nem jött össze. Szegény már 3 napja hány, szerintem ráhuzódott az ideg a gyomrára. A kollégái is mondták neki, hogy nagyon látszik rajta, hogy már jönni akar haza. Arról volt szó, hogy hajnali 4 fele ér haza, ha tegnap jött volna. Én hajnali 4 órakor arra ébredtem, mintha valaki kopogott volna........., nagyon várom haza! Ma beszéltem vele facebookon, és az is szóba került, hogy nálunk soha nem volt divat ide-oda adni a gyerekeket, a Balázs is kb 18 éves koráig nem töltött el egy hetet nélkülünk, most meg 9 hét nélküle úgy, hogy egy másik országban van. Megviselt ez mindnyájunkat. Azt mondta nekem, hogy egyébként nagyon jó dolga van, mert jól keres, szereti is csinálni a munkáját, meg is becsülik, csak az a rossz, hogy mi nem vagyunk vele. Erre csak annyit mondtam neki, hogy van egy mondás: - mindennek ára van! Tehát lázban ég a családunk, mindenki őt várja. Laci azt mondta, hogy fenékbe billent ha sírni merek... Most persze azon izgulok, hogy ne legyen semmi baj út közben, és szerencsésen hazaérjenek.

 

“A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.”

 

“Szeretném a magyarság figyelmét az élet felé fordítani. A gyermeki élet pedig maga a csoda. Minden gyermek üzenet az emberiség számára: Isten szeret bennünket. Gyermeket nevelni – Istennel való találkozás. Jézus azt mondta: aki egyetlent is befogad a legkisebbek közül, engem fogad be.” (Böjte Csaba)

 

“A kötelék, mely igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.” (Richard Bach)

Balázs

A legnagyobb dolog ami a hétvégén történt velünk az az volt, hogy a Bazsi bejelentette, hogy jön haza 4 napra. Pénteken fog hazaérni, valamikor hajnalban. Már ki is találtuk a menüt aznapra: babgulyás, aranygaluska. Már csak négyet kell aludni! :) Az egész család lázban ég, nagyon várjuk, már 2 hónapja nem láttuk egymást, és ez a heti egyszeri beszélgetés facebookon sem az igazi. Nagyon nehezen fog elmenni ez a pár nap, mire hazaér, és persze majd a csütörtök éjszakát végigidegeskedem, hogy szerencsésen érjen haza. De jó lesz!!!!!!!!!

Írtam, hogy már kb 2 hete elkezdtem kidíszíteni a lakást, ebben az a vicces, hogy ezt már jó előre megtettem, bezzeg arról elfeledkeztem, hogy holnap télapó, és a csajoknak még egy darab csokit sem vettem. Ezt a mulasztásom ma délután fogom pótolni Pakson, mert Judit megy oda, én meg elkísérem. Pedig pénteken voltam a Tescóban, és láttam is kirakva csokimikulást, csak valahogy elmentem mellette, (azt gondoltam az idén nem lesz megtartva) :))) Egyébként mostanában mindent írok, mert ami nincs lepapírozva, azt simán elfelejtem. Öregszem.... :)))

 

Piramis: Ajándék

http://www.youtube.com/watch?v=9CtMTBnXrgI

Fiam, és a család

Tegnap este nagy volt az öröm itthon, hogy laci végre hazatalált. Pihengetős esténk volt, nekem össze vissza kalapált a szívem, legalábbis úgy éreztem, megmértem a vérnyomásom, és 88/42 volt, ezzel megvan a saját egyéni rekordom szerintem. Tehát tvt néztünk, amikor kaptam egy sms a fiamtól, amit azóta már nagyon sokszor elolvastam: " Jajj Anyu! Olyan jó lenne már otthon lenni, el sem hiszed. 6 hét után tényleg úgy van, hogy ott sírsz, ahol senki se lát. Szeretlek nagyon. Azt mondják a szív nem tud fájni. Dehogynem!!! Mostanában egy pár dolog miatt éreztem már azt, hogy szétszakad a szívem, és tiszta kín ami elfog ilyenkor. Visszaírtam neki, hogy nekünk is hiányzik, és, hogy sokat emlegetjük, és szeretjük, és ha hazajön akkor majd azt sütök-főzök amit szeretne, meg majd hülyéskedünk nagyokat. De ha belegondolok, még négy hét, mire látjuk egymást... és nekünk itthon könnyebb, mert mi itt vagyunk egymásnak. Tényleg csak a család számít a legjobban , emberek jönnek -mennek  az életünkben, de a családi szeretet az örök, az sosem múlik el.

“A kötelék, mely igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.” (Richard Bach)

 

“A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás. (Bernie Siegel)

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>