itt tartok most

Írtam, hogy pár napig lázas voltam.Hát ez sajnos fokozódott, mivel megkezdődőtt a sejtnélküli időszak, amikor nincs immunrendszer. És bizony a gombák, baktériumok próbálkoznak, hol tudnának támadni. 21.30 fele arra ébredtam, h olyan szinten ráz a hideg, hogy szó szerint a fogaimat alig bírtam összeszorítani, nem reszkettem, remegtem, beszélni alig tudtam. A nővér simogatta a homlokom, h tartsak ki. 39 volt a lázam.

Ma reggel 5 órakor már 37.9 volt. Szinte az egész délelőttöt végigbóbiskolom. Elnyom az álom, lehet, h csak 10 percet alszok, aztán felnézek és alszok tovább. Nagyon furcsa, azt mondják, h ez a kemó, a gyógyszerek, a láz, és a sejtnélküliség miatt lehet. Bízom benne, h semmiféle fertőzés nem jön, vigyáznak rám. A sejtek megjelenéséig 3-4 hetet kell várni, utána lesz javulás. Híztam, igyekszem mindenből enni. Életembe nem ettem spenótot itt igen, vadast is, különleges főzelékeket adnak..., de ha csak nem túl fűszeres, akkor tudom megenni. A fűszeres ételt nem bírom.

Ha nem alszom, akkor olvasok, rádiót hallgatok.

Persze a nap fénypontja amikor a családdal beszélgetek. Szerencsére nagyon jól boldogulnak hármasban. Külön-külön és együtt is nagyon büszke vagyok rájuk. Hihetetlenek....<3

A fenmaradó időben sokat imádkozok, nem csak magamért, másokért is.

A nővérek, ápolók, nagyon nagy segítségek. Ha van egy kis idejük beszélgetnek, segítőkészek.Nem győzik mondani, h bármit szeretnék csak csengessek.  Tegnap éjjel is a nővér vagy 3 órán keresztül kinlódott velem, szaladgált: jeget hozott, mert láznál azzal teszem körbe magam. Combom között, kívül, a vádlimnál, fenekemnél oldalt.

Azért szeretném, ha mostmár elkerülne a láz, mert sok erőt  kivesz belőlem.

Mindegyőtök vigyázzon magára! Köszi a bíztatásokat, jókívánságokat.

Valami most kezdődik el

Tegnap végetért a kemoterápiás kezelésem. 3 napig naponta többször volt 38 fok fölötti lázam, hidegrázással. Akkor nagyon nyomott voltam, volt, h aludtam is. Azt mondták, hogy ezt a citosztatikum okozza, benne van a pakliban. Ma csak egyszer voltam lázas, , hidegrázás nélkül. A nővér szerint haladunk. Ma is kaptam trombocitát, 2 vért, és még fogok is kapni. A kemó, hatása majd csak késübb fog jelentkezni, eltűnik az immmunrendszerem, és az nagyon veszélyes 3-4 hét lesz, amig az új sejtjeim megjelennek. Közben majd kapok minden féle gyógyszereket, vigyáznak rám, de nagyon nehéz időszak következik. Nálam már az idő nem játszik szerepet, hozzászoktam, h itt minden, hosszú ideig tart. A cél érdekében, hogy újra otthon lehessek a családommal bármit megteszek. Most bízni kell, hogy minden rendben lesz. A hitem megvan hozzá, azt mondják az orvosok, h sok múlik a beteg hozzáálásán, azt mondták, h én jól gondolkodom, és ez fontos. Az orvosok gyógyítani akarnak, azt akarják, h meggyógyuljak, a jó Isten meg velem van.

Kérek mindenkit, hogy bosszankodás helyett, örüljön. Nevessen magán egy nagyot. Lásson, ne csak nézzen. Segítsen másokon ha teheti. Ne bántson másokat. Sokkal jobb kedvesnek lenni valakihez. Bocsásson meg másoknak akik megbántották. A múlt az múlt. Feleleges olyanokra haragudni akik már nem is részei az életünknek. Legyünk hálásak, mert minden nap ajándék.

Én itt a kórházba szinte 24 órában egyedül vagyok. A nővér jön-megy persze kedvesen beszélget velem amig felköti az infúziót. A takarítónő jön 1x egy nap, velük is beszélgetek.  Más nővérek is beugranak megkérdezni hogy vagyok, pár szót beszélünk, de ennyi. Magamnak kell gondoskodni arról, h a fenmaradó idő az tartalmas legyen. És én igyekszem is megtölteni tartalommal. Olvasok, szinte bármit, ha hoznak nekem Metró újságot az elejétől a végéig elolvasom. Naplót írok, bocs , de az nem publikus, abban túl sokat írok a családról. Van nálam Dvd lejátszó, bár eddig túl sokat nem néztem, csak a River Cottaget. Rádiót hallgatok. Gondolkodok. Ha látogatom jön akkor beszélgetek. Kicsit gépezek, levelekre válaszolok a facebookon. És ez minden nap így megy....... De a gyógyulásért mindent. Ünnep számomra amikor a családdal beszélek telefonon, vagy meglátogatnak.

Itt vagyok, ez történik velem.

Nagyon nehezen éreztem indítatást arra, h bármit is írjak ide a blogba, egyrészt, nagyon beteg voltam, magamnál sem voltam, másrészt nem is emlékszek dolgokra. Volt, h halucináltam, volt tüdőgyulladásom, volt bélgyulladásom, ennél volt kritikus az állapotom. Most kb 2-3 hete feleszméltem, azóta gyógyulok. Szonda volt az orromba ami kivezette a váladékot, emiatt nem tudtam enni. újra kellett kezdeni az evést. nem volt erőm felkelni, újra kellett tanulnom a menést. Pár napot otthon töltöttem akkor erősödtem meg annyira, h rendesen tudok enni, tudok menni. Egyedül fürdök, eszek, mozgok stb. Ha minden így maradna, akkor tényleg csak erősődnék. Kívánom is az ételeket, tudok is enni.

A mai napon újabb kemoterápiát kezdenek, sőt, már el is kezdték. 5 napig kapom, kombinált naponta 3 féle folyik le egymás után. Tehát nem kis dolog ez.

Amit mindenkinek mondok, h nem fogok rettegni ez miatt, h mi lesz majd utána, rosszul leszek -e lesz-e mellékhatása, mi fog történni. Nem hagyom elrontani a napomat, és aggódni a holnap miatt. Én úgy gondolom nincs értelme. Senki sem tudja megmondani, h mit hoz az eljövendő idő. de ez nem csak nálam van így, hanem mindenkinél. Senkinek sem biztos a holnapja. Nincs garancia, h holnap még lesz ébredés, h este még hazatérünk a családunkhoz, vagy hogy mindenki otthon lesz. Tragédiák történnek nap, mint nap. A rossz dolgok csak űgy bárkivel megörténnek. Pld a motoros aki nekiment az autónak, majd az utána jövő teherautó végigment rajta. Reggel biztos nem tudta még, h soha többet nem megy haza, nem búcsúzkodott senkitőt, csak útnak indult és soha nem ért haza. Számára az élet ott helyben végetért. Ezért mondom azt, h én nem akarok, és nem is aggódok a holnap miatt. Teszem a dolgom itt a kórházban, csinálom, és elfogadom amit mondanak. Nem gondolok a holnapra , nem aggódok a továbbiak miatt, hogy mi lesz majd , mit vált ki a kezelés, lez-e újabb válságos állapotom. Mindenkinek a családomnak, barátaimnk is megmondtam, h nem teszem, nem vagyok hajlandó. az aggódás elrontaná a mai napomat. Pedig én igyekszem minden napból kihozni a legjobbat, rádiózok, sokat olvasok, írogatok, elfoglalom magam. Beszélek a családdal, kicsit gépezek. Beszélgetek a Nővérekkel, takarítókkal igyekszem széppé, és hasznosá tenni a napjaimat. Sokat imádkozok, megkaptam anyukámtól a 2 hete elhunyt mamám imakönyvét azt olvasom. Erősítem a lelkem. A hozáálásomért dícsérnek, azt mondják, h küzdő típus vagyok.

Tanácsolnám, mert én már másképpen látom a dolgokat, és máshogy élem meg, h ne a problémákon rágódjunk, az élet , Isten majd elrendezi a dolgokat, tanuljunk meg LÁTNI, a kincset: a gyerekünk mosolyát, tartsuk csodának, h vele lehetünk, ne elégedetlenkedjünk, legyen étel az asztalunkon ( Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.) Semmit se vegyünk természetesnek, akivel ma még beszélgetni tudunk, fogni tudjuk a kezét holnap már lehet, h nem lesz mellettünk.  A másik fontos, h ne legyen olyan nap, h ne tegyünk valami jót. Nem tart semeddig rémosolyogni valakire, néha valakinek csak egy pár jó szó hiányzik, ha adunk attól mi csak többek leszünk.

Rájövünk, h a kincsünk nem a házunk, v bármink amink van, a gyerekünk mosoly, a férjünk kedveskedése, szeretete, a körülöttőnk levő világ maga a csoda, és ebben élünk, használjuk ki.

tegnap volt egy látogatóm, látogatóim. Az egyikük velem egyidős. Olyan harsány életöröm sugárzik belóle, h csuda, folyamtosan nevet, árad belőle az életöröm, PEDIG, nagy beteg volt, h már a családját hívták a kórházba elbucsúzni, és mégis optimista. Sok energiát kaptam tőle...

A sok támogatásért mindenkinek hálás köszönetem, a továbbiakban is szükégem lesz rá, remélem, most hamarabb tudok írni, és a jó isten megsegít.

"ne agódjatok tehát a holnap miatt,

a holnap majd gondoskodik magáról.

A mának elég a maga baja."

 


megvagyok, nem vesztem el...

A betegségemről nem szívesen beszélnék most, mert magam sem tudom, h jelenleg éppen hol is tartok.....

Lekerültem a félsterilbe ahol sokkal jobb, egyedül vagyok, tudok zuhanyozni, jó a kaja. Unatkozni azt lehet, Tv, net nincs. A barátnőimtől kaptam a születésnapomra ajándékba a mobil netet, ezért is tudok most gépezni.

57 napja vagyok bent, már nagyon mennék haza.....

Sok változatosság nincs a napjaimban, csak a szobámban töltöm az időt, ki nem mehetek, be nem jöhet senki.

Mindig azt várom, hogy az orvos végre mond valamit, h mire számíthatok, mik a kilátásaim, mikor mehetek haza stb, eddig hiába vártam.....

Költözés, emelkedő sejtszámok

Gyorsan megírom, h a FVS számom már elérte a 10000.

Nem fáj semmim, néha a hőm megemelkedik 38.1-ig, aminek itt nem nagyon örülnek. kapom a trombocitát, h annak is emelkedjen a száma, mert az még igen alacsony.

Finom ételeket eszek, szerintem direkt hízlalni akarnak. :D

Holnap 1 emelettel lejjebb költözök, ahol már nagyobb lesz a lazaság, angol wc, zuhany, már várom nagyon. Reggel már pakolok, utána Ct-re kell mennem a láz miatt hátha találnak valamit ami miatt lázasodom, de én a kórteremben lévő 32!!!! fokra gondolok. Ha visszaértem onnan akkora már lent lesznek a dolgaim. Sajnos ott nincs se Tv, se net, tehát csak az olvasás marad időtöltésnek.


Azért is gondoltam, h gyorsan megírom ezt a hírt, nehogy bárki azt gondolja, h valami baj van velem, csak azért mert nem jelentkezem.

Ma nagyon édes volt velem mindenki, amikor megtudták, h holnap leköltözök, minden jót kívántak, ígérték, h lent is meglátogatnak. Ezek szerint csak nem lehettem rosz beteg.....

A jövő héten még vár egy biopszia, aztán ha minden jól alakul, akkor mehetek a családomhoz.

Köszönöm a bíztatásokat! :D Ha szerencsém lesz, akkor legközelebb otthonról jelentkezem majd.

A német fiú sejtjei munkához látnak

Kb 3 napig olyan voltam, mint egy alvóbaba. Olvastam 5 oldalt, utána fálretettem a könyvet, még azzal sem fárasztottam magam, hogy a szemüveget levegyem magamról, hanem szépen hanyatt fekve már aludtam is. És egész nap ez ment. Mondtam is a nővéreknek, hogy én most gyógyulok. Hihetetlen hogy 2 nap alatt a bőrömön lévő elváltozások milyen gyönyörűen rendbejöttek.

Ma reggel jött a Drnő és mondta, hogy végre jó hírt hozott, ugyanis 400 db fehérvérsejtem van. :)) Napokig stagnált 150-en, tegnap lett 210, és mára 400, tehát egy nap alatt megduplázta magát. A Drnő megnézte a bőröm is, azt mondta, hogy én nemhogy egyik napról a másikra gyógyulok, hanem óráról- órára. :D

A mai nap egy nagyon fontos nap a gyógyulásom szempontjából. Valami elkezdődött, a német srác nem hiába volt önzetlen. Én mindenképpen nagyon fogok vigyázni az új sejtjeimre, megbecsólöm őket, már csak azért is, mert sok mindenen kellett átmennem a gyógyulásért (olyan dolgokon, melyek elmondhatatlanok), én tvábbra is azt csinálom, amit az orvosok mondanak. Tudom, hogy itt nagyvizitkor mindenki velem fog örömködni, mert ez egy csapat ami itt van. Orvosok, nővérek mindnyájan a betegekért.

A drukkolást még mindig ne hagyátok abba, kérlek titeket !


Gondolatok

Ma reggel is nagyon jól ébredtem, nem fájt semmim, jól éreztem magam. Ma kicsit olyan voltam, mint egy alvókóros. Olvastam kb 5 oldalt a könyvemből (ugyanis nagyon jó könyveket kaptam), majd letettem magam mellé a könyvet és a szemüvegem, és úgy ahogy voltam hanyat fekve, annyi hogy a fejem oldalra fordítottam, és már aludtam is. Vártam nagyon a Drnőt délután, h hátha mond valami jót a sejtjeimről, mert tegnap előtt már volt 150 de arra azt mondta, h annyira kicsi szám, h nem mer mondani semmit, tegnap is ugyan ezt mondta, ma meg már azt, h nem emelkedett a tegnapihoz képest. Tehát várakozás van még mindig.

Tegnap este maradt rajtam kb 2, 5 kg ami ugye víz, kaptam vízhajtót, de nem igazán használt, mert éjjal kb 4 dl-t pisiltem csak. Tehát a plusz maradt. Ma megint kaptam vízhajtót de még most sem az igazi. A Drnő szerint amiket kapok infúzióba gyógyszereket abból 2 a vesére is hatással van, az egyiket elvették, de a másikat hagyták, mert állítólag az nagyon jó hatással van rám. Már 3. napja kapom, attól voltam első nap annyira lázas, de lehet, sőt valószínű, h az szüntette meg a láb, és szájfájdalmamat. Azért vicces amikor fogom a kancsót, és nem tudok pisilni...

ma azon gondolkodtam,(amikor éppen nem aludtam) hogy ahogy a Hooligans énekli A vér nem válik vizzé. Ezt arra értem ahogy a rokonság egy emberként segíteni akar, és segítenek is,és ahogy mellettem állnak. Kezdve az unokatesóktól, a nagynéniktől, nagybácsiktól, keresztszülőktől,  egyébb rokonokig. Hihetetlen.... A nagynénéim Gyáliak,( apai részről). Az egyikük hetente 2-3x jön, viszi a szennyesem, hozza a tiszta ruhát. Hoz nekem újságokat, meglátogat. A szintén gyáli unokatesóim is meglátogattak. Volt amelyik unokatesóm a családomat látogatta meg, vitt nekik sütiket, húst, és egy jó hangulatú dálutánt töltöttek el együtt. Volt olyan nagynéném aki pizsamákkal látott el mielőtt bejöttem volna, és ez nagyon-nagy segítség volt. A keresztanyám időről-időre felhív, biztosít róla, h imádkoznak értem, és mindig van hozzám jó szava. Apai részről ángyom mindíg biztat , ír nekem, ígérkeztek látogatni is, ha jól leszek, bátyám mindig érdeklődik utánam, felhív, anyuéktól érdeklődik.  Rokonok támogatnak, van aki anyagilag is,( utalt a számlámra), van aki lelkileg támogat. Megdöbbentő, hogy mennyi ember áll a családom, és mögöttem. Ez nagyon különleges, és jó érzés.

Otthon gőzerővel halad a munka,ma villanyszerelő, holnap köműves jön beteszi az ablakot, aztán festő érkezik majd. laci rengeteget dolgozik, idegekedik, hogy minden rendben legyen mire hazamehetek. Mindenre van gondja, rendezi a háztartást a gyerekeket, közben dolgozik, és halálra aggódja magát értem.

Sok mindent nem hozhattam magammal  kórházba, mert így is mindent lefóliáztak, nehogy éppen egy otthonról hozott dologtól legyen bajom. Tehát: egy hegyikristájt hoztam kabalaként, amit a család, és a barátok a kezükben tartottak, hogy feltöltődjön energiával, ezt még az első bentfekvésemkor kaptam a Szanditól, és Zeffer Andrástól. A másik kabalám a karikagyűrüm ami számomra a családot a szeretetet és a szerelmet jelképezi. Hogy őszinte legyek nehéz napokon és éjszakákon ezt szorongatom a kezembe és úgy is alszok, h egész éjjel markolászom.

Hiszek benne....

Most már csak a sejteknek kellene jelentkezni, és akkor hamarosan otthon lennék.

 

"Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram támogatott engem" ( Zsolt 94.18 )

Láz

Többen szóvá tették, hogy amikor nem jelentkezek itt a blogon, akkor ez nagyon rossz érzés nekik, mert aggódnak értem. EGYÉBKÉNT EZ ISMERŐS ÉRZÉS, MERT AMIKOR A HONTI KATI VOLT BENT A KÓRHÁZBA, ÉS NAPOKIG NEM ÍRT SEMMIT, ÉN IS EZT ÉREZTEM.

Egyébként jó magyarázatom van arra, hogy miért nem írtam most tényleg betegnek éreztem magam. Kedd este már 39 fokos lázam volt, egész éjjel lázas voltam, nem akart a lázcsillapíró hatására se lemenni 38 alá. Tele voltam pakolva jégzsákokkal is, és nem igazán volt annak sem hatása. Ráadásul annyira fájtak a lábaim, hogy szinte elég volt lábraálnom, bicegve tudtam csak menni.

Tegnap reggel 6 órakor már lázas voltam. Több gyógyszerem kicserélték, kaptam újakat is. Az egész napom lázban telt, és arról szólt, hogy legalább annyira levinni, hogy a vérkészítményeket megkaphassam. Reggel mondta a doktornő, hogy szinte az összes bőrtünetet produkálom. Ilyen- olyan pöttyök vannak rajtam. Mondtam neki, hogy én vagyok a "Pöttyös Panni". :D Nagyviziten meg kellet mutogatnom újra, a foltjaimat, pöttyeimet. Utána döntöttek a gyógyszer változtatásokról. Szájon át nem sok mindent kell bevennem, mindent kivűlről a spirálon keresztül kapok a kanülbe.

Este nagyon felment a lázam 39.8 volt. Rázott a hideg, vacogtam, a fogaim kocogtak, nagyon rossz volt. Igazán betegnek éreztem magam. Este 7 körül Laci hívott, mondtam neki, hogy hívjon később , mert nagyon rosszul érzem magam, most nem tudok beszélni. Szegény agyon izgulta magát egész nap miattam. Éjjel 2x izzadtam meg ahogy ment lefele a láz. Hajnali 2.20-kor arra ébredtem, hogy szó szerint vize az ágyam. Akkor felkeltem, és a takaróm megfordítottam, a haréntlepedőt leszedtem, de még azon keresztül is vize lett az alsólepedőm. Amivel délután takaróztam paplanhuzat azt terítettem rá harántlepedónek, a párnákat megfordítottam. A hálóingem, és a bugyim egy merő víz volt, volt a szobáman jó kis kórházi pizsama azt vettem fel. És képzeljétek amit mindjárt nem vettem észre, eltünt a bicegésem, a lábamból a fájdalom. Tehát ilyen jó hatása volt azért a láznak. 3 órakor nekiálltam olvasni. Jött 5 órakor a nővér, amikor meglátott megjegyezte, hogy korán reggel ilyen mosolygósan? Mondtam neki, h nem fogja elhinni, de 36.3 a hőm, és nem fáj semmim. :)))))

Most reggel a nappalos névér kérdezte, h mit kérek reggelire. Mondtam neki egy csokis tápszert. Vagy tudod mit? Mégsem azt: kérek kenyeret, lekvárt és kakaót. Mindent megettem, megittam 7 dl kakaót. Azt mondta, hogy öröm velem foglalkozni.

Utána jött egy másik nővér, csak benézett, és ahogy meséltem a külső közös előtérben vannak az infúziók, onnan folynak be, és éppen 2 átlátszó, és egy nagy sárga infúzió, meg kitudja milyen színű gyógyszereket adagolnak a gépek. Azt mondja:- látom színes egyéniség vagy, nem csak bent, hanem kint is. Mesélem neki, hogy milyen jól vagyok, és milyen jót reggeliztem, erre azt mondta :- Téged fogunk mutogatni itt a többieknek példaképnek. :))))

Könnyű őket kedvelni,az biztos. :D

Tehát mostmár csak a sejteknek kell megjelenni és minden rendben lesz.

 

" Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2 tim 1.7)"

újdonságok

Utoljára pénteken írtam. Aznap kezdett reggel csomókban hullani a hajam. Azóta szinte mind kihúlott, csak egy pár foltba maradt még meg. Én azt várom, hogy most már az egész legyen kint, mert úgy kényelmesebb lesz.

Mindennap kapok trombocitát, 2 naponta vért is. A jobb kezem hihetetlenre dagadt, olyan a kézfejem, mintha szét akarna pattanni. ?egultrahangozták, megnézte már tényleg sok orvos, de konkrétan nem tudják, h mitől van. Nagyon fádalmas. Jegelem, fel van kötve, mert ha véletlenül lóg akkor lüktetni kezd.

Eddig eröltettem az evést, da pld úgy ébredtem, hogy a saját nyálam nem tudtam lenyelni. Nem ment le egy korty víz sem. Kaptam fájdalomcsillapíttót, sőt tapaszt is tettek fel.

Azért ebédre ettem egy kis levest......

Szóval azért nem írtam eddig, mert csak rosszat tudtam volna írni.

Napközben igyekszem többször aludni.Addig sem fáj semmi.....


Üdvözlet mindenkinek, szép napot nektek! :))

Az elmúlt pár nap történései

Mit szóltok, hogy megy az idő??? Már 13. napja vagyok a kórházban, és 4 napos transzplantált vagyok :D

Szombaton meglátogatott délután a családom, és ez nagyon jó érzés volt, jó volt őket látni. Talán Anginak kellett leginkább a találkozás, hogy láthassa minden rendben van. Laci is rendesen meghatódott amikor meglátott. Beszélgettünk egy jót, nagyon sokáig nem maradtak, mert én már így is azt sem tudtam, hogyan álljak, hova támaszkodjak a falnál. Látták is rajtam, hogy elfáradtam. A lényeg, hogy az látszott mindenkin, hogy megnyugodtak. Apu mondta is anyunak, hogy látta, hogy nevetek, és ez neki jó érzés volt.

Azért vannak gondjaim... olyan vagyok , mint egy játék baba, amelyik eszik, pisil, kakil. A bőröm ki van száradva, a könyökömön szinte lila, a számban elkezdődtek a nem jó dolgok, repedt, duzzadt, de enni még tudok tőle. Az alvás sem megy mindig jól. Tegnap éjjel fájt a fejem, reggel úgy ébredtem, hogy szinte jártányi erőm nem volt. Mire megágyaztam, és megmosakodtam, annyi erőm maradt, hogy elheveredtem az ágyon. A vérképem cudar lehetett, mert kaptam délelőtt 2 egység vért, majd trombocitát is. Az orrom vérzett. Mondták, hogy ez nehéz időszak, mert most van az, hogy O az immunrendszer. Szerintük várható láz is. Tegnap is 38 körül volt, még a hideg is rázott.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek fájdalmaim, de bírom. Van, hogy se ülni, se feküdni nem jó, de elvagyok. Szóval nagy gáz nincs.

Köszönöm szépen mindenkinek a sok jókívánságot, támogatást! A család is mindig tolmácsolja a kölesdiek üdvözletét.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>