Harcaim

Tegnap előtt éjjel szinte semmit sem aludtam, 23.30-kor már fent voltam, olvastam, forgolódtam, kínlódtam. Fájt a hátsóm, viszkettem, csak éppen aludni nem tudtam. A reggeli vérvétel utén kaptam vénásan fájdalomcsillapítót, és Antivakarint a viszketésre. Az Antivakarin nyugtatót tartalmaz, és mert egész éjel fent voltam, így szinte az egész napot megállás nélkül végigaludtam. Néha a telefon keltett fel. Feküdtem hanyatt szólt a tv, a fejem lógott oldalra és aludtam. Délutánra belázasodtam, kaptam lázcsillapítót is. Vicces volt, mert próbáltam olvasni, elolvastam 3 oldalt, és már csuktam is be a szemem.

A mai éjszakám se volt a legjobb, fájt a szám, kentem vazelinnel, fel van dagadva kívülről, sőt belül is hólyagos, hámlik a bőr. Éjjel arra ébredtem, hogy folyik a nyál a számból, annyira fájt a torkom, mindenem, hogy nem tudtam lenyelni a nyálam.

Mondtam Lacinak, hogy ez olyan, mint amikor férfiak beszélgetnek a katonaságról, persze hallottál róla történeteket, de elképzelni sem tudod, hogy abban az időben hogyan mentek a dolgok.

Most hiába mesélem el nektek, hogy mi van velem, elképzlni sem tudjátok, hogy milyen ez. A fájdalmat sem lehet elmesélni. Napközben még küszködök, elfoglalom magam, de éjszaka úgy érzem, hogy soha nem lesz reggel.

A kemótól tönkre ment a bőröm, szörnyen ki van száradva, vazelinnel lehet csak kenegetni. Tegnap a ragtapasz letépte a bőröm tetejét.Ma fáj a jobb kezembe a csontom, alig tudok fogni vele.

Tegnap is kaptam trombocitát. Ma röntgent csinálnak rólam.

A szám olyan, mintha túl szilikonozták volna. :D

Már 18 napja bent vagyok, jó lenne ha jönnének a sejtek, és mehetnék majd a félsterilbe. Ott egy kicsit lazábbak a körülmények, és az étel sem steril ott már.

A nővérek és az orvosok nagyon rendesek, mindig van 1-2 jó szavuk hozzám. :D

 


Csak pihi van

A tegnapi napom tényleg pihenős , alvós volt. Még a telefont is lehalkítottam, hogy ne zavarjon senki. Szinte az egész délelőtött végigaludtam. szandi ugrott be egy kicsit hozzám, akkor is úgy kelltem fel, szerinte látta rajtam, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, mert csak rövid ideig maradt. Délután a rokonaim jöttek látogatni, visszahozták a mosott ruháimat. Jó volt őket látni, de azt a 20 percet amit itt voltak elég volt végigállnom.

Tegnap is kaptam trombocitát. Este vérzett az orrom, sőt az éjjel is, mert elég érdekes hangokat adtam ki ahogy vettem a levegőt, tele volt alvadt és száraz vérrel.

Éjszakára kaptam fájdalomcsillapítót, így aludni is tudtam.

Ma már 6 napos vagyok! Megy az idő, szerencsére.

Ma reggel a Drnő is azt mondta, hogy már ez a 6.napom,megy ez gyorsan.

A fájdalom

Pár napja már voltak fájdalmaim, nehezemre esett ülni, feküdni, de ez a ma éjszaka vitte el a pálmát. Szinte egy percet sem aludtam, forgolódtam jobra-balra, feküdtem hanyatt hátha szűnik a fájdalom, de az nem adta magát. Fájt a gyomrom is, mintha egy nehéz kő lett volna benne. A bőröm viszketett , vakartam a tenyerem, a hónaljamat. Azt éreztem, hogy soha nem lesz reggel. Most a reggeli vérvételnél a nővér nyomott be valamilyen fájdalomcsillapítót, várom, hogy jöjjön a hatása, és hátha tudok aludni egy kicsit,

De ma már 5 napos vagyok! Nagyon várom, hogy jöjjenek az új sejtjeim, és munkába álljanak. Akkortól már jön a javulás....

Egy kis izgalom ma reggelre, a nővér által adott Algopyrinre allergiás lettem. Még sose volt vele bajom. Most viszketett a fejem, a tenyerem csalánkiütéses lett, bedagadt a szám, égett a szemem, náthaszerű orfolyás jelentkezett, nem győzték belém tölteni a calci muskot, antivakarint stb. Utána mondták, h pihenjek egy nagyot, jött a Barta főorvosnő és megvizsgált. Mondta, h majd délután jön ójra, akkora már lesznek véreredmények is. Nagyon kedves volt velem. :D

Tehát ez a mai egy igazi fekvős, pihenős nap lesz, h összeszedjem magam.

Az elmúlt pár nap történései

Mit szóltok, hogy megy az idő??? Már 13. napja vagyok a kórházban, és 4 napos transzplantált vagyok :D

Szombaton meglátogatott délután a családom, és ez nagyon jó érzés volt, jó volt őket látni. Talán Anginak kellett leginkább a találkozás, hogy láthassa minden rendben van. Laci is rendesen meghatódott amikor meglátott. Beszélgettünk egy jót, nagyon sokáig nem maradtak, mert én már így is azt sem tudtam, hogyan álljak, hova támaszkodjak a falnál. Látták is rajtam, hogy elfáradtam. A lényeg, hogy az látszott mindenkin, hogy megnyugodtak. Apu mondta is anyunak, hogy látta, hogy nevetek, és ez neki jó érzés volt.

Azért vannak gondjaim... olyan vagyok , mint egy játék baba, amelyik eszik, pisil, kakil. A bőröm ki van száradva, a könyökömön szinte lila, a számban elkezdődtek a nem jó dolgok, repedt, duzzadt, de enni még tudok tőle. Az alvás sem megy mindig jól. Tegnap éjjel fájt a fejem, reggel úgy ébredtem, hogy szinte jártányi erőm nem volt. Mire megágyaztam, és megmosakodtam, annyi erőm maradt, hogy elheveredtem az ágyon. A vérképem cudar lehetett, mert kaptam délelőtt 2 egység vért, majd trombocitát is. Az orrom vérzett. Mondták, hogy ez nehéz időszak, mert most van az, hogy O az immunrendszer. Szerintük várható láz is. Tegnap is 38 körül volt, még a hideg is rázott.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek fájdalmaim, de bírom. Van, hogy se ülni, se feküdni nem jó, de elvagyok. Szóval nagy gáz nincs.

Köszönöm szépen mindenkinek a sok jókívánságot, támogatást! A család is mindig tolmácsolja a kölesdiek üdvözletét.

És megérkeztek a sejtek!

Hajnali 01.22- kor ébresztett a nővér, hozta az őssejteket olyan transzfúziós zsákfélébe. Nem olyan kinézete volt, mint a vérnek, olyan rózsaszínes árnyalatú folyadék volt.

Bekötötte a kanülbe, majd rámtette a vérnyomásmérőt ami az egész folyamat során bizonyos időközönként mérte a vérnyomásom. Mondta, ha bármi furcsát éreznék nyomjam a csengőt és hívjam.

Szerencsére semmi probléma nem történt . Közben szépekre gondoltam, hogy ezek a sejtek fogják segíteni a szervezetem , folyamatosan imádkoztam, a családomra gondoltam, és természetesen hálával és szeretettel gondoltam a donor srácra.

02.44-kor folyott be az utolsó csepp is. Hogy őszinte legyek én közben belebóbikáltam a dologba. Nagyon fáradtnak, kimerültnek éreztem magam, azért a kemó hatását már lehet kissé érezni.

Az éjszaka probláma nélkül zajlott, mivel kaptam egy kis lázcsillapítót megint széttizzadtam magam.

Reggel 05-kor jött a nővér vértvenni, de utána szinte rögtön visszaaludtam.

7.30-kor keltem fel, alig vártam, hogy mosakodhassak.


Jött meglátogatni a Barta Főorvosnő, kérdezte hogy érzem magam, garatulált, azt mondta, hogy a német fiú megtette a dolgát, most már minden rajtam múlik. :D

Kezelőorvosom is boldog újászületésnapot kívánt! :D

Mire reggel áthúztam az ágyat, és megmosakodtam, elég kellemesen elfáradtam. A fél délutánt végigszunyokáltam. Most ennek van itt az ideje.

Tehát ma volt a x. kórházi napom és az 1 transzplantációs napom.

Hajjrá, hajjrá!!!!

Transzplantáció

Szeretném megosztani az örömhírt: Több mint 1 év várakozás után megtörténik az őssejt beültetése.

Már úton vannak az ősejttel, valamikor éjfél után fog megérkezni.

Végtelen hálát érzek a 24 éves fiatal fiú iránt, aki önzetlen segítségével esélyt ad arra, hogy meggyógyulhassak. Innentől kezdve amikor esténként imádkozom majd a szeretteimért, akkor majd mindig érte is fogok mondani egy imát. Kérem majd az Istent, hogy hordozza a tenyerén. Nagyon bízom benne, Hiszem, hogy az ő sejtjei elfogadják az enyéimet, és az én sejtjeim is elfogadják az övéit.

Tehát 2012 március 30.-a 00.20 körül TRANSZPLANTÁCIÓ!!!!

Kérek mindenkit, hogy szorítson nagyon, és imádkozzatok értem, mert nagyon nehéz időszak jön.

Köszönöm az eddigi bíztatásokat is, nagyon sokat jelent nekem!

 

http://www.youtube.com/watch?v=ptr7-Juqckk&feature=related

Mobilmánia: Honfoglalás Újhaza.


Jó hír

Tegnapi nappal befejeződött a kondicionáló kezelés, magyarul a kemoterápia. Innentől csak infúziót kapok, hogy átmossanak kicsit. És ha meghozzák az őssejteket nekem, akkor azon keresztül kapok lázcsillapítót, antibiotikumot, gomba ellenes szert stb-t. És a kanülön keresztül tudnak táplálni is ha nehezített lesz a nyelés. Azt mondják az egyénenként eltérő lehet.

A tegnap említett viszontagságaim nem szüntek meg sajnos.....:(

Délután próbálok majd aludni, mert legalább addig sem érzem, hogy fáj.

A nővér szerint mára vagyok kiírva a transzplantációra, ha megérkezik a sejt.:) Majd kiderűl....

"de mit tehet a sejt, aki mit se sejt...???" :D

Hazatérés

Szerdán reggeli után megkérdezték, hogy jól laktam-e, válaszoltam, hogy: -igen. Ők meg mondták, hogy akkor lakjak máshol!  :)))))

Nem ám! Nem volt lázam, megcsinálták amit beterveztek, ezért engedtek haza.

Kaptam instrukciókat az itthoni léthez, elláttak kötszerekkel, így délután 2-kor elengedtek haza.

Már nagyon jó volt szívni egy kis igazi levegőt.... Amikor beértünk Kölesdre hajszál híja volt , hogy sírva nem fakadtam.

Azóta itthon próbálok pihenni, rendezkedni, jól eltölteni az időt.

Az alvás nem nagyon megy, nagyon feszül a bal vállam, mellkasom, altató mellett is azért jár az agyam.

Nagyon jó ez a pár nap itthon, de azért fájdalmas is. Lacival esténként számolunk vissza, hogy hány napunk maradt még.

A legnagyobb problémának azt érzem, hogy ő majd nem lesz ott velem. Sokkal könnyebben menne minden, ha fogná a kezem. Persze majd telefonon is fog erősíteni, de az azért más.

21.-én szerdán megyek vissza, és valószínűleg már aznap elkezdik a kondicionáló kezelést (kemoterápia). Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek, de már várom, hogy kezdjük el, és legyek túl rajta minél hamarabb. Igyekszem nem sokat gondolkodni azon, hogy mi vár rám, tudom hogy nagyon nehéz lesz, de csinálni fogom, mert nincs más lehetőség.

21.-től mindenki szorítson, és imádkozzon értem, mert szükségem lesz a bíztatásra nagyon!

A donorom Németországból való, és FÉRFI! 2010 januárban a Masszi Prof azt mondta, hogy nekem egy fiatal pasi kellene... donornak (!) :D, és így is lett. Azt gondolom, hogy ez jó jel! :D

Továbbra is, HISZEK, és BÍZOM!

Megtörtént a saját csontvelőm levétele, ahogy itt hívják: BEKAP

Tegnap reggel 5.30-kor vettek tőlem vért, szokásos RR, hő, szaturáció, súly mérés. Majd bekötöttek egy infúziót, és kaptam tablettába egy 7.5 mg-os Dormikumot. A gyógyszer arra szolgált, hogy kellően ellazuljak a műtétre, ne idegeskedjek, gondolkodjak. Vissza is aludtam tőle.

7.30 körül már jött is értem a betegszállító, és vittek a műtőbe. Ott le kellett vetkőznöm, és ráfeküdnöm a kocsira. Mindjárt rám is kötöttek egy újabb adag infúziót.

Kérdezte a műtősnő, hogy hány kiló vagyok 40? Mondom: 60. Jön az altatós Drnő kérdezi hány kiló vagyok 40? Mondom:60! Kérdeztem tőlük, h tényleg ennyire soványnak látszom? A Drnő szerint a kezem és az arcom alapján igen. Bekukucsgált a lepedő alá, és mondta, hogy látja, h van rajtam izom, sportoltam? Válaszoltam neki, h néptáncra jártam.

Ez még mind az előkészítőben volt. Megjelent Bátai Dr, beszélgettünk kicsit, aztán mondta a stábnak, hogy: -Ezt a nőt többet ide ne engedjék, mert minden hova 2x megy! :))) A műtőből a két Zsuzsi kiabált ki, hogy szegény Szilvi...! :)))

El kell meséljem, hogy tényleg olyan végtelenül odafigyelnek mindenre. Amikor betoltak a műtőbe nem tettek át a műtőasztalra, hanem a kocsin altattak el. A Drnő megsimogatta a kezem, a kesztyün keresztül áradt a melegség a kezéből. A műtősnő mondta, hogy gondoljak valami szépre. Mondom a családomra. Azt mondja már megint (az előtérbe is ezt mondtam amikor bíztatott, hogy relaxáljak,  gondoljak valami kellemes dologra) , kérdezi, hogy miért nem homokos tengerparta? Én: akkor egy homokos tengerpart a családdal...

Érdekes, hogy amikor beadják a vénás injekciót a vénámba, akkor érzem az ízét a számba. Kanül behelyezésénél is mondtam, hogy na kaptam egy kis Heparint...

Most altatásnál is mondtam a tengerpartos rész után, hogy: -Na, érzem az altató ízét..... aztán se, kép, se hang. :D

A műtőasztalon ébredtem, kissé kellemetlen nyomással a csípőmön.

10.20-kor kerültem az ágyamba.

Nem kértem fájdalomcsillapítót, pedig a nővér felajánlotta, azt mondta, hogy éjszakára is kérhetek. Ez azért nem az a fájdalom nekem, amire gyógyszert kapdosnék be.

Túl vagyok rajta, most ez a lényeg!

Írtam tegnap előtt, hogy van kedvenc nővérem: Erika. Van még egy :Judit. Vele is már többször beszélgettem, tegnap éppen a transzplant utáni létről kérdezgettem, hogy mire számíthatok, mennyire segítenek a fájdalom elviselésében? Azt mondta, h teljesen nem fogják megszüntetni a fájdalmat, de elviselhetőbbé fogják tenni. Biztosítani fogják, hogy tudjak pihenni, mert az nagyon fontos. Elmondta, hogy a fehérvérsejt szám lenullázásával a szervezet takarékra fogja állítani magát, ezért már egy mosdás, wczés is ki fogja meríteni az embert. Adott jótanácsokat, h mit hozzak be magammal, miből mennyit stb. Elmondta, hogy jövő hónapban már ő is megy vissza abba az épületbe, ahol én leszek, így találkozni fogunk.:D

És van még egy kedvencem: Enikő nővér. Barátságos, kedves, nagyon profi. :D

Tegnap vizit után beköszönt a Barta Főorvosnő. Nagyon örültem neki. Reggel a csontvelővételnél nem láttam, már aludtam amikor odaért. :D

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>