Gondolatok az álmomról

Tegnap este sokáig fent kellett maradnom a gyógyszer miatt, és ezért volt időm gondolkodni. Azért, h ez a vágyódás a vidéki lét után kialakuljon bennem azért voltak formáló erők a környezetemben. Ilyen például Lizi. Ismerem is, a blogját olvasom rendszeresen, amelyben olyan hihetetlen lelkesedéssel mesél pld a baromfitartásról, hogy teljesen felbuzdul az ember olvasás közben, és azt érzi, hogy. -Ezt én is szeretném, akarom.

Mielőtt megtudtam a hírt, hogy van donor, és belekezdünk a dolgokba, én egy könyvet olvastam, és abból tanulva tervezgettem, sőt Lacit bevonva tervezgettük, hogy a fal elé az első udvarra csinálunk egy fűszerspirált. Arra gondoltunk, milyen jó lenne, ha saját termesztésü fűszerekben gyönyörködhetnénk, és ízesíthetnénk velük az ételeinket.

A könyvben szó volt a spirál jelentéséről, s hogy a szimbólumot már az ősi kultúrákban is használták. Én a spirál jelentését társítottam a transzplantációnál a steril szobai "köldökzsinórt" ami szintén spirálisan fut. Figyeljétek csak, hogy mit írtak róla:

"A spirálban egyszerre jelen van a körforgás, és a fejlődés, és bár egyrészt utal a ciklikusságra, másrészt azt is jelzi, hogy a fejlődéssel minden megváltozik, semmi sem marad ugyanolyan, mint előtte"

Jó lenne ha Lizi megcsinálná a fűszerspirált, szívesen olvasnám róla a beszámolóit, sőt szívesen meg is nézném. A másik, hogy utána okíthatna, hogy miként kell csinálni, majd ha egyszer én is belevágok.

Egyébként a blogomat olvasva biztosított róla, hogy az álmom valóraváltásakor biztosít nekem hozzá baromfit az induláshoz. :D Köszönöm szépen Neki! :D

A másik volnal ami inspirált az álmom felé: River Cottage. Néztem a róla szóló műsort és nagyon tetszett az az életforma. Megdolgozni mindenért, és élvezni a munka gyümölcsét. Nyugalomba élni, a magunknak megfelelő módon.

Ma néztem egy blogot, ahol egy szép füves udvaru ház volt látható a képen, nagy istállóval, veteményes, és virágoskerttel, és komolyan azt éreztem, hogy igen, én is ilyet szeretnék.

Gyerekkoromban voltak tyúkjaink, kacsáink, disznóink, tehát nem idegen nekem ez a dolog. Amikor külön költöztünk anyukáméktól szoktam rántani való csírkét venni, amit én szoktam levágni. Mert annak idjén lánykoromban megtanultam anyukámtól, hogyan kell csirkét vágni, pucolni, szétszedni. És milyen jó, hogy megtanultam... :D

Ja, el ne felejtsem! Ha majd egyszer lesz egy kis álomházam, annak a konyhájában sparhelt lesz. Azon fogok ősztől főzőcskézni, benne kenyeret sütni, s küzben jó meleg árad majd belőle, mi meg ücsörgünk a konyhaasztal mellett, és beszélgetünk.

 

Az álmom

Az én álmom, és vágyam nem olyan régen talán egy éve fogalmazódott meg bennem. Nem olyan nagy dolog, csak annyi hogy nagyon szeretnék egy kertet, ahol megteremne a családunknak szükséges zöldség, és állatokat szeretnék tartani.

Bár ez már egy "lefinomított" álom.

Ugye mindenki elképzelte már, hogy mit tenne, és venne, ha nyerne a lottón? Én is elképzeltem......

Én Kölesd után a Sárvizen túl jobbra, vagy balra vennék egy földet. Arra a földre építenék egy házat. Egyszinteset, körbe terasszal, kilógó tetővel. Lenne kukoricaföldem, konyhakertem, gyümölcsösöm, állataim. Minden olyan állatom lenne, amit be tudnék szerezni. Baromfi, disznó, bírka, kecske. Arra törekednék, hogy harmóniában éljek a természettel.

Eddig ezt úgy írtam, hogy én. Mert ez az én álmom, de ezt persze úgy értem, hogy MI. Én és a családom.

Együtt a gyerekekkel, Lacival.

Olyan érdekes, mert eddig erre nem éreztem késztetést ilyen dolgokra. Igen, az is igaz, hogy a betegség megváltoztatott, más lett az értékrendem. Többre becsülöm a nyugalmat már, mint régen. Amikor még dolgoztam ha otthon voltam egyedül, mindig szólt valami, rádió, vagy a számítógépen zene. Most már jobban szeretem a csendet.

A csendben jobban tudok figyelni, gondolkodni.

Ha lenne egy házunk ott kint a Sárvíz után akkor csak az járna arra, aki hozzánk jön. És aki hozzánk jönne az csak családtag, vagy barát lenne. Leültetném az asztalunkhoz, főznék egy jót, beszélgetnénk, elücsörögnénk a teraszon, nyáron hallgatnánk este a tücsökciripelést, békabrekegést, a gyerekek elszaladgálnának a ház körül....

S ha valaki most azt mondja, hogy biztos ez a lüke nem gondolt bele, hogy ez mennyi munka lenne, akkor elmondom, hogy végiggondoltam. Nem hiszem, hogy a munka gondot okozna nekem, vagy akár Lacinak is. Ha az ember olyan dolgot csinál, amit szeret és élvezettel végez, akkor az már majdhogynem szórakozás. Régen is kapáltam kukoricát, most se esne nehezemre.

Persze ez egy álom.........

Maradjunk a valóságnál, nehéz idők várnak rám, ránk, földhöz jó ideig nem is nyúlhatok, sőt az állatokat is el kell kerülnöm, de azért valamikor, valahol el fogom kezdeni kicsiben megvalósítani az álmomat, sőt, mondhatom az álmunkat, mert Laci is azt mondta, hogy őt is boldoggá tenné ez az élet amit elképzeltem. Sőt tett nekem egy ígéretet a jövőről, ami már erről szól, és én a szaván akarom fogni.


A fontos dolgok

Pár napja lelki gondjaim vannak, mint írtam.

Ez nekem abban segített kicsit, hogy másként tekintek például a férjemre.

Annyi mindent természetesnek veszünk.....

Hol lennék én, ha ő nem lenne nekem???? Ki támogatna ha nem ő???? Ki mondaná naponta többször, hogy milyen szép vagyok???? Ki mondaná nekem, hogy szeretlek???? Kinek sírnék, kivel nevetnék? Ki olvasna a gondolataimban, és én kinek olvasnék a gondolataiban? Mi tényleg szavak nélkül értjük egymást. Rengeteg munkánk, energiánk van ebben a 22 év házasságban. Mi mindenért keményen megdolgoztunk amink van, semmi nem jött könnyen, semmit nem kaptunk ajándékba.

Csütörtökön Ő vitt be vérvételre, és amig várakoztunk a haematologián,  végig fogta a kezem.

Elviseli a nyügösségem, a panaszaimat, meghallgatja a sérelmeimet, a lekizésemet,  erősít, ha bizonytalan vagyok, megnyugtat, ha félek.

Őt is megrémíti a változás, látja, hogy fogy az erőm. Mostanában, többször mondja, hogy: Szundi ne legyél beteg...!

A lényeg, hogy SOHA NE MOND, HOGY SOHA ! Bármi megtörténhet amire nem is gondolnál.  Nem csak más lehet beteg, nem csak mással történhetnek rossz dolgok, nem csak más csalódhat, nem csak mást érhet veszteség. Veled is megtörténhet! Ezért légy hálás azért amid van!!!

Horváth Charlie: Ha nem vigyázna rád

http://www.youtube.com/watch?v=INjbG8MoOyY

" Megszoktad már, hogy melletted él,
és melletted áll, ha más nem.
Megszoktad már, ahogy átölel,
hogy bármi a baj, az múljon el.

És nem vetted észre,
hogy álmai ezer felé szóródnak szét.
Ha ránézel látod-e, érzed-e, tudod-e még, mennyire szép?
Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád,
sodródnál most is,
ahogy gördül a kő,
hogy hová azt nem tudnád.
Ha nem volna ő,
ha nem figyelne rád,
sodródnál újra mindenfelé,
ahonnan nincs tovább.

Volt olyan év,
volt olyan út,
amit pokolnak hívsz,
ha eszedbejut.
Mindenki eltűnt,
aki segítethetett,
ő félt ahogy féltél,
de ott volt veled.

És nem vetted észre,
hogy álmai ezer felé hullanak szét.
Ha ránézel látod-e érzed-e tudod-e még mennyire szép?
Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád,
sodródál most is,
ahogy gördül a kő,
hogy hová azt nem tudnád.
Ha nem volna ő,
ha nem figyelne rád,
sodródnál újra mindenfelé,
ahonnan nincs tovább.

Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád..."

vacsoracsata

Szombaton a családdal közösen néztük a vacsoracsata egész heti adását. Persze ez ismétlés csak valamelyik csatornán. A lényeg: a résztvevők; Galambos Lajos, Steiner Kristóf, Détári Enikő, Forgács Gábor, és a magyar Brithney Spears akinek nem jut eszembe a neve. Galambos Lajos volt a negyedik a sorban vendéglátóként. Előtte a többiek Détár Enikő kivételével nem domborítottak valami nagyot, elég érdekes ételeket szolgáltak fel, némelyik ránézésre sem volt bizalomgerjesztő. Lajoson látszott is az idegenkedés, és hogy nem ilyen ételekhez van szokva. Mondtam is a férjemnek, hogy kíváncsi vagyok, ha Lajcsira kerül a sor, ő vajon mit fog készíteni?

Komolyan mondom azt a részt mindenkinek meg kellene nézni. Lajcsi a gyerekeivel vásárolt be, a kisebbik fia segített neki a főzésben. Az ételeknek fantázianeveket adott: Xy leves ahogy édesanyámtól (név) tanultam. A vendégházban terített meg, olyan egyszerűen, és gyönyörűen, hogy nézni gyönyörűség volt. A vendégeket érkezésükkor az udvaron fogadta családjával, pálinkával kínálta őket, majd játszott a zenekar egy jó stramli zenét, ők táncikáltak egy jót, majd a gyerekek, és a feleség elbúcsúztak a vendégektől. A terítést mindenki megcsodálta, sőt magát a vendégházat is. A kandallóba nem gyújtottak be, gyertyákat állítottak a tűztérbe, azok nyújtottak kellemes látványt, a berendezés valami pazar volt, otthonos, rengeteg emléktárgy volt elhelyezve. Tipikusan olyan helynek látszott, ahol az ember lerúgja a cipőjét, és kényelmesen elhelyezkedik a kanapén. Az ételeket egekig magasztalták, ránézésre is gusztusosak voltak, szívesen megkóstoltam volna őket én is. A hangulat nagyon jó volt, ezt a képernyőn keresztül is érezni lehetett. Valahogy senkinek sem akaródzott elindulni hazafelé, ezt mondták is többen. Távozáskor Lajcsi eltrombitálta az Il silenciót, a vendégeknek könnyes volt a szeme, és hogy őszinte legyek az enyém is.

Talán nem meglepő, hogy mindenkitől a maximális 10 pontot kapta.

Ezt a történetet azért meséltem el, mert a vacsoracsata ezen epizódjában képet kapott a néző a családi összetartozásról, a szeretetről,  a figyelemről, a hagyományok tiszteletéről. Másnap a férjem azt mondta nekem, hogy mindenkinek így kellene élnie, mint Galambos Lajoséknak. Nem a pénzre gondolt......!

Én az egyik legnagyobb megtiszteltetésnek érzem, ha valaki leültet az asztalához, és megosztja velem az ételét. Ha időt szán rám, ha figyel rám.

Galambos lajos: Il silenció

http://www.youtube.com/watch?v=sXS9FKMLV80

Fellépés után vidáman

Vidámság

Szombat este volt a faluban az ovis farsangibál. 8 anyukával már hetek óta egy kis műsort próbáltunk, ami majd megalapozza a jó hangulatot a bálban.

És szombat este 10 órakor megindult az őrület... :))))) Már az öltözésnél röhögtünk, a jó hangulatot egy kis mézespálinkával fokoztuk, ami egyben feszültségoldó is volt. Amikor vártuk, hogy jelezzék indulhatunk a terembe a lépcsőn áldogáltunk kissé feszülten, akkor azt figyeltem, hogy mindenki másként reagál ilyen helyzetbe, van aki feszültté válik, elcsöndesedik, én viszont kínomba röhögök, sőt akkor ott még nótáztam is kicsit a többiekkel. Az előadásunk nagyon jól sikerült, kellően ellazultunk, amikor elkezdődött a zene.

http://www.youtube.com/watch?v=lDRIHkFDWG8&feature=youtu.be

Szombaton este nagyon jól szórakoztam, a bálba gésának öltöztem. Jó volt a tánc a csajokkal, jó volt a társaság, sokat fényképeztem. A beültetésig ez volt az utolsó bálom.

"ez az utolsó tánc..."

Nekem ezek a nagy élmények: jó társaság, beszélgetések, sok nevetés.

Hajnali 3 kor mentünk haza, én még maradtam volna, de a "főnököm" már fáradt volt.

"Táncoltam" = lépegettem a zenére. Tehát táncoltam a fiammal, lányommal, barátokkal, volt akivel 4 számot végiglépdestünk, csak azért, hogy közben tudjunk beszélgetni. Nagyon meghatónak éreztem amikor egy régi barátunk biztosított róla újra, hogy számíthatunk rájuk, és bátran szóljunk neki, ha majd segítségre lesz szükségünk.

A bálban nagyon sokat fényképeztem, rengeteg emlékünk lesz erről az estéről. :)))

Móka és kacagás

A legutolsó bejegyzésemben azt írtam, hogy nem állítom azt hogy az életem móka és kacagás lenne. A tegnap délutánom viszont az volt. Szánkózni mentünk, 2 gyerek 2 felnőtt. Amikor az utca elejére elhúztam szánkón az Angit, mert ott volt a találkozónk, és onnan mentünk tovább, én mondtam a barátnőmnek, hogy én már most elfáradtam. Elég messze van tőlünk a hely ahova mentünk, tehát egy jót sétáltunk. A gyerekek elkezdtek csúszkálni, mi nem győztük fényképezni őket, nagyon élvezték a dolgot. Az idő is nekünk kedvezett, mert bár hideg volt, de gyönyörűen sütött a nap.

Mielőtt a lányom csúszni kezdett volna én elmagyaráztam neki, hogy hogyan kell irányítani a szánkót. A másik gyerek kicsit fúrcsán nézett rám, és mondta, hogy ő nem úgy szokta. De én mögmondtam, hát mögmondtam, és ennyi. Mint meséltem a legutolsó szánkózásom 10 évesen volt, hárman ültünk a szánkón, én irányítottam, a vége az lett, hogy összekapcsolták a térdem. Tehát  a történet: Kitaláltuk, hogy akkor mi felnőttek is felkapaszkodunk, és csúszni fogunk./Itt javasolnám az önkormányzatnak, hogy a Rózsa Ferenc utca végére egy síliftet szíveskedjenek csinálni/  :D Felmásztam a hegyre, és én csúsztam először. Az én szánkóirányítási technikám , és elgondolásom az volt, hogy azért van rajta a kötő a szánkón, mert ha jobbra szeretnék menni a jobb felét húzom, ha balra akkor a másikat. Gondolom most aki olvassa nagyon röhög, mert ugye ez nem ló, hanem szánkó, és az indulás utáni pár pillanat múlva rá is jöttem, hogy ez rohadtul nem működik. Elindultam, jött egy kanyar, ott már láttam szomorú jövőmet, hogy egyenesen a bozotósba hajtok, de nem! csúsztam tovább, aztán közeledett egy árok, képek villantak fel előttem, hogy szedegetem a fogaimat a hóból stb, de elkerültem, és sikeresen leértem. A barátnőm a történteket úgy mesélte el, hogy hatalmas sebességgel csúszok lefelé, a kanyarban a testem már elhagyta a szánkót, de csúsztam tovább, de azt mondta, hogy félt, hogy mi lesz a vége. Én annyira élveztem!!! Azt hiszem még sikítottam is. Még kétszer csúsztam, az utolsó csúszásommal aznapi pályarekordot döntöttem, mert a hegyről lecsúszva átcsúsztam az úton is, és végül az út szélére tolt hóbuckán ugrattam át. Az érkezésem fenékre huppanás volt, a szánkót az ugráskor elhagytam. Szemem, arcom, hajam tele hóval. Én annyira, de annyira nevettem. Erre mondanám azt hogy önfeledt boldogságot éreztem. Gyönyörű volt a sok hó, együtt voltam a lányommal, barátnőmékkel , sokat beszélgettünk, vidámkodtunk, nagyon jól szórakoztunk. Igazán szép délután volt. Amikor indultunk haza, megjegyeztem, hogy pont úgy nézünk ki, mint akik szánkózni voltak. Mindenünk csupa hó volt, kipirosodott az arcunk. Hazafele Angi kesztyűlyének megfagyott a vége. :D

Itthon a családdal együtt megnéztük a szánkózásról készült képeket. Párat a facebookra is feltettem.

Ennek a délutánnak az emlékét is előveszem majd, ha nevetni szeretnék.

 

Hóesés

Igazán szerencsés vagyok, mert én a hóesésben csak a jót látom. Nem kell dolgozni mennem, ha nem akarok, ki sem kell mozdulnom itthonról. Persze azért kimozdulok, mert én gyönyörűnek találom a sok havat, szeretem ahogy szállingóznak a hópelyhek. Minden fehér, minden olyan tisztának látszik.

Tegnap délután sétálni mentünk hármasban. Mondhatom nem készültem fel erre a hidegre. Sapkát nem hordok, a fülem majd lefagyott hazafele. Alulra csak egy vékony farmert húztam, aminek az lett a következménye, hogy olyan szinten átfagytam, azt éreztem, mintha tűvel szurkodnák a combomat, és a fenekemet. Amikor hazaértünk a melegre, akkor elég fájdalmas élményem volt, szó szerint olyan volt, mintha beleültem volna egy kád forró vízbe, égett a bőröm. Okos ember tanul a hibájából, legközelebb igencsak vastagon fogok öltözni, szigorúan több réteget húzok fel. Most hogy ezt leírtam eszembe jutott, hogy kapucnis fölső volt rajtam, de még véletlenül sem gondoltam rá, hogy a fejemre húzzam. :))))

Ma délután kicsi lányommal szánkózni fogunk, már alig várom. Már nagyon régen nem szánkóztam. Utolsó gyerekkori élményem erről az, amikor a szánkózást követően összekapcsolták a térdem. :)))))

Este forralt bort fogok készíteni, nem bízom sosem a véletlenre, szakácskönyvből csinálom. Pontosan kimérem a hozzávalókat, és az eredmény valami csodás. Imádom ahogy az egész lakást betölti a szegfűszeg,  fahéj, citrom, és a bor illata. Hmmmmm

Most a nagy hidegben rengeteg teát iszunk, egyébként is naponta több kancsóval elfogy, de most még arra is ráfölözünk. Csak gyümölcsteát készítek. Valamiért az utóbbi időben nem izlik nekem a fekete tea, fanyarnak érzem. Egy időben az édességeket nem tudtam megenni, most meg ez nem izlik.

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.” (Wass Albert)

 

Házassági évforduló

Ma van a 22. házassági évfordulónk. Kissé szentimentális hangulatban vagyok. Még szinte gyerek voltam , amikor férjhez mentem. Egymást neveltük ebben a házasságban. Ő kapott velem egy családot, én pedig kaptam tőle egy ajándékot, egy igazi nagymamát.

22 év.... hihetetlen. Tökéletes házasság??? Van olyan??? Én nem mondom, hogy a miénk az, mi sem vagyunk tökéletesek. Mindig azt mondom, hogy megtalálni azt a személyt, akivel az ember leélhet egy életet, ráadásul úgy, hogy szeretik, és tisztelik egymást, az egy csoda. Nagyon szerencsés vagyok, ma sem választanék mást. A napokban gondolkodtam el rajta, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen férjem van. Reggelente ágyba hozza a tejeskávét , ha korábban kel, akkor odakészítí nekem, csak meg kell melegítenem, minden nap elmondja, hogy mennyire szeret, reggelente ébredéskor amikor teljesen gyűrött vagyok, azt mondja nekem, hogy szép vagyok. Hogy amikor együtt nézzük a tv-t fogja a kezem. Megnevettet, megvigasztal. Gondoskodik rólam, törődik velem. Biztonságot ad nekem.

Olyan előttem, mint egy nyitott könyv, olvasok a gondolataiban. Ő a másik felem. A legjobb barátom. Szerencsés vagyok, hogy ő van nekem. Ha vele vagyok, az a boldogság.

Mobilmánia: Se kártyák, se csillagok.

" úgyis azon múlik, hogy szeretsz-e még?....Más nem számít, a többi majd lesz, ahogy.....

http://www.youtube.com/watch?v=1Reu4ysxX20

10. Titok

10). A BIZALOM EREJE:

A bizalom életbevágóan fontos az igazi, szeretettel teli kapcsolatokban. Bizalom nélkül az egyik partner gyanakvóvá válik, nyugtalanná, és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel, míg a másik úgy érzi, lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy nem hagyják szabadon lélegezni, s érzelmileg megfojtják. Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen. Cselekedjünk úgy, mintha kapcsolatunk a szeretett emberrel sohasem érne véget. Az egyik módja annak, hogy eldöntsük, megfelel-e nekünk a másik ember, meg kell kérdeznünk magunktól: " feltétlenül, és teljesen megbízom a partneremben? " ha a válasz "Nem!",akkor alaposan el kell gondolkodni, mielőtt elköteleznénk magunkat.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>