Egy jó nap

Reggel torokfájással, és szájfájással ébredtem, ami ugye nem szokatlan mostanság. A vérvétel után még visszaaludtam, telefonra ébredtem, Laci hívott, majd ezután is visszaaludtam, arra ébredtem hogy a nővér tette be a mosakodáshoz a dolgokat a zsilipbe.

Reggelire egy tápszert ittam.

Később ött a nővér kicserélni a spirálokat (köldölzsinor), átkötözött, és hozta a fájdalomcsillapító tapaszokat. Megemelték az adagot, eddig kaptam 50mg-t, most adtak hozzá még egy 25mg-t.

Valamiért ódzkodtam ettől, nem is tudom miért... nem azért mert hogy ennyire kemény vagyok, és mutassam, h bírom a fájdalmat, de nem vagyok nagyon gyógyszerpárti.

A Barta Főorvosnő volt az ügyeletes, Ő vizsgált meg, elégedett volt velem, a kezem is gyógyul szépen. Megkérdeztem tőle, hogy nem probléma ez, h 17 napja transzplantáltak, és h még nem kezdtek el működni a donorsejtek? Megnyugtatott, hogy abszolut nem, mert nagyon időben vagyunk még, a másik, hogy a szervezetemnek igen komolyan kellett kűzdenie a gyulladás ellen, és arra fordította az energiát. Nagyon megnyugtatott, megkönnyebbültem, h ezt mondta.

Délben tojásoslevest ettem.

Egész nap annyira jó volt a közérzetem. Aludtam délelőtt-délután. Olvastam, TV-t néztem. A kezem szemmel láthatólag javult reggel óta, pedig nem is borogattam. Tudtam írni!!!!

Ma nagyon jó napom volt!!!

Megtörtént a saját csontvelőm levétele, ahogy itt hívják: BEKAP

Tegnap reggel 5.30-kor vettek tőlem vért, szokásos RR, hő, szaturáció, súly mérés. Majd bekötöttek egy infúziót, és kaptam tablettába egy 7.5 mg-os Dormikumot. A gyógyszer arra szolgált, hogy kellően ellazuljak a műtétre, ne idegeskedjek, gondolkodjak. Vissza is aludtam tőle.

7.30 körül már jött is értem a betegszállító, és vittek a műtőbe. Ott le kellett vetkőznöm, és ráfeküdnöm a kocsira. Mindjárt rám is kötöttek egy újabb adag infúziót.

Kérdezte a műtősnő, hogy hány kiló vagyok 40? Mondom: 60. Jön az altatós Drnő kérdezi hány kiló vagyok 40? Mondom:60! Kérdeztem tőlük, h tényleg ennyire soványnak látszom? A Drnő szerint a kezem és az arcom alapján igen. Bekukucsgált a lepedő alá, és mondta, hogy látja, h van rajtam izom, sportoltam? Válaszoltam neki, h néptáncra jártam.

Ez még mind az előkészítőben volt. Megjelent Bátai Dr, beszélgettünk kicsit, aztán mondta a stábnak, hogy: -Ezt a nőt többet ide ne engedjék, mert minden hova 2x megy! :))) A műtőből a két Zsuzsi kiabált ki, hogy szegény Szilvi...! :)))

El kell meséljem, hogy tényleg olyan végtelenül odafigyelnek mindenre. Amikor betoltak a műtőbe nem tettek át a műtőasztalra, hanem a kocsin altattak el. A Drnő megsimogatta a kezem, a kesztyün keresztül áradt a melegség a kezéből. A műtősnő mondta, hogy gondoljak valami szépre. Mondom a családomra. Azt mondja már megint (az előtérbe is ezt mondtam amikor bíztatott, hogy relaxáljak,  gondoljak valami kellemes dologra) , kérdezi, hogy miért nem homokos tengerparta? Én: akkor egy homokos tengerpart a családdal...

Érdekes, hogy amikor beadják a vénás injekciót a vénámba, akkor érzem az ízét a számba. Kanül behelyezésénél is mondtam, hogy na kaptam egy kis Heparint...

Most altatásnál is mondtam a tengerpartos rész után, hogy: -Na, érzem az altató ízét..... aztán se, kép, se hang. :D

A műtőasztalon ébredtem, kissé kellemetlen nyomással a csípőmön.

10.20-kor kerültem az ágyamba.

Nem kértem fájdalomcsillapítót, pedig a nővér felajánlotta, azt mondta, hogy éjszakára is kérhetek. Ez azért nem az a fájdalom nekem, amire gyógyszert kapdosnék be.

Túl vagyok rajta, most ez a lényeg!

Írtam tegnap előtt, hogy van kedvenc nővérem: Erika. Van még egy :Judit. Vele is már többször beszélgettem, tegnap éppen a transzplant utáni létről kérdezgettem, hogy mire számíthatok, mennyire segítenek a fájdalom elviselésében? Azt mondta, h teljesen nem fogják megszüntetni a fájdalmat, de elviselhetőbbé fogják tenni. Biztosítani fogják, hogy tudjak pihenni, mert az nagyon fontos. Elmondta, hogy a fehérvérsejt szám lenullázásával a szervezet takarékra fogja állítani magát, ezért már egy mosdás, wczés is ki fogja meríteni az embert. Adott jótanácsokat, h mit hozzak be magammal, miből mennyit stb. Elmondta, hogy jövő hónapban már ő is megy vissza abba az épületbe, ahol én leszek, így találkozni fogunk.:D

És van még egy kedvencem: Enikő nővér. Barátságos, kedves, nagyon profi. :D

Tegnap vizit után beköszönt a Barta Főorvosnő. Nagyon örültem neki. Reggel a csontvelővételnél nem láttam, már aludtam amikor odaért. :D

Telefonbeszélgetés Barta főorvosnővel

Tegnap délelőtt felhívtam A pesti doktornőmet, hogy elmondjam neki milyen lett a biopszia eredményem. Rosszul értett, mert egy lépcsőházban volt, és megismételtetett velem egy mondatot, mert a 8% blast helyett, 80%-t értett, és mondta utána, hogy az nagy baj lett volna. de így a 8% az még rendben van. Elmondta, hogy 25.-én volt a transzplantációs ülés, és hogy ott mondták, Németországban behívtak egy embert további vérvizsgálatra, mert 3-ig egyezik a vérünk. És azt mondta, hogy ebben lehet egy kicsit bízni, majd hívni fog, ha tud eredményt. Mondtam, hogy de jó lenne karácsony előtt. Erre azt felelte, hogy ez nem rajta múlik. Nagyon kedves volt velem, mint mindig. A beszélgetés után sírtam egy jót. Igen, ez jó hír, és reményt ad, de olyan is volt már, hogy 12 embert hívtak be, velük is volt 3-ig egyezés, de további sajnos nem, és ezért egy sem lett jó donornak. Tegnap óta megint olyan vagyok, mint a kifeszített íj. Nagyon nehéz dolog ám ez! Egyfelöl örülni annak, hogy végre van valaki, aki talán alkalmas donornak, bízni, remélni, másfelöl a már átéltek után ott a félelem, hogy mi lesz, ha mégsem válik be az illető, mert az padlóra küldi egy időre az embert lelkileg. Ismerve magamat, most lesz egy pár napom, amikor nagyon érzékeny leszek, fáradékony, úgy érzem majd, hogy aludnom kellene, mellette pörgök is, csinálom a  dolgom, hogy minél kevesebbet gondolkozzak, majd pár nap után "jobban" leszek, lerendezem magamban a dolgot, és várom majd a hírt. Lehet, hogy jobb lenne, ha nem tudnék ezekről a lehetséges donorjelöltekről, mert ez a lelki libikóka felörli az embert. De azért bízok, és remélek, hiszen. " a remény hal meg utoljára".

 

“Az a támasz, amelyet az ember az életben a leggyakrabban használ, a remény.” (Veltman)

 

"Igyekeztem figyelmeztetni magamat, hogy a remény a legkegyetlenebb az elme összes játéka közül, és bármikor tojáshéjként roppanthatja össze a lelket."

Harlan Coben

 

"A legsötétebb időkben a reményt saját magadban kell keresned. Ehhez kell az igazi lelkierő."

Avatar - Aang legendája c. film

 

 

"A legrosszabbra számítunk, de a legjobbakban reménykedünk."

Testvérek c. film

 

"Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindentől megfosztanak;
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem."

Paulo Coelho

 

"Sokak szerint a remény erőt ad, mások viszont, akik már reméltek, nemcsak úgy ímmel-ámmal, hanem igazán, azok tudják, hogy ez pont fordítva van: a reményhez kell az erő. Sokkal több erő kell hozzá, mint a reménytelenséghez."

Bartis Attila

Vizsgálat a haematologián, és a jó hír.

2011.04.07 csütörtök.

Ma voltam vérkenet vizsgálaton, és ultrahangon. Állítólag belül is jól nézek ki...hi hi hi. A májam egy kicsit nagyobb, de az nem számít. Megint beszélgettem Marikával a főnővérrel, kaptam tőle relaxációs cd-t és kazettát. Olyan okosakat tud mondani... Elgondolkodtat ilyenkor bizonyos dogokról. Például megbeszéltük, h a hajamból kellene vágatni, h könnyebb legyen majd megszoknom azt a képet amit a kórházba fogok látni a tükörben. Persze úgy is jól nézek majd ki ( :D ), csak ne legyen nagyon idegen a látvány. Bár a steril szobában állítólag nincs tükör., vajon miért....:(

Ma szóltak , és az nagyon nagy hír, h állítólag találtak donorokat akiket most fognak tovább vizsgálni, az én vérmintámmal összehasonlítva, h milyen az egyezés. Holnap kell menjek a véradóba, h le tudják venni a vért tőlem, amit aztán elküldenek Budapestre. Olyan szerencsés vagyok h ilyen orvosaim vannak, mint a Gáti  Doktornő Szekszárdon, és a Barta Doktornő Pesten! És persze a Sziládi Doktornő is, aki úgy veszi a csontvelőt, h meg se érzi az ember. És mindeki annyira segítőkész... Bár most egy kicsit betojtam amiatt, h hírtelen enyire felgyorsultak a dolgok.... annyi dolgom van még.......

http://www.youtube.com/watch?v=e2dV0qZp_n0

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>