Okulásul elmesélem, hogy miként mentem a kórházba. Nőből vagyok tehát hétfő este hajat mostam, kedden reggel pedig korán reggel még körmöt lakkoztam. A táskámba tettem szempillaspirált, a hajamhoz göndörítő habot. Valamiért azt gondoltam, hogy ezekre szükségem lesz.

Egészen kedd estéig ezt gondoltam. Szóltak a nővérek, hogy a csütörtöki csontvelővétel előtt a körmömről le kell mosnom a lakkot. Aztán egy másik nővér mondta, hogy mielőtt bemegyek a steril boxba le kell vágatnom a hajam. Tehát, ha 19.-én kell befeküdnöm, akkor előtte való nap kell megszabadulnom a hajkoronámtól. Ezután este álltam a tükörnél és gondolkodtam. Mi a francnak gondolom, hogy nekem ki kell festeni a szempillám, hogy akárhogy álljon a hajam? Kit érdekel, hogy nézek ki? Itt aztán senkit a világon. Sőt ezen az osztályon kilógok a sorból, mert itt a betegeknek nincs hajuk. Magamnak jó vagyok így ahogy vagyok, sőt tök jó, hogy még ezzel sem kell nyüglődni. Az egyetlen férfi aki számít nekem, Ő meg nincs itt, és neki meg naturan is szép vagyok.

A kopaszság.... No igen, lehet itt keménykedni, hogy nem baj, majd kinő, és tényleg nem is fontos dolog ez, de azért nem ígérném meg senkinek, hogy nem fogok sírni, amikor lenyírják a hajam. Egyszer már volt rá példa, hogy otthon álltam a tükör előtt és magamban beszéltem a hajamnak, hogy egy időre majd el kelll válnunk, de majd találkozunk, amikor megerősödtünk. Én én vagyok! Nem a hajam tesz nővé. Különben is van egy pár előnye is a kopaszságnak szerintem. Pld érezte már valamelyikőtök ahogy a zuhanyból folyó víz végigsimogatja a fejbőrét? Na gondoltam... Még én sem. :D De majd elmesélem, hogy milyen volt. A másik, most is a szobámba minden tele van a hajammal, az ágynemű, a padló. Erre sem lesz gond. Most éppen más nem jut az eszembe az előnyök közül, de nem is sokat törtem rajta a fejem. :D

Hordok majd kendőt, sapkát, ami lesz. Talán inkább kendőt.... Most azon vigyorgok magamban, hogy nem fogom ennél sem kihagyni a poénokat, hogy pld öregasszonyosra, vagy menyecskésre , vagy éppen rockeresre kötöm majd.

Tehát, mint látszik próbálom mindenben a jót a pozitívumot keresni, és nem elcsüggedni.

Eddig sikerült, igyekszem a jövőben is így tenni.