itt tartok most

Írtam, hogy pár napig lázas voltam.Hát ez sajnos fokozódott, mivel megkezdődőtt a sejtnélküli időszak, amikor nincs immunrendszer. És bizony a gombák, baktériumok próbálkoznak, hol tudnának támadni. 21.30 fele arra ébredtam, h olyan szinten ráz a hideg, hogy szó szerint a fogaimat alig bírtam összeszorítani, nem reszkettem, remegtem, beszélni alig tudtam. A nővér simogatta a homlokom, h tartsak ki. 39 volt a lázam.

Ma reggel 5 órakor már 37.9 volt. Szinte az egész délelőttöt végigbóbiskolom. Elnyom az álom, lehet, h csak 10 percet alszok, aztán felnézek és alszok tovább. Nagyon furcsa, azt mondják, h ez a kemó, a gyógyszerek, a láz, és a sejtnélküliség miatt lehet. Bízom benne, h semmiféle fertőzés nem jön, vigyáznak rám. A sejtek megjelenéséig 3-4 hetet kell várni, utána lesz javulás. Híztam, igyekszem mindenből enni. Életembe nem ettem spenótot itt igen, vadast is, különleges főzelékeket adnak..., de ha csak nem túl fűszeres, akkor tudom megenni. A fűszeres ételt nem bírom.

Ha nem alszom, akkor olvasok, rádiót hallgatok.

Persze a nap fénypontja amikor a családdal beszélgetek. Szerencsére nagyon jól boldogulnak hármasban. Külön-külön és együtt is nagyon büszke vagyok rájuk. Hihetetlenek....<3

A fenmaradó időben sokat imádkozok, nem csak magamért, másokért is.

A nővérek, ápolók, nagyon nagy segítségek. Ha van egy kis idejük beszélgetnek, segítőkészek.Nem győzik mondani, h bármit szeretnék csak csengessek.  Tegnap éjjel is a nővér vagy 3 órán keresztül kinlódott velem, szaladgált: jeget hozott, mert láznál azzal teszem körbe magam. Combom között, kívül, a vádlimnál, fenekemnél oldalt.

Azért szeretném, ha mostmár elkerülne a láz, mert sok erőt  kivesz belőlem.

Mindegyőtök vigyázzon magára! Köszi a bíztatásokat, jókívánságokat.

Valami most kezdődik el

Tegnap végetért a kemoterápiás kezelésem. 3 napig naponta többször volt 38 fok fölötti lázam, hidegrázással. Akkor nagyon nyomott voltam, volt, h aludtam is. Azt mondták, hogy ezt a citosztatikum okozza, benne van a pakliban. Ma csak egyszer voltam lázas, , hidegrázás nélkül. A nővér szerint haladunk. Ma is kaptam trombocitát, 2 vért, és még fogok is kapni. A kemó, hatása majd csak késübb fog jelentkezni, eltűnik az immmunrendszerem, és az nagyon veszélyes 3-4 hét lesz, amig az új sejtjeim megjelennek. Közben majd kapok minden féle gyógyszereket, vigyáznak rám, de nagyon nehéz időszak következik. Nálam már az idő nem játszik szerepet, hozzászoktam, h itt minden, hosszú ideig tart. A cél érdekében, hogy újra otthon lehessek a családommal bármit megteszek. Most bízni kell, hogy minden rendben lesz. A hitem megvan hozzá, azt mondják az orvosok, h sok múlik a beteg hozzáálásán, azt mondták, h én jól gondolkodom, és ez fontos. Az orvosok gyógyítani akarnak, azt akarják, h meggyógyuljak, a jó Isten meg velem van.

Kérek mindenkit, hogy bosszankodás helyett, örüljön. Nevessen magán egy nagyot. Lásson, ne csak nézzen. Segítsen másokon ha teheti. Ne bántson másokat. Sokkal jobb kedvesnek lenni valakihez. Bocsásson meg másoknak akik megbántották. A múlt az múlt. Feleleges olyanokra haragudni akik már nem is részei az életünknek. Legyünk hálásak, mert minden nap ajándék.

Én itt a kórházba szinte 24 órában egyedül vagyok. A nővér jön-megy persze kedvesen beszélget velem amig felköti az infúziót. A takarítónő jön 1x egy nap, velük is beszélgetek.  Más nővérek is beugranak megkérdezni hogy vagyok, pár szót beszélünk, de ennyi. Magamnak kell gondoskodni arról, h a fenmaradó idő az tartalmas legyen. És én igyekszem is megtölteni tartalommal. Olvasok, szinte bármit, ha hoznak nekem Metró újságot az elejétől a végéig elolvasom. Naplót írok, bocs , de az nem publikus, abban túl sokat írok a családról. Van nálam Dvd lejátszó, bár eddig túl sokat nem néztem, csak a River Cottaget. Rádiót hallgatok. Gondolkodok. Ha látogatom jön akkor beszélgetek. Kicsit gépezek, levelekre válaszolok a facebookon. És ez minden nap így megy....... De a gyógyulásért mindent. Ünnep számomra amikor a családdal beszélek telefonon, vagy meglátogatnak.

Itt vagyok, ez történik velem.

Nagyon nehezen éreztem indítatást arra, h bármit is írjak ide a blogba, egyrészt, nagyon beteg voltam, magamnál sem voltam, másrészt nem is emlékszek dolgokra. Volt, h halucináltam, volt tüdőgyulladásom, volt bélgyulladásom, ennél volt kritikus az állapotom. Most kb 2-3 hete feleszméltem, azóta gyógyulok. Szonda volt az orromba ami kivezette a váladékot, emiatt nem tudtam enni. újra kellett kezdeni az evést. nem volt erőm felkelni, újra kellett tanulnom a menést. Pár napot otthon töltöttem akkor erősödtem meg annyira, h rendesen tudok enni, tudok menni. Egyedül fürdök, eszek, mozgok stb. Ha minden így maradna, akkor tényleg csak erősődnék. Kívánom is az ételeket, tudok is enni.

A mai napon újabb kemoterápiát kezdenek, sőt, már el is kezdték. 5 napig kapom, kombinált naponta 3 féle folyik le egymás után. Tehát nem kis dolog ez.

Amit mindenkinek mondok, h nem fogok rettegni ez miatt, h mi lesz majd utána, rosszul leszek -e lesz-e mellékhatása, mi fog történni. Nem hagyom elrontani a napomat, és aggódni a holnap miatt. Én úgy gondolom nincs értelme. Senki sem tudja megmondani, h mit hoz az eljövendő idő. de ez nem csak nálam van így, hanem mindenkinél. Senkinek sem biztos a holnapja. Nincs garancia, h holnap még lesz ébredés, h este még hazatérünk a családunkhoz, vagy hogy mindenki otthon lesz. Tragédiák történnek nap, mint nap. A rossz dolgok csak űgy bárkivel megörténnek. Pld a motoros aki nekiment az autónak, majd az utána jövő teherautó végigment rajta. Reggel biztos nem tudta még, h soha többet nem megy haza, nem búcsúzkodott senkitőt, csak útnak indult és soha nem ért haza. Számára az élet ott helyben végetért. Ezért mondom azt, h én nem akarok, és nem is aggódok a holnap miatt. Teszem a dolgom itt a kórházban, csinálom, és elfogadom amit mondanak. Nem gondolok a holnapra , nem aggódok a továbbiak miatt, hogy mi lesz majd , mit vált ki a kezelés, lez-e újabb válságos állapotom. Mindenkinek a családomnak, barátaimnk is megmondtam, h nem teszem, nem vagyok hajlandó. az aggódás elrontaná a mai napomat. Pedig én igyekszem minden napból kihozni a legjobbat, rádiózok, sokat olvasok, írogatok, elfoglalom magam. Beszélek a családdal, kicsit gépezek. Beszélgetek a Nővérekkel, takarítókkal igyekszem széppé, és hasznosá tenni a napjaimat. Sokat imádkozok, megkaptam anyukámtól a 2 hete elhunyt mamám imakönyvét azt olvasom. Erősítem a lelkem. A hozáálásomért dícsérnek, azt mondják, h küzdő típus vagyok.

Tanácsolnám, mert én már másképpen látom a dolgokat, és máshogy élem meg, h ne a problémákon rágódjunk, az élet , Isten majd elrendezi a dolgokat, tanuljunk meg LÁTNI, a kincset: a gyerekünk mosolyát, tartsuk csodának, h vele lehetünk, ne elégedetlenkedjünk, legyen étel az asztalunkon ( Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.) Semmit se vegyünk természetesnek, akivel ma még beszélgetni tudunk, fogni tudjuk a kezét holnap már lehet, h nem lesz mellettünk.  A másik fontos, h ne legyen olyan nap, h ne tegyünk valami jót. Nem tart semeddig rémosolyogni valakire, néha valakinek csak egy pár jó szó hiányzik, ha adunk attól mi csak többek leszünk.

Rájövünk, h a kincsünk nem a házunk, v bármink amink van, a gyerekünk mosoly, a férjünk kedveskedése, szeretete, a körülöttőnk levő világ maga a csoda, és ebben élünk, használjuk ki.

tegnap volt egy látogatóm, látogatóim. Az egyikük velem egyidős. Olyan harsány életöröm sugárzik belóle, h csuda, folyamtosan nevet, árad belőle az életöröm, PEDIG, nagy beteg volt, h már a családját hívták a kórházba elbucsúzni, és mégis optimista. Sok energiát kaptam tőle...

A sok támogatásért mindenkinek hálás köszönetem, a továbbiakban is szükégem lesz rá, remélem, most hamarabb tudok írni, és a jó isten megsegít.

"ne agódjatok tehát a holnap miatt,

a holnap majd gondoskodik magáról.

A mának elég a maga baja."

 


Jó hír

Tegnapi nappal befejeződött a kondicionáló kezelés, magyarul a kemoterápia. Innentől csak infúziót kapok, hogy átmossanak kicsit. És ha meghozzák az őssejteket nekem, akkor azon keresztül kapok lázcsillapítót, antibiotikumot, gomba ellenes szert stb-t. És a kanülön keresztül tudnak táplálni is ha nehezített lesz a nyelés. Azt mondják az egyénenként eltérő lehet.

A tegnap említett viszontagságaim nem szüntek meg sajnos.....:(

Délután próbálok majd aludni, mert legalább addig sem érzem, hogy fáj.

A nővér szerint mára vagyok kiírva a transzplantációra, ha megérkezik a sejt.:) Majd kiderűl....

"de mit tehet a sejt, aki mit se sejt...???" :D

Egy kis nehézség, de semmi komoly

Este 11.30 -kor arra ébredtem, hogy komoly találkám lenne a wc-vel. Rajtam nem múlott volna a dolog, de az egy heti várakozásnak meg is lett az eredménye. Mondhatom se éjjelem-se nappalom nem volt, ehhez még jött az, hogy a szervezetemből a vizet nem tudtam kipisilnim bár kaptam vízhajtót de azzal is csak csurran-csppen. Se űlni-se feküdni nem tudok rendesen.... De ezt leszámítva jól vagyok. Igaz a mai szunyokálásom ezen okok miadt elmaradt.

Ma reggel 14 db gyógyszert kellett bevennem, és ezek közül 6db már a kilöködésgátló, a transzplantációhoz. Holnap este, és holnap után este veszik le a sráctól nekem az őssejteket. Remélem minden rendben lesz. A beültetés pontos időpontjáról még mindíg nincs szó, de akárhogy is , már csak pár nap van vissza, utána meg lehet gyógyulgatni. Rajtam nem fog múlni, én mindent megteszek majd a gyógyulásárt, hogy mihamarabb mehessek a családomhoz. Nagyon hiányoznak nekem...

Meséltem már hogy hogyan tartom fejben a nővérek neveit?? Sokak szerint biztosan nincs benne sok logika de nekem bejön,

Amikor először hallom valakinek a nevét akkor összekapcsolom egy általam ismert személlyel. Tehát jött előszőr egy Mónika, na ő lett a Csicsi.  Beatrix a Trixi a fodrászom, Annamária a Kovács Annamária, a Rocker huga, Tímea, na Ő a Matus Timi barátnőm lett,

Nekem van benne logika, szerintetek?

A kajára ma nem lehetett szavam, ragulevest, és citromos sertés szeletet ettem rizzsel. Azért ez kicsit más ám, mint ami beugrott nektek a háti készítésű....:D

Remélem holnapra kigyógyulok a nyavajámből és jobb napom lesz.

Ma MSN-ztem barátnőkkel, videóval, jókat röhögtem. :D

Egy kis láz, de semmi komoly

Tegnap újabb fajta cytosztatikumot kaptam, szóltak előre , h lehet rá bőrreakció, láz. Hát nekem a láz jutott. Délután szundítottam agy nagyot, és mire felébredtem 17.15-kor már rázott a hideg. 38.5 volt a lázam, kaptam lázcsillapítót ami levitte. Egész éjjel, szerintem ahogy hatott a gyógyszer úgy izzadtam, mint a ló

Reggel kimondottan jól eset a pancsikolás a lavórban. Azt hiszem erről még nem meséltem.

Reggelente beadnak egy fém lavort, hozzá üvegben forró, és hidegvizet. A lavorba beleteszek 8 db szegett gézt, vastagot. A lényeg, hogy minden gézt csak egyszer lehet használni, azzal áttörölni magad, mert még egyszer nem szabad belemártani a vízbe. Tehát 1 géz, arc, nyak, fül, haj mosás, majd megy a kukás nylonba. És így tovább. Sok piszkot nem kell lemosni magamról, mert nem jellemző, h összekoszolom magam. Minden reggel tiszta ágynemű, pizsama.

Ma délután kaptam 2 egység vért, közben a cytót felfügesztették addig. Beszélgettem a nővérkével: Beatrixnek hívják, nagyon rendes, bátran lehet tőle kérdezni.

A vér után visszakötötték a kemót, ez megy egész éjjel majd.

Tegnap a láz után nem nagyon voltam éhes, de valamit azért ennem kellett, igy bekértem a Hippes Tejbepapit gyümölccsel. Finom volt, de közben az járt az eszembe, h a rohadt életbe 600 Ft !!!!! Megkérik az árát, de a bevizsgálás szerint ez a legbiztonságosabb.

Naponta 4x öblögeni kell, hogy kivédjük a nyálkahártyafekéjt a számban. Csinálom is mint a kisangyal. Mindent amit mondanak, olyan vagyok, mint a bírka, teszem amit mondanak.

Ma volt főorvosi vizit, vicces volt, h emlékeztek a nagy hajamra. :D De megnyugtattak hogy ki fog nőni.

Az első időkbe majd lefagyott a fejem, ha nem szégyeltem volna valami ruszki prémes sapkát tettem volna fel, amit az állam alá lehetett volna kötni.

Egyébként abszolut nem zavar a rövid hajam, azt nem mondhatom, hogy kopasz, mert még van. :D

És igen mondtam, h elmesélem, milyen érzés amikor az ember fejbőrére folyik rá a zuhanyból a víz, nagyon jó!!! Igaz hogy még csak egyszer érezhettem a steril fürdönél, de nagyon klafa volt.

A barátaim keresnek telefonon, neten, nevetek rajtuk nagyokat, a család is hív, ők jól vannak szerencsére, ismerősők, ismeretlenek megkeresnek a jókívánságaikkal, köszönöm szépen mindenkinek. :D

“Az egyik legnagyobb kihívás bárkinek az életében, hogy megtanulja, hogyan értelmezze a ‘kudarcot’. Hogyan foglalkozzunk az élet ‘vereségeivel’, és mit tartsunk olyan oknak, amely a sorsunkat alakítja. Emlékeznünk kell arra, hogy csaknem bármi másnál jobban alakítja az életünket az, hogy hogyan kezeljük a csapásokat és a kihívásokat.” (Anthony Robbins)



Első kórházi élményeim

21.-én szerdán kellett befeküdnöm újra ide a budapesti Szent lászló kórházba. Nagyon szép új épület, szép szobám lett. A szobámba se TV, se net. Kissé meglepődtem ., mert erről nem volt szó.  Még jó, hogy volt nálam olvasnivaló, rejtvény. A Drnő mondta, h még nincs meg a csontvelőkenet eredménye, csak másnapra, ezért ez az első, ilyen pihengetős nap lesz. Azért, hogy ne unatkozzak vettek vért, átmosták a kanült stb.

Csütörtökön reggel mondta a Drnő, h sajnos rosszabodott az eredményem a novemberihez képest, mert akkor csak 8-10 % volt, most meg 30-40%, ami már acut myeloid leukémia. Ezek szerint fog módosulni a kezelésem is. Tehát csütörtöktől megkezdték a kemoterápiát, kapok jó sok gyógyszert, napi 3x.

Tegnap, azaz pénteken felköltöztettek a steril boxba, így már a végleges helyemen vagyok. A beköltözés úgy történik, hogy le kell zuhanyozni fertőtlenítővel, fejtől-lábig. (ez nagyon jól esett a cicamosdás után, mert eddig hol az egyik, hol a másik kötésre kellett vigyázni, h ne érje víz.) Utána törölközni úgy kellett, h külön törlővel kellett megtörölni minden testrészt. Aztán segítettek felöltözni, steril szájkendő, sapka, lábvédő, köpeny. Elkísértek a boxhoz, és ott meztelenre kellett vetkőzni, és ott bent vehettem csak fel az előre lesterilizált ruháimat.

Mindent elmagyaráztak, mit hogyan kell, mit-hova kell tenni stb.

Ez egy más világ.... Egy légtér. Kancsóba pisilés, mobil wc-be kakilás, amit utána ki kell adni zsilipajtón keresztül.

A kaja rémes... brrrr, ha nem mondanák, h mit kapok nem jönnék rá...:D De én eszek mindent hősiesen, mert nem akarok legyengülni.

A mai nap egyik fénypontja az ágyazás volt, utána pedig a lavórba mosdás. Ennek is meg van a technikája. :D

Megint írhatnám, hogy itt mindenki kedves, és rendes, mert tényleg így van. :)

Egyik este nevettem, mert egy baráttól jött egy sms, hogy 2 nap már elment...

Ma már a 4.-nél tartok. 3.napja kapom a kemót. Állítólag hétfőtől egy kicsit durvábbat kapok aminél szokott jelentkezni kis allergia, láz. Remélem megúszom... Egyébként naponta 3x kapok gyenge nyugtatót, ami görcsoldó is, így napközben szoktam szundikálni.

Szép hétvégét nektek!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>