Gondolatok

Ma reggel is nagyon jól ébredtem, nem fájt semmim, jól éreztem magam. Ma kicsit olyan voltam, mint egy alvókóros. Olvastam kb 5 oldalt a könyvemből (ugyanis nagyon jó könyveket kaptam), majd letettem magam mellé a könyvet és a szemüvegem, és úgy ahogy voltam hanyat fekve, annyi hogy a fejem oldalra fordítottam, és már aludtam is. Vártam nagyon a Drnőt délután, h hátha mond valami jót a sejtjeimről, mert tegnap előtt már volt 150 de arra azt mondta, h annyira kicsi szám, h nem mer mondani semmit, tegnap is ugyan ezt mondta, ma meg már azt, h nem emelkedett a tegnapihoz képest. Tehát várakozás van még mindig.

Tegnap este maradt rajtam kb 2, 5 kg ami ugye víz, kaptam vízhajtót, de nem igazán használt, mert éjjal kb 4 dl-t pisiltem csak. Tehát a plusz maradt. Ma megint kaptam vízhajtót de még most sem az igazi. A Drnő szerint amiket kapok infúzióba gyógyszereket abból 2 a vesére is hatással van, az egyiket elvették, de a másikat hagyták, mert állítólag az nagyon jó hatással van rám. Már 3. napja kapom, attól voltam első nap annyira lázas, de lehet, sőt valószínű, h az szüntette meg a láb, és szájfájdalmamat. Azért vicces amikor fogom a kancsót, és nem tudok pisilni...

ma azon gondolkodtam,(amikor éppen nem aludtam) hogy ahogy a Hooligans énekli A vér nem válik vizzé. Ezt arra értem ahogy a rokonság egy emberként segíteni akar, és segítenek is,és ahogy mellettem állnak. Kezdve az unokatesóktól, a nagynéniktől, nagybácsiktól, keresztszülőktől,  egyébb rokonokig. Hihetetlen.... A nagynénéim Gyáliak,( apai részről). Az egyikük hetente 2-3x jön, viszi a szennyesem, hozza a tiszta ruhát. Hoz nekem újságokat, meglátogat. A szintén gyáli unokatesóim is meglátogattak. Volt amelyik unokatesóm a családomat látogatta meg, vitt nekik sütiket, húst, és egy jó hangulatú dálutánt töltöttek el együtt. Volt olyan nagynéném aki pizsamákkal látott el mielőtt bejöttem volna, és ez nagyon-nagy segítség volt. A keresztanyám időről-időre felhív, biztosít róla, h imádkoznak értem, és mindig van hozzám jó szava. Apai részről ángyom mindíg biztat , ír nekem, ígérkeztek látogatni is, ha jól leszek, bátyám mindig érdeklődik utánam, felhív, anyuéktól érdeklődik.  Rokonok támogatnak, van aki anyagilag is,( utalt a számlámra), van aki lelkileg támogat. Megdöbbentő, hogy mennyi ember áll a családom, és mögöttem. Ez nagyon különleges, és jó érzés.

Otthon gőzerővel halad a munka,ma villanyszerelő, holnap köműves jön beteszi az ablakot, aztán festő érkezik majd. laci rengeteget dolgozik, idegekedik, hogy minden rendben legyen mire hazamehetek. Mindenre van gondja, rendezi a háztartást a gyerekeket, közben dolgozik, és halálra aggódja magát értem.

Sok mindent nem hozhattam magammal  kórházba, mert így is mindent lefóliáztak, nehogy éppen egy otthonról hozott dologtól legyen bajom. Tehát: egy hegyikristájt hoztam kabalaként, amit a család, és a barátok a kezükben tartottak, hogy feltöltődjön energiával, ezt még az első bentfekvésemkor kaptam a Szanditól, és Zeffer Andrástól. A másik kabalám a karikagyűrüm ami számomra a családot a szeretetet és a szerelmet jelképezi. Hogy őszinte legyek nehéz napokon és éjszakákon ezt szorongatom a kezembe és úgy is alszok, h egész éjjel markolászom.

Hiszek benne....

Most már csak a sejteknek kellene jelentkezni, és akkor hamarosan otthon lennék.

 

"Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram támogatott engem" ( Zsolt 94.18 )

Láz

Többen szóvá tették, hogy amikor nem jelentkezek itt a blogon, akkor ez nagyon rossz érzés nekik, mert aggódnak értem. EGYÉBKÉNT EZ ISMERŐS ÉRZÉS, MERT AMIKOR A HONTI KATI VOLT BENT A KÓRHÁZBA, ÉS NAPOKIG NEM ÍRT SEMMIT, ÉN IS EZT ÉREZTEM.

Egyébként jó magyarázatom van arra, hogy miért nem írtam most tényleg betegnek éreztem magam. Kedd este már 39 fokos lázam volt, egész éjjel lázas voltam, nem akart a lázcsillapíró hatására se lemenni 38 alá. Tele voltam pakolva jégzsákokkal is, és nem igazán volt annak sem hatása. Ráadásul annyira fájtak a lábaim, hogy szinte elég volt lábraálnom, bicegve tudtam csak menni.

Tegnap reggel 6 órakor már lázas voltam. Több gyógyszerem kicserélték, kaptam újakat is. Az egész napom lázban telt, és arról szólt, hogy legalább annyira levinni, hogy a vérkészítményeket megkaphassam. Reggel mondta a doktornő, hogy szinte az összes bőrtünetet produkálom. Ilyen- olyan pöttyök vannak rajtam. Mondtam neki, hogy én vagyok a "Pöttyös Panni". :D Nagyviziten meg kellet mutogatnom újra, a foltjaimat, pöttyeimet. Utána döntöttek a gyógyszer változtatásokról. Szájon át nem sok mindent kell bevennem, mindent kivűlről a spirálon keresztül kapok a kanülbe.

Este nagyon felment a lázam 39.8 volt. Rázott a hideg, vacogtam, a fogaim kocogtak, nagyon rossz volt. Igazán betegnek éreztem magam. Este 7 körül Laci hívott, mondtam neki, hogy hívjon később , mert nagyon rosszul érzem magam, most nem tudok beszélni. Szegény agyon izgulta magát egész nap miattam. Éjjel 2x izzadtam meg ahogy ment lefele a láz. Hajnali 2.20-kor arra ébredtem, hogy szó szerint vize az ágyam. Akkor felkeltem, és a takaróm megfordítottam, a haréntlepedőt leszedtem, de még azon keresztül is vize lett az alsólepedőm. Amivel délután takaróztam paplanhuzat azt terítettem rá harántlepedónek, a párnákat megfordítottam. A hálóingem, és a bugyim egy merő víz volt, volt a szobáman jó kis kórházi pizsama azt vettem fel. És képzeljétek amit mindjárt nem vettem észre, eltünt a bicegésem, a lábamból a fájdalom. Tehát ilyen jó hatása volt azért a láznak. 3 órakor nekiálltam olvasni. Jött 5 órakor a nővér, amikor meglátott megjegyezte, hogy korán reggel ilyen mosolygósan? Mondtam neki, h nem fogja elhinni, de 36.3 a hőm, és nem fáj semmim. :)))))

Most reggel a nappalos névér kérdezte, h mit kérek reggelire. Mondtam neki egy csokis tápszert. Vagy tudod mit? Mégsem azt: kérek kenyeret, lekvárt és kakaót. Mindent megettem, megittam 7 dl kakaót. Azt mondta, hogy öröm velem foglalkozni.

Utána jött egy másik nővér, csak benézett, és ahogy meséltem a külső közös előtérben vannak az infúziók, onnan folynak be, és éppen 2 átlátszó, és egy nagy sárga infúzió, meg kitudja milyen színű gyógyszereket adagolnak a gépek. Azt mondja:- látom színes egyéniség vagy, nem csak bent, hanem kint is. Mesélem neki, hogy milyen jól vagyok, és milyen jót reggeliztem, erre azt mondta :- Téged fogunk mutogatni itt a többieknek példaképnek. :))))

Könnyű őket kedvelni,az biztos. :D

Tehát mostmár csak a sejteknek kell megjelenni és minden rendben lesz.

 

" Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2 tim 1.7)"

Gondolatok az álmomról

Tegnap este sokáig fent kellett maradnom a gyógyszer miatt, és ezért volt időm gondolkodni. Azért, h ez a vágyódás a vidéki lét után kialakuljon bennem azért voltak formáló erők a környezetemben. Ilyen például Lizi. Ismerem is, a blogját olvasom rendszeresen, amelyben olyan hihetetlen lelkesedéssel mesél pld a baromfitartásról, hogy teljesen felbuzdul az ember olvasás közben, és azt érzi, hogy. -Ezt én is szeretném, akarom.

Mielőtt megtudtam a hírt, hogy van donor, és belekezdünk a dolgokba, én egy könyvet olvastam, és abból tanulva tervezgettem, sőt Lacit bevonva tervezgettük, hogy a fal elé az első udvarra csinálunk egy fűszerspirált. Arra gondoltunk, milyen jó lenne, ha saját termesztésü fűszerekben gyönyörködhetnénk, és ízesíthetnénk velük az ételeinket.

A könyvben szó volt a spirál jelentéséről, s hogy a szimbólumot már az ősi kultúrákban is használták. Én a spirál jelentését társítottam a transzplantációnál a steril szobai "köldökzsinórt" ami szintén spirálisan fut. Figyeljétek csak, hogy mit írtak róla:

"A spirálban egyszerre jelen van a körforgás, és a fejlődés, és bár egyrészt utal a ciklikusságra, másrészt azt is jelzi, hogy a fejlődéssel minden megváltozik, semmi sem marad ugyanolyan, mint előtte"

Jó lenne ha Lizi megcsinálná a fűszerspirált, szívesen olvasnám róla a beszámolóit, sőt szívesen meg is nézném. A másik, hogy utána okíthatna, hogy miként kell csinálni, majd ha egyszer én is belevágok.

Egyébként a blogomat olvasva biztosított róla, hogy az álmom valóraváltásakor biztosít nekem hozzá baromfit az induláshoz. :D Köszönöm szépen Neki! :D

A másik volnal ami inspirált az álmom felé: River Cottage. Néztem a róla szóló műsort és nagyon tetszett az az életforma. Megdolgozni mindenért, és élvezni a munka gyümölcsét. Nyugalomba élni, a magunknak megfelelő módon.

Ma néztem egy blogot, ahol egy szép füves udvaru ház volt látható a képen, nagy istállóval, veteményes, és virágoskerttel, és komolyan azt éreztem, hogy igen, én is ilyet szeretnék.

Gyerekkoromban voltak tyúkjaink, kacsáink, disznóink, tehát nem idegen nekem ez a dolog. Amikor külön költöztünk anyukáméktól szoktam rántani való csírkét venni, amit én szoktam levágni. Mert annak idjén lánykoromban megtanultam anyukámtól, hogyan kell csirkét vágni, pucolni, szétszedni. És milyen jó, hogy megtanultam... :D

Ja, el ne felejtsem! Ha majd egyszer lesz egy kis álomházam, annak a konyhájában sparhelt lesz. Azon fogok ősztől főzőcskézni, benne kenyeret sütni, s küzben jó meleg árad majd belőle, mi meg ücsörgünk a konyhaasztal mellett, és beszélgetünk.

 

Marika néni

 

Ma felköszöntöttem a fogadott nagymamám  születése napján. Telefonon beszéltünk, nagyon jó volt hallani a hangját, de az lett volna az igazi, ha meg is ölelgethettem volna. Ő egy nagyon bölcs, és okos asszony, aki sok mindent átélt, és talán pont ezért nagy szeretet árad belőle.  Szeretnék hozzá hamarosan elmenni, de jelen helyzetben nem merek ígéreteket tenni. Megbeszéltük, hogy mielőtt meglátogatom hívom.

Marika néni egy ajándék nekem az élettől, Isten éltesse őt!

“Létezik egy megfoghatatlan ajándék, amely többet ér, mint bármi, amit a kezünbe foghatunk. Ezt nevezem önmagunk odaajándékozásának, vagy jelenlétünk ajándékának.” (Gary Chapman)

 

Amikor összecsapnak a fejem fölött a hullámok

Írtam, hogy testileg nem vagyok jól, és ehhez, most még az is hozzájárul, hogy lelki gondjaim is vannak. Nem tudom, hogy melyik az ok, és melyik az okozat. Vajon a lelki problémám, fokozza-e a testi tüneteimet, vagy a fizikai rosszullétem hozza magával a kedvtelenséget, néha akár közönyt. Néha magamat elég elviselnem. Nem igazán van kedvem beszélgetni sem.

Tegnap úszáson voltunk Angival. Máskor mindig nyekeregtünk, hogy milyen jó lenne ha mi is úszhatnánk, amig ők gyakorolnak. Most hogy tegnap szóba került, hogy Szekszárdon lehetőségünk is lenne rá, hogy megtegyük, én már a gondolattól rosszul voltam, hogy levetkőzni, átöltözni, úszni, törölközni, szárítkozni, öltözni stb, ezeket kellene tennem. Na nem... Mire este 7 kor hazaértünk így is kibuktam, a buszon hányingerem volt, alig vártam, hogy ehessek, itthon vérzett az orrom, fájt a hátam. Vacsora , fürdés után időben le is feküdtem, és korán el is aludtam, pedig délelőtt is szundítottam egyet.

Nagyon bízom benne, hogy tényleg március végén megtörténik majd a transzplantáció, mert most igen hosszúnak érzem ezt a 4 hetet.

Majd most hétvégén összeszedem magam, mert együtt lesz a család. Programunk is lesz tehát muszáj lesz pörögnöm.

Ahogy fogadott nagymamám szokta mondani: "ha nincs kedved, akkor csináld kedv nélkül!"

Jövő héten szeretnék kijutni Borjádra is, mert ott mindig jól érzem magam, és valami olyan dolgot kapok ott, ami sokáig elkísér, és segít.

A statisztikából látom, hogy sokan olvassák a blogom, magam is meglepődöm néha, hogy napi szinten ennyi embert érdekel a sorsom. Most ez az utolsó két bejegyzés elég negatívra sikeredett, de ez van...

Azért még nevetek, és örülök dolgoknak, csak néha nehezen megy a vidámkodás.

Tunyogi Rock Band: A lélegzet vigyen.

http://www.youtube.com/watch?v=mKWRW_XexHs

"  Nem vagyok, jól , de semmi baj.......Ne félj, ha félnék, hogy mi lesz majd velem,már  el sem kezdtem volna azt hiszem....... Ne kérdezz a választ én sem ismerem, csak engedem, hogy a lélegzet vigyen...... Ne félj, nem félek, hogy mi lesz majd velem, csak engedem hogy a lélegzet vigyen...  "

Legújabb véreredményem :(

Tegnap voltam vérvételen.

Az eredményt éreztem előre.

Fvs: 1800

Hgb:80

Htc:0,24

Plt:68

Most egy hét mulva kell mennem újabb vérvételre, mivel 2 hét alatt jelentősen romlott. Azt mondták, ha tovább romlik akkor a jövő héten kapok vért. Én a telefonba mondogattam a Doktornőnek, ha nem muszáj, akkor húzzuk még, azt mondta, hogy olyan készítményt kapnék, ami nem befolyásolná a transzplantáció eredményét, de inkább próbálom kibírni nélküle. Néha olyan gyengének érzem magam...., a kezeim mintha kőből lennének. Tegnap gondoltam rá, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy találtak donort, mert most értettem meg, miről beszélt a Masszi professzor, amikor azt mondta, hogy onnantól, mikortól vért kellene rendszeresen kapnom romlana az életminőségem. Gyerekek!!! Már romlik az életminőségem... Hogy mit szeretnék csinálni, az egy dolog, hogy mit tudok, az egy másik dolog. Folyton éhes vagyok, mellette hányingerem is van, néha szédibaba vagyok.

Nem  egyszerű igy lenni,.Kevés az erőm, nagyon fáradékony vagyok, ha tehetem akkor fekszek, sőt, alszok is.

Félek közösségbe menni, mert nagyon nem szeretnék semilyen fertőzést összeszedni. Éppen influnza járvány van, a faluban van kalici vírus, és 1 napos hányós vírus is.

Ha március végére összejön a transzplantáció, akkor kb 4 hetem van addig. Mondogatom a szervezetemnek, hogy még egy kis kitartás, aztán jön a német segítség, és utána jobb lesz. Addig kellene még bírni, aztán majd az orvosok és Isten segítségével jöhet a gyógyulás!

Tegnap eszembe jutott, hogy vajon milyen vércsoportu lesz a donor? Lehet, hogy ő is 0-ás? Vagy más vércsoporttal élek majd tovább? Majd kiderül....

 

“Gyógyszerekre nincs mindig szükség, de a gyógyulásba vetett hitre igen.” (Norman Cousins)

Családi főzőcske

A vasárnap nálunk általában szent, és sérthetetlen. Jóformán ez az a nap a hétvégén amikor együtt vagyunk. Szombatonként Laci dolgozik, most is csak egy óra után ért haza, mi addig a csajokkal rendezkedtünk itthon. Tehát a vasárnap: szeretünk kicsit lustálkodni, tovább ágyban maradni, beszélgetni . A főzést közösen szoktuk csinálni, pld a rizst a férjem készítí el mindig, mert az övé finomabb. Nálunk a pörkölt, babgulyás, halászlé, az férfimunka, belátom, hogy abban ő a jobb. Különben is, szerintem nagyon szexi amikor egy férfi sürgölődik a konyhában. :)))

Tegnap soknak találtam a húst, amit rántotthúsnak szántam, ezért arra gondoltam, hogy kipróbálok egy ötletemet, benéztem a hűtőbe, h mi van otthon, és abból összedobok valamit. A rizs adott volt, tehát valami olyanra gondoltam ami illik hozzá.

Én NEM vagyok gasztroblogger, azt sem mondom, hogy ez valami egyedi, és különleges amit készítettem, de nagyon-nagyon finomra sikeredett.

Ezt az ételt dobtam össze:

A vöröshagymát, foghagymát apróra vágtam, olajon megdinszteltem, ráraktam a csíkokra vágott fehérpecsenyét, fehérre sütöttem, szórtam rá töröttborsot, tettem rá mustárt (ízlés szerint :)))  ) felöntöttem Cserszegi fűszeres fehérborral, majd chili port szórtam rá. Kevés vizet öntöttem alá, és addig főztem amig a hús megpuhult, és a szaftja jól besürűsödött. Tálaláskor rizságyra tettem. :)

Az érdekesség, hogy se sót, se ételízesítőt nem adtam hozzá, de nagyon finom lett. Valahogy mindenből eltaláltam az arányt elsőre, a chilitől pedig kisssé csípős lett, a fűszeres bor pedig különleges ízt adott neki.

A családnak nagyon bejött, mindenki dícsérte.

Ha tehetném a kórházba vonulásomig minden este valami különlegeset készítenék. Meghívnám a családomat, néha 1-2 barátot. Beszélgetnénk, borozgatnánk, örülnénk egymásnak. Mert ezek a nagy dolgok.....

“Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.” (Goethe)

 

“Légy az, amivé felebarátaid akarod, hogy váljanak. Ne szavad, hanem lényed legyen prédikációd.” (Henri-Frédéric Amiel)

 

Változások

Hihetetlen hogy tényleg kb 2 hete tudom csak, hogy vár rám a transzplantáció, és az akkori érzéseimet már mennyire idegennek érzem. Sokat változok napról-napra. Míg az elején attól rettegtem, hogy hogyan fogom ezt az egészet végigcsinálni, hogyan tudok itthonról elmenni, most sokkal pozitívabb vagyok . Ha a jövőre gondolok azt a képet képzelem el, hogy én nyáron hátul a kertben fogok ücsörögni a hintaágyban, és ott lesz velem a családom.. HISZEM, HOGY ÍGY LESZ. Igyekszem a rossz dolgokat háttérbe szorítani. Tudatosan keresem a vidámságot, sokat nevetek. Én érzem, hogy nekem ez tesz jót. Van amikor a legbugyutább viccen szétröhögöm magam. A családom elég jól viseli amikor röhögve olvasom nekik a vicceket a facebookról. Van olyan ismerősöm ( Móni ), aki minden nap egy viccel indítja a napot, én azt elolvasom, és már jobb kedvel indul az én napom is. Igyekszem élményekkel gazdagítani minden napomat. Nem azt mondom, hogy csupa móka az életem, mert ez nem igaz, de igyekszem arra törekedni, hogy észrevegyem a jót, és a szépet.

A napjaim bizonyos részében muszáj pihennem, mert jelzi a szervezetem, hogy elfáradt. A vérnyomásom a béka segge alatt van, tegnap 88/44, bezzeg, ha egy kis fizikai munkát végzek akkor mindjárt 130, a pulzusom meg 120. Így tényleg kénytelen vagyok takarékra állítani magam. Szombaton a bal kezemen tartottam súlyt, vasárnap már nem tudtam emelni a kezem, olyan volt, mintha súlyzós edzésen lettem volna. Néha nem tudom, hogy fekve hova pakoljam a végtagjaimat, olyan nehéznek érzem őket. Csütörtökön megyek vérvételre, most úgy érzem, hogy tényleg van félnivalóm, de nagyon jó lenne ha kihúznám még a transzfúziót addig amig kórházba kell menjek.

Múlt héten voltam egy vizsgálaton, ahol egy kisebb beavatkozást is végrehajtottak rajtam, magyarán egy tűt böktek belém. Olyan nyugodtan tűrtem az egészet, félelem nem volt bennem. Ez azért jó, mert ezek a dolgok edzenek engem. Eddig félelem attól, hogy Pesten a biopsziánál nem fognak kábítani, csak helyi érzéstelenítést fognak alkalmazni, most hogy volt időm ezen gondolkodni már nem félek tőle, várnak rám ennél sokkal rosszabb dolgok is. Ezek a dolgok miatt is jó, hogy még van időm a transzplantációig.  Mint szoktam írni addig meg tudom beszélni magammal. :)))

“Életünk napjai közül egyik sem annyira kárbaveszett, mint az, amelyen nem nevettünk.”

 

“Ne várjunk a nevetéssel, amíg boldogok leszünk, mert különben félő, hogy meghalunk, anélkül, hogy nevettünk volna.” (La Bruyére)

 

Segítőkészség, és még minden más

Olyan szépen indult a tegnapi napom, reggel pörögtem itthon, aztán egy találkozón sokat nevettem, vidám volt a délelőttöm. Majd délután felhívtam a fényképezőgépem szervizét, hogy hogyan működik a jótálás, hova kell vigyem, vagy küldjem a gépet. Egy hölgy közölte velem, hogy 2 hét a javítás a beérkezéstől számítva. Mondtam neki, hogy én decemberbe kaptam a családomtól a gépet, hogy tudjak fényképezni, emlékeket megörökíteni, és hogy március végén megyek kórházba. Erre azt válaszolta nekem, hogy addigra elkészül. Nálam erre annyira felment a pumpa, hogy szívem szerint mondtam volna neki, hogy nem a kórházba akarok fényképezni te hülye! De persze nem tettem .  Viszont utána amikor egy barátnak elmeséltem a dolgot msnen , én úgy sírtam, mint a záporeső. A facebookra feltettem egy felhívást segítséget kértem a gép Pestre való eljuttatásához, mert azt ígérték, ha oda visszük be, akkor addig adnak cseregépet. Sokan jelentkeztek, ki ötletet adott, h szerinte kinek szóljak, mások a konkrét segítségüket ajánlották fel. Nagyon meghatott engem ez a dolog, és tényleg mndenkinek csak köszönni tudom. Ez a dolog megoldódott,  hála érte.

Ezt a hercehurcát nagyon rosszul éltem meg, olyan régóta szerettem volna már fényképezőgépet, végre megkaptam ajándékba, nem kevés pénzbe került, tényleg sokat is fényképeztem vele, erre elromlik. kb 1 hónapos gép.... És ez az idő a 2 hét most nekem nagyon soknak tűnik. Mert persze, most lesz 2 olyan rendezvény amelyen szeretnék fényképezni, házassági évfordulónk is lesz, ráadásul ígérik, hogy esni fog a hó, szeretnék szánkózni menni a családdal, hógolyózni, és mindezt megörökíteni. Lehet hogy nekem tegnap ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban.... valahogy az idő olyan nagy jelentőséggel bír most számomra. Ahhoz képest amikor megmondták, hogy van donor, és úgy éreztem, hogy elmerülök a dolgokban, most másképen gondolkodom, és ebben az újfajta gondolkodásban többen a segítségemre voltak. Persze ugyan úgy teszem itthon a dolgom, rendszerezek, pakolászok, kidobálok kacatokat, tehát készülök...., sokat gondolkodom, erősítem magam, de nem érzem most olyan tragikusnak a helyzetet. Hiszek Istenben, hogy ő majd megsegít, hiszek az orvosomban, hiszek magamban, hiszek a családomban. Menni fog minden, mert mennie kell!

“A nagy kérdés nem az, mit hoz a holnap?
Az igazi kérdés, mit hoz a tegnap?”
(Márai Sándor)

“Az utolsó hópehely utat enged a tavasz első bimbóinak. Hadd emlékeztessen a természet bennünket arra, hogy még a legnehezebb idők is véget érnek egyszer, és új élet kezdődik.”

Az emberek támogatása, segítőkészsége

Írtam már eddig is, hogy milyen sokan jelzik, hogy szorítanak nekem. Szombaton egy helyi összejövetelen voltam, Közéleti ülésen, amit vacsora követett. Vacsora után volt lehetőség a beszélgetésre, és az egyik asztalhoz oda is ültem, mert megállítottak engem, mondták, hogy olvasták a Blikkben aznap megjelent cikket rólam, és kérték, hogy meséljek, mi van velem. Annál az asztalnál ült egy olyan személy, akit én már gyerekkorom óta mélységesen tisztelek, és sajnos ő is átesett egy komoly betegségen, kapott kezeléseket is. Amikor mi beszéltünk, olyan mélyen egymás szemébe néztünk, hogy tényleg "egymásba" néztünk. Szavak nélkül is értettük egymást. Biztosított a támogatásáról, és azt is mondta, hogy: -Sziszikém, kemény lesz, de te meg fogod csinálni. Megbeszéltük, hogy a beültetés előtt egyszer fogunk találkozni, egy jó kis beszélgetésre.

Aznap este sokat nevettem, jól éreztem magam.

Néha magam is meglepődöm, hogy mennyit változtam egy év alatt. Néha egy helyzetet úgy tudok kezelni, mintha kívülálló lennék. Pld, nem izgatom magam feleslegesen dolgokon, elfogadom azt amit kapok, nem várok többet, de mindenből levonom a tanulságot.

Tegnap történt velem valami érdekes: Este csörgött a lányom telefonja, engem kerestek. Én éppen akkor léptem ki a zuhany alól, kérdeztem, hogy ki keres, Stefi mondta, hogy nem tudja. Megmondom őszintén, hogy arra gondoltam, hogy a Blikkben megjelent cikk után valaki majd valamilyen hókuszpókuszt akar nekem ajánlani, ami majd meggyógyít engem. Kellemesen csalódtam. Egy hölgy volt aki elmesélte, hogy ugyan abban a betegségben szenved, mint én, és hogy tudnék-e neki segíteni abban, hogy mit tudok a betegségről, mi az amit kipróbáltam kezelést. A lényeg, hogy 3/4 órán keresztül beszélgettünk, nagyon átéreztem a helyzetét, mert én is átéltem ezt a kezdeti félelmet, amit ő érez. Nagyon jót beszélgettünk!!! Olyan hihetetlen dolgok vannak: Ő is egészségügyis, szociális részen is dolgozott, több mindenben hasonlítunk, bár idősebb nálam, mégis egy hullámhosszon voltunk. És ha valaki azt gondolná, hogy persze, beszélgettünk, és ennyi, az nagyon téved. Meghallgattam. Szerintem annak amit elmesélt 90 %-át vissza tudnám mondani, mert figyeltem rá, és szívesen beszéltem vele. Adtam neki jó tanácsokat, amit magam is hasznosítottam  a betegségem során. Megbeszéltük, hogy hívni fog máskor is, én szeretném, ha megtenné! :))) ( Egy érdekesség: ő is azt mesélte, hogy amióta kórházban töltött hosszabb időt, másképpen viszonyul az emberekhez, megértőbb, figyelmesebb lett )

“A beszéd képessége emberi kiváltság, a hallgatni tudás emberi kiválóság. A kimondott szavak mögött szándékok rejlenek; a hallgatásba bölcs megértés, türelem, tisztelet vegyül. Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.” (Tatiosz)

 

“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

 

 

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>