Hétfő, a góckutatás folytatódik

Hétfő: reggel a 2 lánnyal orvoshoz, Angi zárójelentéssel, kapott antibiotikumot, majd egy hét múlva mehet ikolába. Stefi megkapta a 3.oltást veszettség ellen. Irány Szekszárd. Stefi baleseti kötözésre Zsuzsával. Én: Nőgyógyászatra, szemészetre, röntgenbe, fogászatra.

Rami nagyon alapos volt megint, a legapróbb fogkövet is leszedte, nehogy baj legyen. Érdeklődött, beszélgettünk. Jó volt látni. Szerinte nem semmi csaj vagyok.... :D Azért mondta ezt, hogy nem hagyom el magam lelkileg, és szerinte egyre csinosabb leszek... :D

Megölelgettük egymást...

Az osztályon a főnővér, Marika is nagyon aranyos volt megint velem, azt mondta, hogy szorít nekem, és mindig velem van, és lesz, majd ha fájni fog akkor is... Ő is megölelt, megszorított.

Az osztályon elkészítették a zárómat, odaadtak minden papírt amit vinnem kellett másnap. Sziládi főorvosnőtől elbúcsúztam, bevallom, hogy könnyes szemmel, megköszöntem neki mindent, mert én azon az osztályon csak jót kaptam  a kezdetektől fogva. Azt mondta, hogy fogunk mi még találkozni, nagyon szorítanak nekem, és minden rendben lesz majd. Aztán összeölelkeztünk.....

4 órakor értünk haza, azt sem tudtam hol áll a fejem, mihez kapjak. Egyik lányomat mamához, másikat a nővéremékhez vittük aludni. Otthon pakolás, hajmosás, rendezkedés, Laci kb 100x hallotta azt a mondatot, hogy: jaj, mennyi dolgom van még..!

Összegezve az egész nap egy zűrzavar volt.

Lelkileg is nagyon nehéz volt.

Azt mondanám mindenkinek, hogy amikor a szót már kevésnek érezzük, akkor jöhet az ölelés, mert az nagyon sokat ad.

 

Rami

Hétfőn ellenőrzésen voltam a fogászaton, Raminál. Szerencsére mindent rendben talált. Ő is olyan ember akit a betegségnek köszönhetek. Ez a betegség jó oldala. Ő mindig nagyon kedves, és segítőkész velem, nincs olyan alkalom, hogy ne biztosítana arról, hogy számíthatok rá, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Sokat gondolok rá a mindennapokban. Amikor bejelentkeztem a kontroll vizsgálatra, Kata mondta, hogy 2 hétig nem lesz, mert vizsgázni fog, ezért adta a 7.-i dátumot. Én abban a 2 hétben nagyon szorítottam neki, bár ő nem tudott erről. Hétfőn rákérdeztem, és sikerült a vizsgája, aminek nagyon örültem. Bevallom könnyes szemmel búcsúztunk és öleltük meg egymást.

2011.04.14

2011.04.14 Csütörtök.

Ma voltam utoljára a fogorvosnál. Rami még "búcsuzóúl" leszedte a fogkövemet. Tényleg búcsúztunk...., sírtunk is, meg öleltük is egymást.... Kaptam tőle ajándékot is, nyakbavalót, organza szalagon, gyönygyös dísz, nagyon szép, ott mindjárt nem, de a nővéremnél betettem a nyakamba, abban voltam Szekszárdon, csak itthon tettem le. Azon gondolkodtam.. vajon bevihetném-e a kórházba magammal????? Majd rákérdezek! De fogunk mi még találkozni, és tartani fogjuk a kapcsolatot.

Ma jelent meg a Tolnai Extrában Sas Erzsébet cikke rólam. Nagyon szépen ír.

Ma mégsem jön a barátnőm.....:( reggel hívott, h az időjárás miatt kihagyná. Én pedig így hasznosan töltöttem a délutánt, mert aludtam egyet., kárpótlásul. A családom tudja, h nem olyan jó, ha én napközben alszok, mert szörnyű vagyok ébredés után... nem találom a helyem, ténfergek össze-vissza. Nehéz volt a délelőtt....

Lehet h este elmegyek erobikra, valami újfajta lesz, és érdekel, bár én nem fogok ugrabugrálni, nem is bírnám, de legalább beszélgetek egy jót a csajokkal.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>