Hétfőn délután kellet mennem 14-órára csontvelő biopsiára. Már ott kezdődött a bajság, hogy kábítás nélkül gondolták. Hát én ragaszkodtam hozzá. Így is elég fájdalmas utána, nemhogy még ébren is legyek, amikor átszúrják a csontom. Mondtam is a nővérnek, hogy most rendesen betojtam, hogy nem akartak elkábítani. A lényeg, hogy megcsinálták, 3/4 4-ig feküdtem a homokzsákon, akkor ébredtem fel. Amikor 4-kor elindultunk tántorogtam, mint egy részeg. Kb fél óra volt az út, amikor hazaértem először wc-re mentem, akkor vettem észre, hogy átvérzett a kötés, és a nadrágom dereka, és a bugyim is véres volt. Mondhatom megijedtem. Laci mondta, hogy kicsit feküdjek le, és meglátjuk, hogy eláll-e a vérzés. Nem állt el, indulás vissza a kórházba. Befektettek a haematológia intenziv kórterembe, édesek voltak, betakartak még a pulcsimmal is, és a takaróval is. Jött egy orvos, visszafektettek a homokpárnára, átkötötték a kötést, h lássák átvérzik-e.  Laci ott ült mellettem végig. 22 órakor jött az orvos, aki beszélt egy haematológussal, aki mondta, hogy csináljanak labort, és tartsanak bent. Szóval ott maradtam, Szegény Laci meg ment haza a gyerekekhez. Mondtam az orvosnak, hogy két kérésem van, egy hálóinget kérek, és ha tudnának valami ennivalót adni, mert reggel óta nem ettem , és rosszulvagyok az éhségtől. Mondták, hogy megoldják. Fél óra múlva megvolt a labor, és hozták infúzióba a gyógyszert, hogy alvadjon a vérem. Kaptam két brióst, és egy mézet. Komolyan gondoltam rá, hogy rendelek egy pizzát, de aztán elvetettem az ötletet, így egész éjjel korgott a gyomrom. Arról ábrándoztam, hogy reggel olvastam a retró étterem menüjét, és hogy megenném amit főztek... :) Később Lacival beszéltünk telefonon, mondtam neki, hogy gondoljon rám amikor eszi a pörköltet, meg a sütiket. Rendesen éheztem. Éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam. Azt gondoltam, hogy soha sem lesz reggel. De aztán lett. Vettek újabb vért. Vizitnél a Sziládi főorvosnő, mondta, hogy a vérkép alapján döntenek, hogyan tovább, lehet, hogy kapok egy kis vérplazmát. 11 órára  lett eredményem, az estihez képest nem romlott, és azt mondták, hogy nem erőltetnék a vért, mert rontja a transzplantációs esélyeimet. Tehát jöhetek haza. Laci jött értem, olyan gyenge voltam, hogy jártányi erőm is alig volt. Hétfőn reggel 6-kor keltem, a kábítás alatt aludtam kb 2 órát, éjjel semmit, kedden délután amikor hazaértem bevettem egy fél altatót, és lefeküdtem, mert teljesen kibuktam. Délután négyig aludtam.

Bevallom, hogy a kórházban éjjel sírdogáltam. Nagyon nehezen telt el az az éjszaka,  hiányzott a családom, és ez csak a kezdet volt, mert ennél csak hosszabb tartozkodások várnak rám.