Szombaton a családdal közösen néztük a vacsoracsata egész heti adását. Persze ez ismétlés csak valamelyik csatornán. A lényeg: a résztvevők; Galambos Lajos, Steiner Kristóf, Détári Enikő, Forgács Gábor, és a magyar Brithney Spears akinek nem jut eszembe a neve. Galambos Lajos volt a negyedik a sorban vendéglátóként. Előtte a többiek Détár Enikő kivételével nem domborítottak valami nagyot, elég érdekes ételeket szolgáltak fel, némelyik ránézésre sem volt bizalomgerjesztő. Lajoson látszott is az idegenkedés, és hogy nem ilyen ételekhez van szokva. Mondtam is a férjemnek, hogy kíváncsi vagyok, ha Lajcsira kerül a sor, ő vajon mit fog készíteni?

Komolyan mondom azt a részt mindenkinek meg kellene nézni. Lajcsi a gyerekeivel vásárolt be, a kisebbik fia segített neki a főzésben. Az ételeknek fantázianeveket adott: Xy leves ahogy édesanyámtól (név) tanultam. A vendégházban terített meg, olyan egyszerűen, és gyönyörűen, hogy nézni gyönyörűség volt. A vendégeket érkezésükkor az udvaron fogadta családjával, pálinkával kínálta őket, majd játszott a zenekar egy jó stramli zenét, ők táncikáltak egy jót, majd a gyerekek, és a feleség elbúcsúztak a vendégektől. A terítést mindenki megcsodálta, sőt magát a vendégházat is. A kandallóba nem gyújtottak be, gyertyákat állítottak a tűztérbe, azok nyújtottak kellemes látványt, a berendezés valami pazar volt, otthonos, rengeteg emléktárgy volt elhelyezve. Tipikusan olyan helynek látszott, ahol az ember lerúgja a cipőjét, és kényelmesen elhelyezkedik a kanapén. Az ételeket egekig magasztalták, ránézésre is gusztusosak voltak, szívesen megkóstoltam volna őket én is. A hangulat nagyon jó volt, ezt a képernyőn keresztül is érezni lehetett. Valahogy senkinek sem akaródzott elindulni hazafelé, ezt mondták is többen. Távozáskor Lajcsi eltrombitálta az Il silenciót, a vendégeknek könnyes volt a szeme, és hogy őszinte legyek az enyém is.

Talán nem meglepő, hogy mindenkitől a maximális 10 pontot kapta.

Ezt a történetet azért meséltem el, mert a vacsoracsata ezen epizódjában képet kapott a néző a családi összetartozásról, a szeretetről,  a figyelemről, a hagyományok tiszteletéről. Másnap a férjem azt mondta nekem, hogy mindenkinek így kellene élnie, mint Galambos Lajoséknak. Nem a pénzre gondolt......!

Én az egyik legnagyobb megtiszteltetésnek érzem, ha valaki leültet az asztalához, és megosztja velem az ételét. Ha időt szán rám, ha figyel rám.

Galambos lajos: Il silenció

http://www.youtube.com/watch?v=sXS9FKMLV80