itt tartok most

Írtam, hogy pár napig lázas voltam.Hát ez sajnos fokozódott, mivel megkezdődőtt a sejtnélküli időszak, amikor nincs immunrendszer. És bizony a gombák, baktériumok próbálkoznak, hol tudnának támadni. 21.30 fele arra ébredtam, h olyan szinten ráz a hideg, hogy szó szerint a fogaimat alig bírtam összeszorítani, nem reszkettem, remegtem, beszélni alig tudtam. A nővér simogatta a homlokom, h tartsak ki. 39 volt a lázam.

Ma reggel 5 órakor már 37.9 volt. Szinte az egész délelőttöt végigbóbiskolom. Elnyom az álom, lehet, h csak 10 percet alszok, aztán felnézek és alszok tovább. Nagyon furcsa, azt mondják, h ez a kemó, a gyógyszerek, a láz, és a sejtnélküliség miatt lehet. Bízom benne, h semmiféle fertőzés nem jön, vigyáznak rám. A sejtek megjelenéséig 3-4 hetet kell várni, utána lesz javulás. Híztam, igyekszem mindenből enni. Életembe nem ettem spenótot itt igen, vadast is, különleges főzelékeket adnak..., de ha csak nem túl fűszeres, akkor tudom megenni. A fűszeres ételt nem bírom.

Ha nem alszom, akkor olvasok, rádiót hallgatok.

Persze a nap fénypontja amikor a családdal beszélgetek. Szerencsére nagyon jól boldogulnak hármasban. Külön-külön és együtt is nagyon büszke vagyok rájuk. Hihetetlenek....<3

A fenmaradó időben sokat imádkozok, nem csak magamért, másokért is.

A nővérek, ápolók, nagyon nagy segítségek. Ha van egy kis idejük beszélgetnek, segítőkészek.Nem győzik mondani, h bármit szeretnék csak csengessek.  Tegnap éjjel is a nővér vagy 3 órán keresztül kinlódott velem, szaladgált: jeget hozott, mert láznál azzal teszem körbe magam. Combom között, kívül, a vádlimnál, fenekemnél oldalt.

Azért szeretném, ha mostmár elkerülne a láz, mert sok erőt  kivesz belőlem.

Mindegyőtök vigyázzon magára! Köszi a bíztatásokat, jókívánságokat.

Láz

Többen szóvá tették, hogy amikor nem jelentkezek itt a blogon, akkor ez nagyon rossz érzés nekik, mert aggódnak értem. EGYÉBKÉNT EZ ISMERŐS ÉRZÉS, MERT AMIKOR A HONTI KATI VOLT BENT A KÓRHÁZBA, ÉS NAPOKIG NEM ÍRT SEMMIT, ÉN IS EZT ÉREZTEM.

Egyébként jó magyarázatom van arra, hogy miért nem írtam most tényleg betegnek éreztem magam. Kedd este már 39 fokos lázam volt, egész éjjel lázas voltam, nem akart a lázcsillapíró hatására se lemenni 38 alá. Tele voltam pakolva jégzsákokkal is, és nem igazán volt annak sem hatása. Ráadásul annyira fájtak a lábaim, hogy szinte elég volt lábraálnom, bicegve tudtam csak menni.

Tegnap reggel 6 órakor már lázas voltam. Több gyógyszerem kicserélték, kaptam újakat is. Az egész napom lázban telt, és arról szólt, hogy legalább annyira levinni, hogy a vérkészítményeket megkaphassam. Reggel mondta a doktornő, hogy szinte az összes bőrtünetet produkálom. Ilyen- olyan pöttyök vannak rajtam. Mondtam neki, hogy én vagyok a "Pöttyös Panni". :D Nagyviziten meg kellet mutogatnom újra, a foltjaimat, pöttyeimet. Utána döntöttek a gyógyszer változtatásokról. Szájon át nem sok mindent kell bevennem, mindent kivűlről a spirálon keresztül kapok a kanülbe.

Este nagyon felment a lázam 39.8 volt. Rázott a hideg, vacogtam, a fogaim kocogtak, nagyon rossz volt. Igazán betegnek éreztem magam. Este 7 körül Laci hívott, mondtam neki, hogy hívjon később , mert nagyon rosszul érzem magam, most nem tudok beszélni. Szegény agyon izgulta magát egész nap miattam. Éjjel 2x izzadtam meg ahogy ment lefele a láz. Hajnali 2.20-kor arra ébredtem, hogy szó szerint vize az ágyam. Akkor felkeltem, és a takaróm megfordítottam, a haréntlepedőt leszedtem, de még azon keresztül is vize lett az alsólepedőm. Amivel délután takaróztam paplanhuzat azt terítettem rá harántlepedónek, a párnákat megfordítottam. A hálóingem, és a bugyim egy merő víz volt, volt a szobáman jó kis kórházi pizsama azt vettem fel. És képzeljétek amit mindjárt nem vettem észre, eltünt a bicegésem, a lábamból a fájdalom. Tehát ilyen jó hatása volt azért a láznak. 3 órakor nekiálltam olvasni. Jött 5 órakor a nővér, amikor meglátott megjegyezte, hogy korán reggel ilyen mosolygósan? Mondtam neki, h nem fogja elhinni, de 36.3 a hőm, és nem fáj semmim. :)))))

Most reggel a nappalos névér kérdezte, h mit kérek reggelire. Mondtam neki egy csokis tápszert. Vagy tudod mit? Mégsem azt: kérek kenyeret, lekvárt és kakaót. Mindent megettem, megittam 7 dl kakaót. Azt mondta, hogy öröm velem foglalkozni.

Utána jött egy másik nővér, csak benézett, és ahogy meséltem a külső közös előtérben vannak az infúziók, onnan folynak be, és éppen 2 átlátszó, és egy nagy sárga infúzió, meg kitudja milyen színű gyógyszereket adagolnak a gépek. Azt mondja:- látom színes egyéniség vagy, nem csak bent, hanem kint is. Mesélem neki, hogy milyen jól vagyok, és milyen jót reggeliztem, erre azt mondta :- Téged fogunk mutogatni itt a többieknek példaképnek. :))))

Könnyű őket kedvelni,az biztos. :D

Tehát mostmár csak a sejteknek kell megjelenni és minden rendben lesz.

 

" Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2 tim 1.7)"

Egy kis sírás

Tegnap reggel egész éjszakai nemalvást követően, nem voltam éppen túl rózsás hangulatban. Stefinek megigértem, hogy én keltem reggel születésnapja alkalmából. Nálunk az a szokás, hogy az ünnepeltnek elénekelük Halász Judittól a Boldog születésnapot című dalt. Fel is hívtam nagylányomat, elkezdtem neki énekelni, azán meg úgy sírtam a telefonba, mint a záporeső. Szegény meg sírt velem. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem lehetek ott vele, nem csinálhatok neki tortát stb. Megbeszéltük, hogy amikor hazamegyek majd pótolni fogjuk.

Reggelre lettek a testemen duzzadt csomók, karomon, lábamon. Ha hozzáér valami akkor ezek fádalmasak. Nézte a kezelőorvosom, nézte a többi orvos a nagyviziten, de nem nagyon mondták, hogy mik azok, és mitől lehetnek.

Délután megint kaptam trombocitát.

Később újabb csomók jelentek meg rajtam, és nagyon fájtak a térdeim, és a vádlim.

Estére belázasodtam, 38.2 volt a hőm. Kaptam lázcsillapítót, fájdalomcsillapítót.

Az éjszakás nővérnek elsírtam magam, hogy mi jön még? A csomók, a fájdalom, egyik sem kellemes.

Ma reggel úgy ébredtem, hogy lázas voltam, szinte alig tudtam megállni a lábamon annyira fájt combig az egész lábam. Szerencsére a lázcsillapítóban fájdalomcsillapító is volt, mert annyira fájt fekve is a lábam, hogy szinte hullámokba jött bele a fájdalom.

Ma megröntgeneznek itt a szobámban, a láz miatt. Valamelyik csomót megnyitják hogy van-e benne váladék, és azt le oltják. Meg kell várni vele a véreredményt. Arra is kíváncsiak, hogy nem-e már a donorsejtek dolgoznak. Majd kiderül....

Egy kis sírás

Tegnap reggel egész éjszakai nemalvást követően, nem voltam éppen túl rózsás hangulatban. Stefinek megigértem, hogy én keltem reggel születésnapja alkalmából. Nálunk az a szokás, hogy az ünnepeltnek elénekelük Halász Judittól a Boldog születésnapot című dalt. Fel is hívtam nagylányomat, elkezdtem neki énekelni, azán meg úgy sírtam a telefonba, mint a záporeső. Szegény meg sírt velem. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem lehetek ott vele, nem csinálhatok neki tortát stb. Megbeszéltük, hogy amikor hazamegyek majd pótolni fogjuk.

Reggelre lettek a testemen duzzadt csomók, karomon, lábamon. Ha hozzáér valami akkor ezek fádalmasak. Nézte a kezelőorvosom, nézte a többi orvos a nagyviziten, de nem nagyon mondták, hogy mik azok, és mitől lehetnek.

Délután megint kaptam trombocitát.

Később újabb csomók jelentek meg rajtam, és nagyon fájtak a térdeim, és a vádlim.

Estére belázasodtam, 38.2 volt a hőm. Kaptam lázcsillapítót, fájdalomcsillapítót.

Az éjszakás nővérnek elsírtam magam, hogy mi jön még? A csomók, a fájdalom, egyik sem kellemes.

Ma reggel úgy ébredtem, hogy lázas voltam, szinte alig tudtam megállni a lábamon annyira fájt combig az egész lábam. Szerencsére a lázcsillapítóban fájdalomcsillapító is volt, mert annyira fájt fekve is a lábam, hogy szinte hullámokba jött bele a fájdalom.

Ma megröntgeneznek itt a szobámban, a láz miatt. Valamelyik csomót megnyitják hogy van-e benne váladék, és azt le oltják. Meg kell várni vele a véreredményt. Arra is kíváncsiak, hogy nem-e már a donorsejtek dolgoznak. Majd kiderül....

Egy kis láz

Éppen tegnap írtam, hogy már 4 napja nincs lázam. Estére lett. Tegnap is kaptam 2 egység vért, trombocitát, délután pedig fehérvérsejtet. Az utolsó adag után megvacsoráztam (húslevest ettem),  majd bebújtam az ágyba, és telefonon beszélgettünk Lacival. Mondom neki, h nyakig betakaróztam, én mégis fázok, ráz a hideg. Megmértem a hőm: 38.2 volt.

Csengettem a nővérnek, jött is mindjárt a kis csomagjával,mert láz esetén vért vesznek, hemakultúrát csinálnak. Addigra szép pöttyeim is lettek a karomon, hasamon, ami ráadásul viszket is. Kaptam vénásan lázcsillapítót, a kiütések elleni gyógyszert.

Időben aludtam is. A lázcsillapítótól, ahogy mondani szoktam: ( Kórusban) : izzadtam, mint a ló! :)))

Reggel megint úgy ébredtem, hogy rekedt voltam, és a saját nyálamat nehezemre esett lenyelni. A torok, és szájfájás az egész napra megmaradt, a rekedtség is. Az evést eröltettem, reggelire tejeskávéba áztattam be háztartási kekszet, azt ettem. Hú de fájdalmas volt.....

Délután pedig tojásoslevest ettem, ami megint azért volt jó, mert nem darabos.

4 óra körül hoztak egy adag trombocitát, pedig azt gondoltam, h ez ma egy nyugis nap lesz.

Délelőtt jót beszélgettem a takarítónővel. A nővérkével is elnevetgéltünk.

Ezt el kell meséljem: a nővérrrel beszélgetve egyszer csak a fejemhez nyúltam, és a régi jól megszokott módon egy tincs hajat a fülem mögé akartam tűrni. Ez annyira poénos volt, mert neki is feltünt, én meg mondtam neki, h a 25 nap alatt amióta nincs hajam én még ilyet nem csináltam. Ezen még később is elvihorásztunk... :D

A lényeg, hogy nincs rossz kedvem!!!!! Itt nem is hagynák, hogy legyen, mert mindenkinek van az emberhez egy jó szava, kedvesek, segítőkészek.

A nap fénypontjai egyébként, amikor a családdal msnezünk. Mindenki beszél, nevetünk, látják, hogy jó kedvem van, azt is látják ha változás van rajtam. Minden nap ellenőrizzük a hajam fogyásának a mértékét. :D Közlik egyébként mindig velem: Anya, te így is szép vagy! Ennyi.... :D

Egy kis láz, de semmi komoly

Tegnap újabb fajta cytosztatikumot kaptam, szóltak előre , h lehet rá bőrreakció, láz. Hát nekem a láz jutott. Délután szundítottam agy nagyot, és mire felébredtem 17.15-kor már rázott a hideg. 38.5 volt a lázam, kaptam lázcsillapítót ami levitte. Egész éjjel, szerintem ahogy hatott a gyógyszer úgy izzadtam, mint a ló

Reggel kimondottan jól eset a pancsikolás a lavórban. Azt hiszem erről még nem meséltem.

Reggelente beadnak egy fém lavort, hozzá üvegben forró, és hidegvizet. A lavorba beleteszek 8 db szegett gézt, vastagot. A lényeg, hogy minden gézt csak egyszer lehet használni, azzal áttörölni magad, mert még egyszer nem szabad belemártani a vízbe. Tehát 1 géz, arc, nyak, fül, haj mosás, majd megy a kukás nylonba. És így tovább. Sok piszkot nem kell lemosni magamról, mert nem jellemző, h összekoszolom magam. Minden reggel tiszta ágynemű, pizsama.

Ma délután kaptam 2 egység vért, közben a cytót felfügesztették addig. Beszélgettem a nővérkével: Beatrixnek hívják, nagyon rendes, bátran lehet tőle kérdezni.

A vér után visszakötötték a kemót, ez megy egész éjjel majd.

Tegnap a láz után nem nagyon voltam éhes, de valamit azért ennem kellett, igy bekértem a Hippes Tejbepapit gyümölccsel. Finom volt, de közben az járt az eszembe, h a rohadt életbe 600 Ft !!!!! Megkérik az árát, de a bevizsgálás szerint ez a legbiztonságosabb.

Naponta 4x öblögeni kell, hogy kivédjük a nyálkahártyafekéjt a számban. Csinálom is mint a kisangyal. Mindent amit mondanak, olyan vagyok, mint a bírka, teszem amit mondanak.

Ma volt főorvosi vizit, vicces volt, h emlékeztek a nagy hajamra. :D De megnyugtattak hogy ki fog nőni.

Az első időkbe majd lefagyott a fejem, ha nem szégyeltem volna valami ruszki prémes sapkát tettem volna fel, amit az állam alá lehetett volna kötni.

Egyébként abszolut nem zavar a rövid hajam, azt nem mondhatom, hogy kopasz, mert még van. :D

És igen mondtam, h elmesélem, milyen érzés amikor az ember fejbőrére folyik rá a zuhanyból a víz, nagyon jó!!! Igaz hogy még csak egyszer érezhettem a steril fürdönél, de nagyon klafa volt.

A barátaim keresnek telefonon, neten, nevetek rajtuk nagyokat, a család is hív, ők jól vannak szerencsére, ismerősők, ismeretlenek megkeresnek a jókívánságaikkal, köszönöm szépen mindenkinek. :D

“Az egyik legnagyobb kihívás bárkinek az életében, hogy megtanulja, hogyan értelmezze a ‘kudarcot’. Hogyan foglalkozzunk az élet ‘vereségeivel’, és mit tartsunk olyan oknak, amely a sorsunkat alakítja. Emlékeznünk kell arra, hogy csaknem bármi másnál jobban alakítja az életünket az, hogy hogyan kezeljük a csapásokat és a kihívásokat.” (Anthony Robbins)



Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>