Tegnap este sokáig fent kellett maradnom a gyógyszer miatt, és ezért volt időm gondolkodni. Azért, h ez a vágyódás a vidéki lét után kialakuljon bennem azért voltak formáló erők a környezetemben. Ilyen például Lizi. Ismerem is, a blogját olvasom rendszeresen, amelyben olyan hihetetlen lelkesedéssel mesél pld a baromfitartásról, hogy teljesen felbuzdul az ember olvasás közben, és azt érzi, hogy. -Ezt én is szeretném, akarom.

Mielőtt megtudtam a hírt, hogy van donor, és belekezdünk a dolgokba, én egy könyvet olvastam, és abból tanulva tervezgettem, sőt Lacit bevonva tervezgettük, hogy a fal elé az első udvarra csinálunk egy fűszerspirált. Arra gondoltunk, milyen jó lenne, ha saját termesztésü fűszerekben gyönyörködhetnénk, és ízesíthetnénk velük az ételeinket.

A könyvben szó volt a spirál jelentéséről, s hogy a szimbólumot már az ősi kultúrákban is használták. Én a spirál jelentését társítottam a transzplantációnál a steril szobai "köldökzsinórt" ami szintén spirálisan fut. Figyeljétek csak, hogy mit írtak róla:

"A spirálban egyszerre jelen van a körforgás, és a fejlődés, és bár egyrészt utal a ciklikusságra, másrészt azt is jelzi, hogy a fejlődéssel minden megváltozik, semmi sem marad ugyanolyan, mint előtte"

Jó lenne ha Lizi megcsinálná a fűszerspirált, szívesen olvasnám róla a beszámolóit, sőt szívesen meg is nézném. A másik, hogy utána okíthatna, hogy miként kell csinálni, majd ha egyszer én is belevágok.

Egyébként a blogomat olvasva biztosított róla, hogy az álmom valóraváltásakor biztosít nekem hozzá baromfit az induláshoz. :D Köszönöm szépen Neki! :D

A másik volnal ami inspirált az álmom felé: River Cottage. Néztem a róla szóló műsort és nagyon tetszett az az életforma. Megdolgozni mindenért, és élvezni a munka gyümölcsét. Nyugalomba élni, a magunknak megfelelő módon.

Ma néztem egy blogot, ahol egy szép füves udvaru ház volt látható a képen, nagy istállóval, veteményes, és virágoskerttel, és komolyan azt éreztem, hogy igen, én is ilyet szeretnék.

Gyerekkoromban voltak tyúkjaink, kacsáink, disznóink, tehát nem idegen nekem ez a dolog. Amikor külön költöztünk anyukáméktól szoktam rántani való csírkét venni, amit én szoktam levágni. Mert annak idjén lánykoromban megtanultam anyukámtól, hogyan kell csirkét vágni, pucolni, szétszedni. És milyen jó, hogy megtanultam... :D

Ja, el ne felejtsem! Ha majd egyszer lesz egy kis álomházam, annak a konyhájában sparhelt lesz. Azon fogok ősztől főzőcskézni, benne kenyeret sütni, s küzben jó meleg árad majd belőle, mi meg ücsörgünk a konyhaasztal mellett, és beszélgetünk.