Telnek a napok

Telnek a napok a mai volt az ötödik, már 4 napja kapom a kemót. Szerencsére eddig még nincs mellékhatása. Holnap megint kapok vért is, valamikor napközben.

A bezártsággal egyenlőre nincs bajom, jól elvagyok. A tavaszt azért hiányolom, bár a kinti jóidőből nem sokat látok, mert a szoba mindig viszonylag borus hangulatu, és folyamatosan fütyül a szellőző, mintha egy hegy tetején lennék egy bádogviskóban. :)

Délutánonként szoktam szunyókálni egy kicsit.

A család látszólag nélkülem is boldogul, mindenki teszi a dolgát. Angi ma a barátnőjénél töltötte a napot, Laci délután focimeccsen volt, ahol még családi kapcsolatot is tudott ápolni egy közeli hozzátartozójával..... Stefivel közösen csinálták az ebédet, bár igazából csak előkészültek, mert anyuéknál ebédeltek, így vacsora lesz az ebédből.

Tehát elmondhatom, hogy jól mennek a dolgok itt a kórházban, és otthon is.

A család minden nap hív, érdeklődnek, a barátok is rendszeresen keresnek, sosem vagyok egyedül... szerencsére!

Első kórházi élményeim

21.-én szerdán kellett befeküdnöm újra ide a budapesti Szent lászló kórházba. Nagyon szép új épület, szép szobám lett. A szobámba se TV, se net. Kissé meglepődtem ., mert erről nem volt szó.  Még jó, hogy volt nálam olvasnivaló, rejtvény. A Drnő mondta, h még nincs meg a csontvelőkenet eredménye, csak másnapra, ezért ez az első, ilyen pihengetős nap lesz. Azért, hogy ne unatkozzak vettek vért, átmosták a kanült stb.

Csütörtökön reggel mondta a Drnő, h sajnos rosszabodott az eredményem a novemberihez képest, mert akkor csak 8-10 % volt, most meg 30-40%, ami már acut myeloid leukémia. Ezek szerint fog módosulni a kezelésem is. Tehát csütörtöktől megkezdték a kemoterápiát, kapok jó sok gyógyszert, napi 3x.

Tegnap, azaz pénteken felköltöztettek a steril boxba, így már a végleges helyemen vagyok. A beköltözés úgy történik, hogy le kell zuhanyozni fertőtlenítővel, fejtől-lábig. (ez nagyon jól esett a cicamosdás után, mert eddig hol az egyik, hol a másik kötésre kellett vigyázni, h ne érje víz.) Utána törölközni úgy kellett, h külön törlővel kellett megtörölni minden testrészt. Aztán segítettek felöltözni, steril szájkendő, sapka, lábvédő, köpeny. Elkísértek a boxhoz, és ott meztelenre kellett vetkőzni, és ott bent vehettem csak fel az előre lesterilizált ruháimat.

Mindent elmagyaráztak, mit hogyan kell, mit-hova kell tenni stb.

Ez egy más világ.... Egy légtér. Kancsóba pisilés, mobil wc-be kakilás, amit utána ki kell adni zsilipajtón keresztül.

A kaja rémes... brrrr, ha nem mondanák, h mit kapok nem jönnék rá...:D De én eszek mindent hősiesen, mert nem akarok legyengülni.

A mai nap egyik fénypontja az ágyazás volt, utána pedig a lavórba mosdás. Ennek is meg van a technikája. :D

Megint írhatnám, hogy itt mindenki kedves, és rendes, mert tényleg így van. :)

Egyik este nevettem, mert egy baráttól jött egy sms, hogy 2 nap már elment...

Ma már a 4.-nél tartok. 3.napja kapom a kemót. Állítólag hétfőtől egy kicsit durvábbat kapok aminél szokott jelentkezni kis allergia, láz. Remélem megúszom... Egyébként naponta 3x kapok gyenge nyugtatót, ami görcsoldó is, így napközben szoktam szundikálni.

Szép hétvégét nektek!

Mint a bokszoló, aki felkészült a harcra a ringben

Kicsit mesélnék az otthon töltött utolsó pár napomról. Találkoztam emberekkel, búcsúzkodtam is. Igyekeztem pozitív dolgokkal feltöltődni. Persze otthon vasalhattam volna, meg ilyenek, de én ehelyett inkább a játszótérre vittem a lányom. Mert számomra ez volt a fontos.

Utolsó napra hagytam két találkozót, egyiket a fogadott nagymamámmal, a másikat egy nagyon kedves ismerősömmel. Mindkét helyről feltöltődve jöttem el.

Maradt a búcsúzás a testvéremmel, majd a szüleimmel. Anyu úgy megszorongatott, hogy csak na...


Utána fodrászhoz mentünk, Laci is jött velem. Ahogy mentünk fel a lépcsőn elsírtuk magunkat. Marika néni jól kezelte a helyzetet, és utána már nem volt gond. Bár amennyire láttam Laci törölgette a szemeit. Amikor elkészültem azt mondtam, hogy úgy nézek ki, mint apu. Kendőt kötöttem, úgy mentem haza. Angi azt mondta, hogy anya nem számít, hogy van-e hajad, te mindenképpen szép vagy. :D

Később a barátnőim jöttek kollektíven, kendőben, egy üveg pezsgővel. A pezsgő finom volt, amikor mentek mindegyikük megölelt, álltak sorban, mindegyiknek csupa könny volt a szeme, én nem sírtam... Amikor mentek el, akkor szívem szerint utánuk kiabáltam volna, hogy- SZÉP VOLT CSAJOK, SZÉP VOLT CSAJOK!!!!

Angikám addig húzta az alvást, amig lehetet, nem akart elvállni tőlünk.

Reggel Laci még visszabújt mellém, a könnyei folytak végig a kopasz fejemen... Mondtam neki, hogy ne csinálja, hazajövök, nem lesz semmi baj.

Ami érdekes, hogy néha azt éreztem, hogy én vigasztalok másokat....

Nem tudom, hogy honnan jön belölem az erő, az utolsó napra teljesen lenyugodtam. Csak azt éreztem, hogy mennem kell és csinálni, és haza fogok menni.

Egy új kanül

Ma délelőtt szóltak, hogy mivel már jól vagyok, ezért holnap leveszik a csontvelőm. Mondta a nővér, hogy ugyan van bent branül a kezemben de az nem biztos, hogy jó lesz az altatáshoz, és akkor vagy szúrnak egy másikat, vagy kapok egy másik kanült. De mint mondta nem biztos, hogy az orvos ráér. Én már 3 óra körül felélegeztem, hogy ebből már nem lesz semmi, de 4 óra előtt meghallottam a folyósóról Bátai Dr hangját. És igen! Jött egy második kanült betenni. Most a változatosság kedvéért a bal oldalamra. Igyekeztem ellazulni, de azért a majré kicsit bennem volt. ahogy alá volt támasztva a gerincem, a jobb vállam remegett.

Szinte végig beszélgettünk, viccelődtünk. Mondtam neki, hogy nem mondhatja, hogy nem becsülöm meg a munkáját, mert pénteken amikor ki kellett venni még meg is sírattam.

Viccelődtem vele, hogy már úgy meg vagyok foltozva, hogy már nem mehetek playmate fotózásra.:)  Erre ő azt válaszolta, hogy úgy nézek már ki így a "sérüléseimmel" mint Rambó. :D He he he.

Végül úgy búcsúzott, hogy -találkozunk holnap reggel a műtőben! Ő lesz az egyik orvos a csontvelővételnél a másik pedig a Barta Főorvosnő. Már várom a találkozást vele. :D

Ez egy sikeres nap volt. Kaptam egy új kanült, nagyon bátran viselkedtem, és ezért büszke vagyok magamra. :D

Gondolkodtam, hogy leírjam-e, de választottam magamnak kedvenc nővért. Erikának hívják. 50 év körüli, határozott, egyenes, nagyhangú, végtelenül kedves. Eddig talán hozzá intéztem a legtöbb kérdésem, mert felé volt a legnagyobb bizalmam, Megfogott a stílusával,  közvetlenségével.  Többször is megnevettetet, ami itt gyógyszernek számít. Csak úgy hív, hogy: Szilvikém. :D

Ma délután rám kapcsolta a szekezetet ami a gyógyszert adagolja lassan. Jóformán ki se tette a lábát amikor sípolni kezdett a gép, hogy nem megy a folyadék. Jeleztem a nővérhívón neki. Amikor ő bejött akkor ment ki az előtérből Judit, a takarítónő. Mondta neki, hogy most már tudja, hogy biztosan ő nyúlt a géphez azért nem működik. Judit nevetve tiltakozott, hogy Ő bizony nem volt. Ekkor bejött Erika a szobába megnézte a szerkezetet, majd mondta nekem, hogy akkor biztosan én vagyok a hibás. Én tiltakoztam, hogy meg se mozdultam! Ő erre: -Na nehogy már az jöjjön ki, hogy én hibáztam... Nevetve mondtam neki, hogy akkor magamra vállalom, én voltam! Erre a válasz: - Na azért! :D

Szóval viccelődünk, nevetgélünk. Kihozzuk a helyzetből a maximumot. :D

 

 

 

 

 

 

 

Laza pihenős nap

A tegnapi nap történései:

Kapom az antibiotikumot vénásan, s mivel enyhe allergiás  reakcióm volt rá, ezért felhigították, és egy gép adagolja be, kb 50 perc alatt, és így nincs semmi bajom tőle.

Az első alkalommal, amikor pénteken délután kaptam olyan trüsszögés jött rám, h vagy nyolcat hápciztam egymás után. Aztán meg a tenyerem kezdett viszketni, és a hasam görcsölt tőle egy kicsit.

Kapok influenza elleni kapszulát is naponta 5 db.ot.

Tegnap már nem volt lázam.

Ma reggelre pedig csoda történt, mert kapok az orromon levegőt. :D

Lacival naponta többször beszélünk, és tegnap este mondta, hogy Angi eddig jól elvolt, de most már elkezdett "nyüszögni", h anya mikor jön már haza?

Ma reggel beszéltem Angival telefonon, mondta, h Apa az ágyba hozza neki a tejeskávét, és képzeljem el (Angi most az én helyemen alszik), hogy odatettek egy párnát ( az én kispárnámat), mintha anya lenne, és Ő meg is puszilta a párnát alvás előtt.

Mondtam Lacinak, hogy és ez még csak 6 nap amit nélkülem töltöttek, és még mennyi lesz, amikor nem leszek ott. Az a szerencse, hogy jól megvannak hármasban. Most éppen Laci főzi a vasárnapi ebédet. Szerencsés vagyok, hogy ilyen férjem van, aki így rendezi a gyerekeket, és a háztartást is. Persze Stefi is sokat segít, bepakol a mosógépbe, tereget, pakol, takarít. Engem megnyugtat, hogy otthon rendben van minden, és nem kell miattuk is izgulnom.

Stefi lába még mindig nem gyógyult meg, váladékozik a seb, nem akar öszehúzódni,  hétfőn újra mehet kötözésre. Jó lenne már,ha rendbe jönne.


A lényeg a pozitív gondolkodás!

A tegnapi nap elég negatív volt, nem engedtek haza egyfelöl azért, mert lázam volt megint, és elkezdtek most vénásan antibiotikumot adni, másfelöl pedig azért, mert sajnos ki kellett venni a vénakanült.

A vénakanül eltávolítása miatt, sírtam is, mert ez azt jelenti, hogy újra meg fognak szúrni, és ez nem túl kellemes dolog. Tegnap az alsó varratot el is távolította az orvos, de a fölsők bent maradtak, mert azokat csak a jövő héten lehet kiszedni.

A tegnapi bejegyzésem azért "titkosítottam", mert nem akarok senkinek sem kellemetlenséget okozni azzal amit leírtam.

A lényeg, hogy nagyon megijedtem tegnap az átélt dolgoktól.

Ma már jobban vagyok.

Azt viszont nem hagyom senkinek, hogy vészmadárkodjon, hogy ez rosszul kezdődik stb...

Ami történt megtörtént, de ennyi. Csinálom tovább, elszánt vagyok. És különben sincs más lehetőségem, mennem kell tovább az úton.

Aki aggódik, az magába tegye, ne rakja senki a kétségeit az én vállamra.

Tegnap a nővér itt pátyolgatott mielőtt kivették a kanült, mert bizony sírdogáltam egy kicsit, hozott forró teát, biztosított róla, hogy ha bármiből kifogytam tudnak segíteni (mert én ugye csak 3 éjszakára számítottam)és megkérdezte tőlem, hogy mit tudna tenni hogy ne legyek ilyen szomorú? Mondtam neki, hogy ezen kívűl amit eddig tett semmit.

Itt a nővérekkel bármiről lehet beszélni, kétségekről, érzésekről a beavatkozásról is lehet kérdezni.

Beszéltünk a hajvágásról, hogy mielőtt bejövök, le kell vágatni a hajam teljesen. Mondták, hogy a legerősebb nőkkel is előfordul, hogy sírva fakadnak. És hogy ez nem baj. Ez is egyfajta veszteség. És azt mondta az éjszakás nővér, hogy jól tettem, h tegnap is sírtam egyet, mert megszabadultam a feszültségtől, és ez jót tesz.


Egy nem túl sikeres nap, és egy kis sírás.

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!

Füstbe ment terv.

Hát sajnos a náthám nem múlott el, sőt, rosszabodott. Tele van az orrom, trüsszögök, a hőm elérte a 38 at. kaptam lázcsillapítót, forró teát, antibiotikumot.

Délután elvégeztek nálam egy beavatkozást, egy kanült ültettek a bőrüm alá, aminek a vége a szívem jobb pitvarába vezet. A kanült , hogy behelyzzék bemetszéseket csináltak a bőrőmön, azon keresztül szuszakolták be a vénámba, majd utána bevarták. Azért nem volt kellemes.... Helyi érzéstelenítésben végezte a Bátai Dr, aki a legjobb ebben a dologban, a betegek, és a nővérek szerint is. Végig mondta, hogy mit csinál, mit fogok érezni. Az eredmény: kanül a kulcsonttomnál, pár varrat, 2 helyen ragasztás ((egyik a kulcsontomon, a másik a mellem fölött), és a mellem fölötti ragasztás alól lóg ki egy műanyag vezeték ami kb 20cm hosszú, és ennek a vége be van bugyolálva és egy a nyakamba lógó gézre van felfogatva, hogy ne lógjon.

Amikor ezt bekötötték, utána a röntgenbe kellett mennem, mellkas, és orrmű felvételre.

Aztán közölték velem, h a csütörtöki csontvelő vétel elmarad a megfázásom miatt.

Este feljött az altatóorvos hozzám, és elmondta, h nem lehetséges az altatásom, amíg ilyen állapotban vagyok.

Vettek tólem sok vért tenyésztéshez, a kanülből, és a vénámból is.

Az éjszakás nővér hozott nekem forró teát, azt mondta, az majd jót tesz. :D

 

Érkezés Budapestre a Szent László kórházba

Elérkeztünk a mai naphoz, azaz keddhez, amikor is először fekszek be ebbe a kórházba.

Reggel 5.15 kor kelltünk, kapkodtunk egy kicsit, és még így is később indultunk el, mint terveztük.

Megkerestük az épületet, amit megadtak nekünk. Találkoztam az orvosommal aki megvizsgált, kérdezett néhány dolgot, majd elmondta mi vár rám a 4 nap alatt. Gyorsan vettek vért, annyi fiolába, hogy mondtam nekik, h tölem még ennyit soha nem vettek egyszerre. Leoltották a torkomat, orromat. A nővér megdícsérte a hajam, hogy milyen szép. Mondtam neki, h nekem annyira nem tetszik, és mindig vasalni szoktam, csak most már lusta vagyok hozzá, és így a legegyszerübb ha göndören hagyom. Mondta, hogy majd akkor ők megnehezítik a dolgom. Erre én: mert utána göndörebb lesz? Válaszul: nem, mert nem lesz. :D

Itt mindenki nagyon barátságos, viccelődős, közvetlen, ( a nővérek kezet fognak a beteggel és bemutatkoznak. Nekem ez tetszik!!!!!!)

Lacival megkerestük azt az épületet, ahol a szobám lesz. Felkísért, majd együtt várt velem, amig elrendeződtek a dolgok. aztán mondta a nővér, hogy vele kell mennem, elfoglalhatom a helyem, és oda már Ő már nem jöhet be. Rossz volt nagyon....

Az osztályra úgy jöhettem be, h lábzsákot kellett húznom, köpenyt , és új szájkendőt kellett feltennem. Tehát itt minden a biztonságról szól.

A szobámba, kis folyosóról lehet bejutni, a nagy folyosóról. Van az ajtó elótt mosdó, fertőtlenítő, köpeny, maszk. A szoba, kb 3x3 méter, abból nyílik egy ajtólval a  zuhanyzó, és a wc.

A nap folyamán megismertem itt 2 nővért, akik lázat , vérnyomást , hőt mértek. Csináltak EKGt.

Nem unatkoztam kicsit sem. Neteztem, írogattam, telefonáltam.

Találkoztam  Masszi Professzor úrral is vizitnél.

Holnap sok minden vár rám: légzésfunkciós vizsgálat, altatós konzilium, beültetik a nyakamba a kanült, vért vesznek stb.

A család rohadtul hiányzik. Írogattam Stefinek a neten, mondta, hogy nagyon furcsa, hogy nem vagyok ott, és  felajánlotta az apjának, hogy lesz a leki szemetesládája, de az mondta neki, hogy az én vagyok... :) :(

Sokat beszéltem ma telefonon a családdal, barátokkal, sőt még látogatóm is volt, igaz hogy csak kívülről a lengő folyosóról, de Szandi eljött kicsit meglátogatni. :D

Rá egyébként most irigy vagyok, mert Rock Band koncerten van. :D

Hétfő, a góckutatás folytatódik

Hétfő: reggel a 2 lánnyal orvoshoz, Angi zárójelentéssel, kapott antibiotikumot, majd egy hét múlva mehet ikolába. Stefi megkapta a 3.oltást veszettség ellen. Irány Szekszárd. Stefi baleseti kötözésre Zsuzsával. Én: Nőgyógyászatra, szemészetre, röntgenbe, fogászatra.

Rami nagyon alapos volt megint, a legapróbb fogkövet is leszedte, nehogy baj legyen. Érdeklődött, beszélgettünk. Jó volt látni. Szerinte nem semmi csaj vagyok.... :D Azért mondta ezt, hogy nem hagyom el magam lelkileg, és szerinte egyre csinosabb leszek... :D

Megölelgettük egymást...

Az osztályon a főnővér, Marika is nagyon aranyos volt megint velem, azt mondta, hogy szorít nekem, és mindig velem van, és lesz, majd ha fájni fog akkor is... Ő is megölelt, megszorított.

Az osztályon elkészítették a zárómat, odaadtak minden papírt amit vinnem kellett másnap. Sziládi főorvosnőtől elbúcsúztam, bevallom, hogy könnyes szemmel, megköszöntem neki mindent, mert én azon az osztályon csak jót kaptam  a kezdetektől fogva. Azt mondta, hogy fogunk mi még találkozni, nagyon szorítanak nekem, és minden rendben lesz majd. Aztán összeölelkeztünk.....

4 órakor értünk haza, azt sem tudtam hol áll a fejem, mihez kapjak. Egyik lányomat mamához, másikat a nővéremékhez vittük aludni. Otthon pakolás, hajmosás, rendezkedés, Laci kb 100x hallotta azt a mondatot, hogy: jaj, mennyi dolgom van még..!

Összegezve az egész nap egy zűrzavar volt.

Lelkileg is nagyon nehéz volt.

Azt mondanám mindenkinek, hogy amikor a szót már kevésnek érezzük, akkor jöhet az ölelés, mert az nagyon sokat ad.

 

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>