Tegnap meglátogattam a fogadott nagymamámat. Sokat beszélgettünk. Vele mindenről lehet. 82 éves. Már írtam róla máskor is, hogy hihetetlenül bölcs. Nagyon szeretnivaló ember. Azt mondta, hogy hiányzom neki. Nekem is hiányzik, és szívesen mennék gyakrabban is, de sokat kell mászkálnom vizsgálatokra is, és néha jó, ha magamban lehetek itthon. Néha nehezen mozdulok ki a lakásból, nyűg nekem. Reggel Angit kísérem el a suliba, délben az ebédért megyek, délután megint a sulihoz. Tehát azért a napi mozgásom is megvan. Visszatérve Marika nénihez. Ajándékot is vittem neki, ki lett nyomtatva a korintusi levélből a Szeretetről szóló rész, a papír szélét megégettem, feltekertem, és átkötöttem egy szalaggal. Nagyon örült neki. Persze ez semmiség, de tudtam, hogy ő értékeli az ilyesmit. Nekem meg jó volt, hogy valamit adhatok neki. Amikor jöttem el tőle, akkor megöleltük egymást, és abban benne volt minden ki nem mondott szó, minden érzés. Pénteken megint találkozom vele, mert én fogom elhozni az idősek napjára, és hazavinni. Azt mondta szeretne ott lenni, mert ritkán mozdul ki, és mert szeretne engem látni, ahogy mondom a versem. Amikor annak idején megkaptam ezt a verset egy továbbképzésen Édes Tünde lelkésznőtől, én a következő alkalommal, amikor találkoztunk, elolvastam Marika néninek. Akkor ő sírt rajta, mert nagyon szépnek és igaznak tartotta. Kis félelem van bennem, a szereplés miatt, nem azért, hogy ki kell állnom, hanem, hogy számomra fontos emberek előtt kell sírás nélkül elszavalnom ezt az igen szép, da nagyon szívbe markoló verset. Ott lesznek a szüleim, a barátnőim, Marika néni, volt gondozottaim, a falu idősei, munkatársak, főnökeim. Bízom benne, hogy erős tudok lenni addig, amíg el nem mondom, aztán utána már lehet sírni.

Tegnap egy másik kedves személynél is jártam. Teáztunk, beszélgettünk. Mindenféle szóba került, hit, szeretet, betegség, otthon, család, anyaság,boldogság, meghallgatás, könyvek, háziasszonykodás: befőtt elrakás, lekvárfőzés, keltetés, baromfik, kert, hospice, stb........ csak ültünk és beszélgettünk. Olyan jó volt....!!!! beszéltünk az apró örömökröl, hogy én pld saját magamnak jó körülményeket teremtek azzal, hogy gyertyát gyújtok, illóolajat használok, és  belengi a lakást a csokoládés narancs illata, hogy leülök egy csésze forró teával- közben gondolkodok kicsit, elmélkedem. Olyan nyugodt légkör vesz olyankor körül, mondhatni harmónia. És harmónia árad belőle is, a környezetéből. Én sosem nézek körül másoknál, de náluk hosszú ideig el tudnék időzni azzal, hogy a régi bútorokat nézegetném, a tárgyakat, olyan otthonos náluk minden. Én is szeretem a szépet . Szeretem a régiségeket, van köcsöggyüjteményem, szinte a lakás minden helyiségében van belőle nálunk.  A simon mama hagyatékából származó dolgokat is igyekeztünk felújítani, megőrizni, és nagy becsben tartjuk.  Neki is vittem olyan papíruszt, a szeretetről, ezáltal szóba került a hit, a vallás. Megkérdeztem tőle, hogy ő is mondja a templomba a szöveget a tisztelendő után? Mert én azt teszem, és nem csak az imát, hanem mindent... Azt mondta, hogy ő ezt nem szokta. Ez úgy látszik csak az én heppem. :) Nehéz tőle elindulni, olyan jó érzés vele lenni! Annyi mindenről szeretnék még vele beszélgetni............ Kaptam tőle ajándékot, teafiltert, és gyümölcsteát. Az előbb ittam egy csészével, nyugodtan, elmélkedve, és rá is gondoltam közben, megvolt a harmónia.

“Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét, akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton. Siessünk hát szeretni! Siessünk kedvesek lenni.” (Henri-Frédéric Amiel)

“A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.” (Teréz anya)

“A kedvesség az a nyelv, amelyet a süket hallani tud, a vak pedig látni.”
(Mark Twain)

“Ahogy a hideg szavak fagyossá teszik az embereket, a forró szavak megperzselik, a keserű szavak elkeserítik, a dühödt szavak feldühítik õket. A kedves szavaknak is megvan a maguk lelki hatása. S milyen nagyszerű hatás ez! Megnyugtatják, lecsillapítják és megvigasztalják a hallgató felet.”
(Blaise Pascal)