Egy új kanül

Ma délelőtt szóltak, hogy mivel már jól vagyok, ezért holnap leveszik a csontvelőm. Mondta a nővér, hogy ugyan van bent branül a kezemben de az nem biztos, hogy jó lesz az altatáshoz, és akkor vagy szúrnak egy másikat, vagy kapok egy másik kanült. De mint mondta nem biztos, hogy az orvos ráér. Én már 3 óra körül felélegeztem, hogy ebből már nem lesz semmi, de 4 óra előtt meghallottam a folyósóról Bátai Dr hangját. És igen! Jött egy második kanült betenni. Most a változatosság kedvéért a bal oldalamra. Igyekeztem ellazulni, de azért a majré kicsit bennem volt. ahogy alá volt támasztva a gerincem, a jobb vállam remegett.

Szinte végig beszélgettünk, viccelődtünk. Mondtam neki, hogy nem mondhatja, hogy nem becsülöm meg a munkáját, mert pénteken amikor ki kellett venni még meg is sírattam.

Viccelődtem vele, hogy már úgy meg vagyok foltozva, hogy már nem mehetek playmate fotózásra.:)  Erre ő azt válaszolta, hogy úgy nézek már ki így a "sérüléseimmel" mint Rambó. :D He he he.

Végül úgy búcsúzott, hogy -találkozunk holnap reggel a műtőben! Ő lesz az egyik orvos a csontvelővételnél a másik pedig a Barta Főorvosnő. Már várom a találkozást vele. :D

Ez egy sikeres nap volt. Kaptam egy új kanült, nagyon bátran viselkedtem, és ezért büszke vagyok magamra. :D

Gondolkodtam, hogy leírjam-e, de választottam magamnak kedvenc nővért. Erikának hívják. 50 év körüli, határozott, egyenes, nagyhangú, végtelenül kedves. Eddig talán hozzá intéztem a legtöbb kérdésem, mert felé volt a legnagyobb bizalmam, Megfogott a stílusával,  közvetlenségével.  Többször is megnevettetet, ami itt gyógyszernek számít. Csak úgy hív, hogy: Szilvikém. :D

Ma délután rám kapcsolta a szekezetet ami a gyógyszert adagolja lassan. Jóformán ki se tette a lábát amikor sípolni kezdett a gép, hogy nem megy a folyadék. Jeleztem a nővérhívón neki. Amikor ő bejött akkor ment ki az előtérből Judit, a takarítónő. Mondta neki, hogy most már tudja, hogy biztosan ő nyúlt a géphez azért nem működik. Judit nevetve tiltakozott, hogy Ő bizony nem volt. Ekkor bejött Erika a szobába megnézte a szerkezetet, majd mondta nekem, hogy akkor biztosan én vagyok a hibás. Én tiltakoztam, hogy meg se mozdultam! Ő erre: -Na nehogy már az jöjjön ki, hogy én hibáztam... Nevetve mondtam neki, hogy akkor magamra vállalom, én voltam! Erre a válasz: - Na azért! :D

Szóval viccelődünk, nevetgélünk. Kihozzuk a helyzetből a maximumot. :D

 

 

 

 

 

 

 

A lényeg a pozitív gondolkodás!

A tegnapi nap elég negatív volt, nem engedtek haza egyfelöl azért, mert lázam volt megint, és elkezdtek most vénásan antibiotikumot adni, másfelöl pedig azért, mert sajnos ki kellett venni a vénakanült.

A vénakanül eltávolítása miatt, sírtam is, mert ez azt jelenti, hogy újra meg fognak szúrni, és ez nem túl kellemes dolog. Tegnap az alsó varratot el is távolította az orvos, de a fölsők bent maradtak, mert azokat csak a jövő héten lehet kiszedni.

A tegnapi bejegyzésem azért "titkosítottam", mert nem akarok senkinek sem kellemetlenséget okozni azzal amit leírtam.

A lényeg, hogy nagyon megijedtem tegnap az átélt dolgoktól.

Ma már jobban vagyok.

Azt viszont nem hagyom senkinek, hogy vészmadárkodjon, hogy ez rosszul kezdődik stb...

Ami történt megtörtént, de ennyi. Csinálom tovább, elszánt vagyok. És különben sincs más lehetőségem, mennem kell tovább az úton.

Aki aggódik, az magába tegye, ne rakja senki a kétségeit az én vállamra.

Tegnap a nővér itt pátyolgatott mielőtt kivették a kanült, mert bizony sírdogáltam egy kicsit, hozott forró teát, biztosított róla, hogy ha bármiből kifogytam tudnak segíteni (mert én ugye csak 3 éjszakára számítottam)és megkérdezte tőlem, hogy mit tudna tenni hogy ne legyek ilyen szomorú? Mondtam neki, hogy ezen kívűl amit eddig tett semmit.

Itt a nővérekkel bármiről lehet beszélni, kétségekről, érzésekről a beavatkozásról is lehet kérdezni.

Beszéltünk a hajvágásról, hogy mielőtt bejövök, le kell vágatni a hajam teljesen. Mondták, hogy a legerősebb nőkkel is előfordul, hogy sírva fakadnak. És hogy ez nem baj. Ez is egyfajta veszteség. És azt mondta az éjszakás nővér, hogy jól tettem, h tegnap is sírtam egyet, mert megszabadultam a feszültségtől, és ez jót tesz.


Egy nem túl sikeres nap, és egy kis sírás.

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!

Füstbe ment terv.

Hát sajnos a náthám nem múlott el, sőt, rosszabodott. Tele van az orrom, trüsszögök, a hőm elérte a 38 at. kaptam lázcsillapítót, forró teát, antibiotikumot.

Délután elvégeztek nálam egy beavatkozást, egy kanült ültettek a bőrüm alá, aminek a vége a szívem jobb pitvarába vezet. A kanült , hogy behelyzzék bemetszéseket csináltak a bőrőmön, azon keresztül szuszakolták be a vénámba, majd utána bevarták. Azért nem volt kellemes.... Helyi érzéstelenítésben végezte a Bátai Dr, aki a legjobb ebben a dologban, a betegek, és a nővérek szerint is. Végig mondta, hogy mit csinál, mit fogok érezni. Az eredmény: kanül a kulcsonttomnál, pár varrat, 2 helyen ragasztás ((egyik a kulcsontomon, a másik a mellem fölött), és a mellem fölötti ragasztás alól lóg ki egy műanyag vezeték ami kb 20cm hosszú, és ennek a vége be van bugyolálva és egy a nyakamba lógó gézre van felfogatva, hogy ne lógjon.

Amikor ezt bekötötték, utána a röntgenbe kellett mennem, mellkas, és orrmű felvételre.

Aztán közölték velem, h a csütörtöki csontvelő vétel elmarad a megfázásom miatt.

Este feljött az altatóorvos hozzám, és elmondta, h nem lehetséges az altatásom, amíg ilyen állapotban vagyok.

Vettek tólem sok vért tenyésztéshez, a kanülből, és a vénámból is.

Az éjszakás nővér hozott nekem forró teát, azt mondta, az majd jót tesz. :D

 

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>