A donorom

Nem is meséltem még róla, mármint a donoromról.

Képzeljétek: Pasi, 24 éves, 75 kg, a vércsoportja A pozitiv.

Nagyon nagy szeretettel várom a sejtjeivel való találkozást.

Bízom, hogy jó lesz közöttünk a kapcsolat, és az én szervezetem szeretni fogja az Ő sejtjeit.

Ein Geschenk des Lebens.

Vielen dank! <3

Egy jó ember, aki "csak" a munkáját adta

Szombaton belefogtunk a majdani steril szoba burkolásába. Fodor Pisti barátunk kiszállította nekünk a lapokat, ragasztót, fugázót, így nekifoghattunk a munkának. A burkolást egy ismerős, szomszéd faluba való köműves csinálta, Kovács János, aki még márciusba felajánlotta a segítségét. Szombaton reggel 8-kor mentem el érte, este 8 órakor hagyta abba a munkát, majd vasárnap, megint jött, délután 4-óráig. Kedden befejezte a fugázást, ajtó beállítást. Apukám volt a segítsége szombaton, mert Laci egész héten nem volt itthon. Én délelőttönként főztem, a délutánokat végigpihentem. A főzéssel próbáltam meghálálni a munkáját. Amikor kedden este hazavittem, megkérdeztem tőle, hogy mivel tartozom neki? Ő azt mondta, hogy semmivel, mert ő pénzzel nem tud segíteni, "csak" a munkájával, és arra ezután is számíthatok ,hogy segíteni fog mindenben, ha szükség lesz rá. Azt mondta, hogy vigyázzak magamra, és gyógyuljak meg!

Elmondani nem tudom, hogy mennyire nagy dolgok ezek!!!!!! Szombaton amikor este hazament, én bizony elpityeredtem magam, mert ez az ember 12 órát végigtérdelt nekem, azért, hogy tökéletes legyen a burkolás.  Ezek a nagy dolgok ám!!! A drága idejéből áldozott rám, az egész hétvégéje, és még azon felül is ráment a szabadideje, fáradtságos munkával segített. És ez az ember azt mondja, hogy ő "csak" ennyit tud segíteni. Ez az ami meghat engem....... Borjádon a háza előtt búcsúzóul csak annyit mondtam neki, hogy akkor azt kívánom, hogy a jó Isten áldja meg érte!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>