Tegnap reggel 5.30-kor vettek tőlem vért, szokásos RR, hő, szaturáció, súly mérés. Majd bekötöttek egy infúziót, és kaptam tablettába egy 7.5 mg-os Dormikumot. A gyógyszer arra szolgált, hogy kellően ellazuljak a műtétre, ne idegeskedjek, gondolkodjak. Vissza is aludtam tőle.

7.30 körül már jött is értem a betegszállító, és vittek a műtőbe. Ott le kellett vetkőznöm, és ráfeküdnöm a kocsira. Mindjárt rám is kötöttek egy újabb adag infúziót.

Kérdezte a műtősnő, hogy hány kiló vagyok 40? Mondom: 60. Jön az altatós Drnő kérdezi hány kiló vagyok 40? Mondom:60! Kérdeztem tőlük, h tényleg ennyire soványnak látszom? A Drnő szerint a kezem és az arcom alapján igen. Bekukucsgált a lepedő alá, és mondta, hogy látja, h van rajtam izom, sportoltam? Válaszoltam neki, h néptáncra jártam.

Ez még mind az előkészítőben volt. Megjelent Bátai Dr, beszélgettünk kicsit, aztán mondta a stábnak, hogy: -Ezt a nőt többet ide ne engedjék, mert minden hova 2x megy! :))) A műtőből a két Zsuzsi kiabált ki, hogy szegény Szilvi...! :)))

El kell meséljem, hogy tényleg olyan végtelenül odafigyelnek mindenre. Amikor betoltak a műtőbe nem tettek át a műtőasztalra, hanem a kocsin altattak el. A Drnő megsimogatta a kezem, a kesztyün keresztül áradt a melegség a kezéből. A műtősnő mondta, hogy gondoljak valami szépre. Mondom a családomra. Azt mondja már megint (az előtérbe is ezt mondtam amikor bíztatott, hogy relaxáljak,  gondoljak valami kellemes dologra) , kérdezi, hogy miért nem homokos tengerparta? Én: akkor egy homokos tengerpart a családdal...

Érdekes, hogy amikor beadják a vénás injekciót a vénámba, akkor érzem az ízét a számba. Kanül behelyezésénél is mondtam, hogy na kaptam egy kis Heparint...

Most altatásnál is mondtam a tengerpartos rész után, hogy: -Na, érzem az altató ízét..... aztán se, kép, se hang. :D

A műtőasztalon ébredtem, kissé kellemetlen nyomással a csípőmön.

10.20-kor kerültem az ágyamba.

Nem kértem fájdalomcsillapítót, pedig a nővér felajánlotta, azt mondta, hogy éjszakára is kérhetek. Ez azért nem az a fájdalom nekem, amire gyógyszert kapdosnék be.

Túl vagyok rajta, most ez a lényeg!

Írtam tegnap előtt, hogy van kedvenc nővérem: Erika. Van még egy :Judit. Vele is már többször beszélgettem, tegnap éppen a transzplant utáni létről kérdezgettem, hogy mire számíthatok, mennyire segítenek a fájdalom elviselésében? Azt mondta, h teljesen nem fogják megszüntetni a fájdalmat, de elviselhetőbbé fogják tenni. Biztosítani fogják, hogy tudjak pihenni, mert az nagyon fontos. Elmondta, hogy a fehérvérsejt szám lenullázásával a szervezet takarékra fogja állítani magát, ezért már egy mosdás, wczés is ki fogja meríteni az embert. Adott jótanácsokat, h mit hozzak be magammal, miből mennyit stb. Elmondta, hogy jövő hónapban már ő is megy vissza abba az épületbe, ahol én leszek, így találkozni fogunk.:D

És van még egy kedvencem: Enikő nővér. Barátságos, kedves, nagyon profi. :D

Tegnap vizit után beköszönt a Barta Főorvosnő. Nagyon örültem neki. Reggel a csontvelővételnél nem láttam, már aludtam amikor odaért. :D