Valami most kezdődik el

Tegnap végetért a kemoterápiás kezelésem. 3 napig naponta többször volt 38 fok fölötti lázam, hidegrázással. Akkor nagyon nyomott voltam, volt, h aludtam is. Azt mondták, hogy ezt a citosztatikum okozza, benne van a pakliban. Ma csak egyszer voltam lázas, , hidegrázás nélkül. A nővér szerint haladunk. Ma is kaptam trombocitát, 2 vért, és még fogok is kapni. A kemó, hatása majd csak késübb fog jelentkezni, eltűnik az immmunrendszerem, és az nagyon veszélyes 3-4 hét lesz, amig az új sejtjeim megjelennek. Közben majd kapok minden féle gyógyszereket, vigyáznak rám, de nagyon nehéz időszak következik. Nálam már az idő nem játszik szerepet, hozzászoktam, h itt minden, hosszú ideig tart. A cél érdekében, hogy újra otthon lehessek a családommal bármit megteszek. Most bízni kell, hogy minden rendben lesz. A hitem megvan hozzá, azt mondják az orvosok, h sok múlik a beteg hozzáálásán, azt mondták, h én jól gondolkodom, és ez fontos. Az orvosok gyógyítani akarnak, azt akarják, h meggyógyuljak, a jó Isten meg velem van.

Kérek mindenkit, hogy bosszankodás helyett, örüljön. Nevessen magán egy nagyot. Lásson, ne csak nézzen. Segítsen másokon ha teheti. Ne bántson másokat. Sokkal jobb kedvesnek lenni valakihez. Bocsásson meg másoknak akik megbántották. A múlt az múlt. Feleleges olyanokra haragudni akik már nem is részei az életünknek. Legyünk hálásak, mert minden nap ajándék.

Én itt a kórházba szinte 24 órában egyedül vagyok. A nővér jön-megy persze kedvesen beszélget velem amig felköti az infúziót. A takarítónő jön 1x egy nap, velük is beszélgetek.  Más nővérek is beugranak megkérdezni hogy vagyok, pár szót beszélünk, de ennyi. Magamnak kell gondoskodni arról, h a fenmaradó idő az tartalmas legyen. És én igyekszem is megtölteni tartalommal. Olvasok, szinte bármit, ha hoznak nekem Metró újságot az elejétől a végéig elolvasom. Naplót írok, bocs , de az nem publikus, abban túl sokat írok a családról. Van nálam Dvd lejátszó, bár eddig túl sokat nem néztem, csak a River Cottaget. Rádiót hallgatok. Gondolkodok. Ha látogatom jön akkor beszélgetek. Kicsit gépezek, levelekre válaszolok a facebookon. És ez minden nap így megy....... De a gyógyulásért mindent. Ünnep számomra amikor a családdal beszélek telefonon, vagy meglátogatnak.

Várakozás

Ma már 2690 volt a FVS számom, és a többi érték is rendeződik úgy néz ki. Enni csak tápszert eszek, várom a félsterilt, ami a z eredményeim láttán talán valósággá válik kedden amikor jön a Drnőm dolgozni. A többi meg majd alakul utána. Valamikor utána egy biopszia, és aztán hazaküldenek.

 

Egyébként elég érzékeny hangulatban vagyok, vmelyik nap a nővérem hívott, ott voltak a munkatársai is, akik kiabáltak, h jobbulást, imádkoznak értem stb, én meg sírdogáltam.  A barátnőm is küldött nekem képet, h nagyon várnak haza, én meg ültem, és sírtam , mint a záporeső. Pomt jött a Drnő, nézett nagy szemekkel, mert még nem látott sírni, kérdezte, h -baj van? Mondtam, h semmi csak meghatódtam. Msn-en a lányom úgy fejezte be a beszélgetést, h akkor is te vagy a legszebb anyuka! Akkor is gyorsan elköszöntem tőle.... A pici lányom, meg minden alkalommal azt kérdezi először, h - Na anya, történt valami érdekes?

Sok volt ez a 40 nap már nélkülük, főleg mivel nem szoktunk nélkülük, lenni sosem.

Már nagyon mennék hozzájuk haza.........!


Gondolatok

Ma reggel is nagyon jól ébredtem, nem fájt semmim, jól éreztem magam. Ma kicsit olyan voltam, mint egy alvókóros. Olvastam kb 5 oldalt a könyvemből (ugyanis nagyon jó könyveket kaptam), majd letettem magam mellé a könyvet és a szemüvegem, és úgy ahogy voltam hanyat fekve, annyi hogy a fejem oldalra fordítottam, és már aludtam is. Vártam nagyon a Drnőt délután, h hátha mond valami jót a sejtjeimről, mert tegnap előtt már volt 150 de arra azt mondta, h annyira kicsi szám, h nem mer mondani semmit, tegnap is ugyan ezt mondta, ma meg már azt, h nem emelkedett a tegnapihoz képest. Tehát várakozás van még mindig.

Tegnap este maradt rajtam kb 2, 5 kg ami ugye víz, kaptam vízhajtót, de nem igazán használt, mert éjjal kb 4 dl-t pisiltem csak. Tehát a plusz maradt. Ma megint kaptam vízhajtót de még most sem az igazi. A Drnő szerint amiket kapok infúzióba gyógyszereket abból 2 a vesére is hatással van, az egyiket elvették, de a másikat hagyták, mert állítólag az nagyon jó hatással van rám. Már 3. napja kapom, attól voltam első nap annyira lázas, de lehet, sőt valószínű, h az szüntette meg a láb, és szájfájdalmamat. Azért vicces amikor fogom a kancsót, és nem tudok pisilni...

ma azon gondolkodtam,(amikor éppen nem aludtam) hogy ahogy a Hooligans énekli A vér nem válik vizzé. Ezt arra értem ahogy a rokonság egy emberként segíteni akar, és segítenek is,és ahogy mellettem állnak. Kezdve az unokatesóktól, a nagynéniktől, nagybácsiktól, keresztszülőktől,  egyébb rokonokig. Hihetetlen.... A nagynénéim Gyáliak,( apai részről). Az egyikük hetente 2-3x jön, viszi a szennyesem, hozza a tiszta ruhát. Hoz nekem újságokat, meglátogat. A szintén gyáli unokatesóim is meglátogattak. Volt amelyik unokatesóm a családomat látogatta meg, vitt nekik sütiket, húst, és egy jó hangulatú dálutánt töltöttek el együtt. Volt olyan nagynéném aki pizsamákkal látott el mielőtt bejöttem volna, és ez nagyon-nagy segítség volt. A keresztanyám időről-időre felhív, biztosít róla, h imádkoznak értem, és mindig van hozzám jó szava. Apai részről ángyom mindíg biztat , ír nekem, ígérkeztek látogatni is, ha jól leszek, bátyám mindig érdeklődik utánam, felhív, anyuéktól érdeklődik.  Rokonok támogatnak, van aki anyagilag is,( utalt a számlámra), van aki lelkileg támogat. Megdöbbentő, hogy mennyi ember áll a családom, és mögöttem. Ez nagyon különleges, és jó érzés.

Otthon gőzerővel halad a munka,ma villanyszerelő, holnap köműves jön beteszi az ablakot, aztán festő érkezik majd. laci rengeteget dolgozik, idegekedik, hogy minden rendben legyen mire hazamehetek. Mindenre van gondja, rendezi a háztartást a gyerekeket, közben dolgozik, és halálra aggódja magát értem.

Sok mindent nem hozhattam magammal  kórházba, mert így is mindent lefóliáztak, nehogy éppen egy otthonról hozott dologtól legyen bajom. Tehát: egy hegyikristájt hoztam kabalaként, amit a család, és a barátok a kezükben tartottak, hogy feltöltődjön energiával, ezt még az első bentfekvésemkor kaptam a Szanditól, és Zeffer Andrástól. A másik kabalám a karikagyűrüm ami számomra a családot a szeretetet és a szerelmet jelképezi. Hogy őszinte legyek nehéz napokon és éjszakákon ezt szorongatom a kezembe és úgy is alszok, h egész éjjel markolászom.

Hiszek benne....

Most már csak a sejteknek kellene jelentkezni, és akkor hamarosan otthon lennék.

 

"Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram támogatott engem" ( Zsolt 94.18 )

Az álmom

Az én álmom, és vágyam nem olyan régen talán egy éve fogalmazódott meg bennem. Nem olyan nagy dolog, csak annyi hogy nagyon szeretnék egy kertet, ahol megteremne a családunknak szükséges zöldség, és állatokat szeretnék tartani.

Bár ez már egy "lefinomított" álom.

Ugye mindenki elképzelte már, hogy mit tenne, és venne, ha nyerne a lottón? Én is elképzeltem......

Én Kölesd után a Sárvizen túl jobbra, vagy balra vennék egy földet. Arra a földre építenék egy házat. Egyszinteset, körbe terasszal, kilógó tetővel. Lenne kukoricaföldem, konyhakertem, gyümölcsösöm, állataim. Minden olyan állatom lenne, amit be tudnék szerezni. Baromfi, disznó, bírka, kecske. Arra törekednék, hogy harmóniában éljek a természettel.

Eddig ezt úgy írtam, hogy én. Mert ez az én álmom, de ezt persze úgy értem, hogy MI. Én és a családom.

Együtt a gyerekekkel, Lacival.

Olyan érdekes, mert eddig erre nem éreztem késztetést ilyen dolgokra. Igen, az is igaz, hogy a betegség megváltoztatott, más lett az értékrendem. Többre becsülöm a nyugalmat már, mint régen. Amikor még dolgoztam ha otthon voltam egyedül, mindig szólt valami, rádió, vagy a számítógépen zene. Most már jobban szeretem a csendet.

A csendben jobban tudok figyelni, gondolkodni.

Ha lenne egy házunk ott kint a Sárvíz után akkor csak az járna arra, aki hozzánk jön. És aki hozzánk jönne az csak családtag, vagy barát lenne. Leültetném az asztalunkhoz, főznék egy jót, beszélgetnénk, elücsörögnénk a teraszon, nyáron hallgatnánk este a tücsökciripelést, békabrekegést, a gyerekek elszaladgálnának a ház körül....

S ha valaki most azt mondja, hogy biztos ez a lüke nem gondolt bele, hogy ez mennyi munka lenne, akkor elmondom, hogy végiggondoltam. Nem hiszem, hogy a munka gondot okozna nekem, vagy akár Lacinak is. Ha az ember olyan dolgot csinál, amit szeret és élvezettel végez, akkor az már majdhogynem szórakozás. Régen is kapáltam kukoricát, most se esne nehezemre.

Persze ez egy álom.........

Maradjunk a valóságnál, nehéz idők várnak rám, ránk, földhöz jó ideig nem is nyúlhatok, sőt az állatokat is el kell kerülnöm, de azért valamikor, valahol el fogom kezdeni kicsiben megvalósítani az álmomat, sőt, mondhatom az álmunkat, mert Laci is azt mondta, hogy őt is boldoggá tenné ez az élet amit elképzeltem. Sőt tett nekem egy ígéretet a jövőről, ami már erről szól, és én a szaván akarom fogni.


Laza pihenős nap

A tegnapi nap történései:

Kapom az antibiotikumot vénásan, s mivel enyhe allergiás  reakcióm volt rá, ezért felhigították, és egy gép adagolja be, kb 50 perc alatt, és így nincs semmi bajom tőle.

Az első alkalommal, amikor pénteken délután kaptam olyan trüsszögés jött rám, h vagy nyolcat hápciztam egymás után. Aztán meg a tenyerem kezdett viszketni, és a hasam görcsölt tőle egy kicsit.

Kapok influenza elleni kapszulát is naponta 5 db.ot.

Tegnap már nem volt lázam.

Ma reggelre pedig csoda történt, mert kapok az orromon levegőt. :D

Lacival naponta többször beszélünk, és tegnap este mondta, hogy Angi eddig jól elvolt, de most már elkezdett "nyüszögni", h anya mikor jön már haza?

Ma reggel beszéltem Angival telefonon, mondta, h Apa az ágyba hozza neki a tejeskávét, és képzeljem el (Angi most az én helyemen alszik), hogy odatettek egy párnát ( az én kispárnámat), mintha anya lenne, és Ő meg is puszilta a párnát alvás előtt.

Mondtam Lacinak, hogy és ez még csak 6 nap amit nélkülem töltöttek, és még mennyi lesz, amikor nem leszek ott. Az a szerencse, hogy jól megvannak hármasban. Most éppen Laci főzi a vasárnapi ebédet. Szerencsés vagyok, hogy ilyen férjem van, aki így rendezi a gyerekeket, és a háztartást is. Persze Stefi is sokat segít, bepakol a mosógépbe, tereget, pakol, takarít. Engem megnyugtat, hogy otthon rendben van minden, és nem kell miattuk is izgulnom.

Stefi lába még mindig nem gyógyult meg, váladékozik a seb, nem akar öszehúzódni,  hétfőn újra mehet kötözésre. Jó lenne már,ha rendbe jönne.


Hihetetlen történet

Én most már azt mondom, hogy ilyen nincs!!!!

Szombaton délután készülödtünk a férjemmel egy rendezvényre a művelődési házba. Öltözködés közben rápillantottam a telefonomra, és láttam hogy világit. Ebéd után muszáj volt lepihennem, mert nagyon fáradtnak éreztem magam, ezért lehalkítottam . Tehát amikor ránéztem, láttam, hogy a lányom küldött már 3 visszahívós üzenetet rövid időn belül.  Rögtön hívtam, ő meg belesírt a telefonba, hogy eltudnánk-e menni érte, mert megharapta egy kutya. A programunknak lőttek, mert a sebet meglátva egyértelmű volt, hogy a baleseti ügyeletre kell mennünk. A combját harapta meg a kutya. Sétált a barátnőjével, a kutya pedig hátulról rátámadt, majd a harapás után elszaladt.

Rögtön hívtam a körzeti megbizottat, hogy ilyen esetben mi a teendő? Nagyon segítőkész volt, rögtön elkezdték keresni a kutyát, de sajnos nem lett meg.

A balesetin kitisztították a sebet, majd egy gumicsíkot tettek bele, majd tetanusz kapott. A sebtisztítás nagyon fájdalmas volt, mondta is az orvos, hogy most olyan dolgot fog csinálni, ami miatt nem fogja őt kedvelni a lányom. Kérdezte , hogy fájni fog? Az orvos mondta, hogy igen. Tényleg fájhatott, mert a lányom nagyon szorongatta a kezem, és a fájdalom miatt, egy pillanat alatt csalánkiütéses lett az arca , és a nyaka.

A kisebbik lányunkra anyuék vigyáztak, amíg mi az ügyeleten voltunk, mire hazaértünk kb 19 óra körül, ő már aludt, ami igen furcsa volt. Amikor hazaértünk megmértem a lázát, és 38 fölött volt. Egész éjjel lázas volt, 3x kellett hozzá átmennem, gyógyszert adtam, itattam. Az érdekes az volt, hogy annyira kiütöttem magam, hogy nem emlékeztem a másodszori gyógyszeradásra, és kerestem a lázcsillapító másik felét, mire Angi mondta, hogy azt már bevettem anya. Reggel nagyon édes volt, mert azt mondta nekem, hogy bocsi anya, hogy ennyiszer felkeltettelek az éjjel. Persze megnyugtattam, hogy ez nem gond nekem. ( a kiütöttem magam kifejezést arra értettem, hogy olyan szinten elzsibbadt az agyam a történésektől, hogy még gondolkodni is nehezemre esett, és csak vonszoltam magam.)

Tegnap egész nap nagyon magas láza volt, fájt a torka, hasa, feje, mindene.

Ma voltunk az orvosnál, influenzás.

Stefivel ma voltunk kötözésen, csúnya a harapás, 3 cm mély. Csütörtökön megyünk újra. Ma megkapta a veszettség elleni első két védőoltást. A kutya még nincs meg....

Tehát, most ez van velünk. Lacinak annyit mondtam szombaton, hogy mi jöhet még?????

Ismét jó hírek!!!

Tegnap ült össze a Transzplantációs Bizottság, és mos már bátran mondhatom, hogy: ENGEDÉLYEZTÉK A TRANSZPLANTÁCIÓT! Az orvosom azt mondta, hogy majd többször fel kell mennem Pestre, a góckutatás egy részét pedig Szekszárdon fogják elvégezni. A lényeg, hogy elindult egy folyamat, és vár rám a gyógyulás. A donoromról egyenlőre csak annyit tudok, hogy német. Vele kapcsolatban hálát érzek, amiért segít nekem így ismeretlenül is. Aki ennyire önzetlen, az rossz ember nem lehet! Az orvosom szerint lelkileg kell készülnöm a beavatkozásra, pld a bezártságra, de azt mondta, hogy ahogy megismert engem szerinte ezzel nem lesz gond. :D

Nagyon- nagyon sok bíztatást, támogatást kapok a családomtól, barátoktól, falubeliektől, ismerősöktől, ismeretlenektől. Sokan örülnek velem együtt, és ez jó érzés. Mindig meghat amikor azt mondják, vagy írják, hogy imádkoznak értem.

A tegnapi naphoz tartozik, hogy sorstársam Honti Kati tegnap esett át a transzplantáción. Egész nap neki drukkoltam. Internetes naplót vezet, http://verkepzodom.blogspot.com/ és már alig várom a híreket, hogy mit ír, hogy van? Az oldalán találhatók képek is a steril szobáról. Az írásai alapján nagyon aranyos, vidám, fiatal nő lehet. Kérlek titeket, hogy szorítsatok neki is!

Pár napja intenzív levelezést folytatok Zeffer Andrással is, annyi támogatást kapok tőle, erősít, felhívja a figyelmem dolgokra, és velem együtt örül a jó híreknek. Köszönet neki érte!

Most ebben az időszakban nagyon sok támogatást kapok a barátaimtól. Van akinek sírhatok, ha arra van szükségem, és lelkizhetek, van aki rákoppint a fejemre kicsit, segít, hogy a megfelelő módon lássam a dolgokat, van aki megnevettet, de egy közös: mindenki támogat. Szeretlek titeket.

A család: a bíztos, és megingathatatlan háttér. A legfontosabb! Szüleim, testvéreim szeretete a biztos alap. A férjem, és a gyerekeim: ők a szivárvány az életem egén. Ők a csoda. Minden nap történik valami, tesznek valami olyat ami mutatja nekem, hogy minden rendben lesz, el fognak boldogulni nélkülem is. Olyan erős kötelék közöttük a szeretet, amit nem ingathat meg semmi, és átsegíti őket minden gondon-bajon. Hiszem, tudom!!!!

Hogyan értem el kis családomnál, hogy ne dohányozzanak a lakásban

Tehát: 24 éve vagyunk együtt Lacival, mindig is dohányzott, de ez nem zavart engem, soha nem éreztem rajta a cigeretta szagát, izét -valószínüleg azért, mert nem akartam- míg másokon messziről éreztem az erős bagószagot. Persze ő is próbálkozott már a leszokással, tapasszal, rágóval, de ezek a próbálkozások rövidebb sikereket hoztak csak. Szóval engem eddig nem zavart a cigeretta füstje, de mostanában kimondottan zavar, felfordul tőle a gyomrom. Kértem a férjem,és a fiam, hogy legyenek kedvesek és vagy álljanak ki a bejárati ajtó elé, vagy füstöljenek a kazánházban. Aztán ők ezt vagy csinálták, vagy elfelejtkeztek róla. A hét elején amikor rágyújtottak, akkor mondtam nekik, hogy ha valakinek ennyiszer elmondanak valamit, és nem érti meg, az vagy hülye, vagy csak egyszerűen bunkó. Na azóta odafigyelnek a kint dohányzásra. Ha pedig elfelejtik, akkor csak odaszólok nekik, hogy akkor most melyik is vagy, hülye, vagy bunkó? És működik!!! :)))

Együtt a család

Tegnap reggel 8.30 körül hazaérkezett a kisfiam. Laci a munkahelyéről ugrott haza gyorsan, hogy üdvözölje őt. Stefivel mi is megszorongattuk egy kicsit. A kipakolás után be kellett mennünk Szekszárdra pénzt váltani, vásárolni, intézni a dolgainkat, Stefi is jött velünk.  Délután 2-kor értünk haza, addig folyamatosan mentünk, vezettem stb. Angikámnak megvettük karácsonyra a nagy álmát, szerintem hihetetlen lesz majd az öröme szenteste, ha meglátja majd a fa alatt. Bazsi sokat mesélt út közben. Amikor hazaértünk nekiálltam főzni, sütni. Elmentünk Angi elé a suliba , nagy volt a boldogság, amikor meglátta a tesóját. Én estére körülbelül annyira fáradtam el, hogy a szemeimet alig bírtam nyitvatartani. A lényeg, hogy együtt van a család!

A legszebb mondat, amit tegnap hallottam, az az volt, hogy: -Hiányoztál Anyukám!

Fiam, és a család

Tegnap este nagy volt az öröm itthon, hogy laci végre hazatalált. Pihengetős esténk volt, nekem össze vissza kalapált a szívem, legalábbis úgy éreztem, megmértem a vérnyomásom, és 88/42 volt, ezzel megvan a saját egyéni rekordom szerintem. Tehát tvt néztünk, amikor kaptam egy sms a fiamtól, amit azóta már nagyon sokszor elolvastam: " Jajj Anyu! Olyan jó lenne már otthon lenni, el sem hiszed. 6 hét után tényleg úgy van, hogy ott sírsz, ahol senki se lát. Szeretlek nagyon. Azt mondják a szív nem tud fájni. Dehogynem!!! Mostanában egy pár dolog miatt éreztem már azt, hogy szétszakad a szívem, és tiszta kín ami elfog ilyenkor. Visszaírtam neki, hogy nekünk is hiányzik, és, hogy sokat emlegetjük, és szeretjük, és ha hazajön akkor majd azt sütök-főzök amit szeretne, meg majd hülyéskedünk nagyokat. De ha belegondolok, még négy hét, mire látjuk egymást... és nekünk itthon könnyebb, mert mi itt vagyunk egymásnak. Tényleg csak a család számít a legjobban , emberek jönnek -mennek  az életünkben, de a családi szeretet az örök, az sosem múlik el.

“A kötelék, mely igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.” (Richard Bach)

 

“A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás. (Bernie Siegel)

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>