Ma délelőtt szóltak, hogy mivel már jól vagyok, ezért holnap leveszik a csontvelőm. Mondta a nővér, hogy ugyan van bent branül a kezemben de az nem biztos, hogy jó lesz az altatáshoz, és akkor vagy szúrnak egy másikat, vagy kapok egy másik kanült. De mint mondta nem biztos, hogy az orvos ráér. Én már 3 óra körül felélegeztem, hogy ebből már nem lesz semmi, de 4 óra előtt meghallottam a folyósóról Bátai Dr hangját. És igen! Jött egy második kanült betenni. Most a változatosság kedvéért a bal oldalamra. Igyekeztem ellazulni, de azért a majré kicsit bennem volt. ahogy alá volt támasztva a gerincem, a jobb vállam remegett.

Szinte végig beszélgettünk, viccelődtünk. Mondtam neki, hogy nem mondhatja, hogy nem becsülöm meg a munkáját, mert pénteken amikor ki kellett venni még meg is sírattam.

Viccelődtem vele, hogy már úgy meg vagyok foltozva, hogy már nem mehetek playmate fotózásra.:)  Erre ő azt válaszolta, hogy úgy nézek már ki így a "sérüléseimmel" mint Rambó. :D He he he.

Végül úgy búcsúzott, hogy -találkozunk holnap reggel a műtőben! Ő lesz az egyik orvos a csontvelővételnél a másik pedig a Barta Főorvosnő. Már várom a találkozást vele. :D

Ez egy sikeres nap volt. Kaptam egy új kanült, nagyon bátran viselkedtem, és ezért büszke vagyok magamra. :D

Gondolkodtam, hogy leírjam-e, de választottam magamnak kedvenc nővért. Erikának hívják. 50 év körüli, határozott, egyenes, nagyhangú, végtelenül kedves. Eddig talán hozzá intéztem a legtöbb kérdésem, mert felé volt a legnagyobb bizalmam, Megfogott a stílusával,  közvetlenségével.  Többször is megnevettetet, ami itt gyógyszernek számít. Csak úgy hív, hogy: Szilvikém. :D

Ma délután rám kapcsolta a szekezetet ami a gyógyszert adagolja lassan. Jóformán ki se tette a lábát amikor sípolni kezdett a gép, hogy nem megy a folyadék. Jeleztem a nővérhívón neki. Amikor ő bejött akkor ment ki az előtérből Judit, a takarítónő. Mondta neki, hogy most már tudja, hogy biztosan ő nyúlt a géphez azért nem működik. Judit nevetve tiltakozott, hogy Ő bizony nem volt. Ekkor bejött Erika a szobába megnézte a szerkezetet, majd mondta nekem, hogy akkor biztosan én vagyok a hibás. Én tiltakoztam, hogy meg se mozdultam! Ő erre: -Na nehogy már az jöjjön ki, hogy én hibáztam... Nevetve mondtam neki, hogy akkor magamra vállalom, én voltam! Erre a válasz: - Na azért! :D

Szóval viccelődünk, nevetgélünk. Kihozzuk a helyzetből a maximumot. :D