Valami most kezdődik el

Tegnap végetért a kemoterápiás kezelésem. 3 napig naponta többször volt 38 fok fölötti lázam, hidegrázással. Akkor nagyon nyomott voltam, volt, h aludtam is. Azt mondták, hogy ezt a citosztatikum okozza, benne van a pakliban. Ma csak egyszer voltam lázas, , hidegrázás nélkül. A nővér szerint haladunk. Ma is kaptam trombocitát, 2 vért, és még fogok is kapni. A kemó, hatása majd csak késübb fog jelentkezni, eltűnik az immmunrendszerem, és az nagyon veszélyes 3-4 hét lesz, amig az új sejtjeim megjelennek. Közben majd kapok minden féle gyógyszereket, vigyáznak rám, de nagyon nehéz időszak következik. Nálam már az idő nem játszik szerepet, hozzászoktam, h itt minden, hosszú ideig tart. A cél érdekében, hogy újra otthon lehessek a családommal bármit megteszek. Most bízni kell, hogy minden rendben lesz. A hitem megvan hozzá, azt mondják az orvosok, h sok múlik a beteg hozzáálásán, azt mondták, h én jól gondolkodom, és ez fontos. Az orvosok gyógyítani akarnak, azt akarják, h meggyógyuljak, a jó Isten meg velem van.

Kérek mindenkit, hogy bosszankodás helyett, örüljön. Nevessen magán egy nagyot. Lásson, ne csak nézzen. Segítsen másokon ha teheti. Ne bántson másokat. Sokkal jobb kedvesnek lenni valakihez. Bocsásson meg másoknak akik megbántották. A múlt az múlt. Feleleges olyanokra haragudni akik már nem is részei az életünknek. Legyünk hálásak, mert minden nap ajándék.

Én itt a kórházba szinte 24 órában egyedül vagyok. A nővér jön-megy persze kedvesen beszélget velem amig felköti az infúziót. A takarítónő jön 1x egy nap, velük is beszélgetek.  Más nővérek is beugranak megkérdezni hogy vagyok, pár szót beszélünk, de ennyi. Magamnak kell gondoskodni arról, h a fenmaradó idő az tartalmas legyen. És én igyekszem is megtölteni tartalommal. Olvasok, szinte bármit, ha hoznak nekem Metró újságot az elejétől a végéig elolvasom. Naplót írok, bocs , de az nem publikus, abban túl sokat írok a családról. Van nálam Dvd lejátszó, bár eddig túl sokat nem néztem, csak a River Cottaget. Rádiót hallgatok. Gondolkodok. Ha látogatom jön akkor beszélgetek. Kicsit gépezek, levelekre válaszolok a facebookon. És ez minden nap így megy....... De a gyógyulásért mindent. Ünnep számomra amikor a családdal beszélek telefonon, vagy meglátogatnak.

Itt vagyok, ez történik velem.

Nagyon nehezen éreztem indítatást arra, h bármit is írjak ide a blogba, egyrészt, nagyon beteg voltam, magamnál sem voltam, másrészt nem is emlékszek dolgokra. Volt, h halucináltam, volt tüdőgyulladásom, volt bélgyulladásom, ennél volt kritikus az állapotom. Most kb 2-3 hete feleszméltem, azóta gyógyulok. Szonda volt az orromba ami kivezette a váladékot, emiatt nem tudtam enni. újra kellett kezdeni az evést. nem volt erőm felkelni, újra kellett tanulnom a menést. Pár napot otthon töltöttem akkor erősödtem meg annyira, h rendesen tudok enni, tudok menni. Egyedül fürdök, eszek, mozgok stb. Ha minden így maradna, akkor tényleg csak erősődnék. Kívánom is az ételeket, tudok is enni.

A mai napon újabb kemoterápiát kezdenek, sőt, már el is kezdték. 5 napig kapom, kombinált naponta 3 féle folyik le egymás után. Tehát nem kis dolog ez.

Amit mindenkinek mondok, h nem fogok rettegni ez miatt, h mi lesz majd utána, rosszul leszek -e lesz-e mellékhatása, mi fog történni. Nem hagyom elrontani a napomat, és aggódni a holnap miatt. Én úgy gondolom nincs értelme. Senki sem tudja megmondani, h mit hoz az eljövendő idő. de ez nem csak nálam van így, hanem mindenkinél. Senkinek sem biztos a holnapja. Nincs garancia, h holnap még lesz ébredés, h este még hazatérünk a családunkhoz, vagy hogy mindenki otthon lesz. Tragédiák történnek nap, mint nap. A rossz dolgok csak űgy bárkivel megörténnek. Pld a motoros aki nekiment az autónak, majd az utána jövő teherautó végigment rajta. Reggel biztos nem tudta még, h soha többet nem megy haza, nem búcsúzkodott senkitőt, csak útnak indult és soha nem ért haza. Számára az élet ott helyben végetért. Ezért mondom azt, h én nem akarok, és nem is aggódok a holnap miatt. Teszem a dolgom itt a kórházban, csinálom, és elfogadom amit mondanak. Nem gondolok a holnapra , nem aggódok a továbbiak miatt, hogy mi lesz majd , mit vált ki a kezelés, lez-e újabb válságos állapotom. Mindenkinek a családomnak, barátaimnk is megmondtam, h nem teszem, nem vagyok hajlandó. az aggódás elrontaná a mai napomat. Pedig én igyekszem minden napból kihozni a legjobbat, rádiózok, sokat olvasok, írogatok, elfoglalom magam. Beszélek a családdal, kicsit gépezek. Beszélgetek a Nővérekkel, takarítókkal igyekszem széppé, és hasznosá tenni a napjaimat. Sokat imádkozok, megkaptam anyukámtól a 2 hete elhunyt mamám imakönyvét azt olvasom. Erősítem a lelkem. A hozáálásomért dícsérnek, azt mondják, h küzdő típus vagyok.

Tanácsolnám, mert én már másképpen látom a dolgokat, és máshogy élem meg, h ne a problémákon rágódjunk, az élet , Isten majd elrendezi a dolgokat, tanuljunk meg LÁTNI, a kincset: a gyerekünk mosolyát, tartsuk csodának, h vele lehetünk, ne elégedetlenkedjünk, legyen étel az asztalunkon ( Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.) Semmit se vegyünk természetesnek, akivel ma még beszélgetni tudunk, fogni tudjuk a kezét holnap már lehet, h nem lesz mellettünk.  A másik fontos, h ne legyen olyan nap, h ne tegyünk valami jót. Nem tart semeddig rémosolyogni valakire, néha valakinek csak egy pár jó szó hiányzik, ha adunk attól mi csak többek leszünk.

Rájövünk, h a kincsünk nem a házunk, v bármink amink van, a gyerekünk mosoly, a férjünk kedveskedése, szeretete, a körülöttőnk levő világ maga a csoda, és ebben élünk, használjuk ki.

tegnap volt egy látogatóm, látogatóim. Az egyikük velem egyidős. Olyan harsány életöröm sugárzik belóle, h csuda, folyamtosan nevet, árad belőle az életöröm, PEDIG, nagy beteg volt, h már a családját hívták a kórházba elbucsúzni, és mégis optimista. Sok energiát kaptam tőle...

A sok támogatásért mindenkinek hálás köszönetem, a továbbiakban is szükégem lesz rá, remélem, most hamarabb tudok írni, és a jó isten megsegít.

"ne agódjatok tehát a holnap miatt,

a holnap majd gondoskodik magáról.

A mának elég a maga baja."

 


Várakozás

Ma már 2690 volt a FVS számom, és a többi érték is rendeződik úgy néz ki. Enni csak tápszert eszek, várom a félsterilt, ami a z eredményeim láttán talán valósággá válik kedden amikor jön a Drnőm dolgozni. A többi meg majd alakul utána. Valamikor utána egy biopszia, és aztán hazaküldenek.

 

Egyébként elég érzékeny hangulatban vagyok, vmelyik nap a nővérem hívott, ott voltak a munkatársai is, akik kiabáltak, h jobbulást, imádkoznak értem stb, én meg sírdogáltam.  A barátnőm is küldött nekem képet, h nagyon várnak haza, én meg ültem, és sírtam , mint a záporeső. Pomt jött a Drnő, nézett nagy szemekkel, mert még nem látott sírni, kérdezte, h -baj van? Mondtam, h semmi csak meghatódtam. Msn-en a lányom úgy fejezte be a beszélgetést, h akkor is te vagy a legszebb anyuka! Akkor is gyorsan elköszöntem tőle.... A pici lányom, meg minden alkalommal azt kérdezi először, h - Na anya, történt valami érdekes?

Sok volt ez a 40 nap már nélkülük, főleg mivel nem szoktunk nélkülük, lenni sosem.

Már nagyon mennék hozzájuk haza.........!


Gondolatok

Ma reggel is nagyon jól ébredtem, nem fájt semmim, jól éreztem magam. Ma kicsit olyan voltam, mint egy alvókóros. Olvastam kb 5 oldalt a könyvemből (ugyanis nagyon jó könyveket kaptam), majd letettem magam mellé a könyvet és a szemüvegem, és úgy ahogy voltam hanyat fekve, annyi hogy a fejem oldalra fordítottam, és már aludtam is. Vártam nagyon a Drnőt délután, h hátha mond valami jót a sejtjeimről, mert tegnap előtt már volt 150 de arra azt mondta, h annyira kicsi szám, h nem mer mondani semmit, tegnap is ugyan ezt mondta, ma meg már azt, h nem emelkedett a tegnapihoz képest. Tehát várakozás van még mindig.

Tegnap este maradt rajtam kb 2, 5 kg ami ugye víz, kaptam vízhajtót, de nem igazán használt, mert éjjal kb 4 dl-t pisiltem csak. Tehát a plusz maradt. Ma megint kaptam vízhajtót de még most sem az igazi. A Drnő szerint amiket kapok infúzióba gyógyszereket abból 2 a vesére is hatással van, az egyiket elvették, de a másikat hagyták, mert állítólag az nagyon jó hatással van rám. Már 3. napja kapom, attól voltam első nap annyira lázas, de lehet, sőt valószínű, h az szüntette meg a láb, és szájfájdalmamat. Azért vicces amikor fogom a kancsót, és nem tudok pisilni...

ma azon gondolkodtam,(amikor éppen nem aludtam) hogy ahogy a Hooligans énekli A vér nem válik vizzé. Ezt arra értem ahogy a rokonság egy emberként segíteni akar, és segítenek is,és ahogy mellettem állnak. Kezdve az unokatesóktól, a nagynéniktől, nagybácsiktól, keresztszülőktől,  egyébb rokonokig. Hihetetlen.... A nagynénéim Gyáliak,( apai részről). Az egyikük hetente 2-3x jön, viszi a szennyesem, hozza a tiszta ruhát. Hoz nekem újságokat, meglátogat. A szintén gyáli unokatesóim is meglátogattak. Volt amelyik unokatesóm a családomat látogatta meg, vitt nekik sütiket, húst, és egy jó hangulatú dálutánt töltöttek el együtt. Volt olyan nagynéném aki pizsamákkal látott el mielőtt bejöttem volna, és ez nagyon-nagy segítség volt. A keresztanyám időről-időre felhív, biztosít róla, h imádkoznak értem, és mindig van hozzám jó szava. Apai részről ángyom mindíg biztat , ír nekem, ígérkeztek látogatni is, ha jól leszek, bátyám mindig érdeklődik utánam, felhív, anyuéktól érdeklődik.  Rokonok támogatnak, van aki anyagilag is,( utalt a számlámra), van aki lelkileg támogat. Megdöbbentő, hogy mennyi ember áll a családom, és mögöttem. Ez nagyon különleges, és jó érzés.

Otthon gőzerővel halad a munka,ma villanyszerelő, holnap köműves jön beteszi az ablakot, aztán festő érkezik majd. laci rengeteget dolgozik, idegekedik, hogy minden rendben legyen mire hazamehetek. Mindenre van gondja, rendezi a háztartást a gyerekeket, közben dolgozik, és halálra aggódja magát értem.

Sok mindent nem hozhattam magammal  kórházba, mert így is mindent lefóliáztak, nehogy éppen egy otthonról hozott dologtól legyen bajom. Tehát: egy hegyikristájt hoztam kabalaként, amit a család, és a barátok a kezükben tartottak, hogy feltöltődjön energiával, ezt még az első bentfekvésemkor kaptam a Szanditól, és Zeffer Andrástól. A másik kabalám a karikagyűrüm ami számomra a családot a szeretetet és a szerelmet jelképezi. Hogy őszinte legyek nehéz napokon és éjszakákon ezt szorongatom a kezembe és úgy is alszok, h egész éjjel markolászom.

Hiszek benne....

Most már csak a sejteknek kellene jelentkezni, és akkor hamarosan otthon lennék.

 

"Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram támogatott engem" ( Zsolt 94.18 )

Transzplantáció

Szeretném megosztani az örömhírt: Több mint 1 év várakozás után megtörténik az őssejt beültetése.

Már úton vannak az ősejttel, valamikor éjfél után fog megérkezni.

Végtelen hálát érzek a 24 éves fiatal fiú iránt, aki önzetlen segítségével esélyt ad arra, hogy meggyógyulhassak. Innentől kezdve amikor esténként imádkozom majd a szeretteimért, akkor majd mindig érte is fogok mondani egy imát. Kérem majd az Istent, hogy hordozza a tenyerén. Nagyon bízom benne, Hiszem, hogy az ő sejtjei elfogadják az enyéimet, és az én sejtjeim is elfogadják az övéit.

Tehát 2012 március 30.-a 00.20 körül TRANSZPLANTÁCIÓ!!!!

Kérek mindenkit, hogy szorítson nagyon, és imádkozzatok értem, mert nagyon nehéz időszak jön.

Köszönöm az eddigi bíztatásokat is, nagyon sokat jelent nekem!

 

http://www.youtube.com/watch?v=ptr7-Juqckk&feature=related

Mobilmánia: Honfoglalás Újhaza.


Egy kis nehézség, de semmi komoly

Este 11.30 -kor arra ébredtem, hogy komoly találkám lenne a wc-vel. Rajtam nem múlott volna a dolog, de az egy heti várakozásnak meg is lett az eredménye. Mondhatom se éjjelem-se nappalom nem volt, ehhez még jött az, hogy a szervezetemből a vizet nem tudtam kipisilnim bár kaptam vízhajtót de azzal is csak csurran-csppen. Se űlni-se feküdni nem tudok rendesen.... De ezt leszámítva jól vagyok. Igaz a mai szunyokálásom ezen okok miadt elmaradt.

Ma reggel 14 db gyógyszert kellett bevennem, és ezek közül 6db már a kilöködésgátló, a transzplantációhoz. Holnap este, és holnap után este veszik le a sráctól nekem az őssejteket. Remélem minden rendben lesz. A beültetés pontos időpontjáról még mindíg nincs szó, de akárhogy is , már csak pár nap van vissza, utána meg lehet gyógyulgatni. Rajtam nem fog múlni, én mindent megteszek majd a gyógyulásárt, hogy mihamarabb mehessek a családomhoz. Nagyon hiányoznak nekem...

Meséltem már hogy hogyan tartom fejben a nővérek neveit?? Sokak szerint biztosan nincs benne sok logika de nekem bejön,

Amikor először hallom valakinek a nevét akkor összekapcsolom egy általam ismert személlyel. Tehát jött előszőr egy Mónika, na ő lett a Csicsi.  Beatrix a Trixi a fodrászom, Annamária a Kovács Annamária, a Rocker huga, Tímea, na Ő a Matus Timi barátnőm lett,

Nekem van benne logika, szerintetek?

A kajára ma nem lehetett szavam, ragulevest, és citromos sertés szeletet ettem rizzsel. Azért ez kicsit más ám, mint ami beugrott nektek a háti készítésű....:D

Remélem holnapra kigyógyulok a nyavajámből és jobb napom lesz.

Ma MSN-ztem barátnőkkel, videóval, jókat röhögtem. :D

Egy kis láz, de semmi komoly

Tegnap újabb fajta cytosztatikumot kaptam, szóltak előre , h lehet rá bőrreakció, láz. Hát nekem a láz jutott. Délután szundítottam agy nagyot, és mire felébredtem 17.15-kor már rázott a hideg. 38.5 volt a lázam, kaptam lázcsillapítót ami levitte. Egész éjjel, szerintem ahogy hatott a gyógyszer úgy izzadtam, mint a ló

Reggel kimondottan jól eset a pancsikolás a lavórban. Azt hiszem erről még nem meséltem.

Reggelente beadnak egy fém lavort, hozzá üvegben forró, és hidegvizet. A lavorba beleteszek 8 db szegett gézt, vastagot. A lényeg, hogy minden gézt csak egyszer lehet használni, azzal áttörölni magad, mert még egyszer nem szabad belemártani a vízbe. Tehát 1 géz, arc, nyak, fül, haj mosás, majd megy a kukás nylonba. És így tovább. Sok piszkot nem kell lemosni magamról, mert nem jellemző, h összekoszolom magam. Minden reggel tiszta ágynemű, pizsama.

Ma délután kaptam 2 egység vért, közben a cytót felfügesztették addig. Beszélgettem a nővérkével: Beatrixnek hívják, nagyon rendes, bátran lehet tőle kérdezni.

A vér után visszakötötték a kemót, ez megy egész éjjel majd.

Tegnap a láz után nem nagyon voltam éhes, de valamit azért ennem kellett, igy bekértem a Hippes Tejbepapit gyümölccsel. Finom volt, de közben az járt az eszembe, h a rohadt életbe 600 Ft !!!!! Megkérik az árát, de a bevizsgálás szerint ez a legbiztonságosabb.

Naponta 4x öblögeni kell, hogy kivédjük a nyálkahártyafekéjt a számban. Csinálom is mint a kisangyal. Mindent amit mondanak, olyan vagyok, mint a bírka, teszem amit mondanak.

Ma volt főorvosi vizit, vicces volt, h emlékeztek a nagy hajamra. :D De megnyugtattak hogy ki fog nőni.

Az első időkbe majd lefagyott a fejem, ha nem szégyeltem volna valami ruszki prémes sapkát tettem volna fel, amit az állam alá lehetett volna kötni.

Egyébként abszolut nem zavar a rövid hajam, azt nem mondhatom, hogy kopasz, mert még van. :D

És igen mondtam, h elmesélem, milyen érzés amikor az ember fejbőrére folyik rá a zuhanyból a víz, nagyon jó!!! Igaz hogy még csak egyszer érezhettem a steril fürdönél, de nagyon klafa volt.

A barátaim keresnek telefonon, neten, nevetek rajtuk nagyokat, a család is hív, ők jól vannak szerencsére, ismerősők, ismeretlenek megkeresnek a jókívánságaikkal, köszönöm szépen mindenkinek. :D

“Az egyik legnagyobb kihívás bárkinek az életében, hogy megtanulja, hogyan értelmezze a ‘kudarcot’. Hogyan foglalkozzunk az élet ‘vereségeivel’, és mit tartsunk olyan oknak, amely a sorsunkat alakítja. Emlékeznünk kell arra, hogy csaknem bármi másnál jobban alakítja az életünket az, hogy hogyan kezeljük a csapásokat és a kihívásokat.” (Anthony Robbins)



Telnek a napok

Telnek a napok a mai volt az ötödik, már 4 napja kapom a kemót. Szerencsére eddig még nincs mellékhatása. Holnap megint kapok vért is, valamikor napközben.

A bezártsággal egyenlőre nincs bajom, jól elvagyok. A tavaszt azért hiányolom, bár a kinti jóidőből nem sokat látok, mert a szoba mindig viszonylag borus hangulatu, és folyamatosan fütyül a szellőző, mintha egy hegy tetején lennék egy bádogviskóban. :)

Délutánonként szoktam szunyókálni egy kicsit.

A család látszólag nélkülem is boldogul, mindenki teszi a dolgát. Angi ma a barátnőjénél töltötte a napot, Laci délután focimeccsen volt, ahol még családi kapcsolatot is tudott ápolni egy közeli hozzátartozójával..... Stefivel közösen csinálták az ebédet, bár igazából csak előkészültek, mert anyuéknál ebédeltek, így vacsora lesz az ebédből.

Tehát elmondhatom, hogy jól mennek a dolgok itt a kórházban, és otthon is.

A család minden nap hív, érdeklődnek, a barátok is rendszeresen keresnek, sosem vagyok egyedül... szerencsére!

A donorom

Nem is meséltem még róla, mármint a donoromról.

Képzeljétek: Pasi, 24 éves, 75 kg, a vércsoportja A pozitiv.

Nagyon nagy szeretettel várom a sejtjeivel való találkozást.

Bízom, hogy jó lesz közöttünk a kapcsolat, és az én szervezetem szeretni fogja az Ő sejtjeit.

Ein Geschenk des Lebens.

Vielen dank! <3

Tik-tak, jár az óra megy az idő

Ma van az utolsó napom itthon..... Gyorsan eltelt ez a pár nap. Próbáltam rendezkedni  a lakásban, a családdal lenni sokat. Voltak látogatóim, voltunk mi is vendégségben. Néha kicsit fárasztott a jövés-menés. Pihenni nem sokat pihentem, azt gondolom arra majd ott lesz a kórház.

Ebben a pár napban sokat nevettem, volt jópár szívszorító pillanatom. Sokat volt görcsben a gyomrom a feszültségtől.

Kaptam sok bíztatást, többen biztosítottak arról, hogy támogatják a családom, és nekem jelen pillanatban ez okozza a megnyugvást. Sokkal "könnyebben" csinálom majd a dolgokat a kórházban, ha tudom, hogy a családdal minden rendben van.

Többször volt olyan gondolatom, hogy pld:- hosszú időre ez az utolsó közös vacsorám mondjuk a barátokkal, - vagy ez az utolsó ilyen tevékenységem, stb.

A 21.-e utáni dolgokon igyekszem nem töprengeni, nem akarom elrontani az itthonlétet félelmekkel, szorongással, mert nincs értelme. Bármi is vár rám, az végig kell csinálnom.

Ez a mai napom nagyon nehéz lesz.....

Intézem még a hivatalos dolkokat, hogy mindent rendbe hagyjak itt, és Lacinak bizonyos dolgokra ne legyen gondja. Meglátogatok még egy fontos személyt. Bemondom a nekem  hosszú időre utolsó Heti Helyi Híreinket. Délután elköszönök a szüleimtől, testvéreimtől. Este levágatom kopaszra a hajam. Utána leülünk a családdal és megbeszélünk mindent, nehogy valakiben maradjon olyan valami amit nem kérdezett eddig meg, de szeretné tudni, vagy szeretne valamit elmondani. Bepakolok a kórházi tartozkodáshoz.

Aztán már csak szorítani fogom Laci kezét.......

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>