Ismét jó hírek!!!

Tegnap ült össze a Transzplantációs Bizottság, és mos már bátran mondhatom, hogy: ENGEDÉLYEZTÉK A TRANSZPLANTÁCIÓT! Az orvosom azt mondta, hogy majd többször fel kell mennem Pestre, a góckutatás egy részét pedig Szekszárdon fogják elvégezni. A lényeg, hogy elindult egy folyamat, és vár rám a gyógyulás. A donoromról egyenlőre csak annyit tudok, hogy német. Vele kapcsolatban hálát érzek, amiért segít nekem így ismeretlenül is. Aki ennyire önzetlen, az rossz ember nem lehet! Az orvosom szerint lelkileg kell készülnöm a beavatkozásra, pld a bezártságra, de azt mondta, hogy ahogy megismert engem szerinte ezzel nem lesz gond. :D

Nagyon- nagyon sok bíztatást, támogatást kapok a családomtól, barátoktól, falubeliektől, ismerősöktől, ismeretlenektől. Sokan örülnek velem együtt, és ez jó érzés. Mindig meghat amikor azt mondják, vagy írják, hogy imádkoznak értem.

A tegnapi naphoz tartozik, hogy sorstársam Honti Kati tegnap esett át a transzplantáción. Egész nap neki drukkoltam. Internetes naplót vezet, http://verkepzodom.blogspot.com/ és már alig várom a híreket, hogy mit ír, hogy van? Az oldalán találhatók képek is a steril szobáról. Az írásai alapján nagyon aranyos, vidám, fiatal nő lehet. Kérlek titeket, hogy szorítsatok neki is!

Pár napja intenzív levelezést folytatok Zeffer Andrással is, annyi támogatást kapok tőle, erősít, felhívja a figyelmem dolgokra, és velem együtt örül a jó híreknek. Köszönet neki érte!

Most ebben az időszakban nagyon sok támogatást kapok a barátaimtól. Van akinek sírhatok, ha arra van szükségem, és lelkizhetek, van aki rákoppint a fejemre kicsit, segít, hogy a megfelelő módon lássam a dolgokat, van aki megnevettet, de egy közös: mindenki támogat. Szeretlek titeket.

A család: a bíztos, és megingathatatlan háttér. A legfontosabb! Szüleim, testvéreim szeretete a biztos alap. A férjem, és a gyerekeim: ők a szivárvány az életem egén. Ők a csoda. Minden nap történik valami, tesznek valami olyat ami mutatja nekem, hogy minden rendben lesz, el fognak boldogulni nélkülem is. Olyan erős kötelék közöttük a szeretet, amit nem ingathat meg semmi, és átsegíti őket minden gondon-bajon. Hiszem, tudom!!!!

A könyv, és levél Zeffer Andrástol.

2011.04.02.

Amikor kiolvastam Zeffer András könyvét, akkor nagyon a hatása alá kerültem. Tudni kell rólam, h imádok olvasni. Ez olyan könyv volt számomra amit egyszerűen nem tudtam letenni, megsíratott, és megnevettetet. Olyan stílusban írt a nehézségekről, küzdésről a kórházi tartozkodásról, hogy hol sírtam, hol nevettem. Írtam neki a facebookra egy levelet:


"Most olvastam ki a könyvét.Tegnap a haematológián kaptam kölcsön a főnővértöl. Tehát: azért kerestem meg levélben, hogy köszönetet mondjak önnek a könyvért, és hogy olvashattam. Ön követendő példa nekem, hogy végig lehet csinálni, túl lehet élni. A nehezebb megoldás vár rám, idegen donoros beültetésem lesz. És sajnos Budapesttől 130 kilométerre lakunk, tehát én tényleg egyedül maradok a steril boxban.
Nagyon optimista vagyok, sokat mosolygok, nekem élnem kell, van 3 gyerekem, csodálatos férjem, végigcsinálom!!!!
Köszönöm, hogy olvashattam a könyvét.
A zenéhez sok sikert, és hozzá jó egészséget kívánok."


Persze ez nem a teljes levél, magamról is írtam benne , és más dolgokról is.

http://www.youtube.com/watch?v=PyXaZBdaeFM

Ő az az ember a videóban aki vezeti a kamiont. Csodás zene, csodás szöveggel.

Találkozás a főnővérrel, szervezkedés donor ügyben.

2011.03.31 Csütörtök.

Ma voltam vérvételen a haematológián. Ma első izben találkoztam a főnővérrel, aki segíteni próbál nekem, hogy meg tudjuk teremteni a beültetés utáni hazajövetelhez szükséges körülményeket. Pályázatot írtam a Haematológiai Alapítványhoz, támogatást kérve. Erre a lehetőségre az orvosom hívta fel a figyelmemet. Meglepő, hogy mennyi segítséget kapok, hogy mennyien törődnek velem. A főnővért is a jó Isten hozta az utamba szerintem.... nagyon jót beszélgettem vele. Az a tipusú ember akinek szívesen megnyitja a lelkét a vele beszélgető személy. Kicsit olyan mint egy pszichológus...:D Olyan dolgokat mondtam el neki, amiről nem igazán szoktam beszélni, jót tett nekem a vele való beszélgetés. Igazán segítőkész. A polcon megláttam nála egy könyvet Zeffer András: Őssejt és Rock and Roll, olvastam már a neten erről a zenészről, hogy mi történt vele, de csak nagyon röviden. A főnővér nekem adta elolvasásra a könyvet, amit hálásan köszönök neki! Ez a könyv............ hát most sírok..... annyit adott nekem, azt gondolom, h segített felkészülni arra, hogy mi vár rám, és reményt ad arra, h ezt túl lehet élni. A férjem is elolvasta, és azóta ő is másképpen látja a dolgokat, azt mondta nekem, h nehéz lesz nélkülem, amíg kórházba leszek, mind azért, h itt marad a gyerekekkel, mind azért mert nem lehet majd ott mellettem.

Voltam  a véradó állomáson is, beszéltem a főorvos nővel, h lehetne-e egy olyan nap amit meghírdetnénk , h aznap lehetne jeletkezni donornak, és véradónak is. Jónak találta az ötletet, támogatja is. Én nem azért teszem ezt mert nekem szükségem van donorra, és vérre,( mert nekem már keresik a donort) hanem azért hátha sikerül több embert megmozgatni, és az akkor esélyt jelentene más betegek számára a gyógyulásra. És én 17 évig voltam véradó, tehát ez nálam nem újkeletű dolog, én ebben már régóta hiszek, és ezt támogatom. Készül a pólóm a véradó szlogenjével: "tegyél valami csodálatosat ma, adj vért és ments meg három életet" tehát, ha valaki lát egy nőcit ilyen pólóban, hát az lehet, h én vagyok...:D Beszéltem egy újságíróval is aki újságcikket írt rólam, ő fogja megkeresni még a főorvosnőt, h megbeszéljék a dolgokat, miről is szól ez, és mikor lenne a legjobb időpont rá. Utánna cikket ír róla, és lehet széles körben hírdetni, a Pixel Tv is azt ígérte, h segíteni fognak ebben. És persze a net, eme csodás dolog is a segítségünkre lesz.

Ja és egy lényeges dolog: felszedtem 1 kilót, volt is örömködés a Drnővel .D

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
HTML

 

 

 

                                    <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/_5C_44_Ly0U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>