2011.04.08.

Levették tőlem a vért az összehasonlításhoz, és a véradóban nagyon kedves volt a főorvosnő. Utána találkoztam egy nagyon kedves hölgyel, akit szintén nem ismerhettem volna meg ha nincs a betegségem. Jól elbeszélgettünk sok mindenről. Reggel a napot úgy kezdtem, h egy barátnőmet kerestem fel aki elolvasta Zeffer András könyvét( legfőképpen miattam) és tegnap amikor felhívtam elújságolni a jó hírt, meglepő, h teljesen úgy reagált rá, mint én, kicsit felemás érzésekkel, mert persze, jó h találtak donor jelölteket, de ő is tudja, h mi vár rám, ha ez tényleg összejön. Azt mondta, h -Most mit mondjak Szilvi, h örülök? Hát igen.... azt kell mondani, mert ez jó hír! Bár délben amikor hívtam a pesti Drnőmet Ő azt mondta , h nem olyan jó ez a 16 db, jobb lenne ha 120 lenne, mert ebből nem biztos, h egy is marad a további összehasonlításnál. De én optimista vagyok, a szüleim és a testvéreim közül egy se ment át ezen az első szűrésen sem, és mont itt van 16 ember!

Tegnap délután megszabadultam a hosszú hajamtól... Még a vállamig sem ér, de szerintem jó lett, és a családomnak is tetszik. Lesz ennél még rövidebb is.....

Tegnap este nagyon rossz kedvem volt, magam sem tudom, h miért.... amikor a tesóm hívott neki is mondtam, h nem beszélek sokáig, mert rossz kedvem van, kérdezte, h mi van, én mondtam, h semmi különös, csak ez van..... Nehezen élek meg bizonyos dolgokat, pld: hogy eltünnek a barátok az életemből, bár mások jönnek helyettük. Igazából 2-3 barátnőm van akit igazán érdekel, h mi van velem. És igazából csak egy, akihez bármikor mehetek,v hívhatom, ha beszélni akarok valamiről, vagy ha bánt valami. És ez fontos, h akkor tudjak beszélni valamiről amikor foglalkoztat a dolog, mert hiába mondom valakinek, h nézd ott egy szívárvány, és ő azt mondja rá, h majd később megnézem, Akkor már nem lesz ott! Néha úgy érzem, h van aki azt gondolja, h én majd akkor leszek beteg, ha a kórházba leszek, pedig én már most az vagyok. nekem már most fel kell készülnöm arra , h milyen lesz itthagyni a családomat, és egyedül felvenni a harcot a betegséggel. Ha valaki most nem veszi a fáradtságot h időt áldozzon rám, akkor majd ha a kórházben leszek felhív h megkérdezze hogy vagyok? Akkor már lehet, h nem kell.... Igyekszem a negatív dolgokat, embereket kicsit kirakni az életemből, mert rengeteg energiát elvesz belőlem, a másoknak való megfelelés, ilyen vagyok így kell elfogadni, de nem muszáj.. viszlát.. és ennyi... Lesz még pár veszteség amin túl kell tennem magam.....  Van akinek már most elege van a betegségemből... hát akkor mit szóljak én???? pedig igyekszem annak megfelelően reagálni amit elvárnak tőlem, pld csak akkor beszélek a betegségemről, ha rákérdeznek, kivéve 1-2 barátot akinek tényleg panaszkodhatok. De azért pár embernek javasolnám, h gondoljon bele, h mit tenne ő, hogy érezne, ha ő lenne az én helyemben.... De senkinek se kelljen ezt átélnie!!!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=nLNL2-1Yzwk