Az első igazi kórházi tartozkodásom

Pénteken kellett befeküdnöm a kórházba, reggel 8 órakor már ott voltam. A délelőtt folyamán egy sor vizsgálaton estem át: szívultrahang, hasi ultrahang, légzésfunkciós vizsgálat, mellkasröntgen.

Amikor végeztem mondta a nővér, hogy ebédeljek meg, utána jön és beköti a transzfúziót. Szokás szerint iszonyat éhes voltam, leemeltem a levesről a fedőt, hát mi volt az? Gombaleves, krémesen, darabosan. Rábeszéltem magam, hogy ezt bizony meg kell enni, mert más nincs, és lesz ennél rosszabb étel is amit muszáj lesz legyürni. Derekasan megettem az egészet, és csak utána emeltem le a fedőt a másodikról: Rántotthús párolt sárgarépával, borsóval, kukoricával. A répa szét volt főve..... megettem.

Utána jött a nővér kérdezte, hogy megebédeltem? Válaszoltam, hogy igen, most pedig vérszomjas lettem. :) Értékelte a humorom. :)

amikor elkezdett folyni a vér arra gondoltam, hogy a szervezetemben most a sejtek sikoltoznak az örömtől, hogy VÉGRE, VÉGRE táplálék. Kőzben arra is gondoltam, hogy mennyire hálás lehetek én, és sok más beteg ember aki rászorul a vérre, azoknak akik önzetlenül teszik ezt időről időre. Adják a vérüket, hogy más élhessen, gyógyulhasson.

A transzfúzióval nem volt semmi gond, szerencsére. Csak pihennem kellett . Attól féltem a legjobban, h éhenhalok. :D Még jó, hogy a tesóm vett banánt, azzal tuningoltam magam, sőt szombat délelőtt már pizzát is kaptam. Kérdezte is a nővér, h mi jött a Don Pepéből? Túlélőcsomag!!!!

Ígérték a nővérek, h a vértől majd jobban leszek, és vasárnapra tényleg úgy is lett. Könnyebbek lettek a kezeim, nem voltam annyira fáradékony. Ebből az következik, hogy a nővéreknek IGAZUK van! :D :D

 

zavaros csütörtök

Csütörtök reggel szekszárdra mentem vérvételre. Hamar le is vették a vért a drnő mondta, h hívni fog az eredmény miatt délután. Utána Stefit kellett kötözésre vinnem, ahol mondta a sebész, hogy nem igazán akar gyógyulni a lába, ezért újra kitisztította, fertőtlenítette, majd kötözés után mondta, hogy hétfőn kell vinni legközelebb.

Mire hazaértünk majdnem dél volt.

Egy órakor telefonált a drnő, hogy vissza tudnék e menni még most délután, mindent elmond, csak menjek be. Kérdeztem tőle, h annyira rossz lett a véreredményem? Mondta, h az is romlott, de mást is akar mondani.

Tehát 2 órára visszaértem, és akkor elmondta, h reggel miután elmentem hívták őket Pestről, hogy kedden be kell feküdnöm hozzájuk, és addig csinálják meg a góckutatásből azt amit tudnak, és adjanak nekem vért, hogy rendes állapotba kerüljek, mire megyek hozzájuk.

És ez még semmi. Tehát kedden kell befeküdnöm 4 napra, aztán itthon leszek 10 napot, majd19.én kell befeküdnöm újra akkor már azért, hogy megcsinálják a transzplantációt. :)

Gyorsan vettek tőlem vért, hogy leküldjék Pécsre, mert onnan rendelték meg a vért nekem másnapra 4 egységet. Ez azt jelentette, hogy nekem pénteken be kell feküdnöm a kórházba 2 napra a transzfózió miatt.

Kérdezte tőlem a Sziládi fóorvosnő , hogyí: na Szilvi mit szól, milyen gyoran jönnek az események? Én azt válaszoltam neki, hogy még fel sem tudtam fogni az egészet.

A másik orvosom Balikó drnő elbúcsúzott tőlem, mert mint mondta, ő szabadságra megy és már nem találkozunk, de minden jót kíván nekem, és azt ígérte, hogy telefonon hívni fog majd.

A megbeszélés után még egy gyors gégészeti góckutatás is belefért.

Oda, és vissza fele is én vezettem, tesóm kísért el.

Amikor hazaértem még gondolkodni is nehezemre esett. Persze már egy éve erre vártunk, de ez az iram egy kicsit azért gyorsnak tünt. Folyamatosan azt mondogattam magamban, hogy ÚRISTENÚRISTEN mennyi dolgom van hirtelen, és járt az agyam, hogy mi hogyan lesz. És bizony kicsit sírtam is....

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>