Egy kis láz

Éppen tegnap írtam, hogy már 4 napja nincs lázam. Estére lett. Tegnap is kaptam 2 egység vért, trombocitát, délután pedig fehérvérsejtet. Az utolsó adag után megvacsoráztam (húslevest ettem),  majd bebújtam az ágyba, és telefonon beszélgettünk Lacival. Mondom neki, h nyakig betakaróztam, én mégis fázok, ráz a hideg. Megmértem a hőm: 38.2 volt.

Csengettem a nővérnek, jött is mindjárt a kis csomagjával,mert láz esetén vért vesznek, hemakultúrát csinálnak. Addigra szép pöttyeim is lettek a karomon, hasamon, ami ráadásul viszket is. Kaptam vénásan lázcsillapítót, a kiütések elleni gyógyszert.

Időben aludtam is. A lázcsillapítótól, ahogy mondani szoktam: ( Kórusban) : izzadtam, mint a ló! :)))

Reggel megint úgy ébredtem, hogy rekedt voltam, és a saját nyálamat nehezemre esett lenyelni. A torok, és szájfájás az egész napra megmaradt, a rekedtség is. Az evést eröltettem, reggelire tejeskávéba áztattam be háztartási kekszet, azt ettem. Hú de fájdalmas volt.....

Délután pedig tojásoslevest ettem, ami megint azért volt jó, mert nem darabos.

4 óra körül hoztak egy adag trombocitát, pedig azt gondoltam, h ez ma egy nyugis nap lesz.

Délelőtt jót beszélgettem a takarítónővel. A nővérkével is elnevetgéltünk.

Ezt el kell meséljem: a nővérrrel beszélgetve egyszer csak a fejemhez nyúltam, és a régi jól megszokott módon egy tincs hajat a fülem mögé akartam tűrni. Ez annyira poénos volt, mert neki is feltünt, én meg mondtam neki, h a 25 nap alatt amióta nincs hajam én még ilyet nem csináltam. Ezen még később is elvihorásztunk... :D

A lényeg, hogy nincs rossz kedvem!!!!! Itt nem is hagynák, hogy legyen, mert mindenkinek van az emberhez egy jó szava, kedvesek, segítőkészek.

A nap fénypontjai egyébként, amikor a családdal msnezünk. Mindenki beszél, nevetünk, látják, hogy jó kedvem van, azt is látják ha változás van rajtam. Minden nap ellenőrizzük a hajam fogyásának a mértékét. :D Közlik egyébként mindig velem: Anya, te így is szép vagy! Ennyi.... :D

Gondolataim a nőiességről

Okulásul elmesélem, hogy miként mentem a kórházba. Nőből vagyok tehát hétfő este hajat mostam, kedden reggel pedig korán reggel még körmöt lakkoztam. A táskámba tettem szempillaspirált, a hajamhoz göndörítő habot. Valamiért azt gondoltam, hogy ezekre szükségem lesz.

Egészen kedd estéig ezt gondoltam. Szóltak a nővérek, hogy a csütörtöki csontvelővétel előtt a körmömről le kell mosnom a lakkot. Aztán egy másik nővér mondta, hogy mielőtt bemegyek a steril boxba le kell vágatnom a hajam. Tehát, ha 19.-én kell befeküdnöm, akkor előtte való nap kell megszabadulnom a hajkoronámtól. Ezután este álltam a tükörnél és gondolkodtam. Mi a francnak gondolom, hogy nekem ki kell festeni a szempillám, hogy akárhogy álljon a hajam? Kit érdekel, hogy nézek ki? Itt aztán senkit a világon. Sőt ezen az osztályon kilógok a sorból, mert itt a betegeknek nincs hajuk. Magamnak jó vagyok így ahogy vagyok, sőt tök jó, hogy még ezzel sem kell nyüglődni. Az egyetlen férfi aki számít nekem, Ő meg nincs itt, és neki meg naturan is szép vagyok.

A kopaszság.... No igen, lehet itt keménykedni, hogy nem baj, majd kinő, és tényleg nem is fontos dolog ez, de azért nem ígérném meg senkinek, hogy nem fogok sírni, amikor lenyírják a hajam. Egyszer már volt rá példa, hogy otthon álltam a tükör előtt és magamban beszéltem a hajamnak, hogy egy időre majd el kelll válnunk, de majd találkozunk, amikor megerősödtünk. Én én vagyok! Nem a hajam tesz nővé. Különben is van egy pár előnye is a kopaszságnak szerintem. Pld érezte már valamelyikőtök ahogy a zuhanyból folyó víz végigsimogatja a fejbőrét? Na gondoltam... Még én sem. :D De majd elmesélem, hogy milyen volt. A másik, most is a szobámba minden tele van a hajammal, az ágynemű, a padló. Erre sem lesz gond. Most éppen más nem jut az eszembe az előnyök közül, de nem is sokat törtem rajta a fejem. :D

Hordok majd kendőt, sapkát, ami lesz. Talán inkább kendőt.... Most azon vigyorgok magamban, hogy nem fogom ennél sem kihagyni a poénokat, hogy pld öregasszonyosra, vagy menyecskésre , vagy éppen rockeresre kötöm majd.

Tehát, mint látszik próbálom mindenben a jót a pozitívumot keresni, és nem elcsüggedni.

Eddig sikerült, igyekszem a jövőben is így tenni.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>