Elég régen írtam már a blogba, valahogy nem volt kedvem hozzá, és nagy dolgok nem történtek velem. December 20.-n voltam vérvételen, a helyzet ugyan az, rossz, de még várnak a vérrel. 22.-én jött haza megint a fiam, így a karácsonyt együtt töltötte a család. A lányokkal sütöttünk együtt, készítettük közösen a karányonyi mézes sütit, Stefi szerint igazi családi program volt. Szenteste anyukámék jöttek le hozzánk vacsorázni, később a nővéremék is csatlakoztak. Apunak könnyeket csaltunk a szemébe az ajándékunkkal, egy róla, és anyuról készült közös képpel. Nagyon vidám este volt, sokat beszélgettünk, nevetgéltünk. A vacsora Laci jóvoltából (mivel Ő főzött) nagyon finomra sikerüt. Nagyon sok képet készítettem, mert az én ajándékom a családomtól egy digitális fényképezőgép volt, amire már nagyon régóta vágytam. A gyerekek örültek az ajándékoknak, bár szerintük sem az ajándékról szól a karácsony, hanem arról, hogy együtt legyünk, és örüljünk egymásnak.

Vasárnap anyósom várt minket ebédre, nagyon finomakat főzött, rengeteget sütött. Utólag megállapítottam, hogy többet nem teszem ki magam olyan helyzetnek, ami kellemetlen, és negatív számomra. Olyan érzésem volt hazafele, mintha elszívták volna az összes energiámat, iszonyatos fáradtságot éreztem. Persze ez nem anyósomék hibája volt, belekerültünk egy eröltetett családi helyzetbe, ahonnan mihelyt tehettük elhúztuk a csíkot. A gyerekek mondták Lacinak, hogy menjünk már haza, mert ez nekik sok. A délután és az este további részét végigszenvedtem gyomorfájással, valószínűleg így jött ki rajtam a stressz. Este sétáltunk egyet a faluban, (mostanában minden este ezt tesszük) és a nővéremékhez is elmentünk.

Hétfőn anyuéknál ebédeltünk, Balázst onnan vittük el Szekszárdra, mert ment vissza Németországba. A délután további része a pihenésről szólt.

Én karácsonykor nem írogattam senkinek hogy boldog karácsonyt, pld facebookon, de magamban mindenkire gondoltam az ünnepek alatt aki fontos nekem . Majd inkább újévi jókívánságokat fogok küldeni.

Pénteken voltam Borjádon a fogadott nagymamámnál, ez nagyon jó lelki ráhangolódás volt az ünnepre. Utána anyukámmal voltunk az igazi nagymamámnál is. Fényképet is készítettem róla, beszélgettünk, vittünk neki kekszet, vagy 3 kilót, (mert szinte csak azt eszik) halat. Karácsony napján mentő vitte el a kórházba, hasnyálmirigy gyulladása van, nem bíztatnak minket semmivel. Én imádkozom érte....