Ez a hetem elég pörgősre sikeredett, és még nincs vége. Hétfőn este végiggondoltam a napomat, és azt mondtam magamban, hogy hűűű haa, ez szoros volt. Kedden jártam az üzemorvosnál, aki kiadta nekem az igazolást, hogy jelenlegi állapotomban nem vagyok alkalmas a munkaköröm betöltésére. A papírt elvittem a nyugdíjfolyósítóhoz, ott megérdeklődtem, hogy a felülvizsgálat után, ami kedden lesz, kb 3 hét múlva küldik ki a határozatot majd nekem. Annyi érdekes beszélgetést folytattam a héten. Olyan elgondolkodtató az egész....

Elmesélem a hétfőt:

Reggel 7 kor keltem Angival egyidőben, mert olyan hangosan csörög az ébresztőórája, hogy arra még a holtak is felébrednek. Az igazi oka az ébredésemnek az volt, hogy ágyba kaptam szokás szerint a tejeskávét. :D Tehát:Angit készítettem az iskolába., utána feltakarítottam a konyhát, fürdőt, majd készültem az orvoshoz gyógyszert íratni, meg leadni a nagymamám záróját. Amikor kijöttem az orvostól, akkor egy volt gondozottammmal beszélgettem, mesélt, h mennyire egyedül van, nincs kivel beszélgessen. Közben valaki megállt mellettünk, és azt mondta,hogy :-Szilvikém, megríkattál csütörtökön. Én szerintem elég érdekes fejjel állhattam ott, mert gőzöm sem volt, hogy mire gondol. Kérdeztem is tőle, h:-mármint? Mondta, hogy nézte a kölesdi adón a véradós vacsorán készült felvételt. Így már értettem miről van szó. valamiért erről teljesen elfelejtkeztem, pedig szóltak nekem, h csütörtökön lesz leadva, csak valamiért nem gondoltam rá, h benne leszek. A beszélgetés után bevásároltam, hazaballagtam, majd folytattam a takarítást. Közben egy barátnőm érkezett hozzám váratlanul, de nagyon jó volt. Amikor elment, akkor gyorsan átmentem autóval borjádra  a nagymamámnak beadni az injekciót. Visszafelé elhoztam az ebédet , Lacival megebédeltünk, ő visszament dolgozni. 3/4 2 re mentem az idősek klubjába papírokat aláírni. Utána póstára mentem, kifelé találkoztam egy ismerőssel, akinek nemrég hunyt el az anyukája. Részvétet nyílvánítottam neki, ő megfogta a kezem , és csak mondta-mondta, mesélt, hogy mi hogy volt, én hallgattam őt, olyan volt, mintha megerősítést várt volna tőlem, hogy helyesen cselekedett, amiért nem erőltette akarata ellenére az édesanyját, hogy vesse alá magát kezeléseknek, műtétnek, és az ezzel járó szenvedésnek. És én egyet is értettem vele, mondtam is neki, hogy lehet hogy nyertek volna valamennyi időt, de annak az időnek a minősége milyen lett volna? Fájdalommal , szenvedéssel teli. Tehetetlenül nézni egy szerettünk kinlódását az valami szörnyű. Sajnos van ilyen tapasztalatom. Amikor egy bizonyos ismerősömmel találkozom, akkor mindig ilyenek történnek velem, persze máskor is előfordul, de vele kapcsolatosan mindig ilyen helyzetbe kerülök. Régebben írtam, ha vele találkoztam, akkor utána biztosan találkoztam az azóta elhunyt tüdőrákos ismerőssel. Most meg ez... Nem hiszem el, h ez nem a sors keze. Sajnos ő érintett a témában, és miattam belekényszerült ebbe a beszélgetésbe, amiért bocsánatot is kértem tőle utána. Sétáltunk egy kört, és teáztunk egyet náluk. Annyi mindenről beszélgettünk, olyan érdekes  hallani, hogy más hogyan vélekedik bizonyos dolgokról, hogyan él meg helyzeteket. Tanulságos nagyon. Elkísért az utcánk elejéig, onnan a lányommal mentem haza, aki az iskolából jött. Hazaérkezve nekiálltam a vacsora előkészítésének, majd hármasban sétálni mentünk. Kellemesen elfáradva befejeztem a vacsora készítését, miközben a szerelő a mosógépet javította. Később megvacsoráztunk, aztán a szokásos családi dolgokat csináltuk, majd kis tv nézés volt. Imádkozás előtt véggiggondoltam a napomat, és akkor mondtam magamban, hogy hűűű haaa, ez tartalmas nap volt. :D

A hét nagyon beszélgetősre sikeredett eddig. Az egyik ismerőssel msn-en beszélgetve mondtam neki, hogy én bonyolult lélek vagyok. Ő azt válaszolta, hogy mindannyian azok vagyunk. Talán ez benne a jó, nem vagyunk egyformák. Én komolyan elgondolkodom azon amit mások mondanak, hogy ők hogyan látnak bizonyos dolgokat. Vannak körülöttem emberek akikkel nagyon jó együtt lenni, tudok velük beszélgetni, vagy csak vidámmá tesznek. Ez fontos nekem.

Szoktam mondani: Bearanyoztad a napomat.

 

“Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad – egyszerűen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel, egyszerűen csak azért, mert élsz, egyszerűen azért, mert így akarod.” (Anthony Robbins)

“Mindig tudd, a dolgok egyszer történnek meg veled; a legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.” (Tatiosz)