Mese a csodáról

Elmesélek nektek valamit amit csak nagyon kevesen tudnak:

Kedden reggel elindultunk otthonról, már reggel 5. 45-kor , h biztosan felérjünk a kórházba 8.30 -ra. Útközben elkezdett rendetlenkedni az autó, menet közben leállt, majd újra indult, megint megált, majd ercsi előtt végleg megállt és el sem indult. Féltem , h mi lesz, mert oda kellett érnem a kórházba, ültem a meleg autóba és az zakatolt a fejembe, h mi lesz. Nem ismerünk senkit, hogyan oldjuk meg. A férjem telefonált egyt, egyetlen ismerőse volt a környéken. Az illető pont ráért, eljött értünk, behozott a kórházba, Lacit visszavitte az autóhoz, ennyit tudott segíteni. halálra aggódtam magam, h Ő hogy fog hazajutni. Felhívott, elkérte egy ismerősünk számát, azok pont Pesten voltak, költöztették a fiukat, már kifelé tartottak Pestről. Mondták, h hazahúzzák. Nem volt vontatókötél, de ott autókereskedéek voltak, a másodikban megkapta az egyetlen darabot, mondták neki, ha legközelebb arra jár, majd beadja. Így a férjem szerencsésen hazaért, innét a Fővárosből ahol nem ismer senkit. Hány ember önzetlenségén múlott ez.

Én erre csak azt mondtam, h nem hiszem el, hogy ez nem Isteni gondviselés volt. Ilyen véletlenek nincsenek. Ha valaki nem hisz a gondviselésben, szerintem ez akkor is elgondolkodtató. A jó Isten vigyáz ránk.

 

Itt vagyok, ez történik velem.

Nagyon nehezen éreztem indítatást arra, h bármit is írjak ide a blogba, egyrészt, nagyon beteg voltam, magamnál sem voltam, másrészt nem is emlékszek dolgokra. Volt, h halucináltam, volt tüdőgyulladásom, volt bélgyulladásom, ennél volt kritikus az állapotom. Most kb 2-3 hete feleszméltem, azóta gyógyulok. Szonda volt az orromba ami kivezette a váladékot, emiatt nem tudtam enni. újra kellett kezdeni az evést. nem volt erőm felkelni, újra kellett tanulnom a menést. Pár napot otthon töltöttem akkor erősödtem meg annyira, h rendesen tudok enni, tudok menni. Egyedül fürdök, eszek, mozgok stb. Ha minden így maradna, akkor tényleg csak erősődnék. Kívánom is az ételeket, tudok is enni.

A mai napon újabb kemoterápiát kezdenek, sőt, már el is kezdték. 5 napig kapom, kombinált naponta 3 féle folyik le egymás után. Tehát nem kis dolog ez.

Amit mindenkinek mondok, h nem fogok rettegni ez miatt, h mi lesz majd utána, rosszul leszek -e lesz-e mellékhatása, mi fog történni. Nem hagyom elrontani a napomat, és aggódni a holnap miatt. Én úgy gondolom nincs értelme. Senki sem tudja megmondani, h mit hoz az eljövendő idő. de ez nem csak nálam van így, hanem mindenkinél. Senkinek sem biztos a holnapja. Nincs garancia, h holnap még lesz ébredés, h este még hazatérünk a családunkhoz, vagy hogy mindenki otthon lesz. Tragédiák történnek nap, mint nap. A rossz dolgok csak űgy bárkivel megörténnek. Pld a motoros aki nekiment az autónak, majd az utána jövő teherautó végigment rajta. Reggel biztos nem tudta még, h soha többet nem megy haza, nem búcsúzkodott senkitőt, csak útnak indult és soha nem ért haza. Számára az élet ott helyben végetért. Ezért mondom azt, h én nem akarok, és nem is aggódok a holnap miatt. Teszem a dolgom itt a kórházban, csinálom, és elfogadom amit mondanak. Nem gondolok a holnapra , nem aggódok a továbbiak miatt, hogy mi lesz majd , mit vált ki a kezelés, lez-e újabb válságos állapotom. Mindenkinek a családomnak, barátaimnk is megmondtam, h nem teszem, nem vagyok hajlandó. az aggódás elrontaná a mai napomat. Pedig én igyekszem minden napból kihozni a legjobbat, rádiózok, sokat olvasok, írogatok, elfoglalom magam. Beszélek a családdal, kicsit gépezek. Beszélgetek a Nővérekkel, takarítókkal igyekszem széppé, és hasznosá tenni a napjaimat. Sokat imádkozok, megkaptam anyukámtól a 2 hete elhunyt mamám imakönyvét azt olvasom. Erősítem a lelkem. A hozáálásomért dícsérnek, azt mondják, h küzdő típus vagyok.

Tanácsolnám, mert én már másképpen látom a dolgokat, és máshogy élem meg, h ne a problémákon rágódjunk, az élet , Isten majd elrendezi a dolgokat, tanuljunk meg LÁTNI, a kincset: a gyerekünk mosolyát, tartsuk csodának, h vele lehetünk, ne elégedetlenkedjünk, legyen étel az asztalunkon ( Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.) Semmit se vegyünk természetesnek, akivel ma még beszélgetni tudunk, fogni tudjuk a kezét holnap már lehet, h nem lesz mellettünk.  A másik fontos, h ne legyen olyan nap, h ne tegyünk valami jót. Nem tart semeddig rémosolyogni valakire, néha valakinek csak egy pár jó szó hiányzik, ha adunk attól mi csak többek leszünk.

Rájövünk, h a kincsünk nem a házunk, v bármink amink van, a gyerekünk mosoly, a férjünk kedveskedése, szeretete, a körülöttőnk levő világ maga a csoda, és ebben élünk, használjuk ki.

tegnap volt egy látogatóm, látogatóim. Az egyikük velem egyidős. Olyan harsány életöröm sugárzik belóle, h csuda, folyamtosan nevet, árad belőle az életöröm, PEDIG, nagy beteg volt, h már a családját hívták a kórházba elbucsúzni, és mégis optimista. Sok energiát kaptam tőle...

A sok támogatásért mindenkinek hálás köszönetem, a továbbiakban is szükégem lesz rá, remélem, most hamarabb tudok írni, és a jó isten megsegít.

"ne agódjatok tehát a holnap miatt,

a holnap majd gondoskodik magáról.

A mának elég a maga baja."

 


Transzplantáció

Szeretném megosztani az örömhírt: Több mint 1 év várakozás után megtörténik az őssejt beültetése.

Már úton vannak az ősejttel, valamikor éjfél után fog megérkezni.

Végtelen hálát érzek a 24 éves fiatal fiú iránt, aki önzetlen segítségével esélyt ad arra, hogy meggyógyulhassak. Innentől kezdve amikor esténként imádkozom majd a szeretteimért, akkor majd mindig érte is fogok mondani egy imát. Kérem majd az Istent, hogy hordozza a tenyerén. Nagyon bízom benne, Hiszem, hogy az ő sejtjei elfogadják az enyéimet, és az én sejtjeim is elfogadják az övéit.

Tehát 2012 március 30.-a 00.20 körül TRANSZPLANTÁCIÓ!!!!

Kérek mindenkit, hogy szorítson nagyon, és imádkozzatok értem, mert nagyon nehéz időszak jön.

Köszönöm az eddigi bíztatásokat is, nagyon sokat jelent nekem!

 

http://www.youtube.com/watch?v=ptr7-Juqckk&feature=related

Mobilmánia: Honfoglalás Újhaza.


Sors

“Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.”
(Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája – Példabeszédek könyve 12:25)

 

Olyan szép napom volt tegnap... annyit nevettem....aztán minden elromlott. Beteg lett a testvérem, aki annyi mindent tett értem. És most állok tehetetlenül. Vigasztalom, amikor magam is sírnék. Azt mondom neki, hogy bizzon, amikor én is félek, hogy mindennek oka van, hogy ne hagyja el magát, mert ha semmi mást nem, de ezt megtanulhatta tőlem, hogy nem szabad aggodalmaskodni, hinni kell. Istenem!!!!! Ha nem hinnék......... Éjszaka nem aludtam, imádkoztam Érte, és mindenkiért aki eszembe jutott. Tudom, hogy  Isten csak annyi terhet rak ránk, amennyit elbírunk, de most már kiáltanék: -ELÉG MÁR!!!!! NEM BÍROM!!!!

Most úgy érzem magam, mint a tegnap beírt versemben van:" Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad, hátad is meggörbült az élet súlya alatt. " Fáj mindenem...., úgy fáj a hátam, alig bírok kiegyenesedni....  sok már nekem.........

Holnap megyek vérvételre, és látogatni a testvéremhez. "Gyógyitó" húslevest főzök neki. Nagyjából ez amit tehetek érte, és annyi, hogy ott leszek, ha szüksége lesz rám.

 

“A hit az emberek legerősebb fegyvere, és ha mélyen gyökeredző hitünk van, semmi sem tud legyőzni bennünket. Semmi.” (Norman Vincent Peale: Hit)

Hit, Remény, Szeretet

Tegnap templomban voltam Isten tiszteleten. Én katolikus vallású vagyok, de tegnap református temlomban voltam, mert a barátnőm konfirmált. Tudni kell rólam, hogy vallásos vagyok, de nem járok templomba, esténként szoktam imádkozni, akkor hálát mondok mindenért, és kérem az istent , h vigyázzon a szeretteimre. Mindig úgy fejezem be az imám, hogy: - Kérlek Istenem , add, hogy legyünk mindnyájan egészségesek, boldogok, és nagyon szeressük egymást. Tegnap a templomban olyan jó érzés töltött el...... azért igy együtt lenni a barátokkal, és hallgatni ahogy a tiszteletes a szeretetről beszél . Közben magamban, imádkoztam egy barát édesanyjáért, és egy ismerősért, hogy kegyes véget adjon nekik, két fiatalért akik kórházban vannak,  egy ismerős, kedves néniért, a mielőbbi felgyógyulásukért, és meglepő, de egy olyan férfiért is imádkoztam, akit nem kedvelek különösebben, agyvérzésen esett át, de ott akkor eszembe jutott, és az ő felgyógyulásáért is imádkoztam. Utána úgy éreztem, hogy feltöltődtem..... Nem tudom megmagyarázni, de olyan jó érzés fogott el, ami azóta is tart.

Tegnap amikor a tisztelendő arról beszélt, hogy a fontosak, a HIT, a REMÉNY, és a SZERETET, és ezek közül a legfontosabb a szeretet, ez nagyon megérintett engem. Igyekszem jó emberként élni. Ezt a hármat én is fontosnak tartom. Vallom, hogy HIT nélkül, nincs REMÉNY. Ha nem hinnék abban, hogy mindennek oka van, és a JÓISTEN  okkal adta nekem ezt a betegséget, akkor reményem sem lenne. Nem azért adta okkal, mert olyat tettem, hanem mert valami még vár rám a jövőben... Hogy jobb ember legyek, vagy hogy segítsek másokon? Nem tudom......... Olyan sokan halnak meg fiatalon. Én ma azt mondtam valakinek, hogy ha itt lesz a történet vége, én akkor is elmondhatom, hogy teljes életet éltem. És legjobban talán most élek, amikor drága az idő, amikor mindennek tudok örülni, és mindenért hálásnak lenni.

Fogok templomba járni, mert akarom ezt a jó érzést, ami tegnap töltött el. És szükségem van Istenre. Kell az erő az útra.......... HIT, REMÉNY, SZERETET.

 

"13 A legértékesebb adomány a szeretet. Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem az összes titkokat és minden  tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt, s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Tudásunk  csak töredékes, töredékes a prófétálásunk is, 10de mikor eljön a beteljesedés, ami töredékes, véget ér. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek, de amikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait. Most még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy én magam is ismert vagyok. Most megmarad a hit, a remény, a szeretet - ez a három, de köztük legnagyobb a szeretet. Törekedjetek a szeretetre!"

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>