Történések

Tegnap reggel Bátai Dr volt az ügyeletes orvos, akit nagyon kedvelek. Kicsit beszélgettek a nővérrel az üvegfal előtt, majd kérdezte a nővér, h - Hallotad zilvi, mit mondott a Drúr? Válaszoltam, h bizony egy szót se értettem. Erre mondták, h mostantól félsterilbe vagyok.

Bejött a Dr megvizsgálni, kérdezte, h milyen a bőrőm, mondom neki, h - Gyönyörű. Erre Ő: - Még nem hallott a kötelező szerénységről? -Dr Úr, ahhoz képest amilyen volt...........

Délután jött a nővér, az ablakra ragasztotta a leletemet, szövegkiemelővel áthúzta, h FVS: 4320. Rajzolt rá egy napocskát nevetős arccal, és velem együtt örült.

A légkondi megkergült, 29.5 fok van a boxban. Szédület. Éjszaka bezeg 22 amit én kevésnek érzek, fázik a fejem, nyakig takarózok. Ma reggel is ilyen időben mosakodtam, gyorsan be is fejeztem, minden nap megszoktam mosni a fejem, most azt mondtam magamban, h ,- Nincs az a pénz!!!!

Most is fekszek az ágyban betakarózva, pizsamában, és kincstári pizsifelsőben.

Tegnap este teljesült a vágyam, a vacsorám piritott kenyér volt sonkás felvágottal, és nagy bögre hideg tejjel. :D Engem könnyű boldoggá tenni. :D

Egyébként a gyomornak nem megy olyan könnyen az átállás...... Az biztos, h még jó ideig nem fogok enni nehéz, fűszeres ételeket. Brrrrr. :(

Már nagyon mennék haza!!!!!!!


Hazatérés

Szerdán reggeli után megkérdezték, hogy jól laktam-e, válaszoltam, hogy: -igen. Ők meg mondták, hogy akkor lakjak máshol!  :)))))

Nem ám! Nem volt lázam, megcsinálták amit beterveztek, ezért engedtek haza.

Kaptam instrukciókat az itthoni léthez, elláttak kötszerekkel, így délután 2-kor elengedtek haza.

Már nagyon jó volt szívni egy kis igazi levegőt.... Amikor beértünk Kölesdre hajszál híja volt , hogy sírva nem fakadtam.

Azóta itthon próbálok pihenni, rendezkedni, jól eltölteni az időt.

Az alvás nem nagyon megy, nagyon feszül a bal vállam, mellkasom, altató mellett is azért jár az agyam.

Nagyon jó ez a pár nap itthon, de azért fájdalmas is. Lacival esténként számolunk vissza, hogy hány napunk maradt még.

A legnagyobb problémának azt érzem, hogy ő majd nem lesz ott velem. Sokkal könnyebben menne minden, ha fogná a kezem. Persze majd telefonon is fog erősíteni, de az azért más.

21.-én szerdán megyek vissza, és valószínűleg már aznap elkezdik a kondicionáló kezelést (kemoterápia). Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek, de már várom, hogy kezdjük el, és legyek túl rajta minél hamarabb. Igyekszem nem sokat gondolkodni azon, hogy mi vár rám, tudom hogy nagyon nehéz lesz, de csinálni fogom, mert nincs más lehetőség.

21.-től mindenki szorítson, és imádkozzon értem, mert szükségem lesz a bíztatásra nagyon!

A donorom Németországból való, és FÉRFI! 2010 januárban a Masszi Prof azt mondta, hogy nekem egy fiatal pasi kellene... donornak (!) :D, és így is lett. Azt gondolom, hogy ez jó jel! :D

Továbbra is, HISZEK, és BÍZOM!

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>